Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-29 / 150. szám
1979. június 29., péntek Kovács Endre orgonaestje Békéscsabán Fotó: Orbán Károly Kovács Endre az orgonánál Hétfőn, június 25-én adott hangversenyt Békéscsabán, az evangélikus nagytemplomban Kovács Endre orgonaművész. Közreműködőként a Budapesti Madrigálkórus szerepelt volna, de műsoruk szervezési okok miatt elmaradt. Kovács Endre műsorán Bach, Mendelssohn, Widor, Dubois művek szerepeltek. Előadásában a Bach-művek szólaltak meg a legigényesebben, műsorválasztásában ezek voltak a legértékesebbek. Tudvalevő, hogy Bach műhelyében emelkedett ki a XVII'— XVIII. század soha utói nem ért orgonaművészete, erre támaszkodtak a későbbi korok zeneszerzői. Az orgona a barokk zene pompájának, fantáziagazdagságának, variálókészségének közvetítője. Az orgonaművész elsőként három Bach korálelőjátékot szólaltatott meg, majd Bach hatalmas orgonaművei közül a BWV 544 h-moll prelúdium és fúgát. Ez a mű a zeneszerző utolsó lipcsei korszakának orgonakompozíciói közé tartozik, legmegindítóbb zenéinek egyike. Beszédessége, fájdalmassága olyan mélységet tükröz, melyet talán más szerzők nem tudtak elérni. A prelúdium bensőséges hangulata érződik a fúgában is, ennek témája a legegyszerűbb dallam, a h-moll skála egyenletes körülírása. Bachtól még egy monumentális művet hallhattunk, a BWV 552 Esz-dúr prelúdiumát és fúgát. A mű az 1740-ben kiadott Klavierübung III. kötetében jelent meg először. Hatalmas alkotás, túlnyomórészt korálfel- dolgozásokból áll. A prelúdium ünnepélyes, nagyszabású bevezetőjét egy háromrészes fúga követi, különböző, egyre gyorsuló részek láncolatával. Kovács Endre interpretációjában jól érvényesült a pontos ritmika, az egymástól jól elkülönülő, mégis összefüggő „hangképzés”. Érthetőség, világosság jellemezte előadását, olyan „beszédességet” választott, amelyben a Bach-i muzsika személyes kapcsolatot tudott teremteni a hallgatókkal. Műsorán szerepelt Mendelssohn: G-dúr prelúdium és fúga, melynek értéke Bach orgonaművei között csak érdekességnek számíthat, hiszen a szerző nem volt orgonakomponista. Orgona— műve vallomás a barokk hagyomány szeretetéről, a fúgaszerkezet reneszánszáról. Mendelssohn életműve a romantikus és a klasszikus igény sajátos ötvözete, hiszen a zenei romantika világában ő szakadt el legkevésbé a hagyományoktól. Műsorának befejezéséül Ch. M. Widor (1844—1937) és Dubois (1837—1924) műveit választotta. Widor a XX. század egyik legkiválóbb orgo- nása és Bach-interpretátora volt. Művészetében korai alkotásai a romantikus stílus hagyományait követik, későbbi művei klasszikus elemekkel telítődnek, melyekben gyakran gregorián dallamot dolgoz fel. Dubois konzervatívabb zeneszerző, aki mereven ragaszkodott a régi klasszikus elvekhez. A két francia zeneszerző műve ritkán hallható, igazi zenei érdekességnek számít. Ráadásként Kovács Endre Liszt-műveket, s Bach: d-moll toccata és fúgáját játszotta. A Bach-mű drámai ereje, szenvedélyes érzelmessége minden zenekedvelő rajongását kiváltja, orgonaművei közül ez a legismertebb, s legnépszerűbb alkotás. Érdekességnek számít (a tudományos kutatás derítette ki), hogy Bach ezt a művét húszegynéhány éves korában komponálta, 1705—1709 között. A mű az érett művészet tömörségével példázza, milyen óriás volt Bach már fiatal korában is. Elismerés illetheti Kovács Endrét, hogy egyszemélyben képes volt közönségének figyelmét elejétől végéig lekötni. Hatalmas pszichikai és fizikai erőpróbát jelentett ez, értékes, művészi teljesítménye méltán váltotta ki a meleg közönségsikert. L. K. E. Vasárnap, hatvanhét éves korában, meghalt Örkény István. Tóték, Orbán Erzsi, Giza, meg a többiek viszont — akár színházi, akár irodalmi emlékükben — közöttünk élnek. A Pisti a vérzivatar- bán című drámája a budapesti színházi évad egyik kiemelkedő produkciója. A drámaíró Örkénynél nem kevésbé jelentős a pró- zaíró, az Egyperces novellák megteremtője és mestere. Egyperceseivel az amerikai „short story” még rövidebb formáját hozta létre, alkalmazkodva korunk emberének igényeihez és lehetőségeihez. Ahhoz, hogy nem jut időnk hosszadalmas, esetleg több kötetes családregényeken átvergődni, nem szorulunk a kor és a [társadalom alapos bemutatását nyújtó, részletes bevezetőkre, jöhet anélkül is a lényeg, a poén, a tömör igazság, az aforizmaszerű megfogalmazás. Az egyperces novellák azonban „rövidségük Jellenére is teljes értékű írások” — hangsúlyozza Örkény. Azzá emeli őket az emberi probléma, amiből születnek, s amelyre rá kívánnánk döbbenteni. S azzá emeli őket a Imesteri megformálás. JA Tóték és a Macska játék groteszk darabok. Élet produkálta szituációkban mutatnak be különböző embereket, s |azt, hogyan reagálnak ezek az emberek, miként próbálnak alkalmazkodni, úrrá lenni helyzetükön, hogyan sikerül nekik önmagukat adniuk, illetve önmagukat feladva beilleszkedniük jaz őket manipuláló külvilágba. Örkény alakjai egyáltalán nem problémamentes, nem követendő, de — ha beleérezzük és belegondoljuk magunkat helyzetükbe — nagyon is megalapozott, elfogadható emberek, akiknek döntése érthető. Tóték korlátolt kispolgári hétköznapjai értelmetlenné, abszurddá lesznek azáltal, hogy megszállottak módjára „dobozolnak”, vendégüknek igyekeznek kedveskedni, és így önmagukat megalázzák, gonosszá lesznek. De miért? Mert kezdettől (fogva azt remélik, hogy ez az egyetlen mód arra, hogy fiuknak segíthessenek. A postás örökös hazugságban — örökös hazugságból — él. Beleolvas mindenki levelébe, (manipulál a postával. A halálhíreket nem kézbesíti. De vajon nem így tesz jót többeknek? Nem éppen ezáltal ment meg, tart életben másokat? Lehet-e tartalmas élet, valóban boldogság, szépség és gazdagság, ha saját énjét adja föl az ember, megválik családjától, múltjától, emlékeitől, csakhogy égy idegen, látszatra pompázó, de hazug környezetbe beleilleszkedhessen? A Macska játék két idős szereplőjéről, de nem az idősek körüli szentimentalista generációs konfliktusról van szó, hanem arról, hogy mindjét alak a nyomor, az öregség és a halál ellen tiltakozik, mint minden ember, akár bevallja, akár nem. „Ma már mindannyian tudjuk — ha a magunk ámítására le nem tagadjuk —, hogy életünk szakadatlan szerepjátszás. Tudni véltük Fotó: Martin Gábor Nyolc tanteremben tizenkét tanulócsoport Csak enyhíti, de nem oldja meg a gondokat! Mezőberényben a Körösla- dány felé haladók gyakran láthatják a Népköztársaság útja kanyarulatában épülő új általános iskolát. Az építkezés szemmel láthatóan jól halad. A tanács viszonylag könnyű helyzetben volt, hiszen az új iskola két régi iskolaépület helyére kerülhetett. Az viszont már gondot okozott, hogy a beépítendő terület félkör alakú. Ez pedig azt jelentette, hogy egyetlen típusterv sem felelt meg ezen a sajátos területen, így aztán a nagyközségi tanácsnak készíttetni kellett egy új építési tervet, ami jelentősen megnövelte a költségeket. A nyolctantermes általános iskola megyei tanácsi hozzájárulásból épül. Erre a célra 15,5 millió forintot utaltak át. A munkálatokat még 1977 őszén megkezdték, a régi iskolaépületek lebontásával, és az új épület alapozásával. Szűcs Gyula, a nagyközségi tanács elnökhelyettese reménykedik abban, hogy az oly nagyon várt új iskolát 1980. augusztus 20-án átadhatják. Az épület a Mezőbe- rényi Építőipari Szövetkezet kivitelezésében készül, akik eddig elismerésre méltóan tartották magukat a határidőkhöz. Mégis — éppen az utóbbi hónapokban — jelentős gondot jelentett számukra, hogy a tervezők által elképzelt módon nem tudták megoldani az épület zsaluzását és betonozását. Ez azt jelentette, hogy mindaddig, amíg a tervmódosítás el nem készült, le kellett állniuk a munkával. Ez háromheti csúszást jelentett. Bár, a szövetkezet vezetői szerint, ez ia lemaradás még behozható. Mint azt címünkben is jeleztük, ez a nyolc tanterem Mezőberény égető tanteremgondjait nem oldja meg, csak némiképp enyhít azokon. Bár nyolctantermesre tervezik az épületet, mégis 12 tja- nulócsoporttal indul meg majd benne az oktatás. S az előzetes felmérések azt is bizonyítják, hogy a 15 különböző épületben elhelyezkedő, meglehetősen rossz állapotú tantermeik mindegyikére — az új iskola felépítése után is — szükség lesz. A nagyközségben a felszabadulás óta nem épült új általános iskola. Az iskolaépületek közül egynéhány már javításra sem érdemes. A nagyközségi tanács azonban saját erőből is igyekszik némiképp javítani a helyzeten. A 2-es számú általános iskola épületét mintegy 4 millió forintos felújítási költséggel a közeljövőben korszerűsítik. Idén kezdik meg a központi fűtés szerelését, és jövőre oldják meg a padozatcserét, majd az épület külső, belső felújítását. Az új iskolaépületnél a korszerű, és az előírtnál nagyobb tornaterem megvalósításával a nagyközség nagy fába vágta fejszéjét. Persze szükség is van rá, hiszen az új tornaterem oldaná meg mindkét iskola testnevelésoktatását. A lakosság is támogatja ezt az elképzelést, hiszen 2 millió forinttal járult hozzá a tornateremépítés többletköltségeihez. Azonban, úgy néz 'ki, még ez sem lesz elegendő, mivel a módosított méretű tornaterem megközelítően tízmillió forintba fog kerülni! A tanács bízik abban, hogy terveik megvalósításához sikerül központi támogatást kapniuk. B. S. E. W Óvodai kiállítás Dévaványán Nagy izgalommal várták az öt dévaványai óvoda apróságai június 26-át. Ezen a napon délelőtt 11 órakor nyitotta meg Molnár István, a nagyközségi tanács elnöke a művelődési házban azt a kiállítást, amelyen az óvónők és a gyerekek munkáit mutatják* be az érdeklődőknek. A legjobb kézimunkákat, rajzokat és agyagmunkákat 5 tagú zsűri választotta ki. A nemzetközi gyermekév tiszteletére megrendezett kiállítás egy hétig tart nyitva. azt is, hogy minden pózt, álruhát és jelmezt levetünk azon a (küszöbön, amely a létből a nemlétbe vezet át. Kegyelettel idéztük az eltávozottak »utolsó szavait«, hisz akkor már nem lehet, mert nem is érdemes hazudni. A |halál közelsége — ezt hisszük és valljuk évezredek óta — kiszólít ugyan a létezésből, de megtisztít a hiúságtól, önzéstől, nagyravá- gyástól, képmutatástól és fölment minden manipuláció alól.” Sivár vigasz, ha szerepjátszásunk csak röviddel halálunk előtt ér véget. Ha csak a halál közelében (lehetünk őszinték, manipulációtól mentesek, érdekektől szabadok, ha csak a halál küszöbén hagyhatnak el bennünket gyarló emberi tulajdonságaink. Akkor már minek? Az emberekbe, önmagába, az életbe belefáradt, némi túlzással talán kiábrándultnak is nevezhető megnyilvánulások ezek; Örkény István szavai 1978-ból. Az író vallomása „Rózsakiállítás” című regénye elé, amelyben nyilvánvaló, a halál fogadtatásának gondolata kínozza a szerzőt. Mindenki, aki kicsit is szeret élni, ragaszkodik az élethez, képtelen belenyugodni abba, hogy egyszer le kell mondani róla. Igazságtalan igazság. iA regény három történetet mond el, a halál fogadásának háromféle lehetőségét. Három ember tudja, nincs már sok (hátra, s kész. arra, (hogy haláltusájáról filmet készítsenek, legintimebb pillanataikban az ország nyilvánossága elé kerüljenek, hogy az élettől vett búcsújukat megörökítsék, s annyiszor játszhassák el, változtathassák meg technikailag, ahányszor csak akarják. (Ha az életet színpadként fogjuk fel, viselkedésünket miért ne nevezhetnénk szerepjátszásnak? De a szerepek között — akárcsak Örkény István alakjainak szerepei között — akad azért szép Is, hálás is. S ha igazán tudunk játszani és igazán tudjuk mások játékát élvezni, már maga a játék öröme is megéri a fáradságot. „Rózsakiállítás” című regényével a (szerző — úgy tűnik — kettős célt követ, amikor hőseit abszurd helyzetekben ábrázolja. Egyrészt korunk egyik veszélyére figyelmeztet, arra, milyen naigy (vétek lenne hagyni, hogy |a technika egyre inkább az ember fölé emelkedjen. Felháborodásának ad hangot, amikor arról szól, mennyire elgondolkodtató, hogy! még utolsó perceiben sem lehet egyedül az ember, megvonják tőle az őszinteség lehetőségét; a technika behatol magányába, amikor a nyilvánosság elé tárja és megörökíti az ember megismételhetetlen magánügyét. Ugyanakkor ezzel a könyvével Örkény (István lerombol talán néhány téglát abból a magas mítoszfalból is, amely a halál körül magasodik. Érthetőbbé teszi az érthetetlent, közelebb hozza azt, amit annyira igyekszik mindenki távoltartani magától.. . Örkény István elment. De gondolatait itthagyta közöttünk. Niedzielsky Katalin • • Örkény István emlékére
