Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-13 / 110. szám

o 1979. május 13., vasárnap KULTURÁLIS MELLÉKLET A budai várban: Jubileumi kiállításon az első szabad május I. 1919. május 1-i felvonulás Budapesten, a mai József Attila utcában A budai várban szépen fel­újított-átalakított, egykori királyi palota számos kultu­rális-népművelési intézmény­nek nyújt otthont. A Buda­pesti Történeti Múzeum és a Nemzeti Galéria mellett — élő jelképként — itt talál­ható a Magyar Munkásmoz­galmi Múzeum is. Azok, akik ritkán járnak múzeumba, vagy csak a művészeti-népművészeti tár­latokra korlátozzák figyel­müket — talán úgy véleked­nek, hogy a politika: száraz és körülhatárolt témakör, s mint ilyen, aligha nyújthat igazi élményt, látványossá­got. Pedig a politika — nap­jainkban és mindeddig — az élet minden szektorát, min­den pillanatát, minden meg­mozdulását, vagy moccanat- lanságát megszabja és átszö­vi. Szerencsétlenebb törté­nelmi időkben elpusztítja mindazt, ami mozgás, élet. Hogy így van, azt érzékelte­tik — a szó legteljesebb ér­telmében : érzékletesen, élő formában — a munkásmoz­galmi múzeum kiállításai is. Szimbólum nyilvánul meg abban is, hogy e múzeum tö­vében bukkant rá Zolnay László a középkori szobrok és torzók garmadájára — amelyeket gonddal konzer- vált-restaurált állapotban a Történeti Múzeum király­pincéjében tekinthet meg az érdeklődő. Ezek az alkotások egy kor nagyságát, gazdag­ságát, kultúráját idézik. S néhány szinttel följebb fel­idézhetjük napjaink közel­múltját, azokat a küzdelme­ket, amelyek időben, cselek­ményben, és logikailag a mát hordozták önmagukban. Szakértő, körültekintő, sok­rétű tudományos és művészi szempontokat ötvöző forgató- könyvek alapján alakulnak ki ezek a megragadóan kór­ós életszerű kiállítások. Az intézmény anyaga egyre gaz­dagodik. Rendkívül érdekes, olykor regénybe illő történe­te van annak is, hogyan ke­rül tulajdonukba egy-egy ap­ró tárgy, vagy egész hagya­ték. Relikviák, személyes tár­gyak, amelyeket egykori bir­toklójuk az életénél is na­gyobb becsben tartott és hol­táig őrzött, s végrendeleté­ben a Munkásmozgalmi In­tézetre hagyta. Más tárgyak véletlenszerű birtoklói nem is sejtették, milyen doku­mentatív ereje, értéke van a számukra mit sem mondó daraboknak, fényképeknek. Nemrég például Stromfeld Aurél teljes hagyatéka ke­rült ide. A legendás katona személyes tárgyai: egy arany­óra, amelyet a Tanácsköz­társaságtól kapott, igazolvá­nya, amely tanúsítja, hogy ő a Magyar Tanácsköztársaság vezérkari főnöke. A dolgozó- szobája, teljes berendezéssel. És sok fénykép: elhalvá­nyult, megkopott képek, el- törölhetetlen eseményekről, emlékezetes személyekről. Itt — a palota A épületé­ben — évente 10—12 idősza­ki kiállítást rendeznek, a legkülönfélébb tárgykörben, képzőművészeti tárlattól a bélyegkiállításig. Párhuza­mosan egy-egy állandó kiál­lítást is bemutatnak; a mos­tani: A magyarországi mun­kásmozgalom története 1848- tól napjainkig. Egy kiállítás, amelynek cí­me olyan száraz, mint egy tananyagé. De hát a tan­anyagok unalmasságáról nem az anyag tehet, hanem a feldolgozás fáradt, rutinos, érdektelen módja. Holott ugyanazt takarja, amit egy statisztika, s ugyanazt tár­hatja elénk, amit ez is, az is, ha okosan szerkesztik meg, élettel töltik fel. Kültelki szoba-konyha, sze­gényesen bebútorozva. József Attila versei jutnak eszébe a látogatónak e sajátságos, pes­ti kültelki aszfalton termett skanzenrészlet láttán. Vagy a saját gyerekkora, amely hasonló környezetben teltei. Prolilakás, a város peremén; nem rekonstruálva, hanem a valóság múzeumba-menté- sének módszerével, megőriz­ve. A Népszava egykori szer­kesztőségi szobája. Van-e még élő, aki e szobákban dolgozott egykor? Falakon, körben, vitrinekben nyom­tatványok, kiáltványok, új­ságok, plakátok. Egy megrá­zó erejű felnagyított fotón a vérvörös csütörtök, az el­ső szabad május 1. — hat évtizeddel ezelőtti fotóripor­ter-bravúr, örök mementó az utókor számára. Céhlegények zászlai, emblémái, a mun­kásmozgalom fiataljaié, aki­ket időről időre „sétálásra” kényszerített a mozgalomban való részvételük: kirúgták őket a gyárból, ha mozgal­mi tevékenységüket besúg­ták. Egy facsimile: a kommu­nista kiáltvány. A betű, amelynek szelleme elemi erővé vált. 60 évi — éppen 60 évi — rejtőzés után ke­rült napvilágra annak a pla­kátnak egyetlen eredeti pél­dánya, amelyet a pesti há­zak falaira ragasztottak 1919 decemberében. Az új időszaki kiállítás pedig nem egy kiállítás a sok között, A közelmúltban ünnepel­te az ország az első magyar munkásállam, a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásá­nak hatvanadik évforduló­ját. Szovjet-oroszország után Magyarország volt az első, amely tanácsállammá ala­kult. Ennek dicsőséges 133 napjára emlékezik a már­ciusban megnyitott és május közepéig nyitva tartó kiál­lítás. A tágas földszinti aulából impozáns lépcsősor vezet az emeletre. Itt látható az a három — a vetített prog­rammal együtt négy — ki­állítás, amely a jubileumot reprezentálja. A múzeum tulajdonában több mint 900 eredeti forradalmi plakát van; ezek közül válogatták ki a száz legérdekesebbet. Hasonlóképpen nagyszámú, jelentékeny agitatív plakát­kiállítást eddig még nem láthattunk. Vörös katonák előre! Uitz Béla híres pla­kátja: unikum. Lunacsersz- kij írta Uitzról: „... minde­nekelőtt a kollektív vihar ábrázolását tűzte ki célul”. Ez a plakátja — amelyből mindössze öt darabot tarta­nak számon — egyedi kife­jezésmóddal és átütő erővel példázza a Lunacsarszkij ál­tal is megfogalmazott embe­ri-művészi habitust. A második szektort ajánl­juk azok figyelmébe, akik érdeklődnek a történelem, a grafika és a bélyegek iránt. A Tanácsköztársaság idején kiadott összes bélyeget meg­tekinthetik, azok teljes do­kumentációjával, a nyomó­kövek, a vésési és színvariá­ciós próbanyomatok, a bé­lyegkészítés minden egyes fázisa a szemünk elé tárul, mintegy szemléltetve a fo­lyamatos munkát. Alkalmi postahivatal bélyegzi le a le­velezőlapokat. A Tanácsköztársaság pén­zeiből összeállított, több ezer darabból álló gyűjtemény mutatja be — például azt is, hogy milyen szükségpénze­ket állítottak elő saját ha­táskörükben az egyes váro­sok, üzemek, kellő mennyi­ségű aprópénz híján. Naponta minden órában vetítik az aulában azt a kü­lönleges, újszerű, múltivízi- ós technikával készült mű­sort, amelyet az Interpress készített erre az alkalomra, régi híradók, korabeli fotók, facsimilék, dokumentumok, hang és zene ötvözetével. Tavaly negyedmillió láto­gatója volt a múzeumnak; s hogy őszinte, spontán érdek­lődés vezette nagy többségü­ket, azt illusztrálja az a kö­rülmény is, hogy alig 50 szá­zalékuk jött szervezett láto­gatóként. Az ünnepi alka­lomra hét nyelvű leporellót is kiadott az intézmény, ezt a — csehszlovák, orosz, né­met, lengyel és más nyelve­ken olvasható — tájékoztató füzetet rendkívül olcsón vá­sárolhatják meg az érdeklő­dők. A Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulá­sának történetét szemléltető tabló-összeállítást 21 új tab­lóval kiegészítve, vándorol- tatják: mintegy 20 kiállítás lesz Moszkvában, és a Szov­jetunió más városaiban, Csehszlovákiában, Ausztriá­ban, Bulgáriában, az NDK- ban, Laoszban, Koreában és másutt. Rajki József: Őrmester Rajki József: Könyörgő Bence József versei; Csák Erzsébet Csák Erzsébet messzire ment, írnék neki, de nem lehet, elküldenék, de nincsen kit, magam mennék, de nem illik. Elküldeném én a Holdat, hogy mondja el bánatomat. A Hold kevély, bizony nagyon, nem érti meg a bánatom. Küldeném a csillagokat értessék meg a gyászomat, a csillagok még kicsinyek, nem értik meg, hogy szenvedek. Emlék Nyergeltem, megnyargaltam bodzavessző ménest, soha, soha nem felejtem nagyanyát, az édest; Birsillatú alma mater, üres hamus kráter. Mustja mostoha már szökött kisfiút: engem senki se vár. Táncát az égen járja, ősz nagyapó a párja. Elfajzott unokája lelke zörgő csodakosár. Szíved gyümölcse óvjon a morc vádak ellen bölcsen. Éji érkezésem szép menekvésem nem lesi senki te drága jó asszony, nékem lakásul csillagot bérelj ki. Anyám Fogassörényű reggel, kerge szelek a fákon, jaj, az én legszebb tulipánom le ne taroljátok, fagyossörényű szelek, jaj, le ne taroljátok. Szalmagyűrűs asszony, anyám, kéveágyon a mezőn szült, mint a megáldott rozskalász, mire megért, meg is őszült. Mezei villamos Szél borzolja homlokát az égnek, levélhangú jegenyék beszélnek. Villamos: (hol a gyalogút letér) lőcsfogantyús és rúdlépcsős szekér. Hazafelé mosolygó nagy tökök szoronganak a vastag ódal között. Este van. Pokróc már a sötét, kék jászolban mélázik az éj. Abrakoszsák égen a telihold, felhő foltján az esti köd kifolyt. Péreli Gabriella

Next

/
Thumbnails
Contents