Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-13 / 136. szám
1979. június 13., szerda Jöjjön hozzánk Kunágotára! BEVEZETŐ. A cím egy képzeletbeli prospektus jelmondata is lehetne. Persze, ez ma még csak álom, hiszen egyelőre a Mezőkovács- háza és Vidéke ÁFÉSZ-nek a 4000 lelket számláló község áruellátásáról kell gondoskodnia. Kovács Lajos, a szövetkezet helyi intéző bizottságának az elnöke bizakodó: „Tavaly a kiskereskedelmi forgalmunk 44 millió forintot tett ki, amely 18,6 százalékkal több az előző évinél. A vendéglátásra sem panaszkodhatunk: a csaknem 10 milliós bevétel önmagáért beszél.” O Egy rekesz, két rekesz. .. Meg sem állnak 60-ig. A faluszéli italboltba megérkezett a sör. A kopott asztalok mellett, a vas lábú székeken né- hányan üldögélnek. Kiss István, a fiatal boltvezető mégsem elégedett. „Két hete jártak itt utoljára a sörösök. Mi az a 60 rekesz, egy óra múlva elfogy. Tömény ital? Abból is eladok havonta 8— 900 litert. De nézze meg ezt a helyiséget! A felújítást mindig csak ígérik.” — Tessék, parancsoljanak — udvariaskodik a fürge felszolgáló a kisvendéglőben, s máris hozza a narancsitalt. A szemközti asztalnál gyűrött arcú parasztember a régi kapálásokról mesél társának. Szilágyi János, az egység vezetője az éttermet mutatja. A freskót, a hangulatlámpákat a falon, a szépen terített asztalokat. „Éppen 10 éve nyílt meg az üzlet, s úgy érzem, nem vallottunk szégyent. Naponta 110 előfizető ebédel itt, az étlapról 5—600 forint értékű ételt adunk el. Kár, hogy nincs átmenő forgalmunk. Egyébként az almáskamará- siaknak, a kevermesieknek és a dombiratosiaknak is mi főzünk.” O A Rákóczi úton, a 41-es számú csemegebolt előtt két asz- szony szatyrokat rak a kerékpárra. Tőlük kérdem, hogy melyik a legnagyobb élelmiszerüzlet a faluban? * — Itt állunk előtte — válaszolják és mosolyognak hozzá. Fábián Sándorné 10 éve vezetője az egységnek. „Az igaz, hogy a legnagyobb forgalmat mi érjük el évről évre, de szinte a legkisebb alapterületen. Sza- badkasszás a bolt, s hárman 400 ezer forint értékű árut értékesítünk havonta. Nem panaszkodom: a szárazáru, a felvágottak kivételével jó az ellátás, a túrajárat egykét napos késését is elviseljük. Csak ez a zsúfoltság...” A raktárban alig van talpalatnyi hely. Cukros-, liszteszsákok egymás hegyén, hátán. Mellette rekeszek, konzerveskartonok. Ha ezt a KÖJÁL látná... — Uborkát nem tudok adni — sajnálkozik Süli Ernő zöldség-gyümölcs kiskereskedő. A ■ gyászruhás fiatalasszony paradicsommal, zöldborsóval, paprikával tölti 'meg a kosarát. A kereskedő kiszolgálás közben vá- laszolgat. „Hetente háromszor hozok friss árut és magam is foglalkozom zöldségtermesztéssel. Ma nem tudtam elmenni, mert délután tanácsülés lesz, tagja vagyok a testületnek.” O A vas-műszaki, háztartási bolt ajtajában könyokcsövet szorongató asszonyokkal találkozunk, a buszmegálló felé tartanak. Gyura István boltvezető arca is derűsebb: „Az utóbbi időben, mintha kevesebb lenne a hiánycikk. Átmeneti gondok azért vannak. Ilyen a 120 literes bojler, a magnó, a nagyobb edények. Kéziszerszámokból a megrendelés egyharmadát teljesítik. Sajnos, ez nem csupán kunágotai sajátosság. Ebben az évben 8 millió forint forgalmat kell elérnünk, némi korszerűsítés ráférne az üzletre.” Ugyanez áll a ruházati boltra is. Debreczeni László üzletvezető nem mondja ugyan, de látjuk az elhasználódott padlót, a régi berendezést. A mostani érdeklődést tapasztalva senki sem esküdne rá: ebben az egységben az öt dolgozó évente 10 millió forintért értékesít ruhaneműt. Az eladók megnyugtatnak: ,,Ma fizetnek a tsz-ben, micsoda vásár lesz itt délután! Áru van, viszont a pólóingek, a karton méteráru hiányzik a polcokról.” A kirakatrendező színes gyermeknapozókat, nadrágokat helyez el az üveg mögött. O A tanácsháza felé haladva azt latolgatjuk: ennyi áru megvásárlásához nem kevés pénz kell, honnan veszik a kuná- gotaiak. Varga Imréné egy éve tanácselnök. Tömören fogalmaz: „Természetesen becsületes munkával megkeresik. A Bercsényi Tsz-ben 880-an, az ÁFÉSZ-nél — többségük a kisállat-feldolgozóban — 320-an dolgoznak, mintegy 250-en ingáznak. A háztájiban cirkot termesztenek, állatot tartanak. Tavaly 6 ezer sertést adtak le.” Megemlítjük: az élelmiszerbolton kívül 4 vegyes, 1 húsbolt, 3 zöldség-gyümölcs kereskedés, 4 italbolt és 2 presszó van a községben. Szám szerint nem »evés, -de a minőség... „Valóban, nagyon kellene egy önkiszolgáló élelmiszerbolt. Igényelnék például a mélyhűtött, fagyasztott termékeket, de nincs megfelelő hűtőpult. Nemrégen tárgyalt erről a végrehajtó bizottság. Nem hoztunk határozatot, hiszen egyelőre semmi remény új ABC-áruház létesítésére.” O Mezőkovácsházán, az ÁFÉSZ központjában Barna Sándor elnökkel beszélgetünk. „Talán azzal kezdem, hogy erre az évre 390 ezer forint korszerűsítést kértek a kunágo- taiak. Ebből 350 ezer forint értékű munka megvalósul. Közötte van a ruházati bolt és egy sor üzlet rekonstrukciója. A vas-műszaki bolt padozatát jövőre felújítjuk, s később kerül sor a sütőüzem dagasztógépeinek a kicserélésére. A 151-es számú italbolt épületét tavaly vettük meg, költöttünk is rá; de érthető, hogy rangsorolnunk kell. A másik dolog: ebben a tervidőszakban Kunágotán két ABC-áruház felépítését terveztük. Sajnos, nem kaptuk meg hozzá a központi támogatást. A VI. ötéves tervben — akár más egységek rovására is — legalább az egyiket megvalósítjuk.” UTÓIRAT. Tehát így fest a valóság. Bizonyára, akik ott élnek még pontosabban érzékelik a fejlődést, a gondokat. Ismét Kovács Lajos szavait idézzük: „Az idei tervünket időarányosan túlteljesítettük. Üzleteinkbe a környező kisebb településekről is járnak vásárolni.” Ez már önmagában is előremutató. Seres Sándor Ebben a piciny fűszer-csemege üzletben 400 ezer forint havi forgalom „ „ ,. ... Foto: Martin Gab Mindenkire számítanak Beszélgetés Szánté Istvánnal, az eleki Nagyközségi Tanács elnökével Nyári hajnalon nem lehet olyan korán érkezni Elek nagyközségbe, hogy ne találna nyüzsgő életet a tágas portákon a ’látogató. Etetik a jószágokat, öntözik a ve- teményt, rendbe teszik az udvart, a virágos kertet, le- söprik a járdát, mielőtt munkába mennek. A menetrend szerinti autóbuszokra csoportosan várnak a községből eljáró munkások, mások a Lenin Tsz-be, vagy a község „mini” üzemeibe, intézményeibe sietnek. Lassan megindul az élet a kereskedelmi és vendéglátóipari egységekben, az irodákban kattognak az írógépek, a számológépek és ezzel párhuzamosan kihalnak az utcák, járókelőt alig látni. — A hatezer lelket számláló nagyközségből naponta 750—800-an járnak el dolgozni elsősorban Gyulára és Békéscsabára — magyarázza Szántó István tanácselnök. — A városok közelsége kedvező azért, mert sokan találnak munkaalkalmat, jó az autóbusz-közlekedés is. De azt hiszem, mi sem tettünk meg mindent azért, hogy a lakosság döntő többségének állandó kereseti lehetőséget biztosítsunk. Ennek aztán kárát látja a nagyközség. Legtöbben a Lenin Tsz- ben dolgoznak, de kihelyezett telepet üzemeltet a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat, a Békési Kosárüzem, a Gyulai Szabók, Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet, valamint a sütőipar. A telepek szociális alapképződményei nem itt csapódnak le, ami számunkra sérelmes. Ráadásul a bejáró dolgozóink is munkahelyeiken végeznek elsősorban társadalmi munkát, politikai, kulturális életbe szintén nehéz őket idehaza bekapcsolA tanácselnök véleményét szeretnénk hallani arról: mik a problémák legfőbb okai? Elek soknemzetiségű község. Békességben, jó barátságban élünk együtt, de amíg eljutottunk idáig, igen hosz- szú és göröngyös volt az út. A betelepültek sokáig nem érezték magukat elekinek. Nem váltak igazi lokálpatriótává. Vélt és igaz sérelem miatt sokan elköltöztek a községből, természetesen sok jó szakembert társadalmi érdekből helyeztek magasabb funkcióba. Mi elsősorban azt szeretnénk: Elek legyen az elekie- ké. Aki itt él, vagy élt, érezze magát igazán itthon és egyenrangú partnerként vegyen részt a nagyközség felvirágoztatásából is. Akik jóban, rosszban ittmaradtak, nagy tiszteletnek örvendenek. De időnként nagy szeretettel várnánk haza azokat is, akik valamilyen oknál fogva elköltöztek. Szívesen vesszük jó tanácsaikat: hogyan épüljön, szépüljön a település. A község vezetői bizonyára sokat vitatkoztak már ezen. Mi legyen az első teendő? A szolgáltatói szint emelésé. Azt akarjuk, hogy nemcsak az itthon dolgozók, de az eljáró munkások is nagyon jól érezzék magukat saját községükben. Ehhez persze jobb kereskedelmi, vendéglátóipari, közművelődési, egészségügyi és egyéb szolgáltatásra van szükség. Csak egyet említek: a gyermekintézmények fejlesztéséhez nem járulnak hozzá azok a vállalatok, ahova eljárnak dolgozni az eleki szülők, de az ő gyermeküket is fel kell vennünk. Zsúfoltak az óvodák, három elavult tantermet be kellett zárni, szükség tantermekbe is járnak általános iskolások. Mivel sok volt a régi nagy épület, az 1950—-60-as években a megye egyik legjobban ellátott települése volt Elek. Csakhogy ezek az épületek elavultak, különösen 1972. óta a belvíztől is sokat szenvedtek, felújításuk igen sokba kerül. Ez nemcsak a magánházakat érinti, de a tanácsi lakásokat és középületeket is. Csupán 1979-ben 80 —90 belvizes családi ház vár felújításra. Erőnkhöz mérten az elkövetkező években nagy lépést teszünk előre. Egyebek között idén átadunk 32 új lakást. Szennyvízcsatorna, csapadékvíz-elvezető épül. Üj kövesútra hárommilliót szánunk. Felújítjuk a könyvtárat, az óvodát, piacteret alakítunk ki a közeljövőben, kitelepítjük a TÜZÉP-telepet. Korszerűsítjük az orvosi rendelőt és hat tantermes, új iskolát építünk az elkövetkező években. Korszerű munkafeltételek a szarvasi mentőállomáson Tavaly — körülbelül két héttel az átadás előtt — képes tudósításban számoltunk be a szarvasi új mentőállomás építésének befejező munkálatairól. A napokban ismét ellátogattunk oda, hogy megtudjuk, miként funkcionál ez a közel 3 millió forintos költséggel létesített, 19 helyiségből álló intézmény. Toók Sándorné gazdasági vezető a megnyitás óta dolgozik ebben a létesítményben. A szolgálatvezetői teendők ellátásán kívül ő dolgozza fel a beérkező menetleveleket, foglalkozik az alkalmazottak személyi ügyeinek intézésével, rádiókapcsolatot tart fenn más mentőállomásokkal, illetve — szükség esetén — a megye útjain közlekedő mentőautókkal is. Vasár- és ünnepnapokon két, éjszaka egy járművel tartanak ügyeletet. A' rádiót éjjel-nappal figyelni kell, mert előfordul, hogy beteg- szállítás céljából vagy a békéscsabaiaktól, vagy az orosháziaktól kell segítséget kérni. Egyébként a szarvasi intézménynek 8 gépkocsivezetője és 9 ápolója van. Az utóbbiak közül ketten rendelkeznek szakképesítéssel, s a többiek most végzik a kétéves ápolói tanfolyamot Gyulán. Egy mentőápoló az egészségügyi főiskolára jár. A már huzamosabb idő óta tartó melegben sok a rosz- szullét és így a mentősöknek gyakrabban kell kell kivonulniuk a helyszínre. A csaknem 10 hónapos tapasztalat is igazolja, hogy a korszerűen berendezett és felszerelt mentőállomás minden szempontból megfelel a betegszállítás, a gyors segítségnyújtás legalapvetőbb követelményeinek. Ugyanakkor az intézmény alkalmazottai a korábbihoz viszonyítva sokkal kedvezőbb munkakörülmények közé kerültek, s ily módon alaposabban készülhetnek fel hivatásukkal kapcsolatos feladataik ellátására. Új kultúrcentrumot szeretnénk kialakítani. A központban 80 új kertes ház építésére lesz lehetőség. Ezenkívül belterületen, a Hármas szőlőben 240 négyszögöles házhelyeket adunk el kedvezményes áron, ahol újabb 120 család építhet egy-, kétszintes kertes házat. Itt lesz majd bölcsőde, óvoda, gyermekjátszótér, stb. Az iskolákat szocialista brigádok patronálják, s karbantartásban oly sokat segítenek, hogy az • erre szánt anyagiakat egyéb célokra fordítjuk. Bővítjük a sütőüzemet, hogy az iskolák közelében büfét nyithassunk, s állandóan friss süteményhez jussanak a gyermekek. Mit tesznek a négy nemzetiség lakta Eleken a népi, nemzeti hagyományok ápolásáért? Ebben a témában a művelődési háztól kapunk legtöbb segítséget, ök elevenítik fel a szép régi népi táncokat, népdalokat, népviseleti ruhakölteményeket. Ápolják az anyanyelvet, a népi szokásokat. Egyébként Eleken román tannyelvű óvoda és iskola is működik. Eleki régi udvart alakítunk ki, minden nemzetiségnek lesz tájháza. Felújítjuk az öreg házon a zsuptetőt, a kertbarátok szakköre olyan szőlő- és gyümölcsfajtákkal telepíti be a kertet, amilyennel régen foglalkoztak a lakosok. Ez év őszén már szeretnénk a kertet bemutatni. A Lenin Tsz alapító tagjaitól magnóra kérünk visszaemlékezéseket, hogyan alakult az életük a szövetkezeti mozgalom indulása óta. Ebben a honismereti szakkör segít nekünk. Szeretnénk rangsorolni a tennivalókat. Igyekszünk a párt-, gazdasági és társadalmi szervek vezetőivel jó kapcsolatot teremteni. Egészséges lokálpatriótizmust szeretnénk kialakítani, hogy az itt élők és időnként hazalátogatók igazi otthona legyen Elek. Ary Róza Kutyaügy A Körösben tíz év körüli fiú játszik a kutyájával. Szórakozása egyoldalú és igen primitív. Abból áll, hogy az állat fejét a víz alá nyomkodja. A kutya prüszköl, fulladozik, rémülten rúg- dos a mellső lábaival. Elszabadulni nem tud, hiszen láncon van. A fürdőző felnőttek közül többen nézik előbb szótlanul, majd félhangos megjegyzéseket téve. A fiú nevetve rángatja a láncot az amúgy is fulladozó kutya torkán. Valaki nem bírja tovább, rászól. A vállát vo- nogatja. Többen is felbátorodnak. Az ellenséges közhangulat hatására a fiú kelletlenül kivezeti a kutyát a vízből és odaköti egy bokorhoz. — Miért nem engeded el? — kérdem. — Nem jó, ha mindig láncon van. — Elszökik — néz rám, mint akit kutyatulajdonosi minőségében sértettek meg. A szóbanforgó eb szomorúan áll a lánc végén. Mintha már nem is reménykedne abban, hogy valaha szabadon futkározhat. Azon töprengek, mit tehetnék az érdekében. Ahhoz nincs mer- szem, hogy elengedjem. Talán javaslom az ENSZ-nek, hogy hirdesse meg az állatok évét. Vagy, hogy a gyermekévi kiváltságokban csak a jó gyerekek részesüljenek. — gubucz —
