Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-14 / 137. szám

1979. június 14., csütörtök o i\ci A Március 15. brigád vállalása A brigád egyik tagja, Czigléczki György éppen egy Trabant motorját ellenőrzi Fotó: Tisza vári Sándor „Testhezálló” vállalást tett és teljesített a Szarvasi Vas­ipari Ktsz autószervizében dolgozó Március 15. nevű ezüstkoszorús szocialista bri­gád. A 43 tagú közösség a múlt hónapban két vasárna­pon ingyenes személygépko­csi-átvizsgálást tartott. Több mint 150 jármű műszaki ál­lapotát ellenőrizték a bri­gádtagok, és — mint Kiss Ferenc brigádvezető elmond­ta — sok-sok kisebb-nagyobb hibát javítottak ki. Ellen­őrizték a fényszórókat,- a kormányt, a futóművet, a lengéscsillapítókat, beállítot­ták a gyújtást, átvizsgálták a fékberendezéseket, s elvé­gezték a szükséges javításo­kat. Hasonló ingyenes át­vizsgálást a jövő évben is vállal a brigád, sőt, ha lesz rá mód, 3 vasárnapot is ál­doznak erre, bízva abban, hogy hozzájárulnak a bal­esetek megelőzéséhez. A zrenjanini színház vendégszerepei megyénkben Június 15-én, pénteken a zrenjanini Tosa Jova- novic Színház társulata ér­kezik hozzánk. Pénteken este 7 órától Bé­késcsabán, a Jókai Színház­ban mutatják be a klasszi­kus szerző; Branislav Nusic: Feketébe öltözött család cí­mű , komédiáját. A szerb nyelvet nem értők számára is érdekes, színházi cseme­gének ígérkezik az előadás, mert szinkrontolmács segít­ségével mindenki nyomon követheti a cselekményt. Az 50 tagú zrenjanini tár­sulat június 16-án, szomba­ton este Battonyán játszik. Barátsági hetek Mindkét országban gazdag és színes programmal rende­zik meg június 14-e és 21-e között az ötödik finn—ma­gyar, illetve magyar—finn barátsági hetet. Helsinkiben, illetve Budapesten 300—300 tagú küldöttséget köszönté­nek a vendéglátó országok képviselői, s a fővárosi prog­ramok után a testvérvárosok látják vendégül a delegáció­kat. A magyarországi esemény- sorozaton állami és társadal­mi életünk több vezető sze­mélyisége fogadja a finn de­legáció vezetőit, s a vendé­gek az országgyűlés nyári ülésszakán is részt vesznek. A két nép történelmi barát­ságát, valamint — a helsin­ki záróokmány végrehajtása­ként — a különböző társa­dalmi berendezkedésű orszá­gok példás együttműködését reprezentáló találkozók so­rán az idén először rendezik meg a finn—magyar testvér- városok konferenciáját. Vizet keresnek a madarak is A tartós szárazság a víz­hez kötődő madárfajok élet­rendjét is megváltoztatta. Kénytelenek voltak elhagyni megszokott környezetüket, mert kiszáradtak a rétek, a zsombékok és a csapadék­vízből feltöltődő csatornák is. A szegedi természetvédel­mi felügyelőség szakemberei­nek megfigyelése szerint a bajba került madárseregek élelmesnek bizonyultak: csa­patosan felkerekedve újabb és újabb táplálékszerző he­lyeket kutatnak fel. A szege­di Fehér-tón a napokban több mint negyven nagykó­csag verődött össze. A Dél- Alföldön költő vörös- és szürkegémek ugyancsak cso­portosan kóborolnak, keres­ve az éltető, mocsaras, vizes helyeket. A lecsapolt, lehalá­szott tavak medrét szeren­cséjükre még sekély víz bo­rítja, kitűnő zsákmányszer­zési lehetőséget nyújtva szá­mukra. (MXXxrívcococococuotmDCKixxwottmccRxaxBooammMU Tanárjelöltek Szegeden Megyénk gimnáziumaiból a tanári pálya irgnt érdeklő­dő harmadikos tanulók kö­zül harmincán vettek részt a közelmúltban a Juhász Gyu­la Tanárképző Főiskola meg­látogatásán. A programot a megyei művelődésügyi osz­tály és a pályaválasztási in­tézet szervezte, utazáshoz a gyulai kertészeti szakközép- iskola bocsátotta rendelke­zésre az autóbuszát. Az intézményben Elek Jó­zsef tanulmányi osztályveze­tő fogadta és tájékoztatta a résztvevőket a beiskolázási körülményekről, a főiskola életéről. Dr. Mohali Károly főigazgató is találkozott a pedagógus pályára készülők­kel és sok hasznos útmuta­tót, tanácsot adott számuk­ra. Ezután részletes ismerte­tés hangzott el az egyre fon­tosabb szerepet betöltő tech­nika szakról a tanszék meg­látogatásakor. Bemutatták a műhelyeket, a különböző fel- szerelési tárgyakat, eszközö­ket. Mindenki számára ma­radandó élményt nyújtott a rendkívül gazdag anyaggal, különleges példányokkal ren­delkező, a biológia tanszék­hez tartozó múzeum megte­kintése is. Az oktatástechnológiai tan­széken többek között a zárt láncú televízióoktatásban be­töltött jelentős szerepéről győződhettek meg a fiatalok orosz-, ének- és testnevelés- óra-részlet felelevenítésével. A főiskola 22 tanszéke kö­zül csupán néhány munkájá­ba pillanthattak be a részt­vevők, de így is sok infor­mációt kaptak a választandó intézményükben folyó kép­zésről. A programot város­nézés zárta be. Selmeczi László Emelkedtek a benzinárak Remániában és Törökországban is Romániában és Törökor­szágban is megdrágult a ben­zin. Június 13-tól Romániá­ban a 90 oktánszámú benzin literje 6 leibe, a 98 oktáno­sé pedig 6,20 leibe kerül. A drágulás mértéke a 98 oktán- számos benzinnél közel 38 százalékos. Változatlan áron hagyták azonban a 75 oktán- számos benzin literjét, s nem változott a Diesel-olaj ára. Törökországban 30 százalék­kal drágult meg a benzin. A takarékossági intézkedést kedden határozta el a török kormány. Húsz éve gyűjti és tenyészti az egzotikus díszmadarakat Ambrus Menyhért szekszárdi lakos. A madarak számára egy présházban alakított ki kellemes otthont. A képen: Ambrus Menyhért a díszmadarakkal (MTI-fotó: — Cser István felvétele — KS) Mit kell tudni az autós turistáknak Ausztriában? Az Ausztriába utazó autós turisták számára az egyik legfontosabb tudnivaló a se­bességkorlátozási adatok is­merete. Az ország egész te­rületén lakott helyen 50, or­szágúton 100, és autópályá­kon 130 kilométer a személy- gépkocsik számára megenge­dett legnagyobb sebesség. Az utak használatáért általában nem kell fizetni Ausztriában, kivételt képeznek ez alól az Alpokon keresztül vezető ma­gashegyi utak, amelyekért ál­talában 120—200 schillinget kérnek gépkocsinként, illet­ve az Innsbrucktól Olaszor­szág felé vezető, úgynevezett. Brenner autóbahn amely ugyancsak fizetósköteles. Gépkocsinként 120 schil- lingbe kerül egy út a nem­rég elkészült Arlberg alag- úton keresztül, amely Euró­pa leghosszabb alagútja. Nehezebb időt álló infor­mációkkal szolgálni az üzem- anyagárakat illetően. Auszt­riában kétfajta benzin,-.a 66 oktános normál és a 98 ok­tános szuper benzin kapható. Az előző ára — ma 7,20 schil­ling, az utóbbié 7,90 schil­ling. Érdemes tudni azonban, hogy egyre több az úgyneve­zett olcsó tankolási lehetőség, azaz a „tankolj magad kút”, ahol literenként nem keve­sebb, mint 0,3 schillinget le­het megtakarítani. Nagyobb városokban léteznek ezenkí­vül discont — nagykereske­dői áron forgalmazó — olcsó kutak, amelyeknél ugyancsak 0,3 schilling a literenkénti megtakarítás. Ausztria autós ország, min­den odahaza kiváltott bizto­sítási kötvény gondatlanabbá teszi a külföldi utazást. Te­kintettel az előforduló ki­sebb-nagyobb panaszokra: ér­demes indulás előtt körülte­kintően tisztázni a kötvényt kibocsátó szervnél, hogy pon­tosan mire biztosít a biankó és hogy minden osztrák part­ner-szerv elfogadja-e. Lényeges szempont a gép­kocsik gumiköpenyének álla­pota. Sokszor előfordul, hogy a rendőrök leveszik a gépko­csi rendszámát a veszélyesen lekopott futófelület miatt. Vigyázni kell továbbá a la­kott helyeken történő meg­állásokra, el kell alaposan ol- ■wasni a táblák kiegészítő ki­írásait, mert — főleg nagy városokban — elszállítják a tiltott helyen parkoló gépko­csit, és az 1400—1500 schil­linges bírság ellen semmit .sem használ a külföldi rend­számtábla. A befogadókért... T ételezzük fel, hogy va­laki — egy zseniális művész — egy la­katlan, vagyis pontosabban csak általa lakott szigeten megírja — mondjuk, kétezer oldalon — a világ legjobb vagy legalább is feltételezet­ten legjobb regényét. Aztán, ilyen-olyan okoknál fogva — talán mert sértett az a mű­vész, és nem akarja a vilá­got megajándékozni, vagy talán csak egyszerűen fázik — elégeti az egészet. Régi példa, régi kérdés: létrejött-e új művészi minő­ség? Nyilvánvalóan nem! Még akkor sem, ha a példa nem volna abszurd — mert az—, hiszen valaminek a minőség ge csak valamihez viszonyít­va határozható meg. A mű­vészi minőség pedig csak az emberiség által felhalmozott kulturális ismeretanyagot hordozó közegben — vagyis a társadalomban. Tehát még logikailag sem „remekmű” az elégetett, mert a műalkotás felfogója — szinte része — minősítő­je: a befogadó, jelen esetben az olvasó, nincs jelen. Ha nem olvasta senki az alkotón kívül, akkor példá­ul nincs minősítő sem, nincs, aki a mű értékét a maga vi­szonyító képességével meg tudná határozni. De ami a minősítésnél is fontosabb, ha nincs, aki a mű keltette ér­zés- és gondolatvilágot be tudja fogadni, akkor az a mű nem műalkotás. Mert a mű­nek az az értelme, hogy él-* jen az őt befogadókban. Ezért sajátos eszközeivel ábrázolja az embert és világát — per­sze, a legszélesebb és leg­sokoldalúbb értelemben — és ennek az ábrázolásnak se­gítségével megérteti és for­málja azt. Minden művészi alkotás a maga eszközeivel teszi ezt. Nagyon egyszerű­sítve, általában két jelentke­zési formában. Van olyan, amely revelálóan felfedez va­lami újat (bármilyen kicsi is legyen ez az új), és hozzá­teszi ezt a már eddig létre­jött művészi információhal­mazhoz, és van olyan, amely nem fedez fel semmi újat, alkotáson belül is csak inter­pretál, még akkor is, ha igyekszik új meg új formán összerakni a már eladdig is­mertet, a mások által felfe­dezettet. Nyilván az első az értéke­sebb! Sőt — mondják sokan — csak az az igazi művészet, az az igazi alkotás, és csak annak létrehozója az igazi művész. Ha csak a létrehozott mű­vet nézzük — talán így van, De valamit, ami ilyen külö­nösen bonyolult összetevők eredménye, önmagában szem­lélni képtelenség. S ha még­is ezt teszem, akkor olyan lakatlan szigeti műremek­szemlélethez jutok. Sokkal bonyolultabb ez a kérdés, hogy az összetevők közül csak egyet említsünk, például a befogadó oldaláról nézve. Mert lehet, hogy a szakműveltséggel rendelke­zők egy szűk csoportja szá­mára valami már jól ismert és csak interpretáló értékű: mert tényleg csak már is­mertet mond el a mű. — S mégis ez a mű az emberek igen nagy csoportja számára lehet reveláló, felfedező. A világ megismerésének olyan új értelmi-érzelmi összetevő­it tartalmazhatja számukra, amelyek megismerésével gaz­dagabbá válhatnak, össze­tettebben, bonyolultabban lá­tó és gondolkodó emberekké alakulhatnak. És az a bizo­nyos új is, amihez hozzáju­tottak — s amit nem az az alkotó fedezett fel, aki köz­vetítette nekik — ez is csak most vált jelentős szellemi — majd később — anyagi erő­vé. A befogadók széles kö­rén keresztül, a nélkülözhe­tetlen művészi tömegbázis létrejöttével. Ügy hangzik mindez —biz­tos, így első olvasásra —, mint a másod-harmadrendű alkotások epologetikája. Ter­mészetesen, a nagy művészek mindig felfedezők és mindig . ez a legfontosabb, mert nél­küle az interpretálóknak sem lesz később mit összerakni és később ők — akiket legszí­vesebben közvetítőknek ne­veznék — a nélkülözhetet­lenek, nem tudnának mit köz­vetíteni. De ebben, a mi ki­csit alkotócentrikus vilá­gunkban fontos újra kimon­dani, ez az egész azért érte van: a műélvező emberért, a befogadóért, ö az, aki az összefüggésekben legalább annyira nélkülözhetetlen, mint a művész. Ha ő nincs, vagy ha ő nem fogad be, semmit sem ér az alkotás. Annyit csak, mint a lakat­lan szigeten elégetett mű. A művészetek életben maradá­sához, egészséges továbbfej­lődéséhez mindig nélkülözhe­tetlen a befogadók egyre nö­vekvő tábora. Manapság egy ország, közösség szellemi élete éppen a társadalmi munkamegosztás gyorsuló to- vábbosztódása miatt egyre bonyolultabb lesz. Ez a bo­nyolultság szükségszerűen a művészt is befolyásolja. De minden bonyolultságon át éreznie kell — mert ez a társadalmi érdek mellett köz­vetlen létérdeke is —, hol tart a befogadó, mit képesés mit nem képes felfogni? Ha ezt érzi, akkor képes igazán őt értő, és őt egyre maga­sabb szinten befogadni képes művészi közönséget nevelni, a ma művészetének igazi tö­megbázist teremteni. Saját művészetéért kell tehát a művésznek is népművelőnek lennie. E z a munka nemcsak a hivatásos népműve­lőé — pontosabban új rétegek nevelése, a mű­vészetek befogadására, meg­szerettetésére csak akkor folytatható nagyobb haté­konysággal, ha minden mű­vész hivatásos népművelőnek tekinti magát. Szalontay Mihály A csabai diákoké az első helyezés-Jól sikerült az országjáró diákok megyei kerékpáros ta­lálkozója, amelyet az elmúlt hét végén Pósteleken ren­deztek meg. Négy verseny­számban mérték össze ügyes­ségüket, felkészültségüket, fi­zikai állóképességüket a fia­talok. A tájismereti versenyt a békéscsabai közgazdasági és kereskedelmi szakközépis­kola I. számú csapata nyer­te, a kerékpáros túrán a bé­késcsabai Kemény Gábor Szakközépiskola I. számú csapata Bizonyult a legjobb­nak. Az összetett honvédel­mi rajversenyt a Kemény Gábor Szakközépiskola III. számú csapata nyerte, tájé­kozódási futásban pedig a Kemény Gábor Szakközépis­kola II. számú csapatáé lett az első helyezés. Az eredmé­nyek összesítése alapján a megyei találkozó legjobbjá­nak a békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskola II. számú csapata bizonyult — vezetője Mravik János. Má­sodik a békéscsabai közgaz­dasági szakközépiskola I. számú csapata, Kozma- Er­zsébet vezetésével, harmadik pedig a Kemény Gábor Szak- középiskola I. számú csapata, melynek vezetője Sonkoly Mihály.

Next

/
Thumbnails
Contents