Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-30 / 151. szám
1979. június 30., szombat o ISHiWffl.'WOxidkerámia és Thermodul Díjnyertes termékek az orosházi MZÉP-nél Az orosházi KAZÉP Ipari Szövetkezet már évek óta foglalkozik különféle oxidkerámia alkatrészek gyártásával. Ennek a különleges kerámiafajtának rendkívüliek a tulajdonságai; nagyon kemény, és ezért szinte alkop- tathatatlan. Szövő- és fonógépek szálvezetőit készítik oxidkerámiából többek között, hogy kibírják a fonal koptató hatását és ne kelljen sűrűn cserélgetni. Kellett idő hozzá, míg megismerték a KAZÉP oxidkerámia termékeit, de ma már a termelés 90 százaléka külföldre kerül. Elsősorban Csehszlovákiába és Lengyelországba szállítják az alkatrészeket, ahol gépekbe építve jó részüket tovább exportálják. Az orosházi alkatrészek kiváló minőségére jellemző, hogy a Kanadába és USA-ba szállítandó gépeket csak akkor veszik át, ha azokat KAZÉP-es oxid- kerámiákkal szerelik fel. Jelenleg tárgyalásokat folytatnak dolláros export beindításáról is. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy OKISZ-díjat kapott az oxidkerámia és ugyanezt a kitüntetést kapta meg egy másik termékük, a Thermopress kazán továbbfejlesztett változata, a Thermodul. Ez a termékük nagy sikert aratott a BNV-n, mert sok szempontból jobb tulajdonságokkal rendelkezik, mint a régi. A Thermopress kazánok 200 ezer és 1,2 millió kalória közötti teljesítménytartományban készültek, a Thermodul kisebb: 40 ezer kalóriától 200 ezer kalóriáig terjed a teljesítménye. Mégis alkalmasak a Thermodul kazánok ugyanolyan feladatok ellátására, mint amire a Thermo- presst használták, mert a teljesen automatikus Ther- modult használhatják ikre- sítve is. Ez azt jelenti, hogy az igényeknek megfelelően több darabot sorba kapcsolhatnak belőle, és mindig csak annyi működik, amennyi szükséges. Így az is elérhető, hogy nem kell egy tartalékkazánnak készenlétben lenni, hiszen ha egy egység meg is hibásodik, a javítás idejére a többiek azt pótolni tudják. Elsősorban hazai alapanyagból Pulóverektől a sapkákig Az utóbbi évek tapasztalata szerint az első fél esztendőben az össztermelésünk 44-45 százalékát produkálják a Gyomlai Háziipari Szövetkezet dolgozói. Az első fél év lezárása előtt, idén is erről adott számot Dinya Máté, a szövetkezet műszaki vezetője. Az éves termelési érték tervük 140 millió forint, amelyből az első hat hónapban 66 millió forintos érték realizálódik. Ennek mintegy negyede az exportbevétel. A szocialista országokba szánt felső ikötött-termékeik után — amelynek legnagyobb vásárlója a Szovjetunió, de vesznek belőle a lengyelek és románok is — több mint 11 millió forintos árbevételtérhetnek el. A tőkés országok elsősorban úgynevezett járulékos öltözködési cikkeiket vásárolják — sapkákat, sálakat, kesztyűket —, s ezután 4 millió forint értékű devizát inkasszálhatnak. Az idei első év, hogy az 1200— 1300 dolgozóból álló kollektíva tőkés bérmunkát is vállalt. Ennek keretében felsőkötöttáru termékeket kötnek, illetve konfekcionálnak. A korábbi években legtöbb hasonló jellegű üzem és szövetkezet elsősorban importanyagot dolgozott föl. Így volt ez a gyomai szövetkezetnél is, ahol tavjal y még fele importanyag, s csupán csak másik fele volt hazai alapanyag. Ez az arány jelentősen eltolódott, s termékeik napjainkban szinte csak belföldi anyagból, természetesés szintetikus keverékből készülnek. Ehhez már 1978 vége óta állandó és folyamatos kísérleteket végeztek a Magyar Gyapjúvállalat és az újpesti gyár segítségével. A szervezés területén is előrelépést terveznek. A Könnyűipari Szervezési Intézet segítségével a termelés- előkészítéstől az értékesítésig újszerű irányítást szeretnénk bevezetni, folyamatosan. Amennyiben ez megvalósul, jövő esztendőtől kezdve kézzelfogható eredményeinek is meg kell mutatkoznia. Ehhez készülnek az új modellek, amelyeket július végéig kidolgoznak. Mintegy 170—180-féle mintakollekciót mutatnak 'be a kereskedelemnek, hogy aztán az év utolsó hónapjaitól azok többsége szalagra kerüljön. Ugyancsak a második fél év tervei közé tartozik, hogy több Nyugat-Európába irányuló exportterméket készítenek. Fő vásárlóik az NSZK, Norvégia, Svédország, Franciaország, amelyek főleg sapkát, sálat és kesztyűket vásárolnák, de készítenek különböző stólákat is az arab országoknak. Fáradtolaj Az utóbbi hónapokban a televízióban és a rádió reklámadásaiban gyakran szerepel a fáradtolaj, de a napi- és szaklapok aktuális hírei között is egyre többet olvashatunk az egyszer már használt olajok begyűjtésének és további hasznosításának problematikájáról. Az egyre szigorúbb környezetvédelmi előírások, de az ésszerű energiatakarékosság is aktualizálja a témát. A fáradtolaj felelőtlen kidobása merénylet az élő környezet ellen, hiszen egyetlen liter elhasznált ásványolaj a földbe jutva 1 millió liter vizet tud tönkretenni. Kiszámították az ÁFOR-nál azt is, hogy az évente keletkező 30—35 ezer tonna fáradtolaj „megmentésével”, a regenerálás, vagy a tüzelés révén 3—4 millió dollár évi megtakarítás lenne elérhető. Sajnos a felhasználók erre ritkán gondolnak, pedjg annak a több mint 20 ezer tonna elhasznált, elöregedett olajnak, ami ma Magyarországon nyomtalanul eltűnik, nagy részét ők öntik csatornákba, árkokba, fák tövébe felelőtlenül és meggondolatlanul. Az olajértékesítésben leg- érdekeltebb vállalat az ÁFOR, jelentős szervezési munkával és nem csekély anyagi áldozattal munkálkodik a fáradtolaj összegyűjtésén és további hasznosításán. Számításaik szerint ma hazánkban — az ipari felhasználókat, a mező- gazdaságot és a járműparkot is figyelembe véve legalább 30 ezer tonna fáradtolajat lehetne visszanyerni. Alacsonynak tűnik ez a szám, különösen akkor, ha az éves motorolaj-forgalommal vetjük össze, de nem szabad elfelejteni, hogy a kenőanyag egy része a felhasználás során elég, vagy a forgórészek tömítetlensége révén elszóródik. Sajnos ma még ennek a szerényen számolt mennyiségnek is csak csupán egy része, mindössze 16 ezer tonna fáradtolaj gyűlik ösz- sze az ÁFOR átvevőhelyein. Pedig a vállalat sokat tesz a rendszeres begyűjtésért: hordós tételben 38 ÁFOR-te- lephely veszi át a használt olajat, az 1000 liternél nagyobb mennyiségű fáradtolajkészletekért pedig az ÁFOR saját tankautóival megy el. Újabban 80 három műszakos üzemanyag- töltő-állomásnál rendezkedtek be a fáradtolaj kistételű átvételére. Budapesten 25, Észak- és Dél-Dunántúlon 15-15, a Tiszántúlon 12, míg Észak-Magyarországon 13, éjjel-napal nyitva tartó benzinkúthoz vihetik a fáradtolajat a gépkocsi-tulajdonosok, tehát nem kényszerülnek arra, hogy az utak, kirándulóhelyek, élővizek szennyezésével szabaduljanak meg a használt motorolajtól. A szervizállomásokkal is bővített kutaknál és néhány nagyobb töltőállomáson — ma már 20 helyen — olajcserét is végeznek az ÁFOR alkalmazottai. Itt egy célszerű kis vákuumos készülékkel az olajnívópálca nyílásán keresztül szívják ki a használt kenőanyagot a karterből. A tervek szerint ilyen szippantó készülékkel szeretnének felszerelni még több tucat töltőállomást, hogy eredményesebbé tehessék a fáradtolaj begyűjtését és egyben bővítsék a szolgáltatásokat is. Néhány napja az ÁFOR fiataljai felhívással fordultak az ország KlSZ-szerve- zeteihez a fáradtolaj begyűjtésére. A felhívás kiemeli a gazdasági érdekeket, hiszen az elmúlt évben csak 13 ezer liter fáradtolaj került vissza az ÁFOR-hoz. Ennek a mennyiségnek a többszöröse is összegyűjthető, hasznosítható, így jelentős energiamegtakarítás érhető el a környezetvédelem mellett. A versenyidőszak 1979. december 31-ig tart, és a legeredményesebb KISZ- szervezeteket az OKGT és az ÁFOR 100 ezer forinttal jutalmazza. Korábban Magyarországon az összegyűjtött fáradtolaj jelentős részét exportálták, de az idén már idehaza dolgozzák fel: fűtőolajat készít belőle a Tiszai Kőolajfinomító nyírbogdányi üzeme. Az OKGT tájékoztatása szerint felkészülnek arra is, hogy később már ne csak tüzelőanyagként, hanem regenerált kenőanyagként hasznosítsák ismét a fáradtolajat. Válasz és választóvonal Meddig lesz veszteséges a Gyulai Húskombinát? Tavaly 1150 dolgozót vettek fel, közülük 520-an távoztak... Mindenütt a legnagyobb jövedelmet biztosító feldolgozási fokig kellene eljutni Fotó: Jávor Péter Több mint 300 ezer sertést, 16 ezer szarvasmarhát dolgoztak fel tavaly a Gyulai Húskombinátban. Igaz ugyan, hogy a gyár átadását jelképező szalagvágásra augusztus végéig kellett várni, de a próbaüzem már február második felében megkezdődött. Így a közelmúltban a feldolgozás több mint egyéves tapasztalatairól érdeklődhettünk. — Az első év, sőt nyugodtan mondhatjuk, az utóbbi hónapok is a beüzemelés jegyében és annak összes gondjával teltek el. Csak néhány fontosabbat említek — magyarázza Dékány Ferenc, a Gyulai Húskombinát termelési főosztályvezetője. — Tavaly 1150 dolgozót vettünk fel munkára. Közülük rövid időn belül 521-en távoztak. Áttértünk a két műszakra. És talán a legfontosabb, az exportszemléknek megfeleltek az üzemrészek. — Az újonnan munkába állók csaknem 50 százaléka távozott. Milyen indokkal? Nem lehetett volna megelőzni ezt a nagyarányú fluktuációt? — Nem sok választási lehetőségünk volt. Kényszerűségből minden jelentkezőt fel kellett vennünk. örültünk, hogy jönnek. — válaszol a kérdésre Kiss Lajos szervezési osztályvezető. — A távozás okairól felmérést végeztünk. ötvenen nem kívánták meghosszabbítani munkaviszonyukat, a távozók közül 36-an egészségügyi okokra, 18-an alacsony keresetre, 41-en családi okokra hivatkoztak. Nem indokoltak 36- an. Új munkahelyre történő távozással magyarázta felmondását 110 fő. Mint látható, a fentiekből nehéz lenne messzemenő következtetéseket levonni. Bonyolítja a helyzetet, hogy a megye legjobban fizető vállalatai közé tartozunk. A szociális ellátás magas színvonalú. Mindennap tiszta ruhát, reggelit, ebédet, vacsorát biztosítunk. Az üzemekben tea- és szódaautomaták működnek. ...Vagyis másutt kell keresnünk a távozások okait... Egyszerűen tudomásul kellett vennünk, bármennyire is korszerű üzemről van szó, hogy ez a munka nehéz, fárasztó, és nem mindenki tudja megszokni. Tizennyolc másodpercenként kell ismételni a munkaműveleteket. Ez pedig egyhangúvá, unalmassá teheti a munkát. — Az elvándorlásban mekkora szerepe volt annak, hogy a Gyulai Húskombinát veszteséggel zárta az évet éts az idén sem várhatnak mást? Dékány Ferenc: — Törzs- gárdatagjaink és az idősebb szakmunkások hozzászoktak már, hogy minden évben nyereséget fizetünk. Közöttük tehát elégedetlenséget szült az eredménytelenség. Sok szakemberünk hagyta el az üzemet. Az újonnan belépők azonban ezt a változást már nem tudták érzékelni. Az a tény tehát, hogy a kombinát veszteséges, ilyen szempontból nem okozott különösebb nehézséget. Mindamellett a veszteség nyomasztóan hat, hiszen erőfeszítéseinkkel például ebben az évben sem leszünk többre képesek, mint hogy a veszteség mértékét csökkentsük. — Milyen okai vannak a veszteségnek? lél sikerült uborkaszezon — némi bosszúsággal Befejezéshez közeledik a primőruborka-szezon. Hazánk egyik legnagyobb „uborkafalujában”, Méhkeréken egyes portákon már bontják a fóliasátriakat, az utolsó terméseket takarítják be az indákról. Az idén a lakosság egy része a Békés megyei ZÖLDÉRT Vállalattal kötött szerződést, felvásárlójuk a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ, mások a helyi Ni- colae Balcescu Tsz közreműködésével a TSZKER-rel szerződtek. — Vállalatunk 25 vagon primőruborkára kötött szerződést méhkeréki kistermelőkkel — mondja erről Rozék László, a ZÖLDÉRT- vállalat termelési igazgatója. — Eddig több mint 30 vagonnal vásároltunk fel. Az elmúlt évinél sokkal kedvezőbb volt az uborkafelvásárlás. Mezőgyánból és Gyuláról kapunk még jelentős mennyiségű primőr uborkát, de legnagyobb szállítónk változatlanul Méhkerék. Iparkodtunk a felvásárlásban gyors, pontos munkát végezni. Természetesen a heteken át tartó átvételnél akadtak gondok, problémák is. A szerződéses határidő lejárta után úgynevezett szabad áron vásároltuk fel az uborkát, ami kevesebb a korábbi árnál. Az uborka 90 százalékát megyén kívül értékesítjük, ami szállítási gondokat ás plusz költséget jelent. — A háztáji főágazat a TSZKER részére 52 vagon primőr uborkára kötött szerződést — magyarázza Orosz Mihály, a Nicolae Balcescu Tsz elnöke. — Partnerünknek tanulóéve volt az 1979- es esztendő, bizony nem ment zökkenőmentesen az átvétel. Eddig mintegy 40 vagon uborkát vásároltak meg tőlünk. Természetesen a szövetkezet nem hagyja cserben a tagjjait: piacot kerestünk Siófökon, Székesfehérváron, szövetkezeti gépjárművekkel visszük az uborkát. Ezenkívül ellátatlan területekre az ország legkülönbözőbb tájaira viszi atsz- kocsi, vagy magán személy- gépkocsi a fólia alatt termett uborkát. Tanulságul annyit: a jövőben a biztonságos értékesítés érdekében meg kell tartanunk az újonnan felkutatott piacokat. Az a jó, ha minél kevesebb szerv kapcsolódik be az értékesítésbe, akkor kevesebb az árrés, jobban jár a termelő és a fogyasztó. Méhkeréken szeretnénk az elkövetkező években is sok primőr uborkát termelni, ehhez pedig biztonságérzet kell. A. R. Kiss Lajos: — Itt az egész húsipart érintő jelenségről van szó és mi úgy látjuk, termelői árrendezés és köz- gazdasági szabályzók változása nélkül elképzelhetetlen a nyereséges gazdálkodás egy olyan üzemben, amely évente 60 millió forint hitelt térít vissza, miközben a termelés költségei rendkívül magasak. Naponta 50—50 ezer forint értékű gázt, vizet és áramot használunk föl. Sajnos helyzetünkön az sem változtat sokat, hogy termékeink egyharmadát már ebben az évben exportra szállítjuk. Határainkon túli vásárlóinknak 30 vagonnal több sertéshúsrészt, 111 vagonnal több zsírt szállítunk. A marhahúsexportot pedig a duplájára növeljük. — Ez azt jelentené, hogy az exportban nem érdekeltek? — Nem, ez így nem lenne igaz. Tény azonban, a Gyulai Húskombinátnak nincs önálló exportjoga, s így nem érzékeljük megfelelően a piaci változásokat. Az egész exportérdekeltségen változtatni kell. Korábban vállalatunk úgynevezett exportnyereséget kapott, amelyet részben a minőségi munka ösztönzésére használtunk fel. Ma erre ilyen lehetőségünk nincs. Ebben az évben azzal kellett számolnunk, hogy összes belső tartalékunk mozgósításával is csak csökkenthetjük a veszteséget. Erre a szükséges intézkedéseket már megtettük. — Az elmondottakból úgy tűnik tehát, hogy a vállalatnál a feldolgozás nem gazdaságos. Mi történne akkor, ha a kombinát csökkentené a termelést — és így a veszteséget —, majd növelné az élőállat exportot? Vagy a kapacitás mindenáron való kihasználása a cél? — Élő állatot most is exportálunk. Erre szükség van, hiszen nem tudunk mindent feldolgozni. S hogy közvetlenül a kérdésre is válaszoljak; a külkereskedelmi szabályozórendszer ma arra ösztönöz, hogy kevesebb élőállatot adjunk el külföldre. Azt hiszem, ebben a kérdésben meg kell találni a helyes arányokat, igaz, minden bizonnyal eddig is mindenütt ez volt a cél. A húsüzemekben pedig csak a legnagyobb jövedelmet biztosító feldolgozási fokig kellene „eljutni”. Pontos számításokkal és persze piacismerettel kell dönteni, hogy hol a választó- vonal a feldolgozási fokban és az exportarányokban. A Gyulai Húskombinátban egyébként ebben az évben tovább növelik a termelést és várhatóan 530 ezer sertést és 22 ezer szarvasmarhát dolgoznak fel. Kepenyes János
