Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-15 / 164. szám
1979. július 15., vasárnap o lg Ilii» Jellel A nyírbátori harangtorony (Fotó: Bojtár Ottó felvétele — KS) kompon, hídon, pontonon, északnyugatról délkeletre haladva. Ezeken a keleti vidékeken még több sajátos hagyománya tűnik föl a régi népéletnek, s az építészetnek, jóllehet a gyarapodás és a vele versengve növekvő igény a jólét kimutatására errefelé is egyre-másra alakítja át vagy cseréli fel a régi házakat az általánosabb családiház-típu- sok egyedeire. Nem újkeletű a törekvés, hiszen — ha a lakóházat ennyire nem is — a középületeket, s főként a régi fő középületet: a templomot már az elmúlt századokban is érintette. Ezért van az, hogy nemegyszer a műemlékvédelem szakemberei bontják ki, s állítják visz- sza a kései barokkos külsőből a gótikus vonásokat, a pusztán falfelületek alól a későközépkori festménytöredékeket. Fiatorony, paticsfal E táj egyik feltűnő vonása a fa mint építőanyag a templomok tetején, tornyán és az önálló harangtomyokon. Néhány szép példája maradt fenn, s a legszebb talán a csarodai templomon. Az egyik legpompásabb Árpád-kori emlékünk ez a XIII—XIV. századi falfestményrészeket is őrző, ma református templom fazsindelyes tetejével és fatomácos, fazsindelyes toronysisakjával. A szomszédos kis falucska, Tákos, református temploma kevésbé ősi és pompázatos, de annál sajátosabb. Ez a XVIII. századi templom paticsfalú: gerendák között vesszőből font, falait sárral tapasztották be, aztán lemeszelték. A kis vesz- sző-sárfalú egyház mennyezete is fa és kazettákra oszlik, amelyekbe díszül növényi mintákat festettek. A magas zsindelytetős épület mellett egyszerűbb fa harangtorony áll. Csarodától északra egy mellékűton a második falu Vámosatya, amelynek a XIII. századból eredő, ugyancsak szépen zsindelyezett fedelű temploma mellett áll még impozánsabb fa harangtornya. Ez a XVI. század vége felé készült és sisakját a fő toronycsúcs mellett a négy szegleten négy kis „fiatorony” is dísziti. A fiatorony egyébként másutt is elő-elő- tűnik, s leghatásosabban a nyírbátori késő gótikus református templom melletti hatalmas fa harangtomyon, amelyik 1640-ben épült. Ha Vámosatyáról tovább megyünk a Tisza jobb partján északnyugat felé, Mátyuson szép festett famennyezetet, s Lónyán egy XVIII. századi harangtomyot látunk. Onnan kompon átkelhetünk a Tiszán (a ráhajtó nem éppen személyautónak készült), s eljutunk Mándokra, amelynek görögkeleti fatemplomát a szentendrei skanzenbeszállították, majd Zsurkra, ahol ugyancsak szép fiatomyos, XVIII. századi harangláb áll. Ha viszont Csarodától délkeletre fordulunk, Esze Tamás szülőfaluján, Tarpán át Tivadarra, onnan a Tiszán át Kisarra jutunk — BeregbőL Szatmárija, illetve az Erdőhátra. Erdőhát ugyancsak a fa haranglábak hazája. Központján,, Fehérgyarmaton át érünk Mándra, ahol szintén harangláb épült a templom mellé, akár a szomszédos Nemesborzován, az azzal szomszédos Nagyszekeresen, aztán Kisszekeresen, s onnan a harmadik faluban: Kölesén, újabb három faluval odébb a határszéli Kispolá- don és a szinte szomszédos, de csak kerülővel megközelíthető Nagyhódoson. A Kárpátokból jött a (a E haranglábak építői jórészt erdőháti ácsok, faragók voltak. Gyönyörű szerkezeteket ácsoltak össze e 20—30 méteres (sőt még magasabb) tornyokban. Toronysisakjaik alakja a gótikus építkezés emlékét őrzi, míg a sisak alatti tornácok faragott oszlopai és nyílásai a reneszánszét. Vajon miért éppen ezen a vidéken épültek ilyen fatornyok (és részben fatemplomok)? Erre nézve a válasz nem egyértelmű. Annyi bizonyos, hogy e vidék egykor fában gazdag volt. Másrészt Beregi öld je a Kárpátokig terjedt; az ottani faépítészet is bizonyosan hatott. N. F. Az utóbbi évtizedben sorozatosan létrejöttek megyénkben az arra alkalmas területeken a hét végi pihenés, üdülés bázishelyei. Több helyen — az adottságoktól függően — hobbikertnek, másutt hétvégi, vagy üdülőteleknek nevezték el az ilyen célra kiosztott földrészeket. Függetlenül elnevezésüktől, a gyakorlati tapasztalat azt igazolja, hogy ezek az aktív pihenés, a hasznos időtöltés, a kikapcsolódás, a felüdülés jó eszközei. Így e mozgalom felkarolása, a természettel való kapcsolat továbbszélesítése, ehhez megfelelő környezet kialakítása indokolt, helyes törekvés. A címben idézett mondat kíséretében írta alá néhány héttel ezelőtt Juhász Sándor tanácselnök-helyettes az OTP-nek szóló megbízást. Ezzel megkezdődik Szarvason is — amely a távlati tervek szerint üdülővárossá fejlődik — a Holt-Körös mellékén a Mangolzugban kialakított több mint 250 üdülőtelek tartós használatba adása. Mondhatni, egyedülálló természeti adottság a Hármas- Körösnek a szentandrási duzzasztótól kiinduló, közel 30 kilométer hosszú holtága — ötven és száz méter szélességben váltakozó — tiszta víztükrével. A szennyvizek szerencsére „elkerülték”, miután lakott településen nem halad át, azokat csak érinti. Évtizedek óta kedvelt nyári pihenő, strandoló hely. Az eddiginél nagyobb méretekben azonban a tartós, folyamatos üdülést nem szolgálhatta, mert megfelelően közművesített terület hétvégi házak, üdülők és más hasonló célt szolgáló objektumok építésére nem állt rendelkezésre. Néhány évvel ezelőtt készült a Holt-Körös hasznosításának átfogó terve, melynek részeként Mangolzugban ebben az évben a fontosabb alapközművek kiépítése befejeződött. Ez lehetőséget ad ahhoz, hogy négyszáz üdülőegység, hétvégi ház, horgásztanya épülhessen. Mit ígér a komplex terv? Változatos igényekkel számolva hét alközpontra osztották a hosszan kanyargó Holt-Körös partját és közvetlen környékét. Ezekből az egyik a mangolzugi üdülőtelep, ahol gyakorlatilag az egyéni, vagy társas hétvégi házak, üdülők építése a használatba adás után a közeljövőben megkezdődhet. A majdani üdülőváros — Szarvas — részletes területfejlesztési távlati tervében ösz- szességében húszezer ember pihenését kívánja egy7egy szezonban biztosítani. E terv megvalósításához 15 évet irányoztak elő. Ahogy a helyszín is igazolja, a második alközpontban — a sportpályától nyugatra eső jó néhány hektáron — jó ütemben halad a közművesítés és az építkezés. Itt alakul ki a kempingtelep. Egy motel, 50 faház, továbbá 1500 sátor és lakókocsi elhelyezésére alkalmas terület várja majd a turistákat, kirándulókat. Étterem, ABC kisáruház is lesz, de nem feledkeztek meg a termálvízkedvelőkről sem, mert meleg vizű strandmedence is helyet kapott a beruházási programban. Mindez csak az első alközpont létesítésének vázlatos tervezete, melyet még majd öt további követ. Érthető, hogy e hatalmas program megvalósításához több százmillió forint nagyságrendű anyagi eszköz előteremtése a városnak nem kis gondja ma sem, és a jövőt illetően sem. Dicséretes, hogy az építkezésre irányuló erőfeszítések mellett a város gondot fordít a kulturális szórakozás lehetőségeinek számbavételére, fejlesztésére, szervezésére. Propagálja a környező táj és a műemlék szépségeit, buzdít azok megismerésére. Folyamatos programnak tekintik az arborétum bemutatását, az ótemplomban tartandó hangversenyeket, a nyári egyetemeket, Ruzicskay György állandó képkiállítását, a folklórbemutatókat. Mangolzug közelebbről Az üdülőtelep szinte a városhoz simul annak nyugati részén, s mindössze egy régi körgát választja el tőle. Területe összességében mintegy 30 hektár, nagyrészt gyümölcsfákkal telepítve. Annak idején a Hármas-Körös szabályozását követően kertművelésre parcellázták ezt a földet. De a jelenleg is látható néhány tucat „régi víkendház” arról tanúskodik, hogy pihenési, nyaralási célokat is szolgált szerény mértékben. A jelenleg igénybe vehető újabb telkek vízparthoz közvetlenül nem kapcsolódnak. Csónakokkal az erre a célra nyitott közlejárókon lehet a holtághoz eljutni. Az üdülőtelep déli felén egész nyáron üzemel a Körösön a strandfürdő, az ilyen irányú igényeket jól kielégíti. Szabad strandja is van a területnek, de ott semmiféle szolgáltatás, illetve felügyelet nem biztosítható. A gépjármű-közlekedésben nem okoz gondot egy kiadósabb eső, mert elkészült a burkolattal ellátott gyűjtő út, amely mind hosz- szanti, mind kereszt irányban átszeli az üdülőtelepet. (Határidőre és jó minőségben, ami a DÉLÉP munkáját dicséri.) A közkifolyók az ivóvizet már szolgáltatják. A villamos hálózat is kiépült a célnak megfelelően, ösz- szességében az ideális üdülőtelep létrehozásának alapvető feltételei adottak. Az igénybevétel módja és feltételei A jelenlegi jogszabályok szerint a kialakított földrészeket (telkeket) a magán- személyek részére díj ellenében az állam tartós használatba adja 50 évre, illetőleg a felépítmény fennmaradásának időpontjáig. Személyi tulajdont képez ettől függetlenül a felépített hétvégi ház, üdülő, annak tartozékai, vagyis mindaz, amit a használó létesített. A tartós használat — a korábbi tulajdonjoghoz hasonlóan — örökölhető. Amennyiben az üdülő tulajdonosának körülményei úgy alakulnak, hogy a felépítményt kénytelen elidegeníteni (eladni), úgy a telek használatáról le kell mondania. A tanács a használatbavételi díj időarányos részét visszafizeti, majd kérelemre újabb használóként kijelöli azt, aki a '“felépítmény tulajdonjogát szándékozik megszerezni. Amint az üdülőtelepen már látható „mezsgyekarók” is jelzik, a telkek nagysága eltérő. Általában 288—540 négyzetméter között változik területük. Eltérő a fekvésük, különbözőek a terepviszonyok. így a használatba vételi díj is széles skálán mozog: az említett telkek esetében 15—80 ezer forint között. A beépíthető terület egy- egy telek esetében minimum 12 négyzetméter, maximum a teleknagyság 15 százaléka, figyelemmel az előírt elő- és oldalkertméretekre. Arról is tájékoztatást kaptunk, hogy a jelentkezéseket az OTP-nél Szarvason, illetve Békéscsabán lehet benyújtani, ahol egyben részletes felvilágosítással is szolgálnak. Ahogy a helyszínről távoztunk, s visszatekintettünk az egykori körgátról a Mangolzúgra, magunk elé képzeltük, hogy egy-két év alatt előbújnak a terepből — remélhetőleg változatos, ízléses külsővel — az új ví- kendházak, s összeáll az a kép, amely Szarvas város lelkes vezetőinek, lokálpatrióta polgárainak elképzelésében már évekkel ezelőtt kirajzolódott. B. J. Nyír, Szatmár, Erdőhát Szabolcs megye — a név sok mindent magába zárt. Különböző tájegységeket és más megyék töredékeit is. Aki Szabolcsban jár, egyúttal Beregben és Szatmárban is járhat. S járhat a Nyírségen, az Erdőháton, a Ti- szaháton... Ezeknek a részeknek részben eltérő múltja s táji és néprajzi sajátosságai voltak, vannak. Mások a talajok, különböznek a gazdálkodás feltételei is. A homokon — amelyet ma már almafák népesítenek be sűrűn és sejtelmes erdők borítanak — másként élt meg az ember, mint, mondjuk az Ecsedi-lá- pon, amelynek ma nyoma se igen van s termő fekete föld lett belőle. De ahol a tájat át- s átszelő folyók árterei vannak, amerre holtágak maradtak, ott el tudjuk képzelni, hogyan élt a halász- pákász ember. S a Tiszát többször is keresztezhetjük Az átányi „Kakasház” A Heves megyei Átány községben a közelmúltban helyreállítottak egy 1857-ben épült — ma már műemlék — parasztházat. A „Kakasház” nevét egykori gazdájától, a Kakas családtól örökölte. A korabeli bútorokkal és használati tárgyakkal berendezett parasztház híven tükrözi a hajdanán itt lakó család életét (MTI-fotó, Perl Márton felvétele — KS) Szarvas Mangolzug „Szolgálja az üdülést és a pihenést! Vannak vidékek, amelyeket sűrűn látogatnak az országjárók, s vannak, amelyeket elhanyagolnak. Ez utóbbiak közé tartozik Szabolcs megye is. Most olyan útra csábítjuk az utast, amely a legszebb tájakon vezet, változatos faluképeket tár föl, miközben e végvidék sajátos építményeit keressük föl — a fa harangtornyokat. SZÜLŐFÖLDÜNK Szabolesi haranglábak
