Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-23 / 145. szám

1919. június 23., szombat

Cikkünk nyomán:

Ismét átveszik a tejet Jánoszugban

Lapunk tegnapi számában „Megáll az ész” című glosszában szóltunk a jánoszugi tejátvevő hely kálváriájáról. Június 13-tól ugyanis nem veszik át a termelőktől a tejet. Mégpedig azért, mert egészségügyi szempontból kifogásolható annak a kútnak a vize, amely- lyel a tejgyűjtő kádat mossák. Tegnap reggel Höfler Páltól, a Gyulai Tejporgyár igazgatójától telefonon értesítést kaptunk. Ugyanis érdemi intézkedés történt az ügyben. A tejporgyár, a gyulai KÖJÁL és az átvevőhelyet üzemeltető Köröstáj Termelőszövetkezet vezetői megbeszélést tartottak. A tejgyűjtő- kád mosásához szükséges vizet ki fogják

szállítani. A mai naptól ismét átveszik a termelőktől a tejet.

Az intézkedés örvendetes. Még akkor is, ha váratott magára. így hát napi 500 liter tej nem fog kárba veszni. Reméljük, hogy az „incidens” nem törte meg a termelők munkakedvét. De méginkább azt, hogy hasonló esetre nem fog sor kerülni. Mert a tejre szükség van. A zökkenőket időben kell megszüntetni. Ügy, hogy azok ne váljanak a megtermelt javak ésszerű felhasználásának akadályaivá. Ennyit tanulságul.

—di—

Az idősek szociális és pszichés gondozása

Anyagbeszerző körúton I.

A megrendelő vár és bizakodik

Több mint fél évvel ezélőtt, pontosan 1978. november 24-én tárgyalta a Hazafias Népifront Békés megyei bizottsága az idős korú lakosság általános helyzetéről szóló előterjesztést, amelyet dr. Sarnyai Ferenc, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője készített. Noha annak idején lapunkban már ismertettük az akkor elhangzott legfontosabb megállapításokat, de — a kört Szélesítve — nem írtunk azokról a tanácsi dolgozókról, akik az anyag összeállításában közvetve vagy közvetlenül részt vettek és munkájukkal, javaslataikkal ők is hozzájárulták egy megbízhatóbb összkép kialakításához. Most pedig nézzük, miből áll az ő tevékenységük, s hogyan látják a jelenlegi helyzetet?

— Mit tartalmaz ez a nagy könyv? — kérdezem Gál Andrásáé szociálpolitikai előadót.

— Ebben azokról az emberekről vezetünk részletes nyilvántartást, akik szociális otthonban laknak, illetve várják, hogy bekerüljenek valamelyik intézményünkbe.

— Hányán vannak az utóbbiak?

I— Jelenleg mintegy 280- an várják a beköltözést, de az a szám állandóan változik.

— (Mi tartozik az ön munkaköréhez?

— Hivatalos levelezések, ügyfelek fogadása és így tovább. Ezen az adminiszitráci- ÓS (munkán kívül az öregek napközi otthonának és a házi szociális gondozás felügyeletét is ellátom.

— Hogyan zajlik le egy ilyen látogatás?

— Ha valamelyik községbe utazom, először a tanácselnököt, majd a szociálpolitikai ügyintézőt keresem föl. Ellenőrizni szoktam például azt, helyesen töltötték-e ki a nyomtatványokat. Azután elmegyek az öregek napközi otthonába, ahol megvizsgálom az épületek rendjét, tisztaságát és azt, hogyan foglalkoznak az idős emberekkel. A látogatást követő napokban feljegyzéseket készítek, s ahol hiányosságokat, mulasztásokat tapasztalok, 3 hónap múlva újra felkeresem az adott intézményt és megnézem, kijavították-e a hibát).

— Milyen a kihasználtságuk ezeknek a napközi otthonoknak?

i— A 36 ilyen jellegű intézményünkben 897 rászoruló veszi igénybe a napi egyszeri (egyes helyeken a napi kétszeri, sőt a napi háromszori) étkezést és kap különféle ellátást. Nyolc otthonunk még vasárnaponként Is rendelkezésére áll az öregeknek.

— Milyen kapcsolatban áll a házi szociális gondozónőkkel?

— Az a jó, ha látogatásaim alkalmával velük együtt keresem fel az ápolásra, gondozásra szoruló embereket. Legtöbbjük nagyon lelkiismeretesen látja el feladatát, beleértve azokat is,' akik tiszteletdíj, vagy egyéb anyagi juttatás nélkül állanák hivatásuk magaslatán.

— Hányán végzik fő-, illetve mellékfoglalkozásban a szociális gondozást?

— A több mint 1180 idős embert 59 főfoglalkozású és 524 társadalmi gondozónő (a tiszteletdíjasokat és az úgynevezett spontán gondozást vállalókat is beleértve) keresi fel naponta, vagy az idősek egészségi állapotától függően különböző időpontokban. Egyébként az lenne a kívánatos, ha ebben a munkakörben dolgozók közül minél többen elvégeznék a kétéves szakiskolát, hogy friss elméleti és gyakorlati ismeretekkel gazdagodjanak.

— Mi a szociális otthonok célja, feladata?

•— A megye 13 ilyen intézménye hivatott arra — feleli dr. Pálmai János megyei pszichológus —, hogy az előnytelen helyzetbe került, s önmagukat ellátni képtelen idős embereket gondozza. Felvételüket maguk a rászorulók kezdeményezik, de ezzel párhuzamosan az egészségügyi intézmények is végeznek „felderítést”.

— Hogyan készítik fel erre lelkileg az otthonba költözőket?

— A házi gondozói szolgálat készíti elő az idős embert a környezetváltozásra. Ennek egyúttal az a célja, hogy a káros pszichikai hatások alól feloldja őket. Mint ismeretes, az egyéni élet során mindenki kialakítja az alkalmazkodás beidegződéseit, szokásrendszereit, amelyek végső soron a társadalmi együttélés normáit jelentik. Ha ebben kényszerű Változás áll be, azaz a megszokott életritmustól eltérő, de az idős emberek számára mindenképpen előnyösebb környezeti helyzet következik be, mégis megjelenik egy alkalmazkodási elégtelenség, amelyet át kell hidalni...

— Milyen konkrét lépéseket tettek ennek érdekében?

— Munkánkban kiemelt szerepet kapott a gondozás, a bánásmód, a kapcsolatteremtés pszichés oldala és feltétele. Ez azt jelenti, hogy a fizikai és az egészségügyi ellátás mellett azonos súllyal esik latba a lelki, a pszichés gondozás. A szociális intézetek legdöntőbb alkotó elemét a lakókkal közvetlen kapcsolatban álló nővérekés nővéri közösségek jelentik.

— Milyen foglalkoztatásokra nyílik lehetőség az otthonokban?

i— Az idősek éltető eleme a hasznosság érzése, s a meglevő képességeik aktív igény- bevétele. A fizikai értelemben vett egészséges emberek- nék a szociális otthonok számos foglalkoztatási formát teremtettek, mint például a konyhakerték, parkok gondozása, az állatállomány nevelése, a környezet védelme, a kézimunka, a takarítás és így tovább.

— Hogyan jön létre közvetlen kapcsolat a gondozónők és az intézetbe kerülő öregek között?

— A nővérek valamennyi otthonban fontos munkaköri feladatnak tekintik a lakók személyiségének megismerését. Ez már ott kezdődik, amikor a házi gondozó kapcsolatot teremt az intézet leendő lakójával. A következő lépés: az öregek napközi otthonában való alaposabb ismerkedés.

— Van-e egyéb mozgási lehetőség a sétákon és a kisebb munkákon kívül?

— Igen. A jó fizikai erőnlét kihat a pszichés állapotra és fordítva. Ennek megteremtését szolgálja például a reggelente tartott testnevelési gyakorlatsorozat is. Ezt Orosházán a nővérek irányítják, a lakók kedvvel csinálják, s többen — komfortosabb körülmények közé kerülve — aktívabb 'életet élnek az otthonokban.

— Milyen kulturális és egyéb szórakozási programra nyílik alkalom?

— Valamennyi otthon meghatározott kulturális és szórakoztató programmal rendelkezik. Nagyszénáson például ezt külön erre a célra rendszeresített foglalkoztatási program és ütemterv rögzíti, amely — az időpontok megjelölésével — rendszerezi a lakók részére szervezett kulturális és szórakoztató jellegű tennivalókat. Kisugárzó tevékenységét fémjelzi a itöbb helybeli és vidéki otthonban (és napközi otthonban), öregek klubjában tartott előadássorozat is. Intézeteink lakóinak számára a társadalmi háttér élő valóságot jelent. Országjáró kirándulásokon, más otthonokban szervezett találkozókon vesznek részt, ami egyúttal hozzájárul szemléletük alakításához.

B. I.

— Mi jellemző az anyag- gazdálkodókra?

— őket is utolérte korunk betegsége, a szívinfarktus, az agyvérzés. Kollégáim közül többen kénytelenek idő előtt nyugdíjba menni — mondja Hévízi László, a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat anyaggazdálkodási osztályának a vezetője. — Ilyen körülmények között egyre nehezebb az utánpótlás biztosítása.

II készletezés kálváriája

— Beszélhetünk-e Önöknél az igényeknek megfelelő anyaggazdálkodásról ?

— Sajnos, nem. Elsődleges feladatunk a lakossági szolgáltatás, de fontos a vízmű- építés, a karbantartás, a felújítás is. A legnagyobb baj az, hogy a beruházások egy része nincs jól előkészítve, a kivitelezés viszont megkezdődik. A gyártók, a forgalmazók nem törődnek ezzel, hiszen előre kérik az anyagigényeket.

— Ez érthető, nem?

— Mindenképpen. A bökkenő az, hogy csupán megközelítő számokat tudunk közölni. Egyetlen példa: a vízóra-megrendelésünket 1980-ra, ez év május 30-ig kellett elküldeni. Évente 5— 10 ezret használunk fel a legkisebb méretűből. Senki sem tudja megmondani: jövőre hányán kérik a vízbekötést. Természetesen ehhez a munkához egyéb szerelvényekre is szükség van. A túlkészle- tezést pedig büntetik.

— Az anyaghiány meg állandó izgalmat okoz.

— Ez a másik gondunk. Világos, hogy vízmüvet cső nélkül nem lehet létrehozni. Mégis a legkeresettebb átmérőjű azbesztcementcsőből az igények 35 százalékát tudják leszállítani. E miatt húzódik a szanazugi vízmű építése. A Kavicsbánya Vállalat még egyetlen köbméter bányakavicsot sem igazolt vissza erre az évre. Az öntöttvasból’ készült termékek gyártói megrendelésünkre 8—9 hónap múlva válaszolnak. Addig várunk és bizakodunk.

— Ebből azonban nem lehet megélni.

— Olyannyira nem, hogy a biztonsági készleteinket sem vagyunk képesek feltölteni, amelyre az üzembiztonság miatt nagy szükség lenne. Ugyanakkor egy-egy hiányzó anyag tervmódosításhoz, az előrelátó beszerzés teljes csődjéhez vezet.

Négyezer kilométer havonta

— Valamit azért mégiscsak tenni kell.

— Nem is ülünk a babérjainkon — bizonygatja az osztályvezető. — Amit nem kapunk a termelőeszköz és a nagykereskedelmi vállalatoknál, megvesszük a kiskereskedelem üzleteiben. Ez az arány a 14—15 százalékot is eléri. Ennek oka, hogy a nagykereskedelmi vállalatok némelyike fogyasztói áron szolgál ki bennünket, a beszerzés viszont nehézkesebb. Ugyanez a helyzet az alkatrészellátással is. Hiába van 100 gépjárművünk, nem vagyunk nagyfogyasztók. Ha az Autóker helyi lerakatánál nem kapjuk meg a szükséges alkatrészt, még mindig jobban járunk a kiskereskedelmi vásárlással, mintha a fővárosban próbálkoznánk. Egyébként üljön be az egyik anyagbeszerző kocsijába, a tapasztalat többet ér minden szónál.

Másnap reggel 8 órakor már a kék Zsuk kemény ülésén fészkelődöm. Társam, Varga László 6 éve anyagbeszerző. Géplakatos a szakmája. Négyezer kilométert utazik havonta, sokszor hiába. Hosszú listát vesz elő, azt tanulmányozza, közben a szakma nehézségeiről beszél:

— Fordult a kocka. Nem a kereskedők fogják a vevőket, hanem fordítva. Eleinte sokba került ez nekem. Emlékszem, Győrben Volga motort, autóköpenyt szereztem, 650 forintom bánta. Most már nem csinálom, két gyerekem van, házat építek. Ítélje meg más: sok-e a 4 ezer forint ezért a munkáért.

Beindítja a motort. Irány a Thurzó utcai TÜZÉP-telep, ahol vasbetongerendákat, áthidalókat kellene vásárolni.

Az udvaron napbarnított, félmeztelen eladó szorgoskodik. Velünk nincs sok dolga. Rápillant a papírra és közli:

— Nincs.

— Miért? — próbálkozom, hátha bővebb beszédű lesz.

— Két éve láttam utoljára ilyen árut. A gyár eladja az építőiparnak, a kislakásépítők meg' bosszankodnak. Menjenek a Tompa utcába, lehet, hogy ott találnak valamit.

Találunk. Egy rakodógépet, körülötte 5 embert, közülük egy dolgozik. Előkerül a vasutasruhás kiszolgáló. Az 5 fajta áthidalóból, gerendából egyet tud adni és van béléstest is. László barátom mérges:

— Ha megveszem, mehetek a központi telepre számlázni. Dél lesz, mire végzek, s ennyi áruért el sem küldik a teherkocsit.

Mese

a szerszámokról

Ennyi csalódás után már csak jó jöhet. A TÜZÉSP- mintaboltban beállók a sorba. Forgatom a tekintélyes listát, segítséget remélve. A magas fiatalember megszán és elképedek, amikor tájékoztat:

— Most kaptunk árut, a megrendelés 90 százalékát teljesíteni tudjuk. Csak egyetlen kérésem van: délután jöjjenek vissza, első a lakosság kiszolgálása.

Örömmel beleegyezünk. Fürdőszoba-felszerelésünk már lesz, de zár és szerszám... Az Univerzál vasboltjában csupán kilincscimkét kapunk, 2 ezer fémfűrészlap helyett 100-at tesznek elénk. No, sebaj, a Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalat Szarvasi úti szaküzletében, hátha több szerencsénk lesz. Asztali csősatut kérünk, de csak tábori van. Megvesszük. Aztán soroljuk: fémcsigafúró, eszter- gákés, vágó- és tisztítókorong, csillagkulcs. Az egyik vevő megelégeli és közbe- szó’-iyan ez kérem, mint a me : hol volt, hol nem volt...

A boltvezető keserűen megjegyzi:

— A szerszámok 50—60 százaléka hiányzik. A vágó- és tisztítókorongokat mi forgalmazzuk a megyében. A gyártó egyet sem igazol visz- sza. Lemez le- és áthajlítóra egy—másfél évet kell várni.

Az anyagbeszerzőnek viszont nincs nyugta. Bedobáljuk a dögnehéz satukat az autóba és elindulunk Orosházára. Az ÁFÉSZ vasszer- számboltjában nincs szerencsénk. Se csősatu, se kalapács, se zár. Végül veszünk 10 elektromos gázgyújtót és sietünk vissza a megyeszékhelyre. A VILLÉRT-raktárban néhány beszerző táblából. Várakozás közben beszélgetünk.

— A fene se érti az egészet — szólal meg egyikük. — A mágneskapcsolók egész skálája hiányzik, ami van, annak meg a minősége nem a legjobb. Pedig a Ganz K. K. nyugatnémet licenc alapján gyártja. Vagy itt van az olvadóbetét, a gumikábel, a laposzsinór. Égen, földön nem lehetett kapni, behoztuk drága valutáért, aztán nemsokára megjelent a hazai is.

Csevegnénk még, de az eladók lassan elszállingóznak ebédelni. Délután ide is visz- sza kell jönni. Estébe hajlik az idő, amikor végzünk.

Seres Sándor

Békéscsaba központjában az egyik, legrosszabb minőségű útburkolat az elmúlt napokig : az Irányi utcában volt. Most végre sorra került ez az utca is: új út készül. A munkák kivitelezője a Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat Ft'1 Ma F G'b