Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-19 / 141. szám

Mit kell tudni a magyar autós turistáknak az NDK-ban ? A Német Demokratikus Köztársaságban hagyományos a takarékos benzinfogyasz­tás — amint Berlinben mondják: „A gázpedált csak kétharmadig szokás be­nyomni”. — A KRESZ ugyanis régóta előírja, hogy az NDK autópályáin a maximális óránkénti sebes­ség 100, az egyéb országuta­kon 90, a lakott területeken belül pedig mindössze 50 ki­lométer. A sebességkorláto­zások ezen belül is gyako­riak, felfelé viszont csak a lakott területeken térnek el esetenként az alaprendelke­zésektől, s külön táblák jel­zik, mennyivel léphető túl az 50 kilométer. Az NDK népi rendőrei e szabályok betartását szigorúén ellenőr­zik, annál is inkább, mert az NDK autósai általában pontosan igazodnak az elő­írásokhoz, s a száguldó autó­sok az esetek nagy többsé­gében külföldiek. Aki tehát nem tartja magát a sebes­ségkorlátozásokhoz, éppúgy készüljön feli arra, hogy márkájának jelentős részét helyszíni bírságolásra költi, mint az, aki belehajt a sár­ga lámpajelzésbe. (Az NDK- ban a sárga előtt zöld-sárga jelet is használnak és sok NDK autós már ekkor le­fékez.) Az NDK-ban három típu­sú benzint (VK 79, VK 88 és SVK 94), Diesel-olajat és a kétütemű motorokhoz szükséges kétfajta keveréket (1:50, 1:33) árusítanak. A 79 oktános benzin 1,40, a 88 ok­tános 1,50, a 94 oktános 1,65 márkába kerül literenként, a Diesel-olaj ára pedig 1,40 márka. Az INTERTANK benzinkutak zöld színű kút- jainál konvertibilis valutá­ért árusítanak. A Magyar Nemzeti Bank jelenleg ér­vényes hivatalos árfolyama szerint 100 NDK-márka 484 forintnak felel meg. A benzinkutak települése­ken belül, az országutakon és az autópályákon egyaránt Nem vagyunk messze at­tól az időtől, amikor a 10 millió 700 ezer főnyi lakos­ságunkból kereken kétmillió — nyugdíjas lesz. ök kike­rülnek tehát az „aktív kere­sők" táborából. A nyugdíjasokra fordított összeg évről évre gyarapo­dó milliárdokban fejezhető ki. A ma nyugdíjasa, jólle­het, tegnap még aktív volt, s növelte a nemzeti jövedel­met, ma „passzív kereső”, sok-sok évi munkája után kezdi kivenni a közösből an­nak az értéknek a kamatait, amelyet megtermelt. Ennyit a számokról és a pénzről. A —nyugdíjasokról szólva dolgunk ennél sokkal több. A kérdés az, hogy meny­nyire tudja hasznosítani tár­sadalmunk, népességünk azt az óriási energiamennyisé­get, amely a nyugdíjasokkal „tartalékba kerül”? A fel­szabaduló és mégis, bizo­nyos . fokig kihasználatlan energiáról kell szólnunk, amelynek sorsa, nemzeti ér­tékhordozó szerepéből adó­dóan sem lehet közömbös. Az időskorúak, a nyugdí­jas népesség tevékenységé­nek köre több területen vizsgálható. Nem fontossági sorrendben, inkább önké­nyes megállapítás szerint. A nyugdíjas korú nők és fér­fiak „továbbdolgozásának” egyik lehetősége: a közössé­gért végzett közéleti tevé­kenység volna. Egyszerű és kézzelfogható dolgokról van szó. Elsősor­ban arról, hogy a szellemi­ritkábbak, mint Magyaror­szágon. A járművek száma viszont nagy, így gyakran hosszú kocsisorok várakoz­nak. Sok kút főként szom­bat, vasárnap, illetve éjsza­ka önkiszolgáló rendszerrel működik, 5 márkás érmék­kel. A legbiztonságosabb azonban — NDK-beli autó­sok is azt teszik —, ha egy 20 literes kannában tarta­lékbenzin van a csomagtar­tóban. Az INTERTANK ben­zinkutaknál kötelesek vál­lalni az ingyenes olajcserét (Minői kutaknál nem). Az autópályák telefonos se­gélyszolgálata megbízható. Az NDK-beli autójavító mű­helyeket általában hétközna­pokon t16—17 óráig lehet felkeresni. Típusműhelyek — ez egyben alkatrészt is je­lent — elsősorban Trabant és Wartburg kocsik számá­ra találhatók, a nagyváro­sokban pedig általában a szocialista országokban gyár­tott személygépkocsik részé­re is. A szállást lehetőleg Ma­gyarországon, az elindulás előtt kell megszervezni az egész NDK-útvonalra, pél­dául az IBUSZ-nál, az Exp- ressznél, vagy az NDK Reisebüro budapesti képvi­seleténél. Az autópályák mentén található moteleket főként a kamionosok töltik meg, kempingekben helyhez jutni pedig szerencse dolga. A legkönnyebben magánszál­lást lehet szerezni a helyi információs irodákon keresz­tül, amelyek előrendelést nem fogadnak el. Az üzletek — beleértve az élelmiszer- boltokat is — általában szombat, vasárnap zárva vannak, s csak a nagyváro­sok központjaiban találni nyitott üzleteket szombat délig. Az éttermekben „or­szágos divat” az asztalok előrerendelése, de —kisebb- nagyobb várakozás után — általában enélkül is ebéd­hez vagy vacsorához lehet jutni. leg friss, egészségi állapotát tekintve kielégítő kondíciójú nyugdíjasok nagy tábora — és szerencsére ők vannak többségben — társadalmunk­ban olyan közéleti tartalé­kot jelent, amelyről semmi­képpen sem mondhatunk le. Kell, hogy feltételes mód­ban fogalmazzunk, mert ezeknek az energiáknak tete­mes részéről sajnos — tény­kérdés —, lemondunk! Akár a népfrontnál, akár a nőta­nácsi, vagy a különböző ta­nácsi nyilvántartásokban la­pozgatunk az adatok között, szembetűnő: nem a lakossá­gi számarányhoz mérten vesz részt a nyugdíjas korú lakosság a különböző köz­életi teendők végzésében. S nem is elsősorban a külön­böző látványosabb, regiszt- rálhatóbb tisztségekről van szó. Ami lényegesebb: rengeteg a csendes felajánlkozás — se­gíteni akarás, ez csupán jel­zés arra, hogy mennyi min­dent tudnának tenni faluju­kért, városukért a nyugdíjas korúak. Sajnos sokszor vi­szonzatlan, kihasználatlan marad. A népfront egyik tanács­kozásán sorolta fel az elő­adó, hol, s milyen nagy mértékben lenne szükség az egészséges idősek tevékeny­ségére. Véget nem érő volt a lista! Lakóbizottsági mun­ka, társadalmi akciókban mozgósítás, kismamaklu­bokban ügyelet, társadalmi rendezvényeken való közre­működés. Művelődési prog­ramokban rájuk vár a szer­Kapunyitás az építőtáborokban Négy központi és hét me­gyei építőtábor működik az idei nyáron megyénkben. Ez utóbbiakban, lévén a munka kukoricacímerezés, július 10-e körül kezdődik a mun­ka; a hét táborban mintegy 1800 diák dolgozik majd. A központi táborok közül há­romban; a Békéscsabai Kon­zervgyárban, a Békéscsabai Állami Gazdaságban és a mezőkovácsházi Űj Alkot­mány Tsz-ben június 18-án, tegnap volt a tábornyitó. A konzervgyárban 158 fia­tal látott munkához az első turnusban. Érkeztek ide Csongrád megyéből, Szabolcs- Szatmárból és Vas megyéből is. A diákok egy része a lap­kaüzemben serénykedik, a többiek pedig exportra kerü­lő borsót, illetve zöldbabot csomagolnak, és üveget mos­nak. Kéthetenkénti váltás­ban, összesen 5 turnusban dolgoznak itt a nyáron a diá­kok. Az utolsó csoportban, augusztus 11-től 25-ig az Esz­perantó Szövetség 200 sze­mélyes nemzetközi tábora is csatlakozik a középiskolai építőtáborhoz. A Békéscsabai Állami Gaz­daságban szintén 5 turnus­ban, kéthetenkénti váltással dolgoznak ezen a nyáron a fiatalok. Az első csoport — 161 tanuló — tegnap kezdte meg a munkát Telekgerendá­son ök Bács-Kiskun megyé­ből érkeztek és a munkájuk: búza-, kukoricaidegenelés és hibridkukorica-fattyazás. A mezőkovácsházi Új Alkot­mány Tsz-ben szervezett köz­ponti építőtáborban 100-an kezdték meg tegnap a mun­kát. Itt is kéthetenkénti vál­tásban, 5 turnusban dolgoz­nak a nyáron a vetőmag- termesztésben. A jelenlegi csoport Vas megyéből érke­zett. A megyénkben működő ne­gyedik központi tábor júni­us végén nyitja kapuit a bé- kés-dánfoki ifjúsági tábor építkezésén. Négy turnusban vesznek majd részt a Szol­nok megyei diákok az út-, járdaépítésen, , sátorhelyek kialakításánál, alapásásoknál. Ugyanakkor megyénkből is utaznak diákok más vidékre központi táborba. Siófok-Al- sótekeresen június végétől augusztus 25-ig ezren dol­goznak majd. vezés sok teendője. Sok dol­guk lehetne a köztulajdon vigyázásától, egészen az ön­kéntes rendőri munkáig... Különösen a városok új lakótelepein lenne mód új­fajta, eddig nem is „jegy­zett” munkák végzésére. Ott, ahol amúgy is roppant mér­tékben ráutaltak lennének a fiatalok az idősek okos sza­vára, segítő ajánlkozására. A hívó szó s az elengedhetet­lenül szükséges szervező, mozgósító erő, módszer azon­ban sok helyütt hiányos még. Arra az egyszerű, kézenfek­vő igazságra, hogy az idős­korúak munkavégzési igé­nyeit csak óhajtani nem elég — még mindig nem mindenütt döbbentek rá, társadalmi, tanácsi szervek­nél, szervezeteknél... Azok a nyugdíjasok, akik közéleti tevékenységet vé­geznek (s gondjaink ellené­re sok tízezren vannak ilye­nek), gyakran a fiatalokat is megszégyenítő odaadással és munkabírással teszik dol­gukat. Szakértelmükkel, hoz­záértésükkel kevés gond akad, hiszen sok-sok évnyi felrétegeződött tapasztalat, szó szerint életbölcsesség ha­tároz meg módszereket és öt­leteket. Más kérdés, hogy figyelmességre és támogatás­ra várnak. Kiaknázatlan kincsesbá­nyánk a közéleti teendők ezerféle ágában a nyugdíja­sok nagy hadserege. Érdemes lenne közülük sokat, nagyon sokat ismét behívni a sor­ba ... Várkonyi Margit A Keleti pályaudvaron a Csaba expresszre 4 asszony szállt fel. Könyvekkel voltak megpakolva, mégpedig alapo­san. Ez volt a szembeötlő. És a vidámságuk. Bizonyára tanárnők, akik pesti vásár­lással gyarapítják iskolájuk könyvtárát. Vagy talán va­lamelyik vidéki kultúrotthon dolgozói? — Sem az egyik, sem a másik —■ válaszolták nevet­ve. — Szövőnők vagyunk. — Honnan ez a sok könyv? — Nyertük. Ma volt a há­ziipari szövetkezetek orszá­gos vetélkedője. A döntőben ötödikek lettünk. Móricz Zsigmond Erdély című regé­nyéből kellett felkészülni. — Hova valósiak? — Csabaiak vagyunk. A szőnyegszövőben dolgozunk, a Munkácsy brigádban. A Csaba Szőnyegszövő Há­ziipari Szövetkezetnek jó hí­re van. Termékei külföldön is keresettek. Az eredmények munkáskollektívak szorgal­mát dicsérik. A 250 asszony keze nyoma sok lakás dísze. A legjobbak közé tartozik a Munkácsy brigád, melyben 10 asszony dolgozik. Szocialista brigád, háromszor kapott aranykoszorús kitüntetést. A brigádvezető-helyettes, Aradi Lajosné a szövőszék mellett serénykedik. Elismert szak­ember. Német Éva iparmű­vésznő is gyakran kikéri a véleményét. Nem is csoda, hiszen 20 éve dolgozik a szö­vőszék mellett. S az országos szövőversenyen is több ízben kiváló eredménnyel szere­pelt. — Ez a borda, ez veri be az anyagot Itt van a nyüst, ez pedig a felvezető szál. Mi Jellemezni kellett a császárt, meg a szultánt kelimtechnikával dolgozunk — magyarázza. — És a brigád? — Nagyon jó kapcsolat ala­kult ki közöttünk. Gyakran rendezünk közös programot. Régóta dolgozunk együtt. Űj tagokat nem veszünk fel. — Hogyan készült a vetél­kedőre? — Nehéz volt, az biztos. Van két lányom, az egyik 10, a másik 15 éves. — Segítettek? — Ebben nem lehetett se­gíteni. A három kötetet vé­gig kellett olvasni. Ezenkí­vül a kor történelmét is át kellett tanulmányozni. Egyi­künk sem akart szégyent vallani. Este és kora reggel olvastam, amikor a család aludt. — Kapott tanácsot a fel­készülésre? — Hogyne. Például olyat, hogy faszéken olvassak, ne pedig fotelben, mert elalszok. Fárasztó egész nap a szövő­szék mellett dolgozni. Este könnyen leragad az ember szeme. — Megérte? — Meg. A könyv nagy él­mény. Egy erőteljes rántás, s a szövőszék bordája nagyot csattan. A kéz azonban nem engedi el. Lábtilózás, majd ismét egy rántás, ezután fo­nálbehúzás következik. A műhelyben meleg van. — Hányszor húzza meg a bordát? — Sohasem számoltam meg. Egy centimétemyi ha­ladás a szövésben három be­verést igényel. Ennyiszer kell lábtilózni és meghúzni a bor­dát. Aztán minden szálbehú­zásnál váltani kell. Ha utá­naszámolok, vagy 540-szer kell lábtilózni, s a bordát működésbe hozni, hogy az ember teljesítse a normát — válaszolja Mátó Andrásné. — Mi késztette arra, hogy részt vegyen a vetélkedőn? — Mikor befejeztem a nyol­cadik osztályt, jelentkeztem szakmunkástanulónak. Kitű­nővel végeztem. Meg szeret­tem a könyveket. Egyik nap azzal jött a brigádvezető, hogy ki akar részt venni a vetélkedőn? Hát mondom, megpróbálom Ez még már­ciusban történt. — Hányszor olvasta el a trilógiát? — Többször. Nemcsak a cselekményt, a neveket, a jellemeket, sőt a történelmi helyzetet is jól kellett ismer­ni. — Mi volt a legnehezebb kérdés? — A császár és a szultán jellemzése. A vetélkedőt Bu­dapesten, az építők székházá­ban rendezték meg. Tele vol­tunk feszültséggel. Nagy öröm volt az ötödik helyet megszerezni. Akkor is meg­érte volna, ha nem sikerül. A könyvből személyes haszna van az embernek. — Mindenki így vélekedik a brigádban? — A többség, igen, azt hi­szem, a többség. Az emberi sorsok azonban különfélék. Nem mindenkinek jut rá ide­je. Nekem sokat segít a fér­jem a házi munkában. Az orsón van a fonál, ami átmegy a csévére. Gyorsan pörögnek az orsók, a csévék még gyorsabban. Kisebbek. Aki csévél, annak a figyel­me egy pillanatra sem lan­kadhat. Kicsiny a csévéző birodalma. Ám innen indul útjára a sok ezer szál, hogy majd a szövőszékeken sző­nyeggé varázsolják a mun­káskezek. — Hány szállal dolgozik? — Néha nyolccal, néha tízzel. Fáradt mosoly ül Vandlik Pálné arcán, amikor vála­szol. Több mint 25 éve tagja a szövetkezetnek Azóta egy- végtében dolgozik ezen a he­lyen, ugyanazokkal a mozdu­latokkal, ugyanazzal a lanka­datlan figyelemmel, mint a mondabeli asszony, aki időt­len idők óta szövi a sorsok fonalát. — Mikor idejöttem, 19 éves voltam. Sokszor kifáradtam azóta, de sohasem gondoltam arra, hogy munkahelyet vál­toztassak. — Mit tesz olyankor, ami­kor kifárad? j — Veszek egy mély léleg­zetet és tovább folytatom a munkát. A színösszeállítás és a fpnál minősége kíván a legtöbb figyelmet. — Teljesítményben dolgozik? — Nem, órabéres vagyok. De a szövőnők teljesítmény után kapják a fizetést, s én a kezük alá dolgozok. — Szokott olvasni? — Kevés időm jut rá. Sok a munka odahaza is. Két gyermekem van. Annak én is örültem, hogy brigádunk négy tagja ilyen szép eredményt ért el. Jó velük dolgozni. Meg arról is hallani, hogy mit ol­vastak. Szövőszék és a könyv. Kü­lönös párosítás. Ugyan ki asz- szociálna egyikről a másikra. Pedig a Munkácsy brigádban mind a kettő nagyon közel áll egymáshoz. Nem költői álomkép. Napjaink valósá­gának egy darabja ez. De a fáradság, a verejték is. Ahogy a szőnyegek születnek a szövőszék zajában az em­ber keze munkája nyomán. Serédi János Gyorsan peregnek az orsók, a csévék még gyorsabban Fotó: Martin Gábor Nyugdíjasok a közéletben Szövőszék és könyv Olvasni? Este ás kora reggel, amikor a család alszik Csendes ajánlkozás

Next

/
Thumbnails
Contents