Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-15 / 164. szám
a 1979. július 15., vasárnap KULTURÁLIS MELLÉKLET Száz évvel ezelőtt Egy szeszélyes színházi évad Gyulán ző-Túron, ennek a jobb sorsra érdemes társulatnak. * * * A Váradyékat búcsúztató cikk már kiteli, hogy az őszi szezont Aradi Gerő szín- igazgató kötötte le. Most Temesváron játszanak az új színházban, de a közönség még nem méltányolja kellően a magyar színészetet, pedig a híres Bulyovszklné is fellépett náluk. A gyulai lap ezért félve tekint az ősz elé, tart attól, hogy ismétlődni fog a Váradyékat ért kudarc. Később, július elején közük, hogy Aradiéknak terjedelmes operettrepertoárjuk van és hozzák a legújabb színműveket és vígjátékokat is. A nyár jórészt apróbb- nagyobb tudósításokkal telik el a társulat tagjairól. Aradiék húzzák az időt, többször kitűzték már az érkezés idejét, de olyan nagy sikerük volt Nagykikindán, hogy nincs szívük otthagyni. Augusztus 12-én általános bemutatás helyett közli az újság a Gross Kikindaer Zeitung írását, melyben a legmagasabb elismeréssel szól a német újság Aradiék ottani szerepléséről. Gyulán is nagy sikert értek el. Első este ugyan még nem voltak sokan, de második nap a Falu rossza előadását már zsúfolt ház nézte végig. Most aztán a hétről hétre megjelenő színházi írás felerésze nem a közönség korholására megy el, hanem teljes egészében a darabok, a játék és a szereplők bírálatával foglalkozik. Elsősorban a zenés darabok aratnak óriási tetszést, s La- tabámé, meg Demjen Mari állandóan kapják a virágcsokrokat és minden énekszámukat többször megúj- ráztatja a lelkes közönség. De Bercsényinét is — ki A kaméliás hölgy címszerepét alakította — jutalomjátékán már a színpadra lépéskor „a tüntető rokonszenv számos díszes virágcsokorral és szűnni nem akaró tapsviharral fogadta.” Szeptember 23-án számol be utoljára róluk a lap, amikor a Szegedre vonuló társulatot búcsúztatja. Ugyanekkor bejelenti, hogy most már a műkedvelők veszik birtokba a színpadot a Korona vendéglő színkörében. Legelőször október 7-én egy újonnan alakult műkedvelő társaság. Vass Márta kai gyengébb társulatot is odaadóbban támogattak. A bérletívekkel a színészek legjobbjai járják a várost és eddig mindössze 8 bérletet tudtak csak eladni. „A nézőtér majdnem üres, 20—25 néző, a pénztár kong, alig fedezi a kiállítás költségeit. Eddig a csüggedés még nem látszik meg a színészek játékán, de természetes, hogy előbb-utóbb hatással lesz rá.” A játékot értékelve a kedvenc Várhalmi Annát emeli ki, aki állandó tetszést arat gyönyörű dalaival. Ekkor reflektált a Békés megyei Közlöny tudósítójának „gyen- gédtelenségeiré, amidőn a színésznő hibájául rója fel azt, hogy a természet bájaival nincs megáldva. Ez kritika?” A felkiáltásnak is beillő kérdés után kijelenti, hogy a színészek játéka napról napra jobb. Egy hét múlva még mindig a közönség részvétlenségéről és a rossz időjárásról ad hírt, holott 40—45 bérlettel már meg lennének mentve az előadások. Május 6-án pedig szomorúan jegyzi meg, hogy a közönség hidegsége csak az utolsó előadásra engedett fel. „Igaz, hogy későn, de alig hittünk szemeinknek, mert zsúfolásig telt színkör nézte végig a búcsúelőadást.” Majd jobb sorsot kíván MeA szarvasi nyári színkör... Hozzá hasonló volt a gyulai is A múlt század hetvenes éveinek nagy közművelődési hullámában előkelő helyet foglalt el megyénkben is a színházi élet. Mint arról már több cikkben beszámoltunk a korabeli lapok tudósítása nyomán, tavasztól őszig váltották egymást a színháztársulatok Csabán, Orosházán, Szarvason, de Békésen és Gyomán is. Ugyancsak erre az időre esik a nyári színkörök építése Orosházán, az Alföld, Szarvason a Bárány vendéglő udvarán, valamint a csabai kőszínház megnyitása is. Természetesen ebből a nagy mozgolódásból nem maradt ki a megyeszékhely sem, ahol egyébként is a pezsgő kulturális élet központja volt. A Békési Lapok — társadalmi és ismeretterjesztő hetilap — első . évfolyama 1876- ban jelent meg Gyulán, s híradásaiban azonnal számos színészeti hírrel találkozni, melyek közül a legfontosabb a színkör építésére vonatkozó. Július 9-én ugyanis arról számol be olvasóinak, hogy Krecsányi társulata, „mely most Csabán működik, városunkat is meglátogatja; előbb azonban a Korona vendéglő udvarán színkör építendő, melynek tetemes költségét sem az igazgató, sem a Korona vendéglő bérlője sajátjukból nem fedezhetik. Ez okból jelenleg egy aláírási ív köröztetik a színkör építési költségeinek fedezésére, oly biztosítással, hogy az aláírt összeg 20 előadás után mindenkinek visz- sza, fog adatni.” Majd részletesen megmagyarázza, hogy ez tulajdonképpen olyan kölcsön, amellyel mindenki a saját élvezetét, mulatságát biztosítja. A következő évben — 1877- ben — már tél végén sűrűn írnak színitémáról. Március 11-én az aradi színügy érdekében alakult társulatról tudósít, 25-én pedig arról számol be, hogy Sardou, a híres francia drámaíró jelenleg Lubomirszky herceg egyik regényéből 5 felvoná- sos drámát csinál. De az igazi szenzáció nem ez, hanem az élő farkasok szerepeltetése lesz: a főhőst fogják végigkergetni a színpadon. A farkasokat a herceg hozatja Oroszországból. * * * Hűvös tavasz, hideg fogadtatás. E pár szó jellemzi legjobban az akkori áprilisi időjárást és az ugyancsak szeszélyes közönséget. Elsején az Orosházáról érkezett Várady-társulat A sátán lánya című darabbal megkezdi előadásait. Az újság emlékeztet rá, hogy már egy ízben játszottak Gyulán, és most is jónak tartja őket, épp ezért melegen ajánlja a város közönségének szerete- tébe a színészeket. De nem sok sikerrel. Először azt gondolja az egykori színikritikus, hogy talán a hűvös levegő, meg a húsvéti ünnepek sokféle más szórakozása miatt van csekély közönség. Aztán a kezdet nehézségeit említi. „Hiába. Gyulán már valóságos dogmává nőtte magát ki: a bár jelesebb társulatot is kezdetben nem pártolni, ami alól bizony a mostani sem kivétel. Pedig, hogy a társulat nagyobb pártfogásra méltó, ezúttal is kitűnt. A szereplők jól betöltötték szerepeiket, különösen Várhalmi Anna csinos dalai részesültek kitüntetésben:” Már azon kevesek részéről, akik ott voltak. Két hét után — április 15-én — komoly szemrehányást kap a közönség. A társulat hírneve és itteni működése igazán nem érdemli meg ezt a nagyfokú közönyt, mely egyébként is érthetetlen, hiszen a gyulaiak mindig lelkes művészet- pártolók voltak és ennél sokEzüst György: Kapuban Vajnai László Kérlek A megszámlálhatatlan égi csillagokra kérlek ne mondd hogy az ember sorsa beteljesül mikor a páfrányok mögé esik a Hold ne gondold hogy ez bizonyítja a világot ne keverd össze a valóságot meg az álmot közelítsd szüntelen a célt szívd magadba mint életmentő oxigént a reményt. Verasztó Antal A varázsfüvein nőtt táltos nyomában Én hiszek a találkozásokban. A meglazult remények idején is hittem, s kerestem ami hiányzott, a bálványok nélküli világot. A varázsfüvön nőtt táltos nyomában most az erdő, csak engem kémlel. A halott kövekre rakott füzeknél, tamburák siratják a torkonragadott csendet, s az én számra is ráolvadnak a szavak, mikor az éjben parázslón felizzanak a lányok hajától sebzett virágok. Életem derekán új percekért kiáltok, melyben álmodni tudnak az őrtálló jegenyék s a bokrok alján az ösvény is szendereg. Csak én virrasztók egyedül, míg puha szellőivel betakarja a várost a Fruska Gora. Lépéseimben a porrá tört idő csikorog, s ez a vers, mint egy hulló falevél fennakadt az emlékezés kopjafáján. Növi Sad 1979. Lajosházi Éva Békési epilógus Nézd meg testvéred, s ítélj! Sorsa keményebb, kenyere keserűbb. Mégsem vált gonosszá, és senkit nem hibáztat! (1978.) Valentyin Szorokin Nyújtsd ki felém... Nyújtsd ki felém a karjaid inkább, Hallod, a kezed, a kezed add nekem. Havas káoszok űr-hidegén át, Át az éjjeli bús tüzeken! Ez a világ zord és érthetetlen! Végtelen viták gyűrűjében Élek, s nem veszem észre az árnyat Meggyötört arcán a világnak. Nem félve bizalmat, híresztelést, Gyötrelmekkel fizetek gyakran — Mint a mesében — az emberekért, Kiket látni szépnek akartam. A kertben, vagy a folyó másik oldalán, Vagy ott még — ott a mohás réten... Mégis, bárcsak minden szembejövő Nevetne felém örömében. Mert a napra siker tett koronát, S elmúlt mint távoli szivárvány, S mert kedves asszonyod ajka forró Földieperként égeti szád. Fordította: Barta Kálmán Koloh Elek Egyedül egyedül ül ünnepet: mukkanatlan a makulátlan magány ferdül és eldűl és szeret múlt-ágiján árván a leány aki volt valaki hajnal-arccal bátran ruhátlan mámor s marad vad gondolat-kacattal emlék-ölő mit az idő kirámol
