Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-29 / 150. szám
1979. június 29., péntek o Földcsere kölcsönös előnyökkel Veszteségek nyomában Sok még a ki nem használt lehetőség Nagy természeti kincsünk, a termőföld — ipartelepítés, útépítés és egyéb tevékenység i folytán — állandóan csökken. Ezért a MÉM az utóbbi időben több rendeletet adott ki arról, hogy akadályozzuk meg a termőföld csökkenését. Az eddig termelésbe nem vont vagy nem megfelelő céllal hasznosított területekkel gyara- pítsuk a termőföld nagyságát. A racionális földhasználat témaköréhez tartozik a gazdaságok egymás közötti földcseréje is. A földhivatalban megtudtuk, hogy megyénkben a közelmúltban a Szarvasi Állami Tangazdaság és a nagyszénás! Október 6. Tsz között történt földcsere. Felkerestük a két mezőgazdasági üzemet, hogy megtudjuk: hogyan jutottak el a csere lebonyolításáig, s mi ennek a gazdasági haszna. — Gazdaságunkban részletesen kimunkáltuk a célok megvalósításának menetét — mondja erről Nagy József, a Szarvasi Állami Tangazdaság igazgatója. — Idetartozik egyebek között a számtalan tanya tervszerű felszámolása, a tanyahelyek termelésbe vonása. De ez belső ügy. Mi azonban igyekeztünk kihasználni az önkéntes földcsere lehetőségeit is. Ez azt jelenti, hogy beékelődő kisebb-nagyobb táblákat elcserélünk egymással, így jóval nagyobb tömböket tudunk kialakítani, és a korszerű gépeket gazdaságosabban üzemeltethetjük. Természetesen a legmesz- szebbmenőkig figyelembe vettük mindkét gazdaság érdekét. Egyik sem akart a másik' rovására cserélni. A mi gazdaságunkban nagy jelentőségű a húsmar- haprogram megvalósítása. A VI. ötéves terv végére ezer húshasznú tehén és szaporulata igényel nagy területen legelőt. Létkérdés volt számunkra, hogy gyarapít- suk a legelőterületet. Mivel a nagyszénási Október 6. Tsz vezetőivel és dolgozóival évek óta igen jó a gazdasági és barátsági együttműködés, sikeresen lebonyolítottuk a földcserét, ök ismerték a mi gondunkat, mi tudjuk, mi az ő programjuk. Nagyszénáson a húsprogramban a nagy abrakigényű pulykatenyésztés szerepel, ehhez szántóföldre, kukoricatermesztésre van szükségük, nem pedig legelőre, mint nekünk. / Tudomány és gyakorlat — a gyakorlatban gazdasági verseny kimenetelét ma már alapvetően határozza meg az, hogy mennyire sikerül csökkenteni azt az időt, amíg a kutatás legújabb leleményeit, a tudományos eredményeket a termelés gyakorlatába beépítik. E tekintetben akad még néhány tenni- és javítanivalónk, kezdve az ésszerű újítások, találmányok alkalmazásának meggyorsításától egészen a tudományos és kutatóintézetének gazdasági érdekeltségének megteremtéséig, kimunkálásáig. Az említett feladategyüttes megoldása elsősorban állami feladat, ám a tudományos technikai forradalom néven emlegetett folyamat hazai föllendítéséért sokat tehetnek azok a csoportok, szervezetek, amelyek működésének vezérelve az ön- tevékenység és a társadalmi munka. Ezek között első helyen említhetjük tudományos egyesületeinket: a termelés fejlesztését, a technikai, műszaki színvonal emelését sürgető, segítő szakembereket tömörítő szervezeteket. Ezeknek a szerepe, jelentősége együtt nő annak az igénynek a felfokozódásával, amely a tudomány közvetlen termelőerővé válását követeli. Tovább menve, ez teremt kedvező alapokat ahhoz, hogy a vállalatoknál, üzemekben dolgozó, nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakemberek az adott tudományos egyesület szervezeti keretein belül önálló kis munkaközösségeket hozzanak létre, éppen a munkahely sajátos feladataira összpontosítva az így felhalmozható elméleti tudást és az átlagosnál magasabb színvonalú hozzáértést. Az ilyen üzemi csoportok létjogosultságát immár tényleges eredmények is igazolják, ha csak egyet veszünk is a szóban forgó egyesületek közül: a Magyar Agrártudományi Egyesületet, megállapíthatjuk, hogy ennek a szervezetnek az ország 11 megyéjében összesen 27 üzemi csoportja működik, mintegy 1500 szakemberrel gyarapítva az egyesületi taglétszámot. Ezek az üzemi csoportok nemcsak hogy jól illeszkednek a MAE szervezeti rendszerébe, hanem a teendők meghatározott együttesével az alapító üzemek érdekkomplexumához is kötődnek. A mezőgazdasági üzemek megerősödése, gyarapodása és szakosodása a termelés tervezésének, szervezésének és irányításának hatékonyabb, korszerűbb megoldásait és eljárásait, ezeknek meghonosítását is szükségessé tette. Ebben a folyamatban az agrárszakemberek mellett más szakágak képviselői is szerephez jutottak. A szellemi energiák egyesítésével azok még célszerűbb társadalmi alkalmazására, felhasználására nyílik lehetőség. A termelés legközvetlenebb közelében létrehozott MAE üzemi csoportok ehhez teremtenek szilárd kereteket. Üzemi csoportok létrehozása természetesen csak akkor célszerű, ha annak személyi és tárgyi feltételei adottak. Egy-egy ilyen csoportnak ugyanis nem csupán a kutatás legújabb eredményeit kell a gyakorlatba átültetnie, hanem szerveznie kell a szakemberek folyamatos és rendszeres továbbképzését, a kezdő szakemberek munkahelyi beilleszkedését, megfelelő kapcsolatrendszeren keresztül az igényes munkához szükséges szakmai, tudományos információk fölhalmozását. Nos, megyénkben elsőként az AGROBER szakemberei vállalkoztak e nemes társadalmi és termelési feladatok megoldásához MAE üzemi csoport létrehozására. Az alig negyven tagú új kollektíva kellő erőt, elhivatottságot érez magában arra, hogy a mezőgazdasági üzemek régi, jogos igényének igyekezzen eleget tenni, azaz hatékonyan segítse az új tudományos és gyakorlati ismeretek felhasználását a beruházások tervezésében. Az üzemi csoport június végi megalakulása máris érezteti kedvező hatását: hiszen hasonló szervezet megteremtésén fáradoznak im- márva Mezőhegyesi Állami Gazdaságban, illetve a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben is. iem arról van szó. hogy a tudományos _____ egyesületek üzemi c soportjainak száma tükrözi mindenekelőtt a tudományostechnikai forradalom elért szintjét. A lényeg, hogy ezek a csoportok — hivatásuk magaslatán — valóban sokat tehetnek az egy-egy munkahelyen fölhalmozott szellemi tőke céljainak megfelelő kamatoztatásáért. Ezért kell bizalmat előlegezve üdvözölnünk az AGROBER- esek kezdeményezését, amely- lyel gyakorlati példát szolgáltattak a tudomány és a gyakorlat valóban hasznosítható kapcsolatára. K. E. P. A nagyszénási Október 6. Tsz legelőterületet adott nekünk olyan szántóföldért, amely szervesen csatlakozott amúgy is az ő kukoricatömbjükhöz. Hangsúlyozni kívánom : a legmesszebbmenőkig figyelembe vettük mindkét gazdaság érdekét. Jegyzőkönyvileg átvettük a szövetkezet által korábban készített meliorációs tervet, mivel erre nagy szükségünk van. Ugyanakkor a szövetkezet átvette tőlünk a kukoricatermesztés premizálására kidolgozott programot. * A földcserét mi igen nagy jelentőségűnek tartjuk, ezért nem tekintjük lezárt ügynek. A VI. ötéves tervben a csabacsüdi Lenin Tsz-szel hajtunk végre — ugyancsak az érdekek kölcsönös figyelembevételével földcserét. — A földcsere számunkra is előnyös — magyarázza Hegedűs Béla, a nagyszénási Október 6. Tsz elnöke. — Való igaz, hogy a szarvasiakkal korábban gépekkel segítettünk egymás gondján- baján. így történt, hogy megismertük: melyikünknek hol szorít a cipő. A kisszé- n’ási vasútállomás közelében, a mi közös gazdaságunk területéből teljesen kieső legelőterületet adtunk át, ami szomszédos a Szarvasi Állami Tangazdaság sárga- hegyesi üzemegységének területével. Mivel jobb ösz- szehasonlítási alap nincsen, az aranykorona értéket vettük figyelembe. Mi átadtunk az önkéntes földcsere alapján 784 hektárnyi legelőterületet, ezért kaptunk a kukoricatáblánk tőszomszédságában 256 hektár szántóföldet, amely kukoricatermelésre kiválóan alkalmas. A terület nagysága senkit ne tévesszen meg. Mi a 256 hektáron annyi termelési értéket produkálunk, mint a szarvasiak az általunk leadott 784 hektár legelőről. Az természetes, hogy a kölcsönös érdekeket figyelembe vettük. Korábban az általunk leadott területen részleges tagosítást hajtottunk végre, tanyákat számoltunk fel, csak így tudtuk táblásításba vonni és elcserélni a területet. Véleményem szerint az önkéntes földcserében igen sok még a ki nem aknázott lehetőség. Kettős, hármas, vagy négyes cserével lehetne lebonyolítani olyan programot, amelyből a népgazdaság és az érdekelt mezőgazdasági üzemek is nagy hasznot húzhatnának. Az MSZMP Békés megyei bizottsága is foglalkozott a földcserével 1978. szeptemberi határoztá- ban. Mi akkor annak örültünk, hogy már javában folynak a tárgyalások, és a földcserével népgazdasági érdeket szolgálunk. Remélem, hogy sikerül e téren még többet is tennünk a népgazdaság és a szövetkezetünk javára. Ary Róza Ha egy idegenből érkezett szakembernek elmondanánk a sarkadi Lenin Tsz-ről, hogy a 8840 hektáros terület kétharmada belvizes, egyharma- da szikes vagy szikesedő — természetes lenne a kérdése: mekkora veszteséggel küszködnek? Tavalyelőtt valóban szanálták a szövetkezetei, a múlt évet azonban sikerült nyereséggel zárni. Mintegy 3 és fél millió haszonra tett szert a közös gazdaság. Ekkora termőterületnél ez az összeg mégsem tekinthető nyereségnek. Olyan pénzügyi intézkedések eredménye, amelyek az idei évkezdés zavartalanságát szolgálják. Mentették a menthetőt A két évvel ezelőtti szanálás megteremtette az üzem pénzügyi egyensúlyát, a termelés anyagi feltételeit. Mint ismert, a múlt év is rosszul indult. A Fekete-Körös emelkedő vízhozama és az esőzések hamar a tönk szélére sodorták a szövetkezetét. Kipusztult 1500 hektáron a gabona és a többi növényt se kímélte a táblákon felgyülemlett víz. Balogh Gyula főkönyvelő erről így beszél: — Év közben úgy nézett ki, 10—13 milliós veszteségre számíthatunk. És nem egyedül mi álltunk így a megyében. A megyei tanács és a párt megyei bizottsága döntése alapján a megyei tanács óvadékot helyezett el a Magyar Nemzeti Banknál, hogy hitelképessé téve a tsz-eket, biztosítsa a gazdálkodás folyamatosságát. Mi mást nem tehettünk, mentettük a menthetőt. A költségek megtakarításával próbáltuk csökkenteni a veszteségeket. Hogy előtérbe került a takarékosság és nyereség kérdése, a szövetkezet vezetői úgy döntöttek, csak olyan területre vetnek, amelyik hozamot, hasznot is ígér. Hasonló szemléletről ad számot Balogh Gyula, amikor juhtenyésztésükről beszél: — Korábban úgy terveztük, hogy 5 ezer anyát állítunk tenyésztésbe. Most eljutottunk a háromezres létszámig, de helyzetünk megálljt parancsolt. Rájöttünk, a további fejlesztés nálunk megvalósíthatatlan, az ágazat magas eszközigénye miatt. Hasonló a helyzet tehenészetünkkel is. A felsőbb szervek beleegyezésével itt az állatok számát 350-re csökkentettük, az egyesülés élőtSarkad is tovább lép ti négy istállóból ma csupán kettőt használunk. Könnyebb a kiszolgálás, nagyüzemi jellegű lett a tejtermelés. Hová folyik a viz? Ebben a gazdálkodási térségben csak a komplex melioráció teremthet termelési biztonságot. Ismerve a szövetkezet szűkös anyagi lehetőségeit, csak remélni lehet, hogy egyszer majd sor kerül rá. A főkönyvelő mást mond: — Amikor a megyének juttatott meliorációs támogatást osztották, elsők között kaptuk meg a kért anyagi segítséget. Éppen ma vettem részt egy megbeszélésen, ahol felügyeleti, érdekvédelmi szerveinkkel beszéltük meg a munkák ütemét. A meliorá- lást két ütemben hajtjuk végre, az első 1982-ig, a második 1985-ig készül el. Az első lépcső tervdokumentációi már elkészültek, s a két vállalkozó munkához is látott a napokban. A vízrendezést a Körös—Berettyói Vízgazdálkodási Társulás, a kémiai javítást a Tiszántúli Meliorációs Vállalat végzi. Én máris látok egy problémát. Szövetkezetünk nemcsak a szokásos, 70 százalékos állami támogatást nyerte el, hanem pályázat útján további tízet. A vízrendező társulás viszont nem kapott külön segítséget, anyagi forrásuk kisebb ütemet enged meg, mint a miénk. Ez azt jelenti, hogy hiába készülnek el a mi táblaközi csatornáink gyorsan, ha nincs hová folynia a víznek, keveset ér az egész. Más. Itt nemcsak a vízbőség a gond, a hiány is. Ezért a készülő csatornarendszerrel öntözni is tudunk majd. Nem várták tétlenül a szövetkezet vezetői az állami támogatást, ezt bizonyítja az a módosítás, amit termelési szerkezetükben végrehajtottak. Lényege az egyszerűsítés, olyan kultúrák területének növelése, amelyek legbiztonságosabban termeszthetők. Így került sor a búza vetésterületének növelésére, hasonlóképp emelték az őszi káposztarepce, a napraforgó arányát. Kukoricát csak any- nyit termelnek, ami a háztáji gazdaságok igényét fedezi. Ezeket az elképzeléseket alátámasztja az a középtávú fejlesztési terv, amelyet a Debreceni Agrártudományi Egyetem Uzemgazdaságtani Tanszékének kollektívája készített a szövetkezetnek. — Ebben a térségben hamarabb- kopnak a gépek is — jegyzem meg. — Valóban. Ez tovább foA csanádapácai Széchenyi Tsz paradicsomtábláin gombaölő szerrel és lombtrágyával permeteznek. Az esős idő kedvezett a gombás megbetegedéseknek, s az idejében kijuttatott növényvédő szer meggátolja a szépen fejlett paradicsom károsodását Fotó: Veress Erzsi kozza gondjainkat — folytatja a főkönyvelő. Egyszerűen nincs olyan eke, ami a mi földjeinken ne menne idő előtt tönkre. Szerencsére mindig szem előtt tartottuk ezt és igyekeztünk lehetőségeinkhez képest minél többet vásárolni. Most sajnos ezzel is nehéz helyzetbe jutottunk. A múlt évi veszteség elkerülésére hiteleket is vettünk fel, a fejlesztési alapunk terhére. Ez azt jelenti, hogy jó ideig nem jut pénz újabb gépvásárlásokra. így még a szinten tartás is nehéz, nemhogy a fejlesztés. További hitelekben reménykedünk. Máris kaptunk állami támogatást rá és gépvásárlási lehetőséget a KITÉ- től. Ügy érzem, a termelési rendszer is készséges, jó partner. Ha kell, hát építenek A szövetkezet termelési értékének felét a kiegészítő tevékenységek adták a múlt évben. — Mindig éreztük — folytatja Balogh Gyula —, hogy szükségünk van valami olyan munkára is, ami nem függ az időjárástól, belvíztől vagy szárazságtól. Ezért hoztuk létre a 110 fős építőrészlegünket, amely az aktív tagság egyötödét foglalkoztatja. Tavaly 33 millió értéket termelt a brigád, felépítették a GMV sarkadi keverőjét, most az AGROTRÖSZT beruházásában épülő agrokémiai telepen dolgoznak. Ennek mi leszünk a gesztorai, reméljük: sikerül ebben egy újabb jövedelemforrásra találni. — Felmértük meglevő lehetőségeinket is, ennek nyomán a kiegészítő tevékenységek növelése mellett döntöttünk. Az 1975-ös egyesüléskor három gépműhelyt és egy ma már nem használható kétszintes magtárt örököltünk. A Körösök Vidéke Tsz- szövetség segítségével felvettük a kapcsolatot a Szellőző Művek sarkadi gyárával, a TSZKER-rel, a Békéscsabai Vegyesipari Ktsz-szel. Az it* járt szakemberek megfelelőnek találták az adottságainkat. Olyan cikkeket akarunk gyártani, amely beruházást nem igényel. Ezek között szerepel a cirokseprű, szellőzőberendezések részegységei és faipari gyártmányok. Mindezekről még most csak tárgyalunk. A Szellőző Művek sarkadi gyára szomszédságunkban dolgozik, velük legszorosabb a kapcsolatunk. Idén már ennek az üzemnek végzünk bérmunkát, ettől körülbelül 100 ezer forint nyereséget várunk. Jövőre pedig egymilliót. Ha megszerezzük a gyár, s a többi partner bizalmát, remélem na-> gyobb feladatokat is kapunk majd. A sarkadi Lenin Tsz egyik próbálkozása a kiegészítő tevékenységek növelése. Mint biztos jövedelemforrás részt vállalhat az alaptevékenység gondjainak megoldásában, kieső jövedelmének pótlásában, de jó néhány újabb kérdést is magával hoz: Mi lesz, ha feszültség támad a dolgozók között az eltérő tevékenység okozta bérkülönbségek miatt/ továbbá aki már menet közben megszokja az ipari munka biztonságát, hajlandó-e egy rendkívüli helyzetben újra kapát fogni? De ne soroljuk, régi tapasztalat, hogy minden megoldott feladat legalább két újat szül. A sarkadi Lenin Tsz-nek most azonban a legfontosabbra kell erőit és figyelmét összpontosítani, hogy gazdálkodását kiegyensúlyozottá tegye. Ebben a melléktevékenységek ha nem is fő, de mondhatjuk: fontos szerephez juthatnak. M. Szabó Zsuzsa
