Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-27 / 148. szám

1979. június 27., szerda

o

Népakarat?

Nálunk nincs baj az üzemi demokráciával — jelentette ki kategorikusan az üzemvezető, így érvelve: van olyan brigád is a telepen, amely maga döntötte el, hogy ne mérje a vezetőség külön-külön a csapat tagjainak teljesítményét, hanem fizesse egy összegben a brigádot, az együttesen végzett munka alapján.

Ez így valóban roppant demokratikusnak tűnhet első látásra is, csakhogy van az ügynek egy kis szépséghibája. Néhány hónap eltelte után ugyanis az addig élenjáró brigád fokról fokra visszaesett, és a maguk választotta bérezési forma kikezdte körükben a korábban példaként emlegetett nagy egyetértést, a kollektív szellemet. „Ha mindannyian egyformán kapjuk a pénzt, mi sem fogunk hajtani. Nem dolgozunk mások helyett” — ilyen megjegyzések mérgezték a hangulatot a brigádban ebédszünetek idején.

Különösebben aligha kell kommentálni ezt az esetet, amely végül is a munkahelyhez méltatlan torzsalkodásba fajult, felmondásokhoz vezetett, míg a vezetők értetlenül szemlélték a fejleményeket. Holott azokat maguk indították el a rosz- szul értelmezett demokratikus döntéssel.

A munka díjazását, a teljesítményért járó bér nagyságát, formáját egyetlen dolog szabja meg nagyon szigorúan: maga az elvégzett munka. Ebben a kérdésben nincs helye sem cserépszavazásnak, sem pedig a kollektív szellem erősítésének ürügyén kialakított, ám így is hamisan csengő egyenlős- dinek. Főleg olyan-helyen — miként példánkban is — ahol az egyéni produktumok nagyon is jól mérhetők.

Az üzemi demokrácia lényege egyébként sem a köz- felkiáltással érvényesített akarat, hanem a dolgozók felelősségteljes részvétele a döntések meghozatalában — a vezetők felelőssége természetesen ezzel együtt sem csökken.

(kőváry)

Megújuló gyepek Vésztőn

Az öntözés biztonságát az állandó felügyelet szolgálja

Jelentős, 1200 hektáros gyepterülettel rendelkezik a vésztői Körösmenti Termelőszövetkezet. Mivel termése nem adta a várt mennyiséget, a szövetkezet vezetői úgy döntöttek, hogy felújítják az egész területet. Eddig több mint 100 hektáron végeztek a munkával.

Alaposság jellemzi a felújítás technológiáját, hiszen kiterjed a talaj kémhatásának javítására is. Elsőként forgatás nélküli mélylazítást végeznek a szövetkezet dolgozói. Ez jelentősen javítja a talaj vízgazdálkodását, hiszen áttöri a talaj vízzáró rétegét, s könnyebben lefolynak a pangó vizek.

A tulajdonképpeni gyepművelés tárcsázással, gyűrűshengeres lezárással, majd sekély szántással történik.

Hogy valóban jó legyen a gyep, azt a gondosan ösz- szeválogatott magvakból álló fűkeverék biztosítja. No és az utógondozás, többek között a műtrágyázás és az öntözés.

John Deere traktor vontatja a tárcsát a vésztői határban

Fotó: Veress Erzsi

Termeltető:

a mezőkovácsházi ÁFÉSZ

A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ jó néhány mezőgazdasági nagyüzemmel, a szövetkezet keretében működő valamennyi szakcsoporttal, nagyon sok kistermelővel kötött szerződést zöldségfélékre, de főként burgonyára, vöröshagymára, dughagymára, cirokra, gyógynövényre, továbbá liba, kacsa, csirke, nyúl, vágógalamb, hízott sertés felvásárlására, virágporra és viaszra. Így többek között a szakcsoportok 835 ezer darab primőr paprika ÁFÉSZ útján történő értékesítésére kötöttek szerződést. Ez a meny- nyiség a tervezettnek mintegy három és félszerese. Egyébként a primőr áruk termeléséhez 40 százalékos kedvezménnyel 236 mázsa fóliát adott a szakcsoportoknak az ÁFÉSZ, valamint csaknem 37 ezer forint készpénz előleget. Ugyanakkor az idén várhatóan még további 41 ezer forinttal segíti a pri- mőrzöldség-termesztést a szövetkezet. A sokoldalú segítség sem tudja azonban korrigálni a kora tavaszi talajvíz, a hosszan tartó hideg okozta termelési kiesést, mely az ÁFÉSZ-hez beérkezett akadályközlésekben jelentkezett.

Burgonyatermesztésre jórészt a végegyházi Szabadság Termelőszövetkezettel kötött szerződést az ÁFÉSZ, 200 mázsára. Ez a mennyiség még nem éri el a tervezettet. A hiányzó mennyiség megtermelésére kistermelőkkel kötött szerződést a szövetkezet és részükre 100 mázsa desiré vetőgumót biztosított. Vöröshagyma termesztésére is a végegyházi Szabadság Tsz-szel állapodott meg a szövetkezet, 40 hektár területre. Sajnos, a ZÖLDÉRT Vállalat olyan gyenge minőségű hőkezelt

dughagymát kínált a termelőszövetkezetnek, amit e közös gazdaság visszautasított, így végül is 20 hektár terület szerződését a tsz felbontotta. Míg a másik 20 hektár területen magról vetett alsógödi étkezési vöröshagymát termesztenek. Szintén kistermelőkkel kötött szerződést az ÁFÉSZ 3000 mázsa dughagyma termesztésére. Ehhez időben hathatós fel- világosító munkát fejtett ki a szövetkezet. A termelőknek első osztályú, fémzárolt vetőmagot szerzett be az ÁFÉSZ. Mindezek és a sokoldalú egyéb kedvezmény sem hozta meg eddig a várt eredményt. Gyógynövénytermesztésre az almáskama- rási Sallai és a dombiratosi Béke Termelőszövetkezettel, továbbá számos kisgazdasággal kötött szerződést az ÁFÉSZ.

A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ-nél az idén is jelentősnek ígérkezik a ciroktermesztés. Várhatóan a betervezett 1700 hold helyett 2495 holdra módosult. Ebből 600 holdon a nagyüzemi gazdaságok, 1100 holdon pedig az egyéni kisgazdaságok termelnek cirkot. Hogy a ciroktermesztés ilyen kedvezőnek ígérkezik, azt jelentősen befolyásolja a fel- vásárlási ár növekedése, továbbá, hogy a zöldségfélékre nem lehet korlátlanul szerződést kötni, s az így fennmaradt földterületeken ez a növény került előtérbe.

Jónak ígérkezik a 10 községre kiterjedő Mezőkovácsháza is Vidéke ÁFÉSZ-nél a kisállattenyésztés is. Több más mellett ez abban jut kifejezésre, hogy a betervezett 10 ezer liba — melynek szerződéses lekötése már is kedvezőnek látszik — teljesül. Vágókacsából 12 ezret tervez az idén felvásárolni a szövetkezet. Figyelembe véve a kilogrammonkénti 5 forintos áremelést, s az időjárás kedHz elszedő, a lerakó, a berakó, a kihordó és a téglaégető

vezőbb alakulását, a további szerződések minden bizonynyal ugrásszerűen megemelA kemence környékén mindent beborít a téglapor. A fa (törzse rozsdállik, a levelek Ijs fakók, akár ősszel. Négy, nyers téglával megrakott csillét húzva, téglapor- tól vöröslő ló baktat a keskeny sínpálya között.

— INem poros az, hanem deres 1— világosít föl sokat- mondóan Busa Károly, a dé- vaványai téglagyár vezetője, amint a bánya felé indulunk.

— Látott már az Alföldön bányászt? — kacsint Bakó János. — Huszonkét éve itt dolgozom. Ma már köny- nyebb, mert a kotró gombnyomásra (mindent elvégez, de nem is olyan régen még lapáttal rakodtuk a csillét. Négyen 8 perc alatt, púposra. Agyaggal...

i— (Nemes csalás volt, amikor legydkünk megborította a csillét, hárman pedig toltuk be a nedves agyagot, s azt így félig feitöltöttük. Csák a másik felét kellett dobva-la- pátollni a (járgányra...

i— (Most miért áll a markoló?

— Medvét fogtunk. Egy vasrúd megrongálta. De jön már a lakatos, megbűvöljük rögtön. Fönn várják a szállítmányt. Addig ás testvéröcsém duplán dolgozik a másik markolóval — mutat a távolba, ahol egy hasonló gép körvonalazódik.

— S ha esik?

— Több agyagot küldünk. A hűvösben jobban bírják odafönnt az asszonyok.

Az agyagot különböző adalékanyagokkal — rizshéjjal, fűrészporral, szénpemyével, mikor mivel (r- keverik.

— A soványító javítja a tégla minőségét — állítja Busa Károly. 1— A gép alatt hárman dolgoznak, ők az el- szedők. /

Férfit kettőt látok csak.

— Hol a harmadik?

i— Anna az.

— Óránként váltjuk egymást — Imondja Mészáros Istvánná. — így kétórásként jut egy kis pihenő. Másként nem is lehetne kibírni. Ha esténként hazaérek, bizony érzem a karom.

!— litt lakik a közelben?

— Igen. Van egy vegyes házunk. A fele tégla, a fele vályog. I

A gép torkából „szögletes szalámirúdként” bújik ki az agyagos keverék. Egy szerkezet másodpercenként leszeletel belőle egy „katonát”. Ez (már tégla formájú.

—■ (ötkiiónyi egy friss tégla. |A napi fejadag 15 ezer darab. Ennyit teszünk át a csillés lapokra.

Az összesen... 75 ezer kiló... 75 tonna. 'Vajon egy súlyemelő mennyit emel egy edzésen?

— Három éve vagyok elszedő, azelőtt kocsirendező voltam.

— Fizetés?

— Kijön a kétezer-illat— kétezer-hét.

— Régen te, amikor még nem volt ez a gép, nemcsak kézzel, lábbal is bírni kellett — fűzi hozzá Busa Károly. — Akkortájt még formába verték az agyagot, s szinte futva hordták az anyagot.

Tető alá érünk. A karámnak oldala nincs, hadd járja a levegő a friss téglát. Több hétig itt áll glédában, mielőtt a kemencébe kerülne a kiszáradt agyag. Körbe-körbe asszonyok, ök a lerakók.

—i iHogy került erre a nehéz fizikai munkát igénylő helyre? — kérdem Bedő Sándomét.

— Jó a munkabeosztás. Van szabad szombat, meg vasárnap, (nem úgy, mint a té- eszben. Télen meg hosszú fagyszünet.

— De télen háztáji sincs, ilyenkor mi van a kerttel?

i— Most már 18 éve én rákom a téglát, a férjem meg kapál — veszi át a szót Tö- rőcsik Józsefné.

— Télen majd pótoljuk a nevelést — vág Közbe Bedő Sándomé —, három gyerekem van, ilyenkor utólag és előre is megkapják, ami nekik jár.

Egy műszak alatt egy-egy asszony öt-nyolcezer téglát állít élire, úgy, hogy azokat a levegő is átjárja. Ezek a téglák még mindig négy kilónál nehezebbek. S olykor párosával, két métert is odább kell cipelni.

— A háború alatt teljesen levetkőztették az üzemet, csak a kemence, meg a gépház maradt meg — mondja Busa Károly, miközben a •kemence felé tartunk. — Csak 1951-ben indult újra a termelés. A felszabadulás előtt alig egymillió téglát vertek a gyárban, ma évente 5,5—6 (milliót a gépek.

Az egyik nyíláshoz érkezünk. Itt dolgoznak a berakok. Hegedűs József 9 éve végzi ezt a nehéz munkát.

— Meddig lehet ezt bírni?

i— (Míg össze nem esik az ember. Van, hogy műszak után hazaérek, egy kis kaja, s már le is fekszem aludni. Reggelig feli sem ébredek. Napi 9—10 ezer téglát hordunk ide be.

A kemencében még mindig lehet vagy 40 fok. Látja, milyen csodálkozva nézek körül, s eképp Vigasztal:

— Állítólag volt már olyan valaki, aki innen ment nyugdíjba.

Tőlem jobbra, Tóth Mihály

és Sille József rakja toronyba a téglakockákat. Mintha nem fs nekem mondaná, az orra alá dünnyögi:

— Na, ma este is csak fekve bírom a tévétomát.

*— S hol vannak a kihordok? I

— A túloldalon. Az egy „gonosz” foglalkozás — mondja Hegedűs József. — Jóllehet ott már könnyebb a tégla súlya, miután kiégett, de még 10—12 fokkal melegebb van az alagútban. A tégla is olykor eléri a 80 fokot, s nem említettem még az)t, hogy olyan fsűrű a por, hogy bottal kell keresni a téglát.

Hajdú Kálmán — kihordó — gyerekkora óta dolgozik egy rövid megszakítással a téglagyárban. Elment, de visszajött, bármily nehéz is ez a munka. Az a hír járja róla, hogy őt még nem látták részegen, ide igazolatlan napja sem volt. Nem tűri a lazaságot, még maga körül sem.

— Van, aki önmaga fegyelmezett, de ő maga körül is fegyelmet tart. Munkabírása i— itt, ahol mindenki nap mint nap megfeszítve dolgozik — egyesekhez viszonyítva a duplája — állítja Busa Károly.

Egyébként Hajdú Kálmán hatszoros kiváló dolgozó.

Több mint hetvenéves a kemence. Fölülről fűtik. Ko— ra tavasszal begyújtanak, s sokszor csak a tél közepén állnak le a tüzeléssel. Már 1950-ben — amikor elkezdték újjáépíteni a téglagyárat — itt dolgozott Mondrucz Ferenc.

— (Berakóként kezdtem. De a hosszú évek alatt elfárad- . tam,. így fizikailag könnyebb

munkát kerestem. Több mint tíz éve megszereztem az égetőszakmunkás-vizsgát, s tíz éve (téglaégető vagyok.

A napnál fűtő. A huzatba állok, akkor is 140 fok van. Dé egy-egy kapszli (kémlelő szórónyílás) fölött 60 fok is. S ha leemeli a kapszlit...

— 'Jöjjön csak, nézzen ide be.

Leég az arcomról a szőrzet. Átlátszóan vörösen izzik a téglahalom odalenn.

— Kilencszáz vagy ezer fok is Ivan odabenn. Látja, ilyen kis lapáttal dolgozom ma már — mutat a szerszámára. r— Megszórom tíz— húsz percenként szénnel a lyukakat.

Nem tudom, hány litert adhat le egy műszak alatt, de én a rövid látogatás alatt nagyon (szomjas lettem.

— Van itt szódavíz sópótlásra, sőt málnát is adnak hozzá '— mondja Mondrucz Ferenc —, de hát attól még jobban izzadok. No, meg gázos is.

— Éppen azok isszák meg a Szódát, akiknek nincs is előírva védőitalként — fűzi hozzá Busa Károly. — iDe aki itt dolgozik, ötévente egy esztendő korkedvezményt kap. A törzsgárdatagjaink akár öthat évvel előbb is nyugdíjba mehetnek. S üzemünkben dolgozóink kétharmada törzsgárda.

— Nem tudom, a mai technológia mellett meddig lesz szükség téglára, de mi mindent megteszünk, hogy a körzetet ellássuk. Évről évre jobb a munkamorál, s javult a kollektív szellem. A téglarakásra ez is egy-egy tégla — mondja búcsúzóul a gyár vezetője.

A kollektíva elnyerte a kongresszusi zászlót, s nem egy alkalommal az Élüzem címet is.

Jávor Péter

kednek. Csirkéből 10 ezer darab felvásárlását tervezi erre az évre a szövetkezet és ez teljesíthetőnek is látszik. Vágónyúlra és vágógalambra a szerződéskötések jelenleg is folyamatban vannak. A nyúl- és galambtenyésztés fellendítésére is kedvezően hat a felvásárlási áremelés. Az ÁFÉSZ szakvezetése gondolt a nyulak esetleges járványos megbetegedésére is. Ezért már megrendeltek 13 ezer adag vakcinát, s a védőoltásokat jórészt be is fejezték, amivel a myxomatózis betegséget kívánták megakadályozni. A galambtenyésztés fokozottabb elterjedését segíti az ÁFÉSZ azáltal, hogy az idén 1200 tenyészgalamb kihelyezését tervezi, kedvezményes áron. Mivel az időjárás kedvezett a méhészkedésre, a betervezett 400 mázsa méz felvásárlása is reálisnak látszik. A tervezett 300 süldő felvásárlása viszont csak szabad piacon képzelhető el. Így erre a fel- vásárlási ár várható emelése során nyílik reális lehetőség. Ugyanakkor a tervbe vett 1300 hízott sertés felvásárlását a mezőkovácsházi sertéshizlaló-szakcsoport- tal kötött szerződés útján látja biztosítottnak az ÁFÉSZ szakvezetése.

A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ tehát ebben az évben is nagy körültekintéssel készült fel a termeltetés továbbfejlesztésére. Ennek lényege, hogy csak azt és olyan mennyiségben termel- 'tet, amit, illetve amennyit értékesíteni is tud.

Balkus Imre