Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-24 / 146. szám

1979. június 24., vasárnap Fagylaltkor — Hogyan, és meddig tá­rolná a léfagylaltot? — Hűtőben, -f-8 fok alatt, három napig. — Addig tárolná és utána eladná? — Igén. Ez a beszélgetés zajlott a gyulai ÁFÉSZ 15-ös számú strandbüféjének kávézójá­ban a KÖJÁL ellenőre és Mihálka Irén kávézóvezető között. A léfagylalt gyártásáról 1958-ban született rendelet. De ugyanez a rendelkezés és a vonatkozó szabvány érvé­nyes a por- és konzervfagy- lalt gyártására, forgalmazá­sára is. Idézzük: „A stabili­zált fagylaltsűrítményből és a fagylaltporból készített fagylaltkeveréket a készítés­től, a konzervfagylaltot a felbontástól, a folyékony fagylaltkeveréket a főzéstől, illetve pasztőrözés befejezé­sétől számított 12 órán át szabad tárolni, +8 fok alatti hőmérsékleten. Ezt a fokot a készítés után egy óra alatt kell biztosítani.” Eddig az idézet. A megyében a ven­déglátónál, az ÁFÉSZ-nél és a kisiparosoknál vizsgáltuk a gyártást és forgalmazást a KÖJÁL ellenőreivel. • Hz ÁFÉSZ Az ÁFÉSZ 16 fagylaltüze­met működtet. Ezek közül a gyulaiba látogattunk el. A fagyikészítés feltételein túl az ellenőrök a higiénés elő­írások megtartását is vizs­gálták. Szükség van erre, hiszen innen naponta csak­nem 10 helyre szállítanak lé­fagylaltot. A megyében az egyik legjobb adottságok mellett működő üzem ez. Itt egy óra alatt +8 fok alá tudják hűteni a fagyit, majd tárolás után hamarosan ki­viszik az árusító helyekre. Az egyik adag ide érkezett a gyulai üzemből? — tuda­kozódunk a strand 15-ös büféjében. — Igen, ma csaknem 80 kilogrammot kaptunk. — A tárolás helye: lán- gossütőkonyha, ahol rend­ben tartott hűtőben tárolják a fagyit, kannákban. A hő­mérséklet is megfelelő, ön viszont nem ismeri a forgal­mazási előírásokat — vonja kérdőre az ellenőr Mihálka Irén cukrászt. Mentegetőzik: mindig ösz- szekavarom a fokokat. — Írja fel magának. — Dehát tudom... csak... Közben az üzletvezető is megérkezett, s az ellenőr tő­le is számon kéri a mulasz­tásokat. — Néhány dolgot nem ta­láltunk rendben. A cukrász nem ismeri a tárolás és áru­sítás szabályait, a konyhában is van kifogásolni való. — Én az egészért vagyok felelős, nem egy-egy üzle­tért!? — Egyszemélyi veze­tés van minden üzletrészben! így?!... A mentegetőzés és a felelősségelhárítás gya­kori példa egy-egy vizsgála­tot követően. Ezt állapították meg ez alkalommal is jegy­zőkönyvükben az ellenőrök. • A vendéglátó A vendéglátó egy fagylalt­üzemet tart fenn Békéscsa­bán. A békéscsabai 40/120-as számú Tanácsköztársaság úti sarokbüfében ugyancsak akadtak hiányosságok. A hű­tőszekrényben tárolt fagy­lalt hőmérséklete magasabb volt a megengedettnél. A vizsgálat idejekor az üzlet­vezető az ellenőrök kérésére azonnal intézkedett a hűtő- szekrény javítására. Ebben az üzletben gyü­mölcs- és konzervfagylaltot árulnak, mert a vaníliás, te­jes fagylalatok tárolására és készítésére nem megfelelő a gyártó üzem felszereltsége. A vendéglátó egységeiben, ahol nincs hűtési lehetőség, por- és konzervfagylaltot használnak. A rendelkezés és a vonatkozó szabvány ezek­re a fagylaltokra is ugyan­úgy vonatkozik, mint a lé­fagylaltra. Előállításuk azon­ban sokkal kevesebb időt igényel és nem kell annyi­szor és olyan gyorsan hűte­ni, mint a léfagylaltot. De nemcsak az idő fontos, ha­nem a hűtési lehetőség és a szűkös hely, amely feltételek a legtöbb vendéglátóegység­ben hiányoznak. A problémát sokszor az is okozza, hogy — és ez vo­natkozik a legtöbb vendéglá­tóegységre — a higiénés szemlélet nem mindenhol megfelelő. Sokszor kitenyé­szik egy-egy vizsgálat után olyan kórokozó bacilus, amely aztán tömeges fertő­zést okozhat. • A maszek Megyénkben a maszek cuk­rászok 13 műhelyben gyár­tanak fagylaltot. Közülük az eleki Forman Istvánná mű­helyét kerestük fel. — Legutóbb, mikor önnél jártunk — mondják az el­lenőrök — ugyanezeket a hiányosságokat találtuk. A tulajdonos sírva fakadt és arra hivatkozott, hogy sokadszor műtik, és a férje egyedül csinál minden mun­kát. — No, de ez nem lehet in­dok arra, hogy az előírásokat nem tartják meg — érvel az ellenőr. — Már megrendeltük a hűtőt, valószínű, ebben a hónapban be is szerelik. — Ezt a hűtőben levő 20 kiló fagylaltot ki kell önte­ni — rendelkezik a KÖJÁL ellenőre. — Miért? — Azért, mert 4 órával ezelőtt főzték, s most 4 óra után még mindig 24 fokos. Ez nem árusítható. A jegyzőkönyv felvétele után a tulajdonos elmond­ta, hogy eddig minden év­ben kaptak működési enge­délyt. A rendelet és a vo­natkozó szabvány azonban határozottan tiltja a kisipa­ros fagylaltgyártásnál azt, hogy a lakásban készítsék a fagylaltot. Vannak persze jó példák is. Többek között a mező- berényi Musztafa Ahmedné magáncukrász, aki külön műhelyben készíti a fagy­laltot, majd megfelelő hő­mérsékletre hűti, s innen viszi egy külön elárusító pavilonba. A fagylalt gyártása és forgalmazása igen komoly fertőzési lehetőségeket rejt magába. Ezért a Békés me­gyei KÖJÁL ellenőrei rend­szeresen ellenőrzik az előál­lító és árusító helyeket. Az elmúlt évben első fokú sza­bálysértést 83 esetben tör­tént a megyében. Ennek szerencsére mindössze 10 százaléka a fagylalt gyártá­sával, forgalmazásával kap­csolatos szabálysértés. A hiányosságok oka: a higiénés feltételek meg nem tartása, a felelősség figyelmen kívül hagyása és csak utolsósorban a gyártás és árusítás feltéte­lei. Számadó Júlianna Az eperfagylalt frissít a nyári melegben Anyagbeszerző körúton II. Energia-, idő- és pénzpazarlás Fél ötkor már robogunk a főváros felé. A cél: anyagbe­szerzés. Egyeztetjük a „hadi­tervet”. Legalább 5-6 helyre kellene mennünk. Olyan meg­rendeléssel is találkozom, amelyet egy évvel ezelőtt ál­lítottak ki. Amíg zötykölő- diink, szóba hozom: szalad­gálunk az anyagért, s lehet, hogy valamelyik vállalat raktárában millió van belő­le. — Mondok én magárnak valamit — magyaráz Varga László. — A múltkor 200 méter drótkötélre volt szük­ségünk. Az egyik részlegve­zető felkutatta és megvett egy egész dobbal. Most 1800 méter ott áll az udvaron, va­lakinek meg hiányzik. Elgondolkodom a dolgon és a cifra eset jut eszembe, amelyet szántén anyagbeszer­ző ismerősöm mesélt. Előre­bocsátotta: lehet, hogy nem igaz, de elképzelhető. Egyik nagyvárosunk 'kiemelt beru­házásánál 600 kiló különleges acél felhasználását tervezték. Az országban, sőt a szocia­lista államokban — a főha­tóság közbenjárásával sem sikerült beszerezni. Az egyik nyugatnémet cég 3 nap alatt leszállította, Dunaújváros­ból. Acsorgás órabérben Negyed 9-kor megállunk a Bajcsy-Zsil'inszky úton. A Szerelvényértékesítő Vállalat előtt két sorban állnak a gép­kocsik. Az épületet kívül-be- lül tatarozzák. Rossz érzések­kel nyitunk 'be az irodába. Az épületszerelvény-osztá- lyon az ügyintéző hölgy 5 percig telefonál. Nem bírom cérnával, leszaladok a föld­szintre, s csőbilincs után ér­deklődöm. Az eladó, mintha kínaiul beszélnék, csak a fe­jét rázza. — Uram, egy éve nem kap­tam belőle. Valamelyik szö­vetkezet gyártotta, aztán ab­bahagyta. Időközben, László végig­járt vagy 3 irodát, egész cso­mó paksamétát szorongat a markában. A íittingáru egy részéért a Gubacsi útra és a liszt Ferenc térre kell haj­tanunk. Hat tételt viszont itt kapunk meg. Az előtérben vagy 10-en ácsorognak. El­adó sehol. Negyedóra múlva unott arcú fiatalember jele­nik meg. Lassan nyúl a pa­pírokért. Lesz, ami lesz, az óra alá dugom. A kövér fér­fi észreveszi és rámrtvall: — Csak sorba apuskám, reggel óta itt vagyok — A 31. szám alatt meg­kapják az árut — dünnyögi az eladó és újra eltűnik az ajtó mögött. A társam megdicsér: — Így kell ezt csinálni, ideges ember ne menjen anyagbeszerzőnek. A beállványozott járdán ácsorgunk óraszám. Az úton már hármasával parkíroznak a gépkocsik. Egyikünk azt fi­gyeli : mikor jön a rendőr. Egyre többen leszünk. A pó- lóinges fiatal beszerző beszól a portásnak: — Mondja, talán szakszer­vezeti gyűlés van? — Kamion érkezett — érti el a viccet az idős ember. Fél tizenegy is elmúlik, amikor egy faládában elénk teszik a pecz tolózárat, a sa­rok- és a beszívó szelepe­ket. Megszámoljuk, majd a gerendák között bukdácsol­va jutunk el a gépkocsiig. Beöntjük az árut és az óránkra nézünk. Háromne­gyed 11. — Most mit tegyek — dü­höng László. — Mindenütt 8-tól 2 óráig van árukiadás. Ha kimegyek a Gubacsira vége a napnak. Abban állapodunk meg, hogy a kiírt szerelvényért a jövő héten jön fel. Pufajkával a kánikulában Most aztán mozgás, nincs vesztegetni való időnk. A kánikulai hőséget a motor melege is megtoldja néhány fokkal. A nagy forgalomban lépésben haladunk. Elbóbis­kolok. Az Üllői úton, a Mun­karuházati Kereskedelmi Vállalat áruháza előtt nem tudunk megállni. Ledekko­lunk a harmadik utcában. Az üzletben nincs nagy to­longás. A polcok kék színű munkaruháktól rogyadoznak. Ilyen is régen volt már. — Minden méretben tudok adni — világosít fel a keres­kedő. — Magyar gyártmá­nyú nincs, ezeket Kínából kaptuk. — Nem merem hazavinni — mondja a beszerző, hi­szen csaknem 500 forintba kerül. Ha engedélyezik, üsse kő. Tovább megyünk. Téli és nyári portásruha után ér­deklődünk. t— Se téli, se nyári — szól le a létra tetejéről az eladó. — Talán a negyedik negyed­évben szállítanak. Nem adjuk fel. A követke­ző osztályon bakancsot, pu- fajkakabátot veszünk. Ami biztos, az biztos. Ki tudja: a télen lesz-e belőle. A Duna­újvárosból érkezett anyagbe­szerző gumitalpú bakancsot, két fiatalember magas szárú női cipőt keres. Tavaly no­vember . óta egyikkel sem tudnak szolgálni. (Fejünkre borítjuk a pufaj- kákat és átrohanunk a zeb­rán. Visszamegyünk a Baj- csy-Zsiiinszky útra, a RA- VILL „Elektron” szaküzleté­be, ahol az alumínium radiá­torokat árusítják. Az üveg­ajtón tábla lóg: Áruátvétel miatt zárva. Alatta cetlin ez áll: 12 órakor nyitunk. Két asszony a lépcsőn üldögél, egyikük hímez, a másik jó­ízűen falatozik. A vevők dü- höngenek. — Tegnap is itt voltam, s zárva volt. A vállalat meg noszogat az áruért. Egy perc múlva dél. Ki­nyílik az ajtó és egyenként engedik ki a saját raktári dolgozóikat, akik autószifont vásároltak. Az őszes úr mé­regbe gurul: — Ezeket kiszolgálják, ve­lünk meg szórakoznak. A boltvezető hölgy ráripa- kodik: — Olyan táblánk nincs, amire az van írva, hogy áru­kiadás miatt zárva. Menjen Békéscsabai gyerekek Balatonföldváron A Dél-Balatoni Expressz Utazási Iroda nevében az igazgató, dr. Fabulya Balázs, a békéscsabai 7-es számú is­kola volt tanulója már má­sodszor tüntette ki és jutal­mazta meg az iskola tanuló­it úttörőtáborozással. Az el­múlt tanévben kéthetes, eb­ben a tanévben pedig a nem­zetközi gyermekév tiszteleté­re egyhetes vendéglátáson fo­gadják Balatonföldváron a 10 jól tanuló, kiemelkedő úttö­rőmunkát végző békéscsabai pajtást. A táborozás július 4- én kezdődik és a gyerekek té­rítésmentesen táborozhatnak a Balaton partján. Ezek a pajtások jó munkájuk mel­lett nagycsaládos, vagy sze­rényebb anyagi körülmények között élő fizikai dolgozó szü­lők gyermekei. Nem-kedves nem-vendég? „Micsoda emberek varrnak! Fogják magukat, és öreg este; egynegyed hatkor csak úgy beállítanak a női fod­rászüzletbe! Hogy nekik festés kell. Meg mosás-rakás. A kolléganő, akihez jár, szabadságon van — most ugye, mi is jók lennénk! Nem, sajnos,, szó sem lehet a dologról. Hogy üres az üzlet, mi meg előtte, itt, a pádon nézelő­dünk? Hát csak el kell valahogy tölteni az időt hatig! Akkor, sajnos, nekünk haza kell menni. Nem, nem hatig tartunk nyitva, tovább! Csak most hazamegyünk. Itt nincs dolgunk. Otthon meg van. Világos? De tessék talán benn, a másik két kolléganőnél... i Ó, sajnálom, én sem vállalhatom, asszonyom, hozzám perceken belül jön két vendég és a kartársnőnek is lesz még feje! Na, tetszik látni, ugye, lehetetlenség! A vi­szontlátásra!” A „kedves vendég” ezalatt irul-pirul, egyik lábáról a másikra áll, tanácstalanul, tehetetlenül, kiszolgáltatottan — és kiszolgálatlanul. Ügy tűnik, ebben a szolgáltatóegységben ő egyáltalán nem „kedves” — fmég csak vendégnek sem tekintik. Ilyeténképpen tehát kiszolgálásról szó sem lehet. A nem-kedves nem-vendég megszégyenülten távozik. Lehet, hogy nem neki kellene szégyenkeznie?! — ti — ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 panaszra az ötödik kerületi tanácshoz... Bennünket is elintéz pilla­natok alatt: — Radiátor? Megrendelést sem veszünk fel 1980-ig. Megéri-e? Hazafelé összegezzük a ta­pasztalatokat. Végeredmény­ben 20 ezer forint értékű árut vettünk. Mennyi ener­giába, időbe került ez! És az idő nem pénz? A kérdés el­kerülhetetlen: megéri-e ezért Budapestre utazni? Sajnos muszáj, ha nem akarják, hogy egy-egy anyag hiánya miatt települések vízszolgál­tatása bénuljon meg. De ar­ra is oda kellene figyelni végre: jó-e nekünk, hogy a TEK-vállalatok, amelyek fel­adata a készletezés, egytől- egyig a fővárosban vannak. Ezek - közül sem készletez mindegyik megfelelően. Cso­da-e, hogy emiatt Tolnát, Ba­ranyát bejárják az anyagbe­szerzők, csakhogy kapjanak valamit. Nem beszélve ar­ról: így meglehetősen torz képet kapunk az anyagellá­tásról. Azt senki sem vitat­ja, hogy átmenetileg vannak hiánycikkek, olykor rossz a szervezés, de anyag is léte­zik, csak nem mindig ott, ahol éppen keresik. Ezen kellene sürgősen változtatni a termelés, a szolgáltatás egyenletessége érdekében. Seres Sándor A hűtőben 9 fok van. Ez egy kicsit sok Fotó: Martin Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents