Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-24 / 146. szám
1979. június 24., vasárnap o SZÜLŐFÖLDÜNK Gerendás, kedd délelfitt Három és fél ezer hektáron gazdálkodik a Munkácsy Termelőszövetkezet. 1975-ben egyesült két gazdaság, így született ez a mai. Nehéz volt a nevét megtalálni, de sokan emlékeztek arra, hogy a falutól nem messze, a Reök- tanyán sok képet festett Munkácsy, így ráesett a választás. Amióta ezen a földön szövetkezetbe csoportosultak a gazdák, egyetlen évet sem zártak veszteséggel, vagy mérleghiánnyal. Ennék a jó föld és az okos gazdálkodás, meg a szorgos munkáskéz a titka. A teremben csend, csak a vizsgázó hangja hallható. A bizottság figyelmes, segítőkész, ha kell. Izsák Pétemé kopog, belép, tételt húz. Közben Benedek István ad számot történelemtudásáról. Délután, amikor az általános iskola igazgatójával, Rajtár Jánossal beszélgetünk, ő is említi, hogy ez a felnőtttagozat szép kísérlet -sikere. „Együtt szervezte a művelődési ház igazgatója a Munkácsy Tsz-szel. Tantestületünkből hárman tanítunk a tagozaton, közismereti tárgyakat.” Különben 212 iskolás fejezte be a tanévet az idén. Tizenhat tagú a tantestület, mégis rengeteg a helyettesítés. Négyen gyesen varrnak, egy tanár bevonult katonának. Két üres szolgálati lakásba várnának pedagógust. Még letelepedési segélyt is kapnának, négyezer forintot... „Az óvoda? Három óvónő hatvan gyerekkel. Tízzel több, mint a hely.” Délelőtt 11 óra: vizsga közben a kihelyezett tagozaton (tsz-ébe, a Munkácsyba. Zaty- kó András tanácselnök bizakodóan beszél a kisközség jövőjéről. „A legnagyobb gondunk a törpevízmű-építés, mondja. Sok pénzbe kerül, mégse mondunk le róla. Más községben talán apróságnak tűnnének a mi eredményeink, mégis mondhatom, hogy az elmúlt 5 év kedvezett a gerendásiaknak. Hosszú utánajárással sikerült a faluba gázcseretelepet hozni. Évente 1 kilométer járdát építettünk, villamosítottunk is az újonnan alakuló utcában, a Jamb- rikban. Sikerült néhány szolgáltatást meghonosítani: a békéscsabai Patyolat helyben cseréli a fehérneműt, elszállítja a tisztítandó ruhát. A takarékszövetkezet gádorosi fiókja nemrégen települt hozzánk, de máris sok pénzünket őrzi. Ellátásunkról az orosházi ÁFÉSZ gondoskodik. Lehetne jobb is, de inkább a korszerűtlen boltokkal van a baj.” „Az örömeink? Áz iskola központi fűtése rendben van, s az idén felállítjuk Gera Katalin szobrát a kultúrház előtt. A díszkút elkészült, jöhet a szobor.” Nagy Éva, a tanács vb-tit- kára is a haladás szószólója Gerendáson. Üjságolja, hogy nemsokára sor kerül a művelődési ház felújítására is. Búcsúzóul mosolyogva biztat: Látogassanak el az orosházi KAZÉP gerendási üzemébe, ahol fehér köpenyben, aprólékos munkával csiszolják a textilgépek szálvezető alkatrészeit a gerendási asz- szonyok. (Amit ott láttunk, külön riportot érdemel.) A régi iskolában reggel óta tart az orosházi mező- gazdasági szakközépiskola kihelyezett tagozatának vizsgája. Az izgalom szinte érezhető, de hát van-e vizsga drukk nélkül? Fekete Sándor, a szakközépiskola igazgatója is átjött Orosházáról, hogy felmérje: hol tartanak a gerendásiak? „Négy kihelyezett osztályunk van, mondja a vizsgák szünetében, a gerendásin kívül Gyomán, Dombegyházán és Eleken. Növénytermesztők és állattenyésztők lesznek az itt végzettek.” Győri Sándor tanár, a tagozat vezetője: „Érdeklődő, összetartó kis tárKiss László, a művelődési ház igazgatója, éppen egyetemi vizsgáira készül. Végigjárjuk a művelődési házat, a könyvtárt, csevegünk arról, ami volt, és arról is, ami lehetne. „Régebben sorban álltak a fiatalok az autóbusz- megállóban, hogy esténként Csorvásra, Csabára, vagy Orosházára ruccanjanak át, egy kis szórakozásra. Ma ez már nincs, igyekszünk gondoskodni róluk. Tízegynéhány kiscsoportot szerveztünk, klubokat, szakköröket. Van tánccsoportunk, otthont adtunk a tsz KlSZ-szerveze- tének. Találkozók, színház? Az is van. Négy előadásra várjuk minden évadban a csabai színházat, és rendeztünk már író-olvasó találkozókat is.” A könyvtáros, Szálkái La- josné említi, hogy az őszi megyei könyvhetekre is várnak íróvendégeket. Közben átépítik a könyvtár belső terét, hogy nagyobb hely jusson az olvasóknak. „A tsz építőbrigádja vállalta. Gyors munkát ígértek.” A község egységes közművelődési terve sok jó elgondolást összegez. Ezekhez azonban a megfelelő segítség is megvan, a tanács évi 85 ezret, a Munkácsy Tsz 30 ezret, az ÁFÉSZ pedig 4 ezer forintot ad. A könyvtárnak külön 50 ezer forint jut. Üj utcát adtunk a fiataloknak, ahol ingyen házhelyet kapnak, az építkezéshez olcsó szállítóeszközt, építőanyagot. Kirándulásról, üdülésről, színházról, moziról se maradnak le a tagok, erről Petrus György kultúrfelelős gondoskodik. Közben a háztájiban, a kertekben látástól- vakulásig dolgoznak az emberek.” Csorvásról árnyas-fás út vezet Gerendásra, a 2 ezer lelket számláló kisközségbe. Mondják az itteniek, hogy a felszabadulás utáni években csaknem 4 ezren voltak, azután igencsak elvándoroltak innen az emberek. Lassan ismét egyre többen lesznek, emelkedik a születések száma, s a fiatalok is visszatérnek a falu jól gazdálkodó Az első gerendási üzem, asszonyok' munkahelye Fotó: Gál Edit „A növénytermesztés hoz legtöbbet a közös konyhára, összegzi Kiss László tsz-el- nök. Nyolcvanmillió az évi árbevétel ebből az ágazatból, az állattenyésztés is termel 20—25 milliót. Kilen cszázhar- minc tagnak biztosít megélhetést a szövetkezet. Sok a nyugdíjasunk, a kismamáink, a katonánk. Az aktív dolgozók öt és fél százan vannak, közülük 140 a 30 éven aluli. saság a gerendási osztály. Igaz, hogy negyvenen kezdték és most, a második év végén már csak huszonket- ten vizsgáznak, de hát ez így szokott lenni. Az első évben kiderül: ki az, aki csak fellángolásból jött, és ki az, akiben valódi kitartás van a tudás megszerzésére?” ...Mindig történik valami Gerendáson. Most éppen kézilabdapályát építenek a művelődési ház mögött. Társadalmi munkában, és a tanács 80 ezer forintjából, ösz- szel már harsoghat a buzdítás: „Hajrá, Gerendás!...” Bede Zsóka—Sass Ervin A tanácsháza épületében valamikor az intéző lakott Fotó: Martin Gábor Mi a helyzet Körösújfaluban? Jóllehet Békéscsabától elég távol fekszik, mégsem lehet azt mondani, hogy az isten háta mögötti helyen van. Közúton és vasúton egyaránt elérhető. Autóval Vésztő felől Komádi irányába közelítjük meg ezt a Békés és Haj- dú-Bihar megye határán levő települést. Az eléggé elhasznált bitumenes utat most apró kőzúzalékkal terítik le. Mintha záporeső verné a kocsi alvázát... Gondok az ivóviz körül Ibrányi János vb-titkár, Herceg István tsz-elnök, és Szilágyi József, az általános iskola igazgatóhelyettese által elmondottakból próbáljuk összeállítani azt a képet, amely a község keletkezésével kapcsolatos. A falu történetéről sajnos, csak kevés írásos anyag található. Annyi bizonyos, hogy valamikor a nagyváradi káptalannak volt itt az uradalma és Ihráz- pusztának hívták 1955. augusztus 1-ig. Kolozsvári Jánosnak, Kiss Sándornak és másoknak csak nagy utánjárás árán sikerült elérniük, hogy megkapják az engedélyt az önálló község megalapítására. Így jött létre a komádi és a vésztői területek egyesítésével Körösújfalu. A községnek 1960-ban még 1420, az idén már csak 960— 980 lakosa van. — Hányán dolgoznak itt a tanácsházán? — A technikai dolgozókon kívül — mondja a vb-titkár — 4-en végezzük a munkát. — Milyen témák szerepelnek leggyakrabban a testületi üléseken? — Szinte minden egyes alkalommal a vízellátás nehézségeivel kapcsolatban hangzanak el hozzászólások. Most a megyei tanácshoz fordultunk segítségért, hogy a meglevő kutakat felújíthassuk. Az egyiket még 1941- ben, a másikat 20 évvel később fúrták. Általában a víz mennyiségével van baj. — Milyen a közműhálózat? — Minden utcában van járda, sőt kettőben kövesút. Nemrég épült meg a temetőhöz a közel 800 méter hosszú gyalogjáró. A társadalmi munka értéke tavaly elérte a 150 ezer forintot, és ebben nem kis részt vállaltak a termelőszövetkezet dolgozói. A belvízelvezetést nagyban megkönnyítette a Petőfi utcában ásott 220 méter hosszú csatorna. — Van-e orvos a faluban? — Sajnos, saját orvosunk nincs, de hetente kétszer az általános és egyszer a gyermekorvos rendel. Havonta pedig egy alkalommal a szülész-nőgyógyász szokott kijárni. Fogászati rendelésre Vésztőre kell bemenni. Egyébként sürgős esetekben a lakosság a postai segélykérő telefont veszi igénybe... Könyvtár is iskola Az ízlésesen berendezett könyvtárban Szuromi Al- bertné fogad bennünket. — Mikor adták át rendeltetésének ezt az intézményt, és mennyi a könyv-, illetve folyóirat-állomány? Herceg István, a Rákóczi Tsz elnöke — A részben társadalmi munkával létesült könyvtár 1977. november 1-én nyílt meg. Jelenleg 4800 könyvünk, 30 hanglemezünk van, és 12 újságot, folyóiratot járatunk. Ebben az évben 4 ezer forintot költünk az új kiadványok beszerzésére ... — Hányán iratkoztak be? — A 70 olvasónk nagy része diák és nyugdíjas. A könyvtár hetente kétszer van nyitva, és a helyiségben különböző iskolai foglalkozásokat tartanak a tanárok. Akadnak itt szakkönyvek is, de sajnos nem nagy érdeklődés mutatkozik irántuk. Közben átmegyünk egy másik terembe, ahol egy népművészeti kiállítást látunk. — Kik készítették ezeket a térítőkét, párnákat? — A kézimunkaszakkör tagjai. A tanulók kézügyességét egyébként bizonyítja az is, hogy a megyei környezetvédelmi gyermekrajzpá- lyázaton 3 kisdiákunk is harmadik helyezést ért el. Ha már az oktatásnál tartunk, adalékul csupán any- nyit említünk meg, hogy az általános iskola 3 épületében összesen 105 diák tanul. A 11 nevelő közül többen vesznek részt továbbképzésen. A tanács a 4 szolgálati lakás felújításával is segíti a pedagógusok életkörülményeit. Az óvodába különben 55 gyermek jár. — A diákok — mondja a vb-titkár — részt vesznek a tanács által szervezett társadalmi rendezvényeken. Énekszámokkal, szavalatokkal teszik emlékezetessé a névadó ünnepségeket. — Hány ilyen eseményre kerül sor évente? — Általában 8—10 házasságkötés és kétszer annyi névadó jut egy esztendőre. Százharminc tsz-tag A Rákóczi Tsz irodahelyiségei egy alacsony épületben találhatók. Herceg István elnökkel a megalakulásról és a jelenlegi helyzetről beszélgetünk. — Mióta dolgozik itt? — A megalakulás óta. Azelőtt a községi tanácsnál mint felügyelő dolgoztam. Tavaly ünnepeltük a termelőszövetkezet létrejöttének 20. évfordulóját. Akkorára — a 13 alapító tag közíil — már csak egyet, Simon Lászlót köszönthettünk körünkben. A többiek meghaltak vagy elmentek máshová. — Mekkora földterületen gazdálkodnak ? — Pontosan 1381 hektáron. Ezenkívül még 33 hektárnyi erdő is hozzánk tartozik. — Okozott-e a belvíz jelentősebb károkat? — Igen, például búzából 82 hektárnyi vetésünk pusztult el. — Milyen a földérték és a gépesítés foka a tsz-,ben? — Általában 22 aranykoronás földjeink vannak, s a gépesítés foka közepesnek mondható. — Mekkora az állatállomány? — Szövetkezetünk mintegy 350 szarvasmarhával, 1100 sertéssel és több mint 1400 juhval rendelkezik. — Hány tsz-tag dolgozik jelenleg, és mennyi volt tavaly az átlagjövedelem? — Most 130-an vagyunk, az átlagéletkor 45-46 év körül mozog. Az elmúlt évben egy dolgozóra 34 ezer 255 forint jövedelem jutott. Valószínű, hogy az idén ez az összeg 1300—1400 forinttal lesz több. — Van-e utánpótlás? — Létszámunk gyakorlatilag nem változik. Heten- nyolcán mennek el évente, de ugyanennyien érkeznek hozzánk. A falu fiatalságának nagy része ipari üzemekben helyezkedik el, és csak azok jönnek vissza, akik nőn találják meg számításukat más helyen. Rövid ott-tartózkodásunk után nehéz lenne olyan következtetéseket levonni, amelyek teljes érvénnyel vonatkoznának a községre. Írásunknak nem is ez volt a célja. Ám a látottak és a hallottak alapján mégis megállapíthatjuk: noha a lakosság hétköznapjaiban nincsen semmi rendkívüli, de munkájukban mégis az a nagyszerű, hogy ottmaradtak, és vállalják — másokénál kedvezőtlenebb körülmények között is — a feladatok, a mindennapi küzdelem nehézségeit. Bukovinszky István
