Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-27 / 148. szám
1979. június 27., szerda JgbiWt-TiW Lakótelepen született m » Mária, az anyuka még csak most lesz 19 éves. A fiatalokra jellemző derűvel, közvetlenséggel kezdett bele harmadik fia, a most háromhetes kis Péter születésének történetébe. Elbeszélésében az sem zavarta, hogy a legnagyobb fiú, a 3 éves Géza indiánüvöltéssel száguldozta körbe a szűk lakótelepi szobákat, miközben sikeresen felébresztette öccsét, a sorban középső, egyesztendős Ferikét. Hát akkor hallgassuk meg Döme Gézáné, Marika „rendkívüli” történetét. — Mindig is három gyermeket szerettünk volna. Csakhát, nem ilyen .gyorsan gondoltuk. No, most már mindegy. Fő, hogy szépek, egészségesek. Május 28-a volt az. a nevezetes nap. Éppen az előző napra írt ki az orvos. De nem nagyon hittem benne, mert a másik kettő is két héttel korábban született. Tizenegy órakor rám jöttek a szülési fájdal- . mák. Szépen leballagtam a negyedik emeletről, hogy telefonáljak a férjemnek. Itt Csabán, a Lencsésin, pont a házunk előtt van az összes létező telefon. Bementem hát először az óvodába. Ott azt mondták, nem működik, aztán következett az ABC. Ott is hasonló volt a helyzet. Végül megpróbálkoztam a nyilvános telefonnal. Az is rossz volt. Visszamásztam a negyedikre, csöngettem a szomszédasszonyomnak. Nem volt otthon. Akkor lementem a harmadikra, ott tudtam, hogy az egyik lakónak van autója. Elküldtem a Lenin téeszbe. a férjemért. Rendes volt, hamar el is indult. Mire ezt elintéztem, már dél körül járt. Álltam az ablakban és vártam. Még láttam, mikor az autós szomszéd megérkezik. Fel is kiabált, hogy mindjárt jön a férjem. Én visszaintettem. Akkor már tudtam, elérkezett a pillanat. A kicsit ágyba fektettem, becsuktam a szobaajtót, Gézukát meg leküldtem a játszótérre. Aztán pár perc múlva meg is született Péterke. Szeretek kézimunkázni, s felettem a polcon éppen ott volt az olló. Fölnyúltam, levettem és elvágtam a köldökzsinórt. , Ekkor érkezett meg a férjem. Csak megállt az ajtóban, s rémülten azt kérdezte: — Te! Mit csináltál? Akkor már megérkezett a szomszédasszony is, de nem merte megfürdetni a gyereket. Kértem meleg vizet, aztán csak úgy, az ágyon ülve meg is fürdettem. Mire a férjem megérkezett a mentőkkel, a három kiló 45 dekával született Péterke, már pólyában volt. Mesélik, gyorsan elterjedt a híre a dolognak. Nagyon megijedtek a terhes asszonyok, hogy mi lesz velük. Gondolom erre fel, kiépítettek valami házi ügyeleti szolgálatot. Itt a telepen különben is igy szokták. Mert aki messzebb lakik nálunk, még a rossz telefonra sem számíthat... Hát, így történt. Most aztán nagyon szeretném, ha legalább félnaposra felvennék a nagyobbik fiam az óvodába. Mert csak piszkálja a kicsit, meg zajong. És így nyugodtabban végezhetném el a házimunkát is. De azt mondták, ne is álmodjak róla. Most úgy néz ki, talán Jaminában szorítani tudnak neki egy helyet. Unatkozni? A középső fiammal voltam terhes, mikor letettem a negyedikes osztályvizsgát. Másnap szültem. Két hétre rá pedig sikeresen letettem az érettségi vizsgát. Nagyon jó gyerek ez a pici — fordítja vissza hasáról a hátára. S közben még arra is jut ideje, hogy a lábainál csetlő-botló Ferikét megsimogassa, s hogy Gézukát, a száguldó „kiscsikót” lecsendesítse. B. S. E. Fotó: Gál Edit Étrendünk a kánikulában Nyáron könnyű az egészséges táplálkozás szabályait megtartani, mert változatosabban lehet étkezni. Kérdés azonban, hogy ki mennyire él a lehetőségekkel. Az illetékes szakemberek elmondták: A zöldségfélék és a gyümölcsök rendkívül hasznos ásványi só- és vitaminforrások is. A megfelelő mennyiségű kálium, vas, magnézium, foszfor, vagy jód — ugyanis főleg növényi ételekkel kerül a szervezetbe. Ezeket pedig — ha nem is nagy mennyiségben — feltétlenül igényli a szervezet a vérképzéshez, a hormontermeléshez, a csontok, az izmok és az idegrendszer anyagcseréjéhez. A vitaminok ugyancsak életfontosságúak, s az már közismert, hogy a zöldségfélékben és gyümölcsökben sok a C-vitamin. A szakemberek azonban felhívják a figyelmet, hogy csak úgy juthatunk kellő mennyiségű C-vi- taminhoz, ha bőségesen fogyasztunk friss zöldséget, gyümölcsöt. A C-vitamii} ugyanis érzékeny a hőre, sütés, főzés közben hamar elbomlik, és tárolni sem lehet túlságosan sokáig. A szükségesnél ritkábban kerül nyáron az asztalokra Hogyan foglalkoztatják a csökkent munkaképességű dolgozókat Gyulán? Az embereket lakóhelyük és származásuk, nemük és életkoruk, iskolai végzettségük és beosztásuk, vagyoni helyzetük és életmódjuk, családi és egészségi állapotuk, jó és rossz tulajdonságuk — s ki tudja: hány meg hányféle szempont alapján lehet megkülönböztetni egymástól. Ugyanakkor kialakulhatnak (néhány esetet kivéve) átmeneti helyzetek is, amikor már bonyolultabbá válhat az egyé« további sorsa, valamint környezetéhez való viszonya. Itt arra gondolok: ha a gyerekből felnőtt, a hajadonból, nőtlenből házastárs, az egészségesből beteg stb. lesz. Most ez utóbbi változással, konkrétabban: a csökkent munkaképességű dolgozók helyzetével, munka- körülményeik alakulásával foglalkozunk. Ezért is kerestünk fel két gyulai vállalatot, ahol a vezetőkön, munkaügyi előadókon kívül elbeszélgettünk olyan dolgozókkal is, akik éppen egészségromlásuk miatt kerültek más munkakörbe. A Kötőipari Vállalat 310 dolgozója közül mintegy 240 —250-en végeznek fizikai munkát, s 100 körül van a bedolgozói létszám. Sajnos a városban és környékén nem tapasztalni nagyobb igényt a végmunkák, például sapka- bojtozás, sálrojtozás iránt. — Jelenleg átszervezés folyik — mondja Vidó Miklós főmérnök —, és új üzemrészt alakítunk ki. Kérdőíveket osztottunk szét a bedolgozók között, hogy megtudjuk: ki mennyit szeretne keresni, vállalná-e az átképzést és rendszeresen vagy csak alkalmanként kíván-e dolgozni? Ez a vállalat szempontjából sem közömbös, ha a programszerű termelésre, a határidők betartására gondolunk. — Hány olyan munkakör van, ahol csökkent munkaképességűek dolgoznak — fordulok Hajdú Károly SZTK- ügyintézőhöz. — A januári kimutatásban 135 ilyen munkahely szerepel. Ezeket többnyire bedolgozóink és a kisegítő tevékenységet végzők: például portások, telefonkezelők, címkézők, öltözőőrök részére tartjuk fenn. — Mikor voltak legutoljára az érintett dolgozók orvosi bizottság előtt? — 1978 júniusa óta összesen 22-en jelentek meg az első fokú vizsgálaton és 8 beteget rokkantsági nyugdíjra javasolt a bizottság. A többieknél 60, 50 és 40 százalékos csökkent munkaképességet állapítottak meg. Jelenleg 4 dolgozónk ügyével foglalkozunk, s ketten eredeti munkahelyükön maradtak. — Milyen tevékenységet folytatnak ők? — Az egyik — általános üzemvezető, most táppénzen van. A másik dolgozónk szintén beteg, de nem akar otthon maradni. Nálunk sapka- bojtozást végez ülőfoglalkozásban... ■ ■ Burda Béláné munkaügyi előadó szerint üzemen belül tovább lehetne bővíteni a rehabilitáltak részére alkalmas munkahelyek számát. Tavaly például a javító és a szálazó tevékenységet is csökkent munkakörnek nyilvánífőzelék, s ez minden bizonynyal a régi, hagyományos készítési móddal magyarázható. Ajánlják a szakemberek: párolják a zöldségféléket a háziasszonyok, készítsék úgynevezett rakott formában sajttal, tejföllel, s nyerjen nagyobb teret étkezésünkben a különféle zöldség- és gyümölcssaláta is. A töltött káposzta, a szárazbabfőzelék, a disznótoros, és más hasonló, kalóriagazdag étel növeli a szervezetben a hőtermelést, és ez nem előnyös kánikulában. A nehéz ételek megterhelhetik a gyomrot, ilyenkor bágyadtsá- got okoznak, nehezítik a szervezet alkalmazkodását a meleghez, és esetenként ájulásra is hajlamosítanak. tották. A főmérnök még megemlíti, hogy a szabadabb és könnyebb bedolgozói munkát nemcsak rehabilitáltak vállalják, hanem is, akiknél családi vagy egyéb okok ezt indokolttá teszik. Bágya Mózesné kétszer súlyos veseműtéten esett át. Korábban a varrodában dolgozott és most öltözőőr. Nála 67 százalékos csökkent munkaképességet állapítottak meg. — Mennyit keresett, mint varrónő? — Átlagban 2300—2500 forintot, itt pedig csak 1900 forint a fizetésem. — Mi tartozik munkaköréhez? — A ruhák őrzésén kívül takarítok és címkéket kötözök. Elekről járok be. Az a baj, hogy nincs meg a 10 éves munkaviszonyom és a szociális járadék kifizetéséhez is legalább 5 éves megszakítás nélküli munkaviszony kellene. — JVzelőtt nem dolgozott? . — Otthon voltam, mert 15 éven át az egyik fiamat gondoztam. Kicsi korában agyhártyagyulladása volt... Most egy szociális otthonban lakik. Jelenleg Bágya Mózesné reumatológiai kezelésre jár. Megmutatja táskáját, amely tele van gyógyszeres dobozokkal. Mint mondja, hatféle orvosságot szed naponta... Kiss Mihálynál 50 százalékos csökkent munkaképessé- „get állapítottak meg. Azelőtt 6 síkkötőgépet kezelt 3 műszakban. Két évvel ezelőtt közúti balesete volt. Népszerű sorozatot láthatunk néhány hete a televízióban hazánk védett állatairól. Ezek általában kiveszőben levő vadak, mint például a poloska, melyek a lakás- építési program teljesítésével már egyáltalán nem találhatók az új lakásokban... Ö, mit is beszélek! Ez csak a jobb megértésért jutott az eszembe, nem is magyarázok, hiszen mindenki tudja miről van szó. Mármint a televízióban. .. Amit azonban szintén mindenki tud., csak nincs sorozat róla a tv-ben, az ugyancsak „védett”-nek tekinthető kis országunk határain belül. Csak most, a rátóti humorfesztiválon vették le róla a védett bélyegzőt, amikor a „főnökök”, s a humoristák tanácskozást tartottak és szembesültek a verő napfényben — ahogy Marton Frigyes fejezte ki magát — a hibákat elkövetők és azok ki- pellengérezését igénylők. Más szóval: a hatalom és az alattvalók. Ahogy én értelmezem e tanácskozást: megszűnt a védettség a hibák felett! Ezentúl köteles minden vállalat reagálni az őt ért pellengérre (ha az humoros is), bár a sajtótörvény szerint erre már évekkel ezelőtt is kötelezték a bíráltakat! Ezentúl minden személy, aki úgy érzi, hogy basáskodásával, kiskirályko— Mennyivel más ez a munkakör mint az előbbi? — Mivel majdnem 1000 forinttal kevesebbet keresek itt, vissza akartam helyeztetni magam. A maradandó sérülésem miatt azonban nem ment már a munka... Így hát kellékkötő lettem, itt köny- nyebb dolgozni. Búcsúzáskor elmondja még, hogy balesete következtében akkor agyrázkódást szenvedett. Ügy ahogy felépült, de mostanában gyakran fáj a feje és a lába is zsibbad. A Budapesti Harisnyagyár gyulai gyárában mintegy 1300-an dolgoznak. Először Cseke Jánosné munkaügyi előadóval beszélgetünk. — Mikor ülésezett utoljára az üzemi rehabilitációs bizottság, és milyen panaszokkal keresik fel az üzemorvost? — Legutoljára májusban tárgyaltuk meg két öltözőőr és egy portás ügyét. Főként a három műszakban dolgozó kötőnőknél jelentkeznek hátgerinc- és lábfájdalmak. Nem ritka a visszérgyulladás. Olyan panasszal még nem fordultak hozzánk, ami miatt más munkahelyre kellett volna átirányítanunk őket. — Milyen tevékenység folytatására nyílt lehetőség? — A 15 ötvenszázalékos munkaképességű dolgozónk többnyire kisegítői munkakört lát el, de akadnak közöttük adjusztálók, címkera- gasztók, szemszedők is. Közben felkeressük Horváth István gyárigazgatót, aki készségesen válaszol kérdéseinkre. — Milyen gyakran tartanak üzemorvosi felülvizsgálatot? — Erre kéthavonta kerül sor, s egyben ez nagyon jó módszer a szimulánsok kiszűrésére. Megemlítek egy példát. Az egyik szombaton 51 betegünk kapta kézhez a felülvizsgálatra szóló papírt. Hétfőn közülük már 23-an beálltak dolgozni, hogy ne kelljen a bizottság elé állni... — Hány olyan munkahelyük van, ahol a csökkent dúsával, sznobságával, a dolgozók észrevételeinek háttérbe szorításával, őt is érte a személytelenül megírt hu- moreszk a hasonló jelenség területéről, köteles nyilvános önkritikát gyakorolni — ha nem visszaeső, akkor csak otthon a tükör előtt — és utána máshogyan vezetni a vállalatát. S ez még nem minden! Értesülésem szerint a humor- fesztiválon született egy olyan titkos megállapodás a hatalom és a hibákat ostromló humoristák között, hogy listát kell készíteni a leggyakrabban előforduló régi hibákról. Ugyanakkor az illetékes minisztériumok is körlevelet adtak ki, amely arra szólítja fel a vállalatvezetőket: mérjék fel az üzemeikben legsűrűbben előforduló fogyatékosságokat (beleértve saját emberi magatartásuk hiányait is), s azt küldjék el az illetékes főhatóságoknak. A két beadvány egyeztetéséből kiderül majd, hogy ugyanúgy látnokáé a humoristák, mint ahogyan a vállalatvezetők. A kimutatott különbségek képezik majd a következő humorfesztivál napirendi pontjait. A titkos megállapodás szerint, míg a különbségekről nem dől el a vita, addig a humoristáknak lehetőség szerint csak a jóságról és a szerétéiről szabad írniuk. A kiegészítő okmány Humorfesztivái Rátóton munkaképességűeket tudják foglalkoztatni? — A közel 30 ilyen egykét műszakos munkahelyre azért van szükség, hogy a több évtizede nálunk dolgozó és rosszabbodó egészségi állapotú munkatársainknak alkalmas tevékenységi formát biztosítsunk, vagyis ne kelljen elmenniük máshová. Darvas! Erzsébet 1949. óta végig 3 műszakban dolgozott a fejelőgépen. Tavaly lett öltözőőr. — Mennyivel jobb itt, mint az előző helyen? — Most két műszakban dolgozom, és ez nagyon jó,| mert a 84 éves édesanyámat is el tudom látni... — Életemben mindenért nagyon meg kellett küzdenem — mondja Báli Mihályné, aki szintén 3 műszakban volt fejelő 6 éven keresztül. — Mi miatt százalékolták le? — Tavaly áprilisban teljesen leestem a lábamról. Az I-es és Il-es fokú orvosi bi-, zottság csigolyakopást, me- szesedést, és egyéb elváltozást állapított meg. — Mi a munkája most? — Motozó vagyok. Azt ellenőrzőm, nem visznek-e ki valamilyen terméket a gyárból. Varga István portás még 1956-ban szenvedett szemsérülést, amikor a szikvízüzem- ben felrobbant egy szódásüveg. Tizennégy éve dolgozik ebben a gyárban. A telefonközpontban egy középkorú asszonyt találok. Brinda Pétemé korábban láncoló volt két műszakban. Amint mondja, az a munkafolyamat szemét, kezét nagyon igénybe vette és idegileg is kimerítette. — Milyen betegség miatt került ide? — 1971. óta küszködöm asztmával. Valószínű a levegőben szálló pehelytől kaptam. Akkoriban ugyanis nem voltak olyan modem elszívóberendezések. — Meg van elégedve a telefonos munkakörrel? — Igen, mert tágas, világos, tiszta helyen dolgozom egy műszakban; reggel háromnegyed héttől délután 3- ig. Azelőtt nagyon sokszor voltam táppénzen, de most elég jó gyógyszereket kapok... Bukovinszky István ugyan lAmondja, hogy másról is írhatnák, de ebben az esetben kevesebb a honoráriumuk és vállalniuk kell a következményeiket (azt, hogy nem szűnnek meg a hibák, és nem reagálnak a humoreszkjeikre). Mégis ez a kiegészítő okmány a legnagyobb előrelépés az egyhetes humorfesztivál szintéziseként. Szelleme szerint: mindenről lehet írni, humorizálni (mint már húsz év óta) a megfelelő formai alakításban. Peterdinek erre már régen kialakult szakmai zsargonja van. Ha azt mondja: „rózsaszínű szá- moszit tett elém egy kara- findliben”, ebből nyilvánvalóan ki kell érezni, hogy a kérdezett erősen lakkozott az egyenes kérdésemre, s azt, hogy felpofozta a termelési tanácskozáson ellene felszólaló Köbükit, „karafindlibe” csomagolta. Persze nem arról van szó, hogy a védett hibák ellen csak „karafindliül” írjanak a humoristák. De hát, ha akárhogyan is fejezik ki magukat, a következő humorfesztiválig — ahol eldől majd, hogy a különbségek meglátásában merre billen a mérleg nyelve — védettek maradnak a régi hibák: a basásko- dás, a talpnyalás, a helyezkedés, a sznobság, s más kispolgári csökevény, ha csak... Mii ha csak?... Ja. Ha csak a karafindliröl nem kerül le a számoszit, vagy hogy is mondjam... Varga Dezső
