Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-15 / 111. szám
1979. május 15., kedd imUUKtiTcl Miért van orvoshiány? A napokban a Csepeli Központi Munkásfórumon az egészségügyi miniszternek tették fel az egyébként gyakran elhangzó kérdést, hogy miért van nálunk orvoshiány? A magyarázat — ahogyan Schultheisz Emil miniszter válasz,a is tükrözte — nem egyszerű. Köztudomású ugyanis, hogy orvoslétszám tekintetében a nemzetközi mezőny élenjárói, a három első közé tartozunk. Számottevően csak a Szpvjetunió előz meg bennünket; ott dolgozik ugyanis a világ orvosainak 25 százaléka. Sűrűn hangoztatott, előkelő helyezésünk ellenére a betegnek néha mégis olyan benyomása támad, mintha Magyarországon kevés lenne, az orvos. Ilyen következtetésre kell jutnia a sok várakozás miatt a zsúfolt rendelők láttán. És ennek az ellenkezőjéről vajmi nehezen győzi meg az a tény, hogy csaknem 26 ezer aktív orvost számlálunk. Mert emellett az is igaz, hogy 1977-ben 2100 üres állást tartottak nyilván. A kedvező abszolút szám mellett tehát relatív hiány áll fenn, ami területenként és szakmánként mutatkozik. Ami a területi' megoszlást illeti, nyilvánvaló, hogy az egyetemmel rendelkező megyék helyzete a legkedvezőbb. Budapesten, Baranya, Csongrád, Hajdú megyében meglehetősen ritka az üres állás. Tartósan sok viszont Borsodban, Szabolcsban. Békésben. És ha tendenciájuk csökkenő is, ez elég lassú ahhoz, hogy a bevált módszereket újakkal toldják meg. Bár Borsod gondjait feltétlenül enyhíteni fogja, hogy ebben az évben 38 társadalmi ösztöndíjas pályakezdőt várnak. Szolnok és Szabolcs megyében ugyancsak ezzel a módszerrel igyekeznek előbbre lépni. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy helyenként, főleg a kis falvak körzeteibe, nagyon nehéz orvost kapni, önként nemigen vállalnak itt munkát, adminisztratív módszer, kényszer alkalmazása pedig nem kecsegtet sikerrel. Sokkal célravezetőbb lenne több kis települést összevonni és laboratóriummal, EKG-val is felszereli központi rendelővel, illetve mentőszolgálattal megoldani az ott élők egészség- ügyi ellátását. Ilyen módon egyszerűbbé válik ,a falusi körzeti orvos helyettesítése, illetve annak a cseppet sem vonzó állapotnak megszüntetése, hogy szolgálata Január 1-től december 31-ig tart. A nem megnyugtatóan ellátott területek mellett léteznek úgynevezett „hiányszakmák” is. Kevés a szemész, a gégész, az ortopéd, a rheumatológus szakorvos. Az utóbbi jelentőségére jellemző, hogy Magyarországon körülbelül egymillió ember szenved mozgásszervi betegségben, és ma még jó néhány megyei kórház sem rendelkezik rheumaosztály- lyal. Ez ,a tény eleve megnehezíti a szakorvosképzést. A szemészhiány miatt néhol — még Budapesten is — akadozik a szemüvegrendelés. A tényekből következik, hogy. sok a javítanivaló a szervezésben, a munkaerőelosztásban. Erre módot _ ad az integráció, a fekvő- és a járóbeteg-ellátás egységes irányítása, kórház és rendelőintézet, szakmai kapcsolata, orvoscseréje. Az utóbbi során — és ez nagy előny — megismerik egymás tevékenységi körét és megtanulják becsülni egymás munkáját. Előrelépéssel, a relatív hiány enyhítésével biztat továbbá, hogy az Egészség- ügyi Minisztérium az elkövetkező időben, a tanácsokkal együtt folyamatosan vizsgálni fogja a tartósan üres állások betöltésének lehetőségét. L. M. választják, vagy nap nap után ingáznak. S hogy mily sokan, arra utaljanak a számok! Az országos építőiparban hozzávetőleg félmillióan dolgoznak, közülük 430 ezer a fizikai dolgozó — az építkezések színhelyein — fizikai munkát 360 ezren végeznek. Jelenleg mintegy százezren élnek munkásszálláson, és csaknem 120 ezren ingáznak naponta. S bár — ha módjukban áll — mind többen az ingázást részesítik előnyben, a szállásokra még sokáig igény lesz, alapvető követelmény tehát, hogy az elhelyezés körülményei javuljanak. A vállalatok évente 600 millió forintot fordítanak & munkásszállások fenntartására, ami pedig az előbbre lépést illeti: csupán az ÉVM vállalatai félmilliárd forintnál is többet költöttek-költenek új szállodákra az ötödik ötéves terv időszakában. Ez idő alatt több mint hatezer új helyet létesítenek — ebből négyezret a fővárosban, —, s ha csupán a közelmúltat idézzük: Budafokon 1000, Kaposvárott 400 építőnek adtak át „hétközi otthont”; munkásszálloda épült Tatabányán, Szolnokon, Nagyatádon, Kecskeméten és másutt. A holnapról pedig: az idén Békásmegyeren felavatják a budafoki épület ezerágyas ikertestvérét, jövőre a Fehérvári úton egy 500 ágyas női szállót, s előkészületben van — remélhetőleg 1981-re el is készül — Angyalföld 1600 személyes szállodaóriása. Óhatatlanul felvetődik a kérdés: mi okozza Budapest ■— talán aránytalannak tűnő — elsőbbségét. Mindenekelőtt az, hogy a fővárosban lényegesen kedvezőtlenebb a szálláshelyzet, mint más városokban, településeken, továbbá mert itt működnek az országos hatáskörű, nagy építővállalatok. (Kézenfekvő: az új szállodák átadása teszi lehetővé az elavultak korszerűsítését. Például tavaly, amikor a budafoki épületet felavatták, több százan odaköltözhettek a Bartók Béla útról, ahol is ily módon az emeletes ágyak többségét kirostálhatták. A régiek modernizálására évente körülbelül százmillió forintot költ az „ÉVM-szállodák” kezelője, az Építőipari Szolgáltató Vállalat. Legtöbb okuk a somogyi és a hajdúsági építőknek van, hogy szálláskörülményeikkel elégedettek legyenek. Kaposvárott — elsőként az építőknél — minden két szobához egy fürdőszoba járul, zuhannyal ; a debreceni munkásszállodának pedig fedett uszodája is van. De az új — és részben a felújított — épületeket is az jellemzi, hogy szobáik 3-4 ágyasak (az új szállodákban minden szobában van mosdó), emeletenként társalgók, főzőkonyhák, a földszinten közös helyiségek, klub, könyvtár, tévészoba (néhol színes készülékkel) teszik otthonosabbá a környezetet. S nem hiányzik az étterem sem, amely mind több helyen meleg vacsorával várja az építőmunkásokat. Földes Tamás Ürvitorlázó tervek 1977. januárjában Honoluluban csillagászati kongresz- szust tartottak. Ezen az ösz- sze jövetelen ismertették az amerikai űrvitorlázó tervet. Gyermekkorunk sárkányára hasonlít ez a szerkezet, amely megépítése után 800x 800 méteres méretben bolygóközi utakat tehetne meg. Az űrvitorlázó naprendszerünk távoli bolygóit is felkereshetné tervezője szerint. Igen nagy előnye, hogy haladásához nem kell üzemanyag, mert azt a természet szolgáltatná, a napsugárzás nyomása formájában. (Ismeretes tény a fizikából, hogy amikor sima felületen a fény visszaverődik, ott nyomás, az aerodinamikai áramláshoz hasonló jelenség keletkezik.) Nincs új a nap alatt. Az amerikaiak is elismerik, hogy ez az ötlet még Ciol- kovszkijtól, a szovjet rakétakutatás nagy úttörőjétől származik: az említett energiát Cjolkovszkij űrhajók hajtására gondolta felhasználni. Találmányát nem publikálták, ma is a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának archívumában őrzik. Abban az időben ez csak elmélet maradt, mert a nap- vitorlázó önerőből nem tudott felemelkedni a földről. Napjainkban azonban a nagy erejű tolórakéták és űrhajók korszakában már más a helyzet. Az amerikaiak az ötvenes években kezdtek — nyilván az orosz nyomdokokból kiindulva — foglalkozni az űrvitorlázó tervével. Az amerikaiak alumínium bevonatú műanyagból kívánják elkészíteni a szerkezetet. A NASA 5 millió dollárt irányzott elő a napvitorlázó kísérletedre. 1980-ra kellene elkészíteni a prototípus első próbarepülését. Amennyiben beválik ez a szerkezet, 1981- ben nagy vállalkozásba kezdenének az amerikai űrkutatók. A hatalmas sárkány, amelyet kisméretű saroklapátok irányítanának, 1981- ben elindulna távoli bolygók felé. 1986-ra megközelítené a Halley-üstököst. Az üstökösrandevú természetesen csak egyik célkitűzése lenne az űrvitorlázó útjának, amely bolygók közelében és a világűrben végezhetne tudományos méréseket. Lehetséges, hogy a Ciol- kovszkij megálmodta napfényhajtású sárkány a nyolcvanas években elindul a távoli bolygók felé. D. S. Az ócsai Vörös Október Mgtsz nagyvázsonyi lovasklubjának tagjai megkezdték a tavaszi edzéseket. A klub tagjai az idén is részt vesznek a hagyományos nagyvázsonyi lovasjátékokon. A képen: edzésben a klub tagjai (MTI-fotó, Rózsás Sándor felvétele — KS} Mintegy 840 hektáron termesztenek almát a Debreceni Állami Gazdaságban. Tavaszi fagykár nem sújtotta az almaültetvényt, így a virágzás és a porzás zavartalan. A virágzás alapján a kötődés jónak mutatkozik, és így 1600 vagon almára számítanak a Debreceni Állami Gazdaságban. A képen: Pethő Béla agronómus a virágok kötődését vizsgálja (MTI-fotó, Oláh Tibor felvétele — KS) Munkásszállás. A szociológusok, a társadalom „mélyrétegeiben” előszeretettel búvárkodó kedvelt kutatóterülete. A munkásszállásai kapcsolatos előítéletek ma már jórészt idejét múlták. Tűnőben a tömegszállás jelleg, jobbára száműzetett az emeletes ágy; egyik-másik új — vagy korszerűsített — létesítményhez méltóbb a szálloda név. (Bizonyság erre, hogy az idegenforgalmi főszezonban, hétvégeken olykor turistacsoportokat szállásolnak el a 3-4 ágyas, korszerűen berendezett szobákban.) Ha azt boncolgatjuk, miként élnek ma Magyarországon az építőiparban dolgozók, élre kívánkozik a munkás- szállások jelene-holnapja. A munka jellegéből, s a városok — kiváltképp Budapest — nagymérvű iparosodásából adódik, hogy az új lakások, üzemek, kommunális intézmények kivitelezői elsősorban faluhelyen laknak, s otthonuktól távol vállalnak munkát. Ily módon két lehetőségük van: vagy a szállót Az SZTK-ban dolgozott. Naponta látta, hogy a betegek pénzt csúsztatnak_ kolléganői zsebébe. Ok gyakorlottan, félrenézve fogadták a hálás betegek „tizedként” lerótt adományait. Megrémült attól, hogy egyszer az ő zsebébe is belenyúl valaki. Elhatározta, hogy nővérköpenyéről lefejti mind a két zsebet. Szándékát nem titkolta el. Sőt! Dicsekedett ötletével. A kolléganők összesúgtak: — A kis buta! Lassan már mindent elhallgattak előtte, még a napi „kis szenzációkat” is... A betegek virágot hoztak neki, csokoládét, giccses térítőkét. Ezeket a kedves figyelmességeket úgy fogadta, olyan szívesen, enyhe zavarral, ahogy adták. Egyik nap sovány kis öregasszonyt hoztak. Az orvosnő megállapította: súlyos szervi szívbaja van. Kórházba kell vinni. A kisnővér hívta a mentőket, akik negyedórával később már az SZTK kapuja előtt álltak. A néni sírt. A kisnővér vigasztalta: — Két hét. Csak két hét. Utána egészségesen hazamegy a kórházból. — Nem mehetek én kórházba! Egyedül -vagyok! Nincs senki, aki a papagájomat ellássa. Ki ad neki enni? — Szólok a szomszédnak. Nem lesz semmi baj! — Ugyan _ ki vállalná el? De magában bízom kislány. Kis buta Elvinné magához? Megtenné? Akkor nyugodt lennék! A lány kapott két kulcsot. A nagyobb a kaput nyitotta. A kisebb a téglányi szobát. A parányi ablak kilincsén lógott a kalitka. Az ijedt papagájjal fél óra alatt hazaért. Gyalog ment. Attól félt, hogy a villamoson kinevetik. Útközben találkozott egy kolléganőjével és másnap már tele volt vele a rendelőintézet: a kis buta egy beteg papagáját ápolja. Otthon sem örültek a váratlan vendégnek, de lassan megbarátkoztak vele. Éjszakára a konyhába tették, letakarták, hogy aludni tudjon. Másnap reggel már az egész család a madarat kényeztette, etette, szólásra biztatta.' A lány aznap meglátogatta a nénit a kórházban. A kis öregasszony boldogan újságolta szobatársainak: — Itt a kisnővérke! Ugye megmondtam, hogy meglátogat! Ha már ott volt, teljesítette az idős betegek apróbb kívánságán; friss vizet hozott a virágoknak. Hálálkodva búcsúzott tőle a néni és egy kicsit a kórterem is. Másnap reggel a madár kihűlt testtel feküdt a kalitka aljában. Mi lesz most? Elhatározta, hogy nem mondja meg a néninek. Nehezen indult aznap a kórházba. Az ágy szélére ült és elsírta magát. A néni megsimogatta a kezét. — Ugye az éjjel meghalt a Pityuka? Tudtam én. Meg- éreztem. Ne sírjon. A néni látszólag nem vette a szívére. Mesélt magáról, hogy senkije sincs, a tanácstól kapott segélyből él. Amikor a munkatársai már hangosan nevettek rajta, dacból odavágta: a néni rám akarja hagyni a lakását! Mindezt csak azért mondta, mert szerette volna, ha befogadják, és nem nézik bolondnak. Hadd higgyék azt, hogy ezért látogatta a nénit. De még ettől is megfosztották. — Te kis buta! — nevettek a többiek. — Hát még azt sem tudod, hogy nem hagyhatja rád a lakását, mert az a tanácsé! — De azért szép tőle, hogy ő is adni akar valamit — vélte az egyik védőnő. Amikor hazavitték a nénit, elment meglátogatni. Segített neki. Szívéhez nőtt a kis öregasszony. A néni a viaszosvászonnal borított konyhaasztalnál ült, amit a vasárnap tiszteletére terítővei takart le. Eltette a cukrot, amit a lány hozott és sokáig szótlanul szorongatta barázdált kezével a lány kezét. .. Bódi Agnes Életkörülmények az építőiparban 1. Munkásszállók — munkásszállodák
