Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-23 / 145. szám

1979. június 23., szombat o Százéves az izzólámpa „Sok hasznos tapasztalatot szereztünk” Kubai állatorvosok Békéscsabán Veszteségek nyomában Kiút a vésztői útvesztőből — Intézetünkbe, a Békés­csabai Állategészségügyi In­tézetbe két héttel ezelőtt négy kubai állatorvos érke­zett szakmai tapasztalat- cserére. Látogatásukat a magyar—kubai — tudomá­nyos életre is kiterjedő — államközi egyezmény tette lehetővé. Ennek keretében valósulhatott meg a két or­szág állategészségügyi szol­gálata között korábban ki­alakult kapcsolatok dinami­kus fejlődése is. Az egyez­mény lehetőséget nyújt ar­ra, hogy a kubai és a ma­gyar szakemberek hosszabb időtartamra szóló szakmai tapasztalatcsere-látogatáson vegyenek részt egymásnál — tájékoztatott bennünket dr. Gajdács György, a kubai vendégeket fogadó Békéscsa­bai Állategészségügyi Intézet igazgatója. — Az Országos Állategész­ségügyi Intézet és annak öt vidéki intézete vállalta — folytatta —, hogy a kubai diagnosztikai laboratóriu­mokat szakmailag segíti. En­nek a vállalásnak a realizá­lását jelenti a kubaiak mos­tani látogatása. A hatvanas évek közepén kezdődött el ez a kölcsönös együttműködés, amikor is főként magyar szakemberek mentek ki Ku­bába. Magam is dolgoztam ott két esztendeig a diag­nosztikai laboratóriumok megteremtése idején. Nap­jainkban egyre inkább a kubai szakemberek látogat­nak el hazánkba két-, hathó­napos időtartamra. Vendé­geink négy különböző inté­zetből érkeztek hozzánk, ahol mindnyájan kórbonctani in­tézetben dolgoznak. Intéz­ményünkben az emlős álla­tok kórbonctani, szövettani, bakteriológiai vizsgálatának helyi módszereivel ismerked­nek. Az intézet diagnosztikai osztályán a kubai állatorvo­sok éppen szövettani vizsgá­latokat folytatnak. Előttük egy-egy mikroszkóp. Mind­nyájan fiatalok: Tomas Por­ta, Ricardo Alcolado, And­res Hernandes és Obdulio Perez. Kérdéseinkre széles mosoly kíséretében válaszol­nak, s tolmácsuknak, az equadori származású, ha­zákban tanuló Pablo Muftoz- nak volt mit fordítani. — Áprilisban érkeztünk Magyarországra, és október­ben megyünk haza — kezdi a beszélgetést a rangidős Tomas Porta doktor. — En­gem különösen a kórbonc­tan és a kórszövettan érde­kel. És nemcsak a szűkén vett szakmai kérdések, ha­nem az állategészségügyi szolgálat szervezeti felépíté­se is. — Kubában mikor építet­ték ki az állategészségügyi intézményhálózatot? — ve­tem gyorsan közbe. — A forradalom győzel­mét követő tíz esztendőben alakult ki a ma is működő intézményhálózatunk — ve­szi át a szót Obdulio Perez. Azóta alaposan megnőtt az intézményeinkben dolgozó szakemberek létszáma, amit az országunkban működő négy állatorvos-tudományi egyetem képzése segít elő. — No, de ne csak a szak­máról beszélgessünk ... — A magyar nép vendég­szeretete, barátságossága iga­zán meglepett — bólogat Tomas Porta. — Budapest pedig csodálatos! Az épüle­tek szépek, s valami sajátos, különleges varázst áraszta­nak. Az építkezésekben min­denütt érezhető a magyarok nagy történelmi múltjának jelenléte. És a zene! Nálunk Kubában nagy népszerűség­nek örv.end a magyar köny- nyűzene. Keresett cikk a ne­ves együttesek hanglemeze. — Mikor megérkeztünk, remek idő volt — veszi át a szót Andres Hernandes. Az ételek között vannak na­gyon ízletesek, csak néme­lyik túl erős... Esténként aztán főzünk magunknak egy kis „hazait”. Obdulio Pereznek, a ké­keszöld szemű, világosbarna hajú fiatalembernek a váro­sok, köztük Békéscsaba szép­sége, a magyar táj különle­ges varázsa és természetesen a csinos magyar lányok is tetszettek. Sajnos, nem volt elég idejük ahhoz, hogy a Nemzeti Múzeumon kívül más történelmi nevezetessé­get is felkeressenek Buda­pesten. — Visszatérve a munkára. Eddigi látogatásunk nagyon eredményes volt, és remél­jük továbbra is az lesz. A jövő héten már a Szombat- helyi Állategészségügyi In­tézetben dolgozunk. Sikerült új vizsgálati módszereket, megvalósítandó elképzelése­ket magunkkal vinni. S ter­mészetesen, a barátságos ma­gyar nép szeretetét — fejez­zük be a beszélgetést Ri­cardo Alcolado doktor sza­vaival. B. S. E. Az ember évszázadokon ke­resztül kénytelen volt beérni a szabadon égő anyagok ad­ta fénnyel. Az igény a jobb világításra a fáklyán, mécse­sen, különböző olajlámpákon, gyertyákon, gázvilágításokon keresztül vezetett el az izzó­lámpáig, amelyet ma hasz­nálunk, s most ünnepeljük születésének századik évfor­dulóját. Az izzólámpa atyjának Edi­sont tisztelhetjük, aki elekt­romossággal szenet izzított vá­kuumban. Izzólámpája 1879. október 22-én és 23-án 45 órán keresztül égett. Talál­mánya 25 évig egyeduralko­dó volt. Két magyar mérnök, Juszt Sándor és Hanamman Ferenc a szenet wolframmal helyettesítették. Találmá­nyuk 10 évig tartotta magát. Sőt, a szabadalmi jogot el­adta az Egyesült Villamossá­gi RT — a mai Tungsram elődje — az amerikai Edison cégnek — a mai General Electric elődjének —, ahol tökéletesebb wolframszálat állítottak elő. 1913-ban látott napvilágot Coulidge találmá­nya: a kezelhetőbb wolfram. Langmuir fizikus fedezte fel, hogy nem kell a lámpabúrá- ból kiszivattyúzni a levegőt, hanem épp ellenkezőleg, nyo­mást kell alkalmazni oxigén­mentes egyéb gázból, példá­ul nitrogénből. Így az izzó­lámpa történetében a követ­kező lépés a gáztöltés volt, amely olyan lehetőséget adott a wolfram felhasználásának, hogy érdemes volt a wolf- ramból nemcsak spirált, ha­nem dupla spirált készíteni. Ezt szintén magyar kutatók — Millner Tivadar és Túri Pál — találták fel az 1930- as évek elején. Bródi Imre rájött, hogy ha kriptongáz kerül a lámpá­ba, akkor az a wolfram pá­rolgását nagy mértékben megakadályozza, ami által magasabb hőmérsékletre le­het hevíteni. Ehhez a krip- ton gazdaságos előállítását kellett kitalálni, a kripton- gázas izzólámpát 1936-ban ta­lálták fel. Ezután jöttek a halogénlámpák, amelyek bel­ső terében jód és bróm van. Az Edison-féle izzólámpa 1 watt energiával körülbelül 1,5—2 lumennyi fényerőssé­get bocsátott ki. A halogén izzólámpa ennek a 15-szörö- sét. Hogy hogyan fejlődött az izzólámpa az 1,5-től 22 lu­mennyi fényerősségig, erről hangzott el előadás a közel­múltban Budapesten, a Hír­adástechnikai Tudományos Egyesület vákuumtechnikai szakosztálya rendezésében. Az elmúlt években dina­mikusan fejlődött a füzes­gyarmati Univerzál Ipari Szövetkezet termelése. Az év első felében 40 millió forin­tos termelési érték elérését tűzték célul. A félév végéhez közeledve már most megál­lapítható: a munkával teli hónapok meghozták eredmé­nyüket. A szövetkezet az elmúlt hónapokban 40 ezer fénycső-! armatúrát gyártott, annyit, mint az elmúlt évben össze­sen. A Robot benzinmotoros hegesztőberendezésből szá­zat szállítottak a megrende­lőknek, ezzel egyidőben 3000 kapcsolószekrényvázat is gyártottak. Közvetett export­ra mintegy 3000, háromfázi­sú biztonsági kapcsolót szál­lítottak a partnervállalatnak. A Paksi Atomerőmű villa­mosításához a szövetkezet szállítja a 2000 amperes sín- csatornákat. Ebből 4 millió forint értékűt készítettek el. A faipari részleg 1500 hús­vágótokét szállított a külön­böző megrendelőknek. Az idén a részleg bővítette koo­perációját: a Kanizsa Bútor­gyárnak mintegy 10 ezer esz­tergált szekrénylábat szállí­tottak. A régi hagyományok­hoz híven az idén is készí­tenek hintót, igaz keveseb­bet, mint amikor még ez volt a fő termékük. A magyar fo­gathajtó válogatottnak a kö­Ha megelégednénk a vész­tői Körösmenti Tsz rövid bemutatásával, az írás így kezdődne: Az ország 14. leg­nagyobb közös gazdaságé. A tízezer hektáros termelőszö­vetkezet szántóterületének csaknem egyharmadán ter­meszt búzát, az állattenyész­tés legnagyobb ágazatai a sertés- és a juhtenyésztés... És röviden a gazdálkodás­ról: az ország egyik legna­gyobb tsz-e aligha dicseked­het eredményeivel. A szö­vetkezet az elmúlt évet 22 millió forint hiánnyal zárta. A gazdaság ezért 6 millió forint támogatást és 16 mil­lió forint hitelt kapott a veszteség rendezésére. Ezzel újra rendelkezésükre álltak azok a feltételek, amelyek a kibontakozás alapját szolgál­hatják. Vagy talán mégsem? Mielőtt még a kérdésre válaszolnánk, rövid vissza­pillantást teszünk. Nem az­zal a céllal azonban, hogy részletekbe menő elemzést adjunk a „csőd” okairól. Az új tervekről, elképzelésekről, tettekről tudakozódtunk. A múlt Szöllősi Gábor tsz-elnök szavaival: — Négy évvel ezelőtt, négy termelőszövetkezet egyesü­lésével jött létre a mai kö­zös gazdaság. Az anyagi erők és eszközök összevoná­sa átmeneti fellazulást ho­zott az irányításban, a szak­mai munkában, a fegyelem­ben. Ez normális körülmé­nyek között nem is okozott volna különösebb gondot, ha nem jártak volna kimon­dottan rossz idők a mező- gazdaságra. így azonban már 1977-ben is csak önszanálás­sal tudtunk rendet teremte­ni pénzügyeinkben. Tavaly több száz hektár földterület maradt vetetlen, jég és vihar pusztított. A végeredmény egyetlen pillanatig sem volt kétséges... A végeredmény nem, a veszteség mértéke azonban nagyon is függött attól, van-e a szövetkezetnek olyan erős zelgő franciaországi világ- bajnokságra négy hintót ké­szítenek. A szövetkezetben az el­múlt hónapokban sajáterős beruházáshoz láttak: 1,6 mil­lió forintos költséggel épül egy 400 négyzetméteres rak­tárépület, melyet még az idén átadnak. A füzesgyarmati Univerzál Ipari Szövetkezet az év első felét jól zárja: a vas- és elektromos részleg termelése együttesen eddig eléri a 35 millió forintot, a faipari rész­legé pedig a 7 millió forin­tot. Magyar népművészeti ki­állítás nyílt pénteken dél­előtt a japán főváros híres központi Haradzsuku negye­dének La Foret luxus nagy­áruházában, amelyet nemré­giben adtak át rendeltetésé­nek. A Japán—Magyar Bará­ti Társaság és a vezető fő­városi napilap, a Tokio Sim- bun védnökségével rendezett bemutatón a közönség meg­ismerkedett a kalocsai és matyó hímzésekkel, népi szőttesekkel, kosárfonó kéz­ágazata, amely egyáltalán nem, vagy csak kis mérték­ben függ az időjárástól. Mi­vel az állattenyésztési ága­zat — igaz túlteljesítette nyereségtervét -r- csak igen szerény hasznot adott, nem volt képes a felborult egyen­súlyt helyrebillenteni, így a szövetkezet mindeddig nem végzett olyan tevékenységet, amely minden körülmények között szilárddá tette volna a gazdálkodást. A hitel, a támogatás sem oldott meg mindent egycsa- pásra, legalábbis erről tanús­kodnak az elnök szavai. — A korábban elkezdett és a most folyósított hitelek törlesztése teljes fejlesztési alapunkat leköti. Ezért az amortizációs alapot fordítjuk a már említett beruházások­ra, amelyek közül a legna­gyobb két gazdasággal kö­zösen épülő lucemalisztüzem, szárító, keverő. Végül is gé­pek vásárlására csak 3 mil­lió forint maradt. Ez még a pótlásra is kevés, nemhogy az elengedhetetlen technikai fejlődést biztosítaná egy 10 ezer hektáros gazdaságban... Ilyen helyzetben kell tehát gazdálkodni, döntéseket hoz­ni* Megkísérelni, hogy ez az év és az elkövetkezendők feledtessék a múltat. — Nem csoda, hogy tagja­ink nem egyszer elkeseredet­tek voltak. Ennek megelőzé­sére az a törekvésünk is ke­vésnek bizonyult, hogy fize­tésük, jövedelmük ne marad­jon el túlzottan az átlagtól. Természetesen attól is tar­tottunk, hogy elvándorolnak. Tudjuk, változás itt csak egyféleképpen lesz, ha a gaz­dálkodásban eredményt, nye­reséget tudunk előteremteni. A jelen Az év elején nem sok jó­val biztatta a vésztői szövet­kezetett sem az időjárás.. A 3000 hektár búza csaknem egyharmadát szántották, tár­csázták fel. Hétszáz hektá­ron vetették felül a megrit­kult kenyérgabonát. Ennek ellenére búzából a tavalyi­nál nagyobb termést várnak. — A hosszú szárazság nálunk még nem okozott pó­tolhatatlan károkat. A nap­raforgó, a kukorica jó álla­potban van. Legjövedelme­zőbb növényeink a kender és a zöldbab még rekordter­mést is adhat. Nem lehe­tünk elégedettek azonban a tsz termelési szerkezetével. Hogy miért nem? Tapasz­talataink azt bizonyítják, hogy legelőként jobban és biztonságosabban hasznosít­ható területünk egy része, mint szántóként. — A szövetkezetnek most 1200 hektár legelője van. — folytatja Szöllősi Gábor. — Ennél nagyobb terület lege­lőként történő hasznosításá­hoz már engedélyt kell kér­műipari termékekkel, fa­zekasművészeti remekekkel, népi faragványokkal és festményekkel. A látogatók magyar borokat és élelmi­szereket vásárolhatnak. Az Ázsia egyik legszebb és leg­korszerűbb nagyáruházában megrendezett magyar nép- művészeti kiállítás már az első napon igen nagy si­kert aratott, rengetegen ke­resték fel a hatalmas bemu­tató termeket. nünk, annak ellenére, hogy megfelelő művelés esetén jelentős nyereséget biztosít a betakarított fű. Azt ter­vezzük, hogy legelőinket fel­újítjuk. Eddig több, mint 100 hektáron végeztük el ezt a munkát. A növénytermesztés ilyen irányú fejlesztése már össz­hangban van az állattenyész­tési ágazat termelésszerkeze­tével. A szövetkezet eddig 5500 juh, és 1100 szavasmar­ha tartására rendezkedett be. E két ágazatban elsősorban^ az eredményesség javítását tűzték célul. Az állattenyész­tés többi ágazata is csak szerény nyereséget adott. Gyöngyösből 180 ezret érté­kesítettek nagyobb részt ex­portra, hízott sertésből 8000- et adtak át az állatforgalmi és húsipari vállalatnak. A növénytermesztésben 20 millió forintnál nagyobb veszteség érte a szövetkeze­tét, az állattenyésztés nyere­sége viszont alig több mint 3,5 millió forint volt. Az arányokból látszik, hogy az állattenyésztés sem képes, bármilyen gyorsan is változ­zék ott az erdményesség, megnyugtató módon ellensú­lyozni az időjárás szeszélyei­nek kitett növénytermesztés veszteségeit. Mindez így persze elsősorban a kedve­zőtlen adottságok közt gaz­dálkodó vésztői tsz-t jellem­zi. A jövő A cél most az, hogy ez a helyzet tartósan kedvező irányba változzék ... — Az év elején intézkedé­si tervet dolgoztunk ki — magyarázza az elnök. — A terv olyan gazdálkodási, ta­karékossági feladatokat tar­talmaz, amely a biztonságo­sabb fejlődés alapköve le­het. Intézkedéseink hatására arra számítunk, hogy a mű­trágya, a növényvédő szer és üzemanyag ésszerű felhasz­nálásával 4,5 millió forin­tot takarítunk, meg. A jobb munkaszervezéstől — példá­ul egy menetben végezhető munkák összekapcsolásától — hasonló eredményeket vá­runk. Csak az ilyen szigorú gazdálkodás lehet alapja a fejlesztésnek. Az alaptevé­kenység mellett a mellék­üzemág fokozottabb bővíté­sét tűztük célul. A szövetkezetben eddig egyetlen ilyen jellegű üzem működött. A tésztagyártó részleget azonban elsősorban foglalkoztatási gondok eny­hítésére hozták létre. Itt 80 asszony kapott munkát. Most azt tervezik, hogy a gépesítéssel egy időben csök­kentik a létszámot, s ezt kö­vetően nő a nyereség. — Másfél hónapja kezdte meg működését a festőüzem, amelyben a MEZŐGÉP Vál­lalattal kötött megállapodás alapján napraforgó-adapte­rek festését csináljuk. A tsz húsfeldolgozó üzemében a fejlesztést követően évente 6—7000 sertést vágunk le. A húsiparral kötött megállapo­dás alapján a szövetkezet a háztájiban előállított hízott sertéseket dolgozza fel. A közelmúltban az Óbuda Tsz­szel villamos berendezések gyártására kötöttünk megál­lapodást — mondta befejezé­sül az elnök. A melléküzemág várható­an több millió forint nye­reséget ad majd, amely vé­gül nemcsak a gazdaság pénzügyi helyzetét szilárdít­hatja meg. Biztosítékot je­lenthet egyben az alaptevé­kenységek kiegyensúlyozott, állandó fejlesztéséhez is. Kepenyes János A kubai szakemberek kórbonctani munka közben Fotó: Gál Edit Sikeres félév Füzesgyarmaton Magyar népművészeti kiállítás Tokióban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents