Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

1979. június 10., vasárnap o CJH2SSS Pályázat Békés megye műszaki haladásáért A MTESZ Békés megyei Szervezete, a Szakszerveze­tek Békés megyei Tanácsa és a KISZ Békés megyei bizottsága .— a műszaki haladás, a gazdaságos ter­mékszerkezet kialakítása, a termelés eredményességé­nek, a munka hatékonyságának gyakorlati segítése, ösz­tönzése érdekében — pályázatot ír ki. A pályázat célja: megismerni, nyilvánosságot biztosí­tani és elismerni azokat az alkotó, kezdeményező mun­kásokat, műszakiakat, akik fejlesztői, feltalálói, újítói tevékenységükkel segítik a népgazdaság, a megye és a vállalatok gazdaságpolitikai céljának jobb megvaló­sítását. Pályázati feltételek: pályázhatnak a megyében mű­ködő vállalatok, szövetkezetek, költségvetésből gazdál­kodó szervek, intézmények, társadalmi szervezetek dol­gozói, akik 1977. január 1-től a pályázat benyújtásáig, olyan: ,a termelés gazdaságosságát javító, importot he­lyettesítő, termékszerkezet-változást szolgáló, a terme­lési (forgalmazási — szállítási) költségeket' csökkentő, energiafelhasználást csökkentő (fajlagos), a termék mi­nőségét javító, ,a munka hatékonyságát elősegítő, a fermelékenységet javító, a mezőgazdaságban a hozamo­kat növelő vagy ,a ráfordított költségeket csökkentő, a munka biztonságát javító munkavédelmi, műszaki fej­lesztési, szervezési javaslatokat dolgoztak ki, amelyek­nek eredménye kimutatható, alkalmazásba vették v,agy alkalmazását tervezik, az 1978-ban kiírt hasonló pályá­zaton nem szerepelt. A pályázaton több pályaművel is részt lehet venni, de minden egyes pályázatot önállóan, külön jeligével kell benyújtani. A pályázat titkos. A pályamunka tartalmazza: (lehe­tőség szerint bemutatható, kiállítható formában) a meg­oldás módját leírásban, rajzban, fényképen vagy ma- • kettben. (A pályamunka előnyének megértéséhez szük­séges mértékig, a megoldás előnyeit (pályázati célokra hivatkozva), a pályamunka hasznosságát igazoló fel­használói vagy vállalati szakvéleményt (ha ilyen van). A pályázat benyújtásának módja: a pályázatot postán ajánlva, jeligével, a feladó címe nélkül kell benyújtani a MTESZ Békés megyei Szervezete (Békéscsaba, István király tér 8. sz.) címére csomagban. (A feladó helyén fel kell tüntetni a „jeligét” és nagybetűvel „PÁLYÁ­ZAT”.) Egy csomagban csak egy pályamű nyújtható be. Beküldési határidő: 1979. szeptember 15. A csomagban lezárt jeligés borítékban közölni kell a pályázóik) ne­vét, lakcímét, személyi igazolvány számát, a pályadíj megosztását (ennek hiányában egyenlő részben osztja el a bizottság). A borítékon közölni kell, hogy egyéni vagy csoportos ,a pályamunka. Azokat a pályaműveket, amelyek üzemi titokhoz kap­csolódnak, a kiíró szervek és a bíráló bizottság titko­san kezeli. Ezt az igényt ,a pályaművön fel kell tün­tetni. A benyújtott pályaművek eredményhirdetés után 60 napon belül átvehetők a MTESZ Békés megyei Szer­vezeténél. Az elbírálás és díjazás: a pályaművek díjazására és propagálására 100 ezer forint áll rendelkezésre. A cso­portos pályaműveket 6000—15 000 Ft-ig, egyéni pálya- műveket 3000—8000 Ft-ig díjaz a kiíró szervek által megbízott bíráló bizottság. (A bizottság szakértőket is bevonhat szükség szerint.) A pályázat eredményét 1979. november 7. tiszteletére hirdetik ki a kiíró szervek. MTESZ BÉKÉS MEGYEI SZERVEZETE, SZAKSZERVEZETEK MEGYEI TANÁCSA, KISZ BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGA Munkáshétköznapok Áldozatvállalással, jutalmakkal A rekkenő hőség testhez tapasztja az inget. Munka­idő után sokan a hűs habok­ban keresnek ilyenkor fel­üdülést. Nem így a szocialis­ta brigádok, melyek közül sokan a nemzetközi gyer­mekév városi programjának megvalósulására tettek vál­lalást Békéscsabán. — Ez becsületbeli ügyünk — mondja Remecki István, az IKV hibaelhárító brigád­jának vezetője. Villanysze­relő, de társaival, a Darvas Józsefről elnevezett szocia­lista brigád tagjaival együtt betonozó, szerelő, festő és ki tudja még hány féle mun­kát csinált a patronált gyer­mekjátszótereken. Legutóbb a Penza-lakótelep impozáns játszóterén (melyet egyéb­ként szintén ők alakítottak ki) újrafestették a szereket, kijavították, vagy javítják a megrongálódott hintákat, játszószekrényeket stb. — Szeretnénk rövidesen befejezni a Lencsési úti óvo­da a (második tízemeletes épületnél levő) játszóteret is. Erre használjuk a szabad időnket, amikor már rendel­kezésünkre áll a megfelelő anyag. Ezt költségvetésileg a tanács biztosítja ... Mintegy 110 ezer forintot ér az a társadalmi munka, amit a Darvas József Szo­cialista Brigád ezen a ját­szótéren kifejt. Az egyszerű munkáshétköznapokon, ami­kor rengetegen a strandokon keresnek felüdülést... Nem véletlen, hogy a vál­lalatuk tavaly a mintegy 850 ezer forintnyi társadalmi munkájával első lett a me­gyeszékhely szépítéséért dol­gozó kollektívák között. «> «*»;> Ritkán adódó bensőséges ünnepség. Színhely: Békés­csaba, a Békés megyei Tég­la- és Cserépgyár egyes szá­mú egységének művelődési háza. A hosszú, egymásmel­lé helyezett asztalok előtt markáns téglaégetők, agyag­bányászok, baggeresek, szál­lítómunkások, karbantar­tók, gépkocsivezetők ülnek és hallgatják Cselovszky Mi­hály szb-titkár szavait: — Munkánkat elismeri a párt Központi Bizottságának legutóbbi határozata... A párt is azt mondja, hogy kü­lön becsüljük meg azokat, akik tevékeny, eredményes minőségi munkájukkal hosz- szú éveken át hűek a gyár­hoz ... Ez történt pénteken dél­után ebben a munkáskol­lektívában, melyen az szb- titkár, majd a felszólaló Sitz András alapszervezeti párt­titkár és Bielik János gyár­egységvezető megköszönte dolgozótársainak a munkás­hétköznapokon való becsü­letes helytállást. — Ez a helytállás: a ta­valyinál feszítettebb tervün­ket is — annak ellenére, hogy 70-el kisebb a gyáregy­ség létszáma — az igények­nek megfelelően időarányo­san teljesítettük... Negyvenkilencen kaptak hűségjutalmat ezen a na­pon. Olyanok, akik 15—40 évig egyhuzamban és meg­szakítás nélkül csinálják ezt a téglagyári megerőltető munkát. Első ízben fordult elő, hogy 40 évi munkája után még aktív dolgozó ka­pott hűségjutalmat. Palyik Pál 17 évesen került segéd­munkásnak a gyárba. Előbb a bányában dolgozott, majd csillekapcsos lett, utána a baggernál kocsitoló. Később, mint kotrókezelő jelentkezett a géplakatosi szakismeretek tanfolyamára, s ugyanakkor megszerezte a nyolc általá­nos iskoláról szóló bizonyít­ványt. Géplakatos szakmun­kás lett a karbantartó mű­helyben. Ezt követően — aho­gyan nőttek a követelmé­nyek, fejlődött a gyár — megszerezte a hegesztőszak- munkás-bizonyítványt, s vé­gül a gázszerelőit is. Há­rom szakmunkás-bizonyít­ványa van. — Az én ifjúságom, egész életem összefonódott a gyár­ral. Itt dolgoztam először, és úgy gondolom, utoljára is itt fogok... ötezer forint hűségjutal­mat vehetett át péntek dél­után. (Ráadásnak egyhetes szovjetunióbeli úton vehet részt a gyár költségén.) A „harmincévesek” háromezret kaptak, a „tizenötévesek” ez­ret. összesen 96 ezer forintot osztottak ki a gyáregység törzsgárdatagjai között, hű­ségjutalomként ... V. D. Szinte elviselhetetlen a hő­ség az úton, ahol déltájban egy cseppnyi árnyék sincs. A KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóság Ady Endre Szo­cialista Brigádjának, amely Kétegyháza—Medgyesegy- háza között az utat szélesíti, most a forró aszfalton és a padkán a helye. Ide köti a munkája. Fekete Sándor brigádtag láthatóan keménykötésű em­ber. Bírja a napnak felülről tűző, valamint az aszfaltról visszatükröződő melegét. Megjegyzi: — Az útkaparó bizony nem hízik el. — Azt mondja útkaparó? — kérdezem. — Azt, mert a faluban még mindig azok vagyunk. * * * Pécskai János a brigádve­zető, éppen egy kis motoros úthengert vezet. Közelebb érve hozzá, Fekete Sándor bemutat minket egymásnak, aztán még hozzáfűzi: ^ — ö kiváló dolgozó. Rá szavaztunk termelési tanács­kozáson. — Miért éppen rá? — öt tartottuk a legérde­mesebbnek, mert tud dolgoz­ni, akarja és csinálja is. Ha zsörtölődünk, ő békítget ben­nünket. Aki „lapítani” pró­bál, annak szól: hajts egy ki­csit jobban! Nincs kivétel. Egyformán keresünk, dolgoz­zunk is egyformán. — És felfelé? — Nem röstelli a dolgot, ha valami nem tetszik, meg­mondja Krasznai Géza mű­vezetőnek. Különben nem „játssza meg” magát, dolgo­zik, mint mi. A hibákat pe­dig mindjárt észreveszi. — Érdekük, hogy jól csi­nálják? A rossz munkát ta­lán nem fizetik ki? — Mindig kifizettek ben­nünket. Igaz, igyekszünk hi­bamentesen dolgozni. Még akkor is, ha nincs itt a mű­vezető. Mert nekünk a be­csület is számít. Ezért van tekintélye a brigádnak. * * * Egymás után érkeznek a cementtel kevert homokkal teli gépkocsik, amelyek a te­rítőgép ládájába billentik ter­hüket és máris indulnak vissza a nem messzire levő keverőtelepre., A gépből szál­lítószalag nyomja oldalra, az útszélesítésre készített tükör­be a keveréket és azt le is simítja szépen. Itt sincs sok munkája a brigádnak, csak egy kis rendezgetni való ma­rad a gép után. Halad is jól a munka. Ta­lán tizedrészt sem lenne ilyen jó a tempó, ha nem lenne gép. S amikor elérik a közeli tanyát, amely körül a fóliasátrakban mázsaszámra érik a jó áron eladható pri­mőr paprika, paradicsom, uborka és más zöldségféle, megkérdezem: — Nem lenne jobb azzal foglalkozni? — mutatok ar­ra. — Akkor ki csinálná az utat? — kérdez vissza Do­monkos Lajos. — ö ahhoz ért, mi ehhez. Az nem napi 8 óra, nem ke­vés gond és nem kis kocká­zat. Ami pedig megterem, azt azon az úton szállítja, amelyet mi csinálunk járha­tóvá — válaszol Domonkos Lajos és a többiek derültsé­gére megjegyzi: — De ha út- vámot szednénk... Medgyes- egyházán jócskán összejönne a forint. — Eső kellene! — sóhajt fel Pécskai János. — Akkor nem tudnának dolgozni — jegyzem meg. — Most megérné, hogy né­hány órát veszítsünk. Utána a kevesebb pénz is többet ér­ne a piacon. * * * Ügy tűnik, hogy a brigád tagjai valamennyien elége­dett emberek. Közülük az idősebbek különösen jól ér­zékelik a régi, valamint a mai élet- és munkakörülmé­nyek közötti különbséget. Az egykori útkaparók olyan üze­mi munkásokká váltak, aki­ket naponta autóbusz szállít a munkahelyre, onnan pedig haza, s a nehéz fizikai mun­ka alól a gépek mentesítik őket. Nincs panasz a kerese­tükre sem. Az meg külön említésre méltó, hogy már régen nem tarisznyából ét­keznek, hanem naponta me­leg ebédet kapnak. — Most Medgyesegyházá- ról, a Haladás Tsz konyhájá­ról hordják az ebédet, -gmi — dicséret a szakácsnőnek — finom és elegendő is — álla­pítja meg a brigádvezető. Az erkölcsi megbecsülés sem hiányzik, bár észrevehe­tően az érdemli ki jobban, aki a lapáttól géphez kerül. Annak persze előbb tanulnia kell, mint ahogy Pécskai Já­nos is tette és a sikeres vizs­ga óta úthengert vezet. Var­ga Ferenc a brigádból ment el terítőgép-kezelőnek. Kiss Béla úgy tervezi, hogy ő ne­hézgépkezelőnek megy. — Jobban fizetik és ran­gosabb is. Meg jobb felülről le, mint lentről felnézni — tréfálkozik Fekete Sándor, de egyetért Kiss Bélával, aki hozzá képest fiatal és még sokáig dolgozhat az úton. Néhány dicsérő szó jár még a művezetőnek, Krasz­nai Gézának is, aki — ahogy mondják —, megköveteli és ellenőrzi a munkát. A véle­ményét nem rejti véka alá. A brigád nem egyszer kapott tőle elismerést, aminek a hí­re az üzemmérnökségig, sőt az igazgatóságig eljutott. * * * Fekete Sándor meséli: — Ha bemegyünk a kocs­mába, néha az ismerősök, barátok ránk mutatnak és tréfálkozva mondják: „Lám, miattatok rosszak az utak.” De ők is tudják, hogy meny­nyivel jobbak, mint amilye­nek útkaparó szolgálatom kezdetén, 18—20 évvel ezelőtt voltak. Persze a forgalom is megsokszorozódott. És ebben a fejlődési folya­matban nem kis szerepe volt és van jelenleg is ennek a maroknyi gépesített csapat­nak, télen a dermesztő hi­deget, nyáron a pokoli hősé­get tűrni kénytelen 11 tagú Ady Endre bronzkoszorús szocialista brigádnak. Pásztor Béla Társadalompolitika a szövetkezetekben tulajdonos egyben munkavállaló... Szo- i___| cialista viszonyaink lényegét értelmezve hallhat­tunk már ilyen vagy ehhez hasonló megállapítást. S ha csak a mezőgazdaságunkra alkalmazzuk e tételt, talán még jobban érezhetők a vál­tozások. Nemcsak a termés­átlagok, a termelési értékek sokszorozódtak meg, de más lett az emberek gondolkodá­sa is. Sorsukat nem a föld- hözragadottság, hanem a kö­zösségekhez való viszony ha­tározza meg. De vajon ma­gukénak érzik-e a földet, a gépeket, a berendezéseket? Mindez a Körösök Vidéke Tsz-Szövetség gazdaságainak társadalompolitikai tevé­kenységét elemző, a közel­múltban napvilágot látott je­lentés kapcsán fogalmazó­dott meg az írás készítőjé­ben. Nem véletlenül. Idézet: „Vizsgálódásunk során azt tapasztaltuk, hogy a közép- korosztályúak, valamint a nyugdíjkorhatárhoz közel ál­lók tulajdonosnak érzik ma­gukat, ugyanakkor a fiatalok elsősorban munkahelyet lát­nak a termelőszövetkezet­ben.” Ugyanott, néhány bekez­déssel lejjebb: „Megállapít­ható, hogy a szövetkezetek­ben fokozatosan nő a 30 éven aluliak száma. A generáció- váltás a közös gazdaságokban is érezteti hatását.” S befeje­zésül még egy megállapítás az anyagból: „Továbbfejlőd­tek a termelőszövetkezetek szocialista jellegű viszonyai, nőtt a felhalmozás, valamint az osztatlan szövetkezeti va­gyon.” A képlet tehát felállítta­tott. Ám semmi olyan nincs benne, amelyet ne a fejlődés törvényszerűsége hozott vol­na napvilágra. S ez még az ellentmondások ellenére is így igaz, hiszen aligha kell azon csodálkoznunk, hogy a földdel, termelési eszközzel a közösbe lépő parasztember másként néz a szövetkezetre, mint a mai tizen-, huszon­éves. A fiataloknak elsősor­ban valóban munkahelyet jelentenek e gazdaságok, s csak utólag, folyamatosan alakulhat ki tulajdonosi ér­zetük, szemléletük. Persze, ha kialakul... Mert végül is bonyolult és összetett folyamatról van szó, amelyben nem kis szere­pet kap a gazdálkodó egysé­gek, szövetkezetek társada­lompolitikai tevékenysége. A tettek vagy tehetetlen­ségek láncolata — legyen az például a szövetkezeti de­mokrácia fórumainak mű­ködtetése — nap mint nap befolyásolja, alakítja a tagok közérzetét, gondolkodását. Gondolkodását és szemléle­tét... Vegyük csak például az emberek többségének azt a törekvését, hogy szakmai és általános műveltségüket nö­veljék. A törekvés helyes, ám mit ér az egyéni akarat, ha a szövetkezet képtelen igényt teremteni, ha a me­zőgazdasági munkás friss képzettségével nem tud mit kezdeni. Mindez nemcsak a szakképzettség és szakember­ellátottság helyzetét befolyá­solja, de törekvést és ener­giát szabadít fel, verhet bék­lyóba. A tsz-szövetség nem vélet­lenül a legfejlettebb terme­lési körzetét vizsgálta ilyen szempontból. Az itt felhal­mozódott tapasztalat, ellent­mondás ugyanis hasznos is­mereteket adhat másoknak. Többek közt a szakember- képzésben. E gazdaságokban ugyanis 30 százalékkal több felsőfokú végzettségű jut meghatározott szántóterület­re, mint amennyi a szövetsé­gi átlag. És mik hívják fel a figyel­met az ellentmondásokra? A szövetkezetek a szakmunká­sokat kívülről „szerzik be”. Az ösztöndíjrendszer nem funkcionál kellően. Kihasz­nálatlanok a felnőttoktatás lehetőségei. Egy-egy szövet­kezet nem engedi tovább­képzésre szakembereit. Meg­annyi feszítő gond az állan­dó fejlődésben levő termelő- szövetkezetekben. Gond, s egyben sérelmek forrása. Ezek orvoslására ottvan­nak a szövetkezeti demokrá­cia fórumai — mondhatjuk. Fórumok, amelyek lehetősé­get adnak a jogok gyakorlá­sára, a tulajdonosok sérel­meinek orvoslására. Csak­hogy ezek közül a legfonto­sabbnak tartott munkahelyi közösségek tanácskozásai alig néhány éves múltra tekinte­nek vissza a szövetkezeti mozgalomban. Még mindig nem tisztázódott kellőképpen, különösen a tagok körében, milyen jog- és hatáskörrel rendelkezhetnek e munkahe­lyi közösségek. A nem tisztázódott megál­lapítás önmagában még nem sokat mond. De a gondjait megoldani akaró emberben keserű szájízt hagy, ha az általa helyesnek tartott írás szellemével ellentétes gya­korlatba ütközik. A szövet­kezeti demokrácia azonban nem törhet meg egyetlen fó­ruma nem kielégítő működé­sén — igaz, veszít erejéből —, hiszen például ezért vá­lasztják, működtetik a ta­gokból álló szövetkezeti bi­zottságokat is. Így az ellen­őrző- és a döntőbizottságot,- amelyek talán valamennyi közül a legfontosabb szerepet töltik be. Beszámoltatnak, ellenőriznek, igazságot szol­gáltatnak. Hosszan elemezhetnénk a küldöttgyűlések, a közgyűlés, a tömegszervezetek, a szocia­lista brigádok szerepét, de már ezek nélkül is meggyő­ződhetünk a szövetkezeti de­mokrácia sokoldalúságáról. És arról is talán, hogy a fel­soroltak csak eszközök, ame­lyek helyes alkalmazásával szunnyadó erők mozgósítha­tók. z is nyilvánvaló per­sze, hogy a tsz-ek előtt álló feladatok többségét majd azoknak a fiataloknak kell megoldani­uk, akik a közös gazdasá­gokban ma még elsősorban munkahelyet látnak. Lehet, velük több a vesződség, és többször okoznak fejtörést a szövetkezet vezetőinek, mint az idősebbek. Egyre több ve­zető látja azonban — első­sorban a tsz közvetlen érde­ke miatt —, hogy a fiatalo­kat meg kell nyerni az ügy­nek, ha el akarjuk velük hitetni, hogy ők a tulajdono­sok. Ám, nemcsak elhitetni kell velük, gondolatban és tettben is azzá kell válniuk. Kepenyes János Városkép a békéscsabai Őr utcából Fotó: Gál Edit Útépítők kánikulában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents