Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
1979. május 13., vasárnap « SZÜLŐFÖLDÜNK Móra Ferenc a XX. századi magyar prózairodalom egyik kiemelkedő alakja volt. Nem tartotta magát nagy írónak, hiszen önmagáról, alkotó tevékenységéről így nyilatkozott: „Én az irodalomnak csak barkácsoló kismestere vagyok. Én utánam nem maradnak piramisok, sokat kell fúrnom, faragcsálnom. Nem vagyok négy re- giszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok csillag, csak rőzsetűz, de az amíg ég, meleget tud adni az egyszerű embereknek.” Ez a melegség árad abból a kis tárcából is, amelyet Móra Ferenc Mezőhegyesről írt, s amelynek érdekessége az, hogy eddig egyetlen Móra-köletben sem szerepelt. A szegedi Somogyi Könyvtár Vajda László által összeállított kéziratos bibliográfiájából tudjuk, hogy a cikk a „Mezőhegyesi újságok” címmel a Világ c. lap 1925. szeptember 22-i számában jelent meg. Móra Ferenc Mezőhegyesen A Líceum épülete Műemlék könyvtáraink Az Egri Föegyházmegyei Könyvtár A könyvtárterem (MTI-fotó — KS) Az írás arról szól, hogy a sok híres emberrel együtt Móra Ferencet is meghívták Mezőhegyesre. Az író a meghívást elfogadta és látogatása alkalmával beírta nevét a vendégkönyvbe. Eközben megjegyezte: „Ki is kürtölöm, mit láttam Mezőhegyesen.” Semmi olyat nem nézett meg, amit mindenki láthat. Nem tekintette meg a ménest, a lovakat, mert amint mondja: „Gyalogsorra születtem én, azon is maradok, míg a Szent Mihály lovát ki nem rendelik hozzám. (Ahogy én magam ismerem, arra se szállók fel a magam jóvoltából.)” Mi érdekelte Mórát Mezőhegyesen? Erről így ír: „Az egyetlen lelkes állat, amit megnéztem, a Miska volt. Nem is tudom biztosan: amit-e, vagy akit? Miska tudniillik egy szelídített róka, vasrostélyos ketrecben lakik, búzaszem van eléje szórva és vagdalt sárgarépa. (Brr, mégis csak ami ez a tökéletlen.) — És ezen él a szegény pára? — Dehogy. Ezen a verebek élnek és Miska verebeken él. Meglátják a búzát, meg a répát, besurrannak rá a rostélyon és akkor Miska elkapja őket. Ohó, hiszen ez magasabb diplomácia! Ha a nemzetekkel történik ilyesmi, akkor azt úgy hívják, hogy történelem. Van talán Miskának valami kapcsolata az entente-tál?” Miután megnyugtatják, hogy nincs; Mórának eszébe ötlik: ő tulajdonképpen egész könyvet írt a rókáról, csalavári Csalavérről, bár élő rókát most lát először. Arra a kérdésre, hogy szabadon szokták-e engedni? — azt a választ kapja: igen, mert Miska szelíd állat, s nem bánt senkit. „ ... legfeljebb a gyöngytyúkot szaggatja meg, de azt is csak értelmességből teszi: nem bírja hallgatni a rikácsolásukat. (Én sem sokáig bírtam: próbáltam kiérteni belőle valamit: de nem ment — nem vagyok én parlamenti tudósító.)” Miska testvérét, a Marcit is meglátogatta Móra, de vele nem volt szerencséje, mert mint írja, „ ... kiszabadulva a libák közé ugrott és ... egy ijedt ember orron ütötte, s most Marci az udvar sarkában haldoklik.. .” Mezőhegyesen Móra szemügyre vette a kukoricamolyt is. Vele kapcsolatban megjegyzi: „Könnyű volt rátalálni, mert ennek a seszínű, hitvány kis pihének az útját olyan nyomok jelzik, mint a rohanó lovashadakét: ahol övé az impérium, ott egymás hegyén-hátán heverő, letört kukoricaszárba botladozik a láb. A kukoricamoly — becsületes nevén Botys nubilalis-nak hívják a becstelen férget — nyár elején rajzik, mikor a kukorica a zabját hányja. (Ezt is nehéz volna más nációval megértetni, hogyan hányhat a kukorica, méghozzá zabot.) A rajzó pillének arisztokratikus hajlamai vannak: a címerét keresi ki a kukoricának, ott csinál bölcsőt a jövő nemzedéknek, a hernyónak. A kikelő hernyó felfelé már nem mehet, kénytelen lefelé zülleni...” A belülről kirágott kukoricaszár azután elszárad, vagy letörik. A kukoricamoly esküdt ellensége a Ceromasia légy. A szerző ezt így jellemzi: „...a Ceromasia mama belerakja petéit — egyenesen a kukoricamoly hernyóiba, ahol már készen találják a jó édes tejbekását. Így eszi meg egyik hernyó a másikat, s így lesz a molypihék nyári szerelméből nagy családi perpatvar őszre. Nagyon nehéz azt egy Botys nevezetű férfipillangónak megérteni, hogy hogyan lehet az ő ivadéka Ceromasia légy. Dehátt ez az ő dolguk, abba mi ne avatkozzunk, mivel az ilyen titkokat ez emberi férgek társadalmában nem jó feszegetni. A fő az, hogy ezt a derék legyet el tudjuk szaporítani, akkor elfogy a moly és megmarad a kukorica.” Móra azt is megállapítja, hogy „az amerikai farmerek csak most kezdik szidni Noét, hogy miért tette be a kukoricamolyt a bárkába” A kukoricamoly ugyanis Amerikában is elterjedt, ellensége — a Ceromasia légy — viszont nem. Mórával egy időben amerikai kutatók jártak Mezőhegyesen és tanulmányozták „a kukoricamoly és a Ceromasia légy biológiáját. Persze, nem a moly a fontos, hanem a légy. Azt szeretnék betelepíteni Amerikába, mint nagyon kívánatos elemet, akivel szemben nem gilt a bevándorlási tilalom, csakhogy olyan az amerikaiak szerencséje is, hogy a moly magától is ment, a légy meg akkor se akar menni, ha viszik. Mire kiér, döglött légy lesz belőle, akárhogy gondját viselik. Most úgy járnak a kedvébe, hogy egyelőre csak a francia tengerpartig viszik — molyt ott is találni, annak a hernyójában kitenyésztenek klímaváltozást, előkészítik az új életre, s néhány év múlva telepítik át a prérikre.” A földikutyát az író így mutatja be: „ ... laikusul is tudunk róla annyit, hogy vakondok nagyságú rágcsáló, a pocokfélék közül való, s csökevényes szeme akkora, mint a mákszem. De több nem is igen kell neki belőle, mert a földben, ahol sok szobás, ámbitusos, mellékhelyiséges kvártélyt épít magának, ezzel se tud mit csinálni. Ennél többet aztán a tudósok se igen tudnak róla, éppen azért vetették rá magukat a zoológusok, hogy repülőgépen viszik vendégségbe. Az életmódját csak élő példányokon tanulmányozhatják, a vasúton való szállításba pedig beledöglik. (A sok bosszúság miatt, amit az útlevélvizsgálat, meg a fináncok okoznak.)” Mórának még megemlítik, hogy a Nemzeti Múzeumnak is Mezőhegyesről van az egyetlen földikutya példánya, noha egyesek szerint Vásárhelyen is találhat. Ebből aztán vita keletkezett, melyet Móra így összegez: „Utóvégre, ha a görög városok versenyezhettek Homéroszért, a magyar mezők is versenyezhetnek a földikutyáért. Szeretném én látni azt az eposzköltőt, akiért a British Múzeum express repülőgépet küldene.” Móra még megcsodálja a cséplőgépek 5 ezer voltos vezetékein ülő mezőhegyesi fecskéket, és megállapítja, hogy ha két szárnyukkal egyszerre érintenék mindkét vezetéket, rögtön holtan buknának le. A fecskék azonban tudnak vigyázni, s Móra fanyar humorral megjegyzi, hogy belőle rossz fecske lett volna. Móra Ferenc Mezőhegyesi újságok című tárcája igazi mestermunka. Az itt bemutatott részletekből is kitűnik e nagy író ember- szeretete, remek stílusa, humoros hangvétele. A helytörténeti kutatónak nem lehet célja és feladata Móra Ferenc írói munkásságának ismertetése és értékelése. A járásunkban levő Kunágota községről több elbeszélést, tárcát, karcolatot, régészeti tanulmányt írt. Ezek gyűjteményes kötetekben, vagy önálló kiadványként jelentek meg. Születésének közelgő 100. évfordulója alkalmából ezzel az írással kívánjuk felhívni az érdeklődők figyelmét Móra életművének megyei vonatkozásaira. Balogh György A volt Líceum épülete, amelyben ma a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola működik, 150 éve ad otthont a tanárképzés intézményeinek. A mostani főiskolát 1950-ben Debrecenből helyezték Egerbe, s 1969 óta viseli a HoSi Minh nevet. Az épület az alapító Esz- .terházy Károly egri püspök terve szerint egyetemnek készült. A munkálatok 1765- ben meg is kezdődtek, de mire az egyetem 1793-ban megnyithatta volna kapuit a tanulni vágyók előtt, addigra napvilágot látott Mária Terézia Ratio Educationisa, amely többek között kimondja, Rogy az egyetemeket Pestre kell telepíteni. II. József pedig, amikor az építkezés megtekintésére Egerbe érkezett, a legenda szerint azt mondta, hogy kaszárnyának fogja használni az épületet. Ha Eszterházy elképzelése megvalósulhatott volna, akkor az egri lett volna Magyarországon az első négy- fakultásos (teológia, bölcselet, jog- és orvostudomány) egyetem. Az egyre korszerűsödő oktatás követelményeihez igazodva nemcsak kápolnát és könyvtárt helyeztek el az egyetem épületében, hanem — a természettudományok tanításához segítséget nyújtó — csillagvizsgáló tornyot is. Itt, a régies szóhasználattal Spekulának nevezett obszervatóriumban az eredeti, a 18. században legmodernebbnek számító csillagászati műszereket tekinthetik meg az érdeklődők... Bőven akad azonban könyvcsemege is a könyvtár 33 középkori kódexe, 94 ősnyomtatványa. 750 régi magyar nyomtatványa és nagy számú kézirata között. Itt őrzik például az egvetlen Magyarországon található Mozart-kéziratot, amelyet a híres zeneszerző 1787-ben, édesapja halála után írt leánytestvérének. A könyvtár tárlójában állították ki Mikes Kelemen törökországi leveleskönyvének egyik eredeti, kéziratos példányát. Szintén itt látható Dante Divina Commediájának első latin nyelvű fordítása, a XV. század elejéről. A magyarországin kívül ennek a kódexnek még két példányáról tudunk, az egyiket a British Muse- umban, a másikat pedig a Vatikán könyvtárában őrzik. A három közül az Egerben kiállított a legértékesebb. Ezt a példányt Sere- valle, a fordító a Tridenti Zsinaton, 1414-ben adta át Zsigmondnak. A magyar királynak címzett ajánláson kívül kommentár, teológiai értelmezés is íródott hozzá, amely különösen a humanizmus-kutatók számára nagy kincs. A kódexek közül jelentős még az 1400-as évek elejéről, vagy talán még korábbról származó, misztériumjátékokat és ezek kottáit tartalmazó Eriauber Spiele. 1966-ban adta ki a Corvina Kiadó a Horae Beatae Mariae Virginis című minia- tura fakszimiléjét, amelynek eredetije szintén az Egri Főegvházmegyei Könyvtár tulajdona. A természettudományok köréből az állomány legjelentősebb darabja a Sorbonne híres csillagászának, John of Hollywoodnak Európa- szerte híres De Sphaera Mun- di című munkája. A- főiskola és a Főegyházmegye könyvtára egy épületben működik. A két intézmény munkája azonban homlokegyenest eltérő. A főiskola könyvtárában is vannak régi, 1700 körüli könyvek, de ezek egyelőre feltáratlanok. A mintegy 150 ezer kötetes állomány főleg pedagógiai és marxista-leninista szakirodalommal látja el olvasóit. Ezért a főiskola hallgatói, ha kutatómunkára adják fejüket, inkább a Főegyházmegyei Könyvtárat keresik fel. Ézt a kölcsönzési nyilvántartás is bizonyítja, az érseki könyvtár legtöbb olvasója a főiskola tanára vagy diákja. Egyébként a könyvtár 400— 600 beiratkozott olvasója évente 30—37 ezer kötetet kölcsönöz, tehát háromévenként „kiolvassák” a könyvtárat. A kölcsönzést nem tévedésből írtam. A könyvtár olvasószobája ugyanis egyúttal a könyvtárosok dolgozó- szobája is. De ez a helyiség sem különül el kellőképpen a műemlék jellegű termektől. így a könyvtárra kíváncsi évi 45 ezer turista zavarná az itt dolgozó kutatókat. Jobb megoldás híján még a folyóiratokat is kénytelenek kölcsönadni. Az, hogy két könyvtár és a főiskola „osztozik” az immár 200 éves épületen, még inkább fokozza a szinte mindenütt jelentkező helyhiányt. Eredetileg csak egy díszes kivitelű könyvtártermet alakítottak ki. Berendezését Fellner Jakab tervezte és Lotter Tamás egri asztalos faragta. A Tridenti Zsinatot ábrázoló freskó — Kracker János munkája — az egyébként sima mennyezetet boltívessé varázsolja. Ebben a templomszerű csarnokban helyezték el az állomány alapját képező húszezer kötetet. Később még két termet csatoltak a könyvtárhoz, de ezekben csak 30 ezer kötet fért el. A múlt századvégén szükség lett még egy könyvtárteremre, melyet a mai tornaterem helyén hoztak létre... A távlati tervek szerint, ha a főiskola új épületet kap, a volt líceumban kulturális intézményeket helyeznek el. Ekkor a kápolnában levő könyvek külön terembe kerülnek, újabb raktárhelyiségekkel és egy 20—25 férőhelyes olvasóteremmel bővül a könyvtár. A kápolnát pedig — az esztergomi mintájára — egyházi múzeumnak lehetne berendezni. De e szép elképzelés megvalósításáig is tenni kellene valamit. Hiszen mind több kutató keresi fel a könyvtár értékes, szinte minden Egerben nyomtatott és Egerre vonatkozó művet magába foglaló helytörténeti anyaga miatt. Az olvasók kiszolgálása csak úgy oldható meg, ha a könyvek annak rendje-mód- ja szerint polcokon sorakoznak. Ezért néhány fémállványt vásárolnak. Ezek ugyan nem illenek a barokk környezethez, de „ideiglenesen” megoldják a helyhiányt. A távlati terv pedig, reméljük, hamarosan valósággá válik. Mátraházi Zsuzsa Móra Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából felújították az író szülőházát Kiskunfélegyházán. Az egykori Szarvas utcai — ma Móra Ferenc utca — házat az 1950-es években Mezősi Károly irodalom - történész kutatta fel. A nádtetős kis házban, eredeti tárgyak felhasználásával, rendezték be az író apjának, Móra Márton szűcsmesternek a műhelyét (MTI-fotó — Karáth Imre — KS) (
