Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-24 / 146. szám
1979. június 24., vasárnap Fagylaltkor — Hogyan, és meddig tárolná a léfagylaltot? — Hűtőben, -f-8 fok alatt, három napig. — Addig tárolná és utána eladná? — Igén. Ez a beszélgetés zajlott a gyulai ÁFÉSZ 15-ös számú strandbüféjének kávézójában a KÖJÁL ellenőre és Mihálka Irén kávézóvezető között. A léfagylalt gyártásáról 1958-ban született rendelet. De ugyanez a rendelkezés és a vonatkozó szabvány érvényes a por- és konzervfagy- lalt gyártására, forgalmazására is. Idézzük: „A stabilizált fagylaltsűrítményből és a fagylaltporból készített fagylaltkeveréket a készítéstől, a konzervfagylaltot a felbontástól, a folyékony fagylaltkeveréket a főzéstől, illetve pasztőrözés befejezésétől számított 12 órán át szabad tárolni, +8 fok alatti hőmérsékleten. Ezt a fokot a készítés után egy óra alatt kell biztosítani.” Eddig az idézet. A megyében a vendéglátónál, az ÁFÉSZ-nél és a kisiparosoknál vizsgáltuk a gyártást és forgalmazást a KÖJÁL ellenőreivel. • Hz ÁFÉSZ Az ÁFÉSZ 16 fagylaltüzemet működtet. Ezek közül a gyulaiba látogattunk el. A fagyikészítés feltételein túl az ellenőrök a higiénés előírások megtartását is vizsgálták. Szükség van erre, hiszen innen naponta csaknem 10 helyre szállítanak léfagylaltot. A megyében az egyik legjobb adottságok mellett működő üzem ez. Itt egy óra alatt +8 fok alá tudják hűteni a fagyit, majd tárolás után hamarosan kiviszik az árusító helyekre. Az egyik adag ide érkezett a gyulai üzemből? — tudakozódunk a strand 15-ös büféjében. — Igen, ma csaknem 80 kilogrammot kaptunk. — A tárolás helye: lán- gossütőkonyha, ahol rendben tartott hűtőben tárolják a fagyit, kannákban. A hőmérséklet is megfelelő, ön viszont nem ismeri a forgalmazási előírásokat — vonja kérdőre az ellenőr Mihálka Irén cukrászt. Mentegetőzik: mindig ösz- szekavarom a fokokat. — Írja fel magának. — Dehát tudom... csak... Közben az üzletvezető is megérkezett, s az ellenőr tőle is számon kéri a mulasztásokat. — Néhány dolgot nem találtunk rendben. A cukrász nem ismeri a tárolás és árusítás szabályait, a konyhában is van kifogásolni való. — Én az egészért vagyok felelős, nem egy-egy üzletért!? — Egyszemélyi vezetés van minden üzletrészben! így?!... A mentegetőzés és a felelősségelhárítás gyakori példa egy-egy vizsgálatot követően. Ezt állapították meg ez alkalommal is jegyzőkönyvükben az ellenőrök. • A vendéglátó A vendéglátó egy fagylaltüzemet tart fenn Békéscsabán. A békéscsabai 40/120-as számú Tanácsköztársaság úti sarokbüfében ugyancsak akadtak hiányosságok. A hűtőszekrényben tárolt fagylalt hőmérséklete magasabb volt a megengedettnél. A vizsgálat idejekor az üzletvezető az ellenőrök kérésére azonnal intézkedett a hűtő- szekrény javítására. Ebben az üzletben gyümölcs- és konzervfagylaltot árulnak, mert a vaníliás, tejes fagylalatok tárolására és készítésére nem megfelelő a gyártó üzem felszereltsége. A vendéglátó egységeiben, ahol nincs hűtési lehetőség, por- és konzervfagylaltot használnak. A rendelkezés és a vonatkozó szabvány ezekre a fagylaltokra is ugyanúgy vonatkozik, mint a léfagylaltra. Előállításuk azonban sokkal kevesebb időt igényel és nem kell annyiszor és olyan gyorsan hűteni, mint a léfagylaltot. De nemcsak az idő fontos, hanem a hűtési lehetőség és a szűkös hely, amely feltételek a legtöbb vendéglátóegységben hiányoznak. A problémát sokszor az is okozza, hogy — és ez vonatkozik a legtöbb vendéglátóegységre — a higiénés szemlélet nem mindenhol megfelelő. Sokszor kitenyészik egy-egy vizsgálat után olyan kórokozó bacilus, amely aztán tömeges fertőzést okozhat. • A maszek Megyénkben a maszek cukrászok 13 műhelyben gyártanak fagylaltot. Közülük az eleki Forman Istvánná műhelyét kerestük fel. — Legutóbb, mikor önnél jártunk — mondják az ellenőrök — ugyanezeket a hiányosságokat találtuk. A tulajdonos sírva fakadt és arra hivatkozott, hogy sokadszor műtik, és a férje egyedül csinál minden munkát. — No, de ez nem lehet indok arra, hogy az előírásokat nem tartják meg — érvel az ellenőr. — Már megrendeltük a hűtőt, valószínű, ebben a hónapban be is szerelik. — Ezt a hűtőben levő 20 kiló fagylaltot ki kell önteni — rendelkezik a KÖJÁL ellenőre. — Miért? — Azért, mert 4 órával ezelőtt főzték, s most 4 óra után még mindig 24 fokos. Ez nem árusítható. A jegyzőkönyv felvétele után a tulajdonos elmondta, hogy eddig minden évben kaptak működési engedélyt. A rendelet és a vonatkozó szabvány azonban határozottan tiltja a kisiparos fagylaltgyártásnál azt, hogy a lakásban készítsék a fagylaltot. Vannak persze jó példák is. Többek között a mező- berényi Musztafa Ahmedné magáncukrász, aki külön műhelyben készíti a fagylaltot, majd megfelelő hőmérsékletre hűti, s innen viszi egy külön elárusító pavilonba. A fagylalt gyártása és forgalmazása igen komoly fertőzési lehetőségeket rejt magába. Ezért a Békés megyei KÖJÁL ellenőrei rendszeresen ellenőrzik az előállító és árusító helyeket. Az elmúlt évben első fokú szabálysértést 83 esetben történt a megyében. Ennek szerencsére mindössze 10 százaléka a fagylalt gyártásával, forgalmazásával kapcsolatos szabálysértés. A hiányosságok oka: a higiénés feltételek meg nem tartása, a felelősség figyelmen kívül hagyása és csak utolsósorban a gyártás és árusítás feltételei. Számadó Júlianna Az eperfagylalt frissít a nyári melegben Anyagbeszerző körúton II. Energia-, idő- és pénzpazarlás Fél ötkor már robogunk a főváros felé. A cél: anyagbeszerzés. Egyeztetjük a „haditervet”. Legalább 5-6 helyre kellene mennünk. Olyan megrendeléssel is találkozom, amelyet egy évvel ezelőtt állítottak ki. Amíg zötykölő- diink, szóba hozom: szaladgálunk az anyagért, s lehet, hogy valamelyik vállalat raktárában millió van belőle. — Mondok én magárnak valamit — magyaráz Varga László. — A múltkor 200 méter drótkötélre volt szükségünk. Az egyik részlegvezető felkutatta és megvett egy egész dobbal. Most 1800 méter ott áll az udvaron, valakinek meg hiányzik. Elgondolkodom a dolgon és a cifra eset jut eszembe, amelyet szántén anyagbeszerző ismerősöm mesélt. Előrebocsátotta: lehet, hogy nem igaz, de elképzelhető. Egyik nagyvárosunk 'kiemelt beruházásánál 600 kiló különleges acél felhasználását tervezték. Az országban, sőt a szocialista államokban — a főhatóság közbenjárásával sem sikerült beszerezni. Az egyik nyugatnémet cég 3 nap alatt leszállította, Dunaújvárosból. Acsorgás órabérben Negyed 9-kor megállunk a Bajcsy-Zsil'inszky úton. A Szerelvényértékesítő Vállalat előtt két sorban állnak a gépkocsik. Az épületet kívül-be- lül tatarozzák. Rossz érzésekkel nyitunk 'be az irodába. Az épületszerelvény-osztá- lyon az ügyintéző hölgy 5 percig telefonál. Nem bírom cérnával, leszaladok a földszintre, s csőbilincs után érdeklődöm. Az eladó, mintha kínaiul beszélnék, csak a fejét rázza. — Uram, egy éve nem kaptam belőle. Valamelyik szövetkezet gyártotta, aztán abbahagyta. Időközben, László végigjárt vagy 3 irodát, egész csomó paksamétát szorongat a markában. A íittingáru egy részéért a Gubacsi útra és a liszt Ferenc térre kell hajtanunk. Hat tételt viszont itt kapunk meg. Az előtérben vagy 10-en ácsorognak. Eladó sehol. Negyedóra múlva unott arcú fiatalember jelenik meg. Lassan nyúl a papírokért. Lesz, ami lesz, az óra alá dugom. A kövér férfi észreveszi és rámrtvall: — Csak sorba apuskám, reggel óta itt vagyok — A 31. szám alatt megkapják az árut — dünnyögi az eladó és újra eltűnik az ajtó mögött. A társam megdicsér: — Így kell ezt csinálni, ideges ember ne menjen anyagbeszerzőnek. A beállványozott járdán ácsorgunk óraszám. Az úton már hármasával parkíroznak a gépkocsik. Egyikünk azt figyeli : mikor jön a rendőr. Egyre többen leszünk. A pó- lóinges fiatal beszerző beszól a portásnak: — Mondja, talán szakszervezeti gyűlés van? — Kamion érkezett — érti el a viccet az idős ember. Fél tizenegy is elmúlik, amikor egy faládában elénk teszik a pecz tolózárat, a sarok- és a beszívó szelepeket. Megszámoljuk, majd a gerendák között bukdácsolva jutunk el a gépkocsiig. Beöntjük az árut és az óránkra nézünk. Háromnegyed 11. — Most mit tegyek — dühöng László. — Mindenütt 8-tól 2 óráig van árukiadás. Ha kimegyek a Gubacsira vége a napnak. Abban állapodunk meg, hogy a kiírt szerelvényért a jövő héten jön fel. Pufajkával a kánikulában Most aztán mozgás, nincs vesztegetni való időnk. A kánikulai hőséget a motor melege is megtoldja néhány fokkal. A nagy forgalomban lépésben haladunk. Elbóbiskolok. Az Üllői úton, a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat áruháza előtt nem tudunk megállni. Ledekkolunk a harmadik utcában. Az üzletben nincs nagy tolongás. A polcok kék színű munkaruháktól rogyadoznak. Ilyen is régen volt már. — Minden méretben tudok adni — világosít fel a kereskedő. — Magyar gyártmányú nincs, ezeket Kínából kaptuk. — Nem merem hazavinni — mondja a beszerző, hiszen csaknem 500 forintba kerül. Ha engedélyezik, üsse kő. Tovább megyünk. Téli és nyári portásruha után érdeklődünk. t— Se téli, se nyári — szól le a létra tetejéről az eladó. — Talán a negyedik negyedévben szállítanak. Nem adjuk fel. A következő osztályon bakancsot, pu- fajkakabátot veszünk. Ami biztos, az biztos. Ki tudja: a télen lesz-e belőle. A Dunaújvárosból érkezett anyagbeszerző gumitalpú bakancsot, két fiatalember magas szárú női cipőt keres. Tavaly november . óta egyikkel sem tudnak szolgálni. (Fejünkre borítjuk a pufaj- kákat és átrohanunk a zebrán. Visszamegyünk a Baj- csy-Zsiiinszky útra, a RA- VILL „Elektron” szaküzletébe, ahol az alumínium radiátorokat árusítják. Az üvegajtón tábla lóg: Áruátvétel miatt zárva. Alatta cetlin ez áll: 12 órakor nyitunk. Két asszony a lépcsőn üldögél, egyikük hímez, a másik jóízűen falatozik. A vevők dü- höngenek. — Tegnap is itt voltam, s zárva volt. A vállalat meg noszogat az áruért. Egy perc múlva dél. Kinyílik az ajtó és egyenként engedik ki a saját raktári dolgozóikat, akik autószifont vásároltak. Az őszes úr méregbe gurul: — Ezeket kiszolgálják, velünk meg szórakoznak. A boltvezető hölgy ráripa- kodik: — Olyan táblánk nincs, amire az van írva, hogy árukiadás miatt zárva. Menjen Békéscsabai gyerekek Balatonföldváron A Dél-Balatoni Expressz Utazási Iroda nevében az igazgató, dr. Fabulya Balázs, a békéscsabai 7-es számú iskola volt tanulója már másodszor tüntette ki és jutalmazta meg az iskola tanulóit úttörőtáborozással. Az elmúlt tanévben kéthetes, ebben a tanévben pedig a nemzetközi gyermekév tiszteletére egyhetes vendéglátáson fogadják Balatonföldváron a 10 jól tanuló, kiemelkedő úttörőmunkát végző békéscsabai pajtást. A táborozás július 4- én kezdődik és a gyerekek térítésmentesen táborozhatnak a Balaton partján. Ezek a pajtások jó munkájuk mellett nagycsaládos, vagy szerényebb anyagi körülmények között élő fizikai dolgozó szülők gyermekei. Nem-kedves nem-vendég? „Micsoda emberek varrnak! Fogják magukat, és öreg este; egynegyed hatkor csak úgy beállítanak a női fodrászüzletbe! Hogy nekik festés kell. Meg mosás-rakás. A kolléganő, akihez jár, szabadságon van — most ugye, mi is jók lennénk! Nem, sajnos,, szó sem lehet a dologról. Hogy üres az üzlet, mi meg előtte, itt, a pádon nézelődünk? Hát csak el kell valahogy tölteni az időt hatig! Akkor, sajnos, nekünk haza kell menni. Nem, nem hatig tartunk nyitva, tovább! Csak most hazamegyünk. Itt nincs dolgunk. Otthon meg van. Világos? De tessék talán benn, a másik két kolléganőnél... i Ó, sajnálom, én sem vállalhatom, asszonyom, hozzám perceken belül jön két vendég és a kartársnőnek is lesz még feje! Na, tetszik látni, ugye, lehetetlenség! A viszontlátásra!” A „kedves vendég” ezalatt irul-pirul, egyik lábáról a másikra áll, tanácstalanul, tehetetlenül, kiszolgáltatottan — és kiszolgálatlanul. Ügy tűnik, ebben a szolgáltatóegységben ő egyáltalán nem „kedves” — fmég csak vendégnek sem tekintik. Ilyeténképpen tehát kiszolgálásról szó sem lehet. A nem-kedves nem-vendég megszégyenülten távozik. Lehet, hogy nem neki kellene szégyenkeznie?! — ti — ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 panaszra az ötödik kerületi tanácshoz... Bennünket is elintéz pillanatok alatt: — Radiátor? Megrendelést sem veszünk fel 1980-ig. Megéri-e? Hazafelé összegezzük a tapasztalatokat. Végeredményben 20 ezer forint értékű árut vettünk. Mennyi energiába, időbe került ez! És az idő nem pénz? A kérdés elkerülhetetlen: megéri-e ezért Budapestre utazni? Sajnos muszáj, ha nem akarják, hogy egy-egy anyag hiánya miatt települések vízszolgáltatása bénuljon meg. De arra is oda kellene figyelni végre: jó-e nekünk, hogy a TEK-vállalatok, amelyek feladata a készletezés, egytől- egyig a fővárosban vannak. Ezek - közül sem készletez mindegyik megfelelően. Csoda-e, hogy emiatt Tolnát, Baranyát bejárják az anyagbeszerzők, csakhogy kapjanak valamit. Nem beszélve arról: így meglehetősen torz képet kapunk az anyagellátásról. Azt senki sem vitatja, hogy átmenetileg vannak hiánycikkek, olykor rossz a szervezés, de anyag is létezik, csak nem mindig ott, ahol éppen keresik. Ezen kellene sürgősen változtatni a termelés, a szolgáltatás egyenletessége érdekében. Seres Sándor A hűtőben 9 fok van. Ez egy kicsit sok Fotó: Martin Gábor
