Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-24 / 146. szám
1979. június 24., vasárnap o I Vezetőségi ülés a határban Jók a terméskilátások a battonyai Május 1 Tsz-ben A battonyai Május 1. Termelőszövetkezetben tizedszerre rendezték meg aratás előtt a párt-, gazdasági éte KlSZ-veze- tőség együttes ülését a határban. Meghívták az egész napos határszemlére a nagyközség párt- és tanácsi vezetőit, a növénytermesztési és gépesítési főágazatok szakembereit, csoportvezetőit és néhány érdeklődő nyugdíjast. A kiadós éjszakai eső után reggel hat órakor gyülekezett a társaság a Május 1. Tsz központjában. Mák Ferenc elnök köszöntötte a jelenlevőket és elmondotta: a sok csapadék miatt nem tudunk a táblákba bemenni. De ez olyan dolog, hogy „sajnos, hála isten”, mert a júniusi eső is valóban aranyat ér. De sebaj, a szövetkezet határát három kövesút szeli át, így az autóbuszból sok mindent láthatunk. Az új öntözőberendezés már kevesebb fizikai igénybevétellel telepíthető Így is törtéint!' Első utunk a battonya—kunágotai ikö- vesútom vezetett. Jobbról és balról a Május 1. Tsz hatalmas tábláit láthattuk. Lenyűgöző élményben volt részünk. Az autóbusz lassan, méltóságteljesén haladt, így jól szemügyre vehettük ,a búza-, kukorica- és napraforgótáblákat. Az autóbusz időnként megállt, ilyenkor Tóth ^Pál termelésirányító főmérnök adott tájékoztatást a táblák vetéséről, növényápolásáról, a fiajták előnyeiről, a vegyszeres gyomirtás hatásáról stb. A vezetőségi tagojc — akik egyébként nem mindennap fordulnak meg a határban — sok kérdést tettek fel a főmérnöknek. Kíváncsiak voltak többek között arra: hogyan sikerült minden növényféleséget időben, jó minőségben elvetni, miért látni foltokban gyomnövényt, miben mutatkozik meg a melioráció eredménye stb. A vitából kiderült: ahol most járunk, az komplex melláréit terület. Azelőtt évről évre erősen belvízkáros volt, 40—50 százalékán jóformán nem termett semmi. Most. gyönyörűen fejlett őszi- búza- és kukoricatáblákat látunk. A tőállomány minden növényféleségnél a legoptimálisabban alakult. Az idősebbek időnként közbeszóltak: „Okos gondolat volt a komplex melioráció. A vezetés ezért dicséretet érdemel...” Aztán részleteket meséltek arról: milyen nehéz volt azelőtt ebben a dűlőben a gazdálkodás. Sok apró tanya volt, tavasszal rendszerint tengerszemként csillogott kisebb-nagyobb foltokban a belvíz. Most íme, sehol nincs belvízfolt... Egyetlen szépséghibát találtunk a battonya—kunágotai kövesúton: az út nagyon elhanyagolt, gödrös, az árokpart dudvás, holott sok értékes zöldtakarmányt lehetne innen betakarítani. Csakhogy ez az út „senki földje”, a KPM tulajdona ugyan, de mellette a Mezőhegyesi Állami Gazdaság, valamint a battonyai Május 1. Tsz nagy táblái húzódnak. Innen a mezőkovácsházi útra fordult az autóbusz. Újabb gyönyörű táblákat láttunk. Korábban és most is feltűnt az erősen fejlett napraforgótábla. Tóth Pál elmondta, hogy a nemzetközi termelési együttműködés keretében a Május 1. Tsz-ben a Román Szocialista Köztársaságban levő Pécskai Állami Gazdaság termel 600 hektáron napraforgót, a batto- nyaiak pedig 600 hektáron kukoricát Pécskán. Gazdag olajtartalmú, bótermő román napraforgófajtát vetettek, és várhatóan olyan jó termést takarítanak be, mint az elmúlt esztendőben. A búzatáblák egy részén megdőlt a nehéz kalászokat érlelő növény. A főmérnök véleményével egyetértettek a vezetőségi tagok is abhan, hogy a tervezett termést betakarítják kenyérgabonából. A felkészülés igen jó: kilenc kombájnnal tíz nap alatt betakarítják az őszi árpát és a búzát; 108 hektár őszi árpát kizárólag a tagók háztáji jószágainak ellátására termelték. Az őszi árpa helyén silókukoricát vetnek, hogy kétszeresen hasznot hozzon a drága termőföld. Az útról beláttunk a kertészetbe is. Kiderült, hogy a vihar 200 ezer forint kárt Okozott a fólia alatt nevelt palántákban. A vezetőség rugalmasan megoldotta a problémát: dinnyét termelnek az egyéb célra kijelölt területen, így az árbevételből semmi kiesésük nem lesz. Az a terv egyébként, hogy az elkövetkező években jelentősen fejlesztik a kertészetet, és a hajtatóházban olajtüzelésre rendezkednek be. A cukorrépatáblák között „megállj”-t parancsoltak a vezetők. Gazdaszemet hizlaldán szépek a nagytáblák. A növény jól beállt. Itt mondotta el a főmérnök, hogy az idén a nagy szárazság miatt nem kellően hatottak a gyomirtó vegyszerek. Ezérí 35—40 termelőszövetkezeti tag — közöttük több nyugdíjág — hetekig kézi gazolást folytatott. Csak így tudják biztosítani a bő termést ígérő cukorrépatáblák gyommentességét. Menet közben megnéztük a most épülő korszerű sertéstelepet. A 27 millió forintos beruházással épülő telepet az idén átadják rendeltetésének, s a jelenlegi évi 1200 hízott sertés helyett ötezret adnak majd a népgazdaságnak. Láttuk a négymillió forintos beruházással épült modem gépműhelyt, ahol jó körülmények között dolgozhatnak a szerelők. Megmutatták azt a két tehénistállót, amelynek padlásán évente 170 ezer broyler csirkét nevelnek. Megnéztük a 80 hektár seprűcirkot, amelyet háztáji földön termelnek ,a tagok. A dombegyházi út mentén ugyancsak szép táblákat láttunk. Találkoztunk csatorna- nyitó gépekkel, ugyanis a 40 milliós komplex melioráció csak 1980-ban fejeződik be a Május 1. Tsz határában. Nagyon tetszett, hogy az átlagos táblaméret 103 hektár, de 500—600 hektáros tömböket alakítottak ki egy- egy növényféleség termelésére. Tanyákat számoltak fel, fasorokat irtottak ki e cél érdekében. De a szemnek is csodálatos látvány például egy tömbben látni 500 hektár napraforgót, amely lenyúlik a román határhoz. A határszemle után a battonyai Dózsa Vadásztársaság vadászházában tartottak értékelést a vezetőségi tagok. Igen sok volt a hozzászóló. Szinte mindannyiuk véleményét mondotta ©1 Juhász József nyugdíjas: „Számomra igen nagy élmény volt ez a határszemle. Én nagyon ^köszönöm, hogy a vezetőség meghívott erre a nagyszerű „kirándulásrta”. Korábban is jártam a határban, az utóbbi napokban ,a csapadék hatására meggyorsult a növények fejlődése. Látom, hogy a vezetőség mindent elkövet 'az aszály okozta károk pótlására. Öröm az is, hogy minden talpalatnyi földet okosan hasznosítanak. Most láttuk, hogy milyen jó gondolat volt a komplex melioráció...”. Ary Róza Áprilisban 28, májusban 26, júniusban pedig 12 napig nem hullott megyénkben csapadék. Ezzel egy időben május 15. és június 12. közötti időszakban a napi középhőmérséklet megközelítette a 25 Celsius-fokot. Ki- cserepesedett a föld, elsárgultak a rétek, fakultak a szántóföldi kultúrák. Igaz, nem mindenütt, mert ahol öntöztek, ott kevésbé érezték meg a növények a szárazságot, színük haragosabb zöld maradt. Lelki füleimmel szinte hallom, amint most azt mondják: „Eső után köpönyeg ...” Valóban eső, méghozzá kiadós esők után vagyunk, az év derekán. A búza aratásáig, a répa szedéséig, a kukorica törésé* g viszont még hosszú az idő, a növények még sokat alszanak kint. S hogy lesz-e az elkövetkező hetekben, hónapokban elegendő csapadék? Ki tudja. Egy biztos: ahol korábban öntöztek, ott nem lesznek gondok. Aki a megyét járja, gondolom felfigyel arra, hogy milyen sok helyen öntöznek, de a szemlélődének az is feltűnt; a csatornák, a folyók mentén gazdálkodó üzemek jó néhányában gubbasztanak a szivattyúk, elhagyatottan pihennek a jobb sorsra érdemes öntözőberendezések. Békés megyében az öntözésre berendezett terület eléri a 30 ezer hektárt. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság a mezőgazdasági üzemekkel 24 ezer 500 hektárra kötött öntözési szerződést. A VÍZIG ezzel szemben több mint 100 ezer hektár öntözésére biztosította az életet jelentő vizet. Ennek a víztömegnek egy jelentős hányada a Tiszából került a Körösök völgyébe, a Keleti- főcsatornán és a Hortobágy —Berettyó főcsatornán át. Ezenkívül a Körösök hegyvidéki vízgyűjtő területéről az idén megfelelő mennyiségű és minőségű utánpótlás is érkezett. Ezt a Hármas- Körösön a bökényi és a bé- késszentandrási, a Kettős- Körösön a békési, a Sebes- Körösön a körösladányi duzzasztó, míg a Fehér-Körösön a gyulai tűsgát tartja, tározza. — Az öntözés az utóbbi esztendőben roppant feladatot jelent — magyarázza Pálinkás Lajos, a KÖVIZIG igazgatóhelyettes főmérnöke. — Ma már elmondhatjuk, hogy a Körösök hazánk legjobban csatornázott fo- lyói, megfelelő vízkészlet tározására alkalmasak. A közelmúltban elkészült — műszaki átadása a naookban lesz — a Nagykunsági-főcsatorna, s már az építés időszakában ezen is lehetett vizet juttatni a Körös-völgybe. Az igazgatóság felkészült az öntözési szezonra: Békés, Hajdú-Bihar és Szolnok me- gve jelentős részének vízellátására az öntöző-, valamint a belvízcsatornákat is feltöltöttek vízzel. Az üzemeknek pedig 30 belvízszivattyút ajánlott fel az igazgatóság kölcsönbe. Sajnos, csak egyharmadát vették igénybe a gazdaságok. De nemcsak a VÍZIG szivattyúi nem kellenek, hanem az AGROKER készlete sem akar csökkenni: 23 öntöző- berendezés és 40 ezer méternyi öntözőcső vár gazdára. Igaz, az idén 27, különféle típusú öntözőberendezést értékesítettek, többségüket az elmúlt két hónapDan. Ezek közül a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz egymaga kilencet vásárolt meg. — Most már öntözőkapacitásunk eléri az 1200 hektárt — mondja Barna Lajos, a füzesgyarmati közös gazdaság öntözési ágazatvezetője, aki öt esztendővel ezelőtt Szarvason szerzett diplomát. — Az elmúlt évben 691 hektár öntözésére elkészült a vezetékrendszer, így ma már 24 berendezést üzemeltetünk. Hogy mindez miért? Az 1977-es esztendő aszályos év volt, s bizony tetemes terméskisés volt nálunk is. Tanultunk az esetből... — Ezek szerint megéri az öntözés? — vetem közbe. — Megéri?! — kérdez vissza csodálkozva, majd így folytatja. — Nemhogy megéri, hanem kifizető is — s elém teszi a gazdaságossági számításokat. Ebből egyértelműen kiderül, az elmúlt év is ezt igazolta, hogy a kapásoknál, szálastakar- mány-növényeknél 15 százalékos termésnövekedés érhető el. — S máris példával bizonyítja az öntözés gazdaságosságát. — Öntözés nélkül cukorrépából hektáronként 400 mázsányit takarítunk be, öntözéssel 60 mázsa többlettermés érhető el. Ezzel szemben egy hektár öntözésének költségeit alig 10 mázsa répa ára fedezi, a többi tiszta haszon. De mindez elmondható más kultúrákra is. Persze Füzesgyarmaton sem megy minden úgy, mint a karikacsapás. Itt is vannak gondok. Legnagyobb a munkaerőhiány. — Nálunk huszonnégyen dolgoznak az öntözésben — közülük csak három az öntöző szakmunkás — folytatja Barna Lajos. — Az elmúlt évektől az öntözésben dolgozók bérét emeltük. Hiába kapnak 20—30 százalékkal magasabb bért, a köny- nyebb munkahely még kevesebb pénzért is vonzóbb. Együtt indulunk a területre. Kátyús műúton, sima dűlőúton haladunk. A távolból látszik: dolgoznák a vízágyúk, öntözik az ősgyepet. Közben megtudom, hogy a most vásárolt 9 öntözőberendezés 60 százalékos állami támogatással is több mint egymillió forintjába került a gazdaságnak. Ez az összeg viszont alig két esztendő alatt megtérül. A rét szélén pótkocsira szerelt bódé áll. Az öntözők menedékhelye. Szalon- nózás közben találjuk Tóth Károly és Gergely János öntözőket, akik 12, illetve 10 éve minden szezonban öntöznek. — Amikor annak idején megkezdtük az öntözést, még egy ifjúsági brigád dolgozott együtt. Aztán az évek során szépen elkoptunk. Nehéz munka ez... — mondja Tóth Károly. — Könnyebbséget csak az jelent, hogy a vascsöveket alumínium csövek váltották föL De amikor ezek alaitt az ember térdig süllyed a sárba, a latyakba, akkor ugyancsak szentségei... Mert bizony nehezek ezek is — toldja meg Gergely János. i— Az új öntözőberendezés némi könnyebbséget jelent — invitál a tábla közepén működő berendezéshez Tóth Károly. — A tömlő 285 méter hosszú, ezt MTZ-vel kivontatjuk, majd 18 óra alatt ilyen hosszban, 70 méter széles csíkra 50—60 milliméter vizet juttatunk. Nekünk az igazi elismerés az, amikor betakarításkor a kombájno- sok mondják: „Komám, jól dolgoztatok, dús a kalász, vagy sok szem van a kukoricában.” — Az év első felében a csapadék jó elosztásban hullott területünkre — fogad Bandzsal Pál növénytermesztési főágazatvezető. — Május 30^tól június elejéig öntöztünk. — Mekkora területre juttatták ki a vizet? — összesen 35 hektárra... — hangzik a tömör válasz. — Az adottságokat ismerve, nagyobb területük öntözhető. .. — Mintegy 2500 hektár szántót és 171 hektár legelőt rendszeresen lehetne öntözni. Gondunk a munkaerő. A nehéz fizikai munka az öntözőberendezéseik avultságá- val párosul. A 11 esőztető berendezéshez alig tudtunk tíz embert összeszedni, még legalább 20 dolgozó kellene. Pedig az öntözésben dolgozók alapórabére két-három forinttal magasabb, mint a más területen dolgozóké. Mi is látjuk: változtatni kellene ezen a helyzeten... Valóban változtatni kell á mostani helyzeten. Feltétlenül megoldást vár az öntözőszakmunkás-képzés, ezenkívül az öntözésben dolgozók nagyobb anyagi és erkölcsi elismerése. Az öntözőberendezések magas ára és alacsony dotációja gátat szab a víznek, pontosabban az öntözésnek. Pedig kifizetődő, s a befektetett energia, költségek kamatosán megtérülnek. Ezt jól példázzák és igazolják a füzesgyarmati tapasztalatok. Az ősgyepek öntözéséhez a mozgatható szivattyúkat is üzembe helyezték Füzesgyarmaton Kép, szöveg: Szekeres András Eső után az öntözésről Elfecsérelt és megtérült nlilliók Az esőzések után újult erővel láttak neki a Hidasháti Állami Gazdaság dolgozói a zöldborsó betakarításának Fotó: Veress Erzsi
