Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
o 1979. május 13., vasárnap KULTURÁLIS MELLÉKLET A budai várban: Jubileumi kiállításon az első szabad május I. 1919. május 1-i felvonulás Budapesten, a mai József Attila utcában A budai várban szépen felújított-átalakított, egykori királyi palota számos kulturális-népművelési intézménynek nyújt otthont. A Budapesti Történeti Múzeum és a Nemzeti Galéria mellett — élő jelképként — itt található a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum is. Azok, akik ritkán járnak múzeumba, vagy csak a művészeti-népművészeti tárlatokra korlátozzák figyelmüket — talán úgy vélekednek, hogy a politika: száraz és körülhatárolt témakör, s mint ilyen, aligha nyújthat igazi élményt, látványosságot. Pedig a politika — napjainkban és mindeddig — az élet minden szektorát, minden pillanatát, minden megmozdulását, vagy moccanat- lanságát megszabja és átszövi. Szerencsétlenebb történelmi időkben elpusztítja mindazt, ami mozgás, élet. Hogy így van, azt érzékeltetik — a szó legteljesebb értelmében : érzékletesen, élő formában — a munkásmozgalmi múzeum kiállításai is. Szimbólum nyilvánul meg abban is, hogy e múzeum tövében bukkant rá Zolnay László a középkori szobrok és torzók garmadájára — amelyeket gonddal konzer- vált-restaurált állapotban a Történeti Múzeum királypincéjében tekinthet meg az érdeklődő. Ezek az alkotások egy kor nagyságát, gazdagságát, kultúráját idézik. S néhány szinttel följebb felidézhetjük napjaink közelmúltját, azokat a küzdelmeket, amelyek időben, cselekményben, és logikailag a mát hordozták önmagukban. Szakértő, körültekintő, sokrétű tudományos és művészi szempontokat ötvöző forgató- könyvek alapján alakulnak ki ezek a megragadóan kórós életszerű kiállítások. Az intézmény anyaga egyre gazdagodik. Rendkívül érdekes, olykor regénybe illő története van annak is, hogyan kerül tulajdonukba egy-egy apró tárgy, vagy egész hagyaték. Relikviák, személyes tárgyak, amelyeket egykori birtoklójuk az életénél is nagyobb becsben tartott és holtáig őrzött, s végrendeletében a Munkásmozgalmi Intézetre hagyta. Más tárgyak véletlenszerű birtoklói nem is sejtették, milyen dokumentatív ereje, értéke van a számukra mit sem mondó daraboknak, fényképeknek. Nemrég például Stromfeld Aurél teljes hagyatéka került ide. A legendás katona személyes tárgyai: egy aranyóra, amelyet a Tanácsköztársaságtól kapott, igazolványa, amely tanúsítja, hogy ő a Magyar Tanácsköztársaság vezérkari főnöke. A dolgozó- szobája, teljes berendezéssel. És sok fénykép: elhalványult, megkopott képek, el- törölhetetlen eseményekről, emlékezetes személyekről. Itt — a palota A épületében — évente 10—12 időszaki kiállítást rendeznek, a legkülönfélébb tárgykörben, képzőművészeti tárlattól a bélyegkiállításig. Párhuzamosan egy-egy állandó kiállítást is bemutatnak; a mostani: A magyarországi munkásmozgalom története 1848- tól napjainkig. Egy kiállítás, amelynek címe olyan száraz, mint egy tananyagé. De hát a tananyagok unalmasságáról nem az anyag tehet, hanem a feldolgozás fáradt, rutinos, érdektelen módja. Holott ugyanazt takarja, amit egy statisztika, s ugyanazt tárhatja elénk, amit ez is, az is, ha okosan szerkesztik meg, élettel töltik fel. Kültelki szoba-konyha, szegényesen bebútorozva. József Attila versei jutnak eszébe a látogatónak e sajátságos, pesti kültelki aszfalton termett skanzenrészlet láttán. Vagy a saját gyerekkora, amely hasonló környezetben teltei. Prolilakás, a város peremén; nem rekonstruálva, hanem a valóság múzeumba-menté- sének módszerével, megőrizve. A Népszava egykori szerkesztőségi szobája. Van-e még élő, aki e szobákban dolgozott egykor? Falakon, körben, vitrinekben nyomtatványok, kiáltványok, újságok, plakátok. Egy megrázó erejű felnagyított fotón a vérvörös csütörtök, az első szabad május 1. — hat évtizeddel ezelőtti fotóriporter-bravúr, örök mementó az utókor számára. Céhlegények zászlai, emblémái, a munkásmozgalom fiataljaié, akiket időről időre „sétálásra” kényszerített a mozgalomban való részvételük: kirúgták őket a gyárból, ha mozgalmi tevékenységüket besúgták. Egy facsimile: a kommunista kiáltvány. A betű, amelynek szelleme elemi erővé vált. 60 évi — éppen 60 évi — rejtőzés után került napvilágra annak a plakátnak egyetlen eredeti példánya, amelyet a pesti házak falaira ragasztottak 1919 decemberében. Az új időszaki kiállítás pedig nem egy kiállítás a sok között, A közelmúltban ünnepelte az ország az első magyar munkásállam, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának hatvanadik évfordulóját. Szovjet-oroszország után Magyarország volt az első, amely tanácsállammá alakult. Ennek dicsőséges 133 napjára emlékezik a márciusban megnyitott és május közepéig nyitva tartó kiállítás. A tágas földszinti aulából impozáns lépcsősor vezet az emeletre. Itt látható az a három — a vetített programmal együtt négy — kiállítás, amely a jubileumot reprezentálja. A múzeum tulajdonában több mint 900 eredeti forradalmi plakát van; ezek közül válogatták ki a száz legérdekesebbet. Hasonlóképpen nagyszámú, jelentékeny agitatív plakátkiállítást eddig még nem láthattunk. Vörös katonák előre! Uitz Béla híres plakátja: unikum. Lunacsersz- kij írta Uitzról: „... mindenekelőtt a kollektív vihar ábrázolását tűzte ki célul”. Ez a plakátja — amelyből mindössze öt darabot tartanak számon — egyedi kifejezésmóddal és átütő erővel példázza a Lunacsarszkij által is megfogalmazott emberi-művészi habitust. A második szektort ajánljuk azok figyelmébe, akik érdeklődnek a történelem, a grafika és a bélyegek iránt. A Tanácsköztársaság idején kiadott összes bélyeget megtekinthetik, azok teljes dokumentációjával, a nyomókövek, a vésési és színvariációs próbanyomatok, a bélyegkészítés minden egyes fázisa a szemünk elé tárul, mintegy szemléltetve a folyamatos munkát. Alkalmi postahivatal bélyegzi le a levelezőlapokat. A Tanácsköztársaság pénzeiből összeállított, több ezer darabból álló gyűjtemény mutatja be — például azt is, hogy milyen szükségpénzeket állítottak elő saját hatáskörükben az egyes városok, üzemek, kellő mennyiségű aprópénz híján. Naponta minden órában vetítik az aulában azt a különleges, újszerű, múltivízi- ós technikával készült műsort, amelyet az Interpress készített erre az alkalomra, régi híradók, korabeli fotók, facsimilék, dokumentumok, hang és zene ötvözetével. Tavaly negyedmillió látogatója volt a múzeumnak; s hogy őszinte, spontán érdeklődés vezette nagy többségüket, azt illusztrálja az a körülmény is, hogy alig 50 százalékuk jött szervezett látogatóként. Az ünnepi alkalomra hét nyelvű leporellót is kiadott az intézmény, ezt a — csehszlovák, orosz, német, lengyel és más nyelveken olvasható — tájékoztató füzetet rendkívül olcsón vásárolhatják meg az érdeklődők. A Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásának történetét szemléltető tabló-összeállítást 21 új tablóval kiegészítve, vándorol- tatják: mintegy 20 kiállítás lesz Moszkvában, és a Szovjetunió más városaiban, Csehszlovákiában, Ausztriában, Bulgáriában, az NDK- ban, Laoszban, Koreában és másutt. Rajki József: Őrmester Rajki József: Könyörgő Bence József versei; Csák Erzsébet Csák Erzsébet messzire ment, írnék neki, de nem lehet, elküldenék, de nincsen kit, magam mennék, de nem illik. Elküldeném én a Holdat, hogy mondja el bánatomat. A Hold kevély, bizony nagyon, nem érti meg a bánatom. Küldeném a csillagokat értessék meg a gyászomat, a csillagok még kicsinyek, nem értik meg, hogy szenvedek. Emlék Nyergeltem, megnyargaltam bodzavessző ménest, soha, soha nem felejtem nagyanyát, az édest; Birsillatú alma mater, üres hamus kráter. Mustja mostoha már szökött kisfiút: engem senki se vár. Táncát az égen járja, ősz nagyapó a párja. Elfajzott unokája lelke zörgő csodakosár. Szíved gyümölcse óvjon a morc vádak ellen bölcsen. Éji érkezésem szép menekvésem nem lesi senki te drága jó asszony, nékem lakásul csillagot bérelj ki. Anyám Fogassörényű reggel, kerge szelek a fákon, jaj, az én legszebb tulipánom le ne taroljátok, fagyossörényű szelek, jaj, le ne taroljátok. Szalmagyűrűs asszony, anyám, kéveágyon a mezőn szült, mint a megáldott rozskalász, mire megért, meg is őszült. Mezei villamos Szél borzolja homlokát az égnek, levélhangú jegenyék beszélnek. Villamos: (hol a gyalogút letér) lőcsfogantyús és rúdlépcsős szekér. Hazafelé mosolygó nagy tökök szoronganak a vastag ódal között. Este van. Pokróc már a sötét, kék jászolban mélázik az éj. Abrakoszsák égen a telihold, felhő foltján az esti köd kifolyt. Péreli Gabriella
