Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-09 / 133. szám
1979. június 9-, szombat Üvegcserepek \ csárdaszállási bázisgazdaság, a Petőfi Tsz kísérleti parcelláin szépen fejlődik a rizs Fotó: Veress Erzsi KITE: presztízs a rizs Napirenden az öntözés- fejlesztés és vízgazdálkodás Tegnap, június 8-án délelőtt Szarvason, a Debreceni Agrártudományi Egyetem főiskolai karán a Magyar Hidrológiai Társaság mező- gazdasági vízgazdálkodási szakosztályának, illetve Békés megyei területi szervezetének, valamint a Magyar Agrártudományi Egyesület vízgazdálkodási szakosztályának, a Körösök Vidéke Vízügyi Igazgatóságnak és a Békés megyei Tanácsnak közös rendezésében szakemberek tanácskoztak a nagykunsági XIV-es öntözőfürt fejlesztésével kapcsolatos kérdésekről. Miként azt a tanácskozáson elnöklő dr. Szabó Sándor, a megyei tanács általános elnökhelyettese is megállapította megnyitó beszédében: az öntözés feladatai szerves egységet képeznek a mezőgazdasági vízgazdálkodás teendőivel, a vízgazdálkodás komplexumával. Megyénkben, ahol az öntözés nélküli mezőgazdasági termelés is figyelemre méltó eredményeket ért el, napjainkra éppen az öntözés fejlesztése vált a továbblépés legalapvetőbb feltételévé. Ebből következik, hogy energiánkat a meglevő öntözési lehetőségek kihasználásával egy időben, a folyamatban levő beruházások minél előbbi befejezésére, a korszerűsítésre, az öntözés szervezésére, a hatékonyabb technika és technológia meghonosítására, a kutatás eredményeinek hasznosítására kell összpontosítanunk. A bevezetőt követően még két előadás hangzott el a szarvasi tanácskozáson: az NK XIV-es öntözőfürt jellemzőiről, illetve a Békéscsaba' és Környéke Agráripari Egyesülés öntözésfejlesztési terveiről, majd a szakmai nap résztvevői megtekintették a Szarvasi Állami Tangazdaság öntözésfejlesztő munkáit, valamint az NK XIV-es építésének mezőbe- rényi szakaszát. Az elmúlt három év rendkívül alacsony rizstermése sok üzemet „meghátrálásra” késztetett, a becslések szerint az idén 4000 hektárral csökkent országosan a termőterület. Egyik legnagyobb termelési rendszerünk, a KITE nem adja meg magát. A korábbinál nagyobb energiát és pénzt áldoz a rizstermesztés gyenge pontjainak felszámolására. Rendkívül szoros a rendszer „rizses” (csoportjának a kapcsolata a termelőkkel, kutatóklcal, hazai és külföldi szakemberekkel. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt két hónapban, áprilisban és májusban japán szakértő, dr. Tomita Toyo volt a rendszer vendége. I Miért éppen Japántól? Japán köztudottan a világ egyik legnagyobb és legeredményesebb risztermelő országa. Tavaly országos átlagban 55 mázsát termeltek hektáronként, szemben a mi 11,2 mázsás átlagunkkal. Van tehát mit tanulni a japánoktól a rizstermesztésben. A két ország mezőgazdasági minisztériuma között létrejött kapcsolat tette lehetővé, hogy magyar szakemberek Japánban vegyenek részt tanulmányúton, az idén pedig hozzánk érkezett egyik szakemberük, a már említett szakértő, dr. Tomita Toyo. Itt-tartózkodásának ideje alatt beszámolt a japán termesztési módszerekről, filmvetítéssel egybekötött előadásokat tartott. Másik tevékenysége egy kísérlét beállítása volt. Ennek lényege, hogy két bázisgazdaságban, a kisújszállási Tisza II. és a csárdaszállási Petőfi Tsz-ben vetett el Japánból hozott vetőmagot, a náluk használatos eljárással. Nálunk sem ismeretlen a vízbe vetés módszere, a japán ennek egy továbbfejlesztett változata. A már elárasztott talajt művelik, ebbe készítik a magágyat, sve- tii{ az előcsíráztatott vetőmagot. Problémás, hogy nincsenek erre megfelelő, nagy teljesítményű gépeink, és a japánoktól sem vásárolhatunk. Ott ugyanis kis területen — 1-2 hektáron — termel egy család rizst, annak kialakult gépsora a mi nagy területeinken nem használható. A módszer előnye, hogy „ledolgoz” néhány napot a késői kitavaszodás okozta hátrányból, s így kisebb a valószínűsége, hogy az augusztus közepi lehűlések kárt tesznek a virágzáskor. A szakemberek szerint ez a néhány nap előny megéri, hogy itthon kikísérletezzünk egy nagyüzemi termelésre alkalmas gépsort. Ezt mutatja, hogy a KITE szocialista együttműködési szerződése — amelyet a DATE Mezőtúri Gépészeti Karával kötött — jól funkcionál, biztató próbálkozások vannak a gépesítés terén. I Nagyüzemi módszerekkel Szemmel láthatóan szépen fejlődnek a japán szakember által elvetett növények mindkét bázisüzemben, végleges eredményt, azonban csak az aratás után lehet mondani. Egy esetleges siker nem jelenti azt, hogy minden üzem áttér erre a megoldásra, nem is ez a kísérlet célja. Üj út, amely számos, vagy egy-két ötlettel gazdagíthatja a technológiák kidolgozóit. S ha egy kicsit is sikerül felhasználni az eredményekből a hazai termelők javára, már megérte. A termesztési módszerkí- sérletek mellett jelentős lépés történt a múlt hónapban a rizstelepek építésében. A KITE szakembereiből álló munkacsoport elkészített egy tervezetet, amely a telepek tervezési-építési irányelveit, az üzemeltetés pontos leírását is tartalmazza. A tervezetet májushan elfogadta az Országos Vízügyi Hivatal Szabványosítási és Egységesítési Központja, rövidesen szabvánnyá lép elő. Ez azt jelenti, hogy végrehajtása minden rendszertagra kötelező. Jelentős lépés ez a telepítés és üzemeltetés egységesítése, magas színvonalra emelése felé. I Melyik az igazi? A mezőtúri gépészek tervezte, vízi művelésre alkalmas gépeken kívül keresik a rendszer szakértői a külföldiek között is az „igazit”. Az AGROMASEXPO-n felkérték a Howard, a Maletti és a Dondi céget, hogy kipróbálásra hozzanak be vízzel borított talaj művelésére alkalmas gépeikből. Hasonló a helyzet a palántázás gépeivel, ugyanis a jövőben ezzel a módszerrel is termelnek vetőmagot. Árurizst palántázással előállítani drága mulatság lenne, azonban a vetőmag minőségi követelményei indokolják ezt. Az elmondottakból kitűnik, milyen sok módszerrel próbálkoznak, milyen sok utat jár egyszerre a KITE. Mindez hatalmas szellemi és anyagi ráfordításokat igényel. Az útkeresés valószínűleg meghozza a sikert, hiszen tudatosan előkészített eredményekről van szó. M. Szabó Zsuzsa Ö isiskolás koromban még az járta — s nem divatból —, hogy év végén könyveinket továbbadtuk a következő évfolyamnak. Ha a könyv lapjai bírták a „kiképzést” az még tovább került a következő korosztályhoz. Az is előfordult, hogy a három évvel fiatalabb öcsém iskolatáskájában keresgélve rábukkantam egy olyan olvasókönyvre, amelyre a korábbi években még én írtam fel nevemet — vagyis visszajutott hozzánk. S miután öcsém is „megemésztette” a betűket, a könyv még mindig használható volt. Akkoriban a tankönyv utolsó lapjára azt is rányomtatták: „Takarékosság .■— országépítés”. Meg azt is: „Mutasd meg könyvedet — megmondom ki vagy!” Mindez érthető volt, hiszen az ország még alig-alig heverte ki a háborús károkat, az építő munka közvetlen elején tartott. S a takarékossággal nagyon sok gondot le lehetett venni az államháztartás válláról. Az utóbbi években — főleg az idén — újra előtérbe került a takarékosság jelszava. S ugyancsak a szükségszerűség vetette elő. Ismert gondot kell megoldanunk — a gazdasági egyensúly javítását — ugyanis ez is egy láncszeme lehet a gazdaság továbbépítésének, a jövő gazdaságának. Ezért csak pozitívan értékelhetjük az Orosházi Üveggyár törekvését: a hőskori első huták és gépek jelentős mennyiségű selejtes, törött áruit még az olaszok megvásárolhatták, s azt Itáliában újra földolgozták: üveggé. Ma azonban a hibás üvegeket, a vágási veszteséget, az anyagmozgatásból eredő törött portékát újra „megőr- lik” Orosházán, s visszajuttatják a hutákba. Mi több, napjainkban már azt vallják: ha még több üvegcserepet használhatnának föl, még jobban tudnának takarékoskodni. Ez érthető, ha mindazt hozzáírjuk: az üvegcserép újrafelhasználása tetemes importkiváltást, az pedig anyagmegtakarítást eredményez, hiszen az üvegcserépben benne van az alapanyag. Márpedig a szóda, a kvarchomok és más alapanyag jelentős hányada a, külországokból érkezik. Ily módon ma már nincs technológiai veszteség, mi több, a régi anyag felhasználása — akárcsak az acélgyártásnál — nemhogy kárára lenne az új üvegtermékek minőségének, hanem egyes esetekben javítja is azok milyenségét. Jelenleg az üveggyáriak átlagosan 20 százalék üvegcserepet használnak föl az új termék előállításához, amelynek egy része a gyártás közben keletkezett hibás, törött áru, más részét pedig a MÉH-en keresztül vásárolják meg. Érdekes kezdeményezésnek bizonyult — s a gyakorlat bizonyította életképességét — az a megállapodás, amelyet az üveggyáriak kötöttek a Békéscsabai Konzervgyárral. A megyeszékhely nagyüzemében keletkező üvegtörmeléket egy külön konténerben gyűjtik, majd időszakosan azt az orosháziak elszállítják, felhasználják. Sajnos, ez csak egy példa. S mint említettük: ennél jóval több sérült, hibás üveget meg tudna „emészteni” a hutasor. Ezt azonban az új üvegvisszaváltási mechanizmus korántsem segíti elő. Ma jóval olcsóbb az üvegbetét, így olcsóbban váltják azokat vissza az üzletek. Vagyis különösebben nem ösztönzik a háztartási üvegek visszajuttatását a körforgásba. Jóllehet bennünk is megvan a hiba, mert nem ritka az a gondolkodásmód, hogy 50, meg hetven fillérért, a sörösüveg esetében egy fontért nem is érdemes elmenni az ABC-ig, inkább kidobjuk a kukákba az üvegeket. így történhetett meg az is, hogy egy évvel ezelőtt 50— 60 millió palack többlete volt a söriparnak, ma pedig so- ronkívüli sörösüveggyártást kellett szervezni Orosházán. Lassan elérjük, hogy van sör minden mennyiségben, palackozni azonban nem tudnak, üveg híján. Az üveghulladékot azonban másfelől is érdemes lenne begyűjteni. Nézzük csak: a táblás üveget az építőipar is felhasználja, s ma már nem azon gyakorlat szerint, hogy kimegy az üvegvágó, beilleszti a helyszínen az ablak-, ajtóüveget, hanem azokat a házgyárakban már előre beépítik. Ilyen módon egy helyütt halmozódik föl a nagy mennyiségű üvegszél, kimaradó kisebb nagyobb darab, amit az üvegesek a továbbiakban nem tudnak felhasználni. Érdemes lenné ezeket is összegyűjteni, hiszen az üveggyáraknak szüksége lenne erre is. S mindeddig nem beszéltünk arról, milyen energiamegtakarítást jelent, ha a hutákba nem tiszta alapanyagot használnak fel, hanem azt keverve az üvegcseréppel. Az orosháziak számításai szerint 20 százalék üvegtörmelék esetén 5 százalék energiát spórolhatnánk, amely a nagyüzem esetében évente csaknem 10 millió forint megtakarítást eredményezhet. S minden további 20 százalék üvegcserép-felhasználás, további 5 százalék energiamegtakarítást jelenthetne. S ha már elővettük a számokat, összegezzük: Egy tonna tiszta alapanyagelegy ára ma 1500 forint körül van. Az üvegcserép tonnánkénti ára 400—600 forint Ha 20 százalék elegy helyére az olcsóbb törmeléket használják fel, tonnánként csaknem 200 forinttal olcsóbb az alapanyag. Az Orosházi Üveggyár esetében — a számítások szerint — ez évente mintegy 60 millió forint értékű alapanyag-megtakarítást eredményezhet. S itt érvényes, hogy minden további üvegtörmelék-felhasználás, újabb importanyag-kiváltást hozhat. n elen esetünkben csupán az üveghulladékról beszéltünk, de a népgazdaság valamennyi ágára érvényes ugyanaz a jelszó: „A hulladék nem szemét, hanem nyersanyag”. Hasonló teendők akadnak a fémkohászatban, de érdemes megvizsgálni, miként hasznosíthatnánk a gumihulladékot, vagy hogyan vezethetnénk vissza a termelésbe a még értékes műanyag melléktermék-féleségeket. Ugyanis ma ugyanúgy érvényes az a mondás: „Takarékosság — országépítés”, mint hajdanán, a felszabadulás utáni években. Jávor Péter Miről ír a Magyar Mezőgazdaság 23. száma? A nemiégi ben megrendezett agrárközgazdasági és üzemszervezési napokon számos fontos, az ágazat egészét érintő előadás hangzott el. A lap e heti számától kezdve folyamatosan kezdi közölni a fontosabb előadásokat. Ezúttal Romány Pál miniszter Agrárökonómia és agrárfejlesztés című referátumát adják közre. Ugyancsak sorozatban közli már hetek óta a lap az Eötvös-díjjal kitüntetett mezőgazdasági szakemberek portréját. Ezúttal Kismarty Lechner Ödön, az AGROBER most nyugalomba vonuló építészmérnöke válaszol Bán Béla kérdéseire. Hosszú időn keresztül irányította az állattenyésztő-telepek építését, s így számos érdekes, sokszor ellentmondásos tapasztalatáról adhat számot a lap hasábjain. A háztáji háza táján nem teremnek kiugróan magas személyi jövedelmek. Mint Gádor Iván írásából kiderül, évi 80 sertés meghizlalása legfeljebb 30—40 ezer forint tiszta jövedelmet hoz. Ugyanez a helyzet a primőrtermeléssel is. Ezért is, más okok miatt is, a kisüzemi növény- termesztés a múlt évben már mintegy 40 ezer hektárral csökkent. Melyek az okok? Erre keres választ az írás. A Baromfitenyésztők Tudományos Világszövetsége Magyarországon tartotta legutóbbi soros ülését. Ebből az alkalomból a szövetség vezetői — világhírű baromfitenyésztők — válaszoltak a Magyar Mezőgazdaság fő- szerkesztőjének, Fehér Ká- rolynak a kérdéseire. Csak két jelentős megállapítás az interjúból: a jelenlegi genetikai képességek javításával a takarmányhasznosítás már a közeljövőben 10 százalékkal növelhető. Vagy: a tenyésztőmunka eredményeként megjelennék a három- kilós Brojlerek, s ezek egy héttel rövidebb idő alatt, tehát 13 helyett 12 hét alatt készülhetnek el. S egy másik sorozat: Hogyan érték el? A lap ezúttal három versenygyőztes tejtermelő gazdaságot mutat be, a vaszari Hunyadi Tsz-t, amely azzal nyerte meg a múlt évi tejtermelési versenyt, hogy fajtiszta Holstein- Fríz állományának megfelelő környezeti körülményeket teremtett. A seregélyesi Alkotás Tsz új fajtára a Holstein-Fríz vörös, illetve fekete változatának FI üszőit vásárolta. A dömsödi Dózsa Tsz pedig svéd lapályfajtával ért el 5100 liter fölötti tehenenkénti átlagtermelést. A lap vezető helyen közli a MÉM-nek azt a felhívását, amelyben a téli és tavaszi, illetve nyárelői kedvezőtlen időjárás okozta vetésritkulást és az újabb termelési költségeket minden lehetséges módon igyekezzenek pótlólagos intézkedésekkel ellensúlyozni. a belga—luxemburgi műszaki napokról Hétfőn belga—luxemburgi műszaki napok egyhetes eseménysorozata kezdődik Budapesten az MTESZ szervezésében. A rendezvényről tartottak pénteken sajtótájékoztatót az ez alkalomra Budapestre érkezett belga szakemberek a Technika Házában. Mint elmondták, a Belga—Luxemburgi Gazdasági Unió és Magyarország között a kereskedelmi forgalom meglehetősen alacsony, bár az utóbbi időben fejlődésnek indult, s az összforgalom tavaly elérte a 130 millió dollárt. Most a műszaki napok rendezvénysorozatával lehetőséget kívánnak teremteni, hogy a magyar szakemberek megismerkedjenek Belgium ipari fejlődésének eredményeivel.
