Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
1979. május 13., vasárnap \ „Fájó szívvel elmegyünk tovább ... Ballagás Békésen Hiába jósolt pénteken este a meteorológia napos időt, már kora reggel esett az egész országban. így aztán az alma matertől búcsúzó, érettségizők sem ballaghattak jó hangulatú, májusi napfényben, a dal, amit énekeltek mégsem lett fakóbb, mégsem volt kevésbé a könnyeket is előcsaló búcsúzásé. A békési gimnáziumban és szakközépiskolában négy nappali osztály és két felnőtt: a szakmunkások szak- középiskolájának hallgatói és a gépész levelezők készültek a soha vissza nem térő percre, amikor számukra utoljára csendül meg az iskola kis harangja (feldíszítve minden jóval), és sétára hívja a bal- lagókat. Nagyon sokan voltak ott ezen a békési ballagáson, szülők, jó barátok, szomszédok és ismerősök, hogy tanúi legyenek másfél száz búcsúzó ünnepének. Elöl a IV/D-s lányok énekeltek, közrefogva Verbai Lászlóné osztályfőnököt, utána a többiek sorban, és meg nem szűnt ajkukon a dal: „Fájó szívvel elmegyünk tovább, kedves iskolánk szép jó éjszakát ...” Az eső az iskola tornatermébe irányította a diáksereget és a vendégeket, itt búcsúzott Szövő Klári a negyedikesek nevében, és itt mondott szép beszédet Verbai Lászlóné. Azután a harmadikosok átvették az iskola és a KISZ-szervezet zászlaját, majd megindultak mind ki a város főterére, hogy elhelyezzék koszorúikat a TaA lányok között a tanárnő: Verbai Lászlóné nácsköztársaság emlékművén. Virág és virág mindenütt, mosolygós, könnyes arcok: ballagás. Békésen is ugyanígy történt... (s. e.) Iskolapszichológus a„közgében” Máris mutatkoznak az eredmények Pap Istvánná osztályfőnök a szakmunkások szakközépiskolájának végzőseivel Ballagásra hív a kis harang. Aki húzza: Juhos Andrásné, hivatalsegéd. Egy tábla a sok közül... „Búcsúzunk” Fotó: Gál Edit Békéscsabán, a Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola udvarán szinte pezseg az élet. A hangszóróból áradó beatzene, de méginkább a kellemesen melengető tavaszi napsütés kicsalogatta az óraközi szünetben a sok beszélgető, nevetgélő, kék köpenyes fiatalt. A forgatagban azon töröm a fejem, kihez forduljak kérdéseimmel: tudják-e, ki náluk az iskolapszichológus, s ismerik-e a munkáját? Alapjában véve teljesen mindegy, keresek valakit, s zavar e bőség a választásban. Aztán észreveszek egy piros köpenyes leányzót, odamegyek hozzá. — Az iskolapszichológus ? Zsófi néni, Barátnő Szekeres Zsófia. De, hogy mi a dolga ... ? — Matajsz Valéria segélykérő tekintettel fordul másodikos osztálytársaihoz, Hovorka Zsuzsához és Radovics Ildihez, akikkel eddig beszélgetett. Zsuzsa kisegíti: — Osztályfőnöki órát tartott nekünk! — Igen — veszi vissza a szót Vali —, az egyéni és a közösségi érdekről beszélt. Az osztályfőnökünk inkább más, az osztályt közvetlenül érintő témákat hoz fel. Zsófi néni meg ilyesmit. Nagyon szeretjük, mert olyan fiatal, meg olyan kedves, közvetlen. — Ha lenne valami gondod, amin egymagad nem segíthetsz, odamennél hozzá? — kérdem. — Igen. Azt hiszem oda. Biztos segítene nekem, ha elmondanám, hogy mi bánt. * * * Pillér Sándor igazgatói irodájában jóleső a csönd a kinti zsivaly után. Beszélgetünk : — Azt hiszem, az egész országban Budapesten van még olyan iskola, ahol iskolapszichológus dolgozik. Éppen a „nevelő” iskolából kiindulva látszott indokoltnak, hogy a tervszerű és tudatos nevelő munkát egy, csak e munkakörben dolgozó, pedagógiai szakot végzett nevelő irányítsa. Az elgondolás létjogosultsága a kezdet óta nem csupán látszat, feltételezés, hiszen az eredmény, amit eddig elértek, önmagáért beszél. — Útkereséssel indultunk 1972-ben. Nem volt gyakorlati tapasztalat, melyet átvehettünk volna. Azóta úgy érzem, sokat haladtunk előre. Ha van pszichológusunk, sokrétűbben megismerhetjük az iskola kisebb-na- gyobb közösségeit, a gyeresok dolga van a pszichológusnak, most Barátnénak, előtte pedig dr. Rück And- rásnénak, az iskola eredeti pszichológusának, aki már hosszabb ideje gyesen van. Barátnő napi két órát áldozhat erre a feladatra, amit tud megtesz. Talán majd Rück tanárnő — ha visszajön — 8 órában sokkal többet tehet és többet is segíthet tanártársainak és a gyerekeknek. * * * A diákok által Zsófi néniként emlegetett Barát tanárnő nehezen áll rá a beszélgetésre. — Én csak napi két órában, mellékfoglalkozásként végzem ezt a munkát... Eredetileg az iskolacentrum leánykollégiumában vagyok nevelőtanár. Végül megegyezünk, hogy e kettő nem zárja ki egymást, sőt elválaszthatatlan Beszélgetés az óraközi szünetben Fotó: Gál Edit keknek az élet különböző területeiről kialakított nézeteit, hatékonyabbá lett e nevelő tevékenységünk, s jobban látjuk a feladatokat. Támaszkodni lehet az iskolapszichológus felméréseire is. Legutóbb a gyerekek életmódjáról készült ilyen, nagy érdeklődéssel fogadták pedagógusaink. Ugyancsak hasznos volt az elmúlt évi, a közösségekről folytatott vizsgálat is. Persze, azért van még mit javítani. Pillér Sándor éppen nem az az ember, aki megelégszik a részeredményekkel : — A színvonalasabb nevelés érdekében szorosabb, és egyre bizalmasabb kapcsolatot kell kialakítani a gyerekekkel. Az, hogy iskolánk több, mint 700 tanulójával rendszeres személyes kapcsolatunk legyen, majdnem lehetetlen. így aztán Közművelődési bizottság • • a szarvasi OKI-ben Élménybeszámolók Afrikától Amerikáig — Gyermeklélektani előadások — Szabás-varrás tanfolyam Képzőművészeti kiállítás nyílt a napokban Szarvason, az Öntözési Kutató Intézet könyvtárában. Ez alkalommal Pozsgay Tilda amatőr festőművész alkotásait láthatták az érdeklődők. Megtudtuk, hogy a kiállítást a közművelődési bizottság szervezte. Felkerestük Dr. Izsáki Zoltánnét, a közművelődési bizottság titkárát, hogy mondana valamit a programjukról. — Amikor az éves programot összeállítottuk, arra kellett gondolnunk, hogy az intézet sajátos jellegénél fogva az itt dolgozók szakmai és politikai műveltsége nagyon heterogén. Azt szeretnénk, h,a rendezvényeinken mindenki megtalálná számára a megfelelő szórakozást, művelődést. Ezért is rendeztünk képzőművészeti kiállítást, és a közeljövőben egy szobrászművész alkotásait mutatjuk be. Májusban sor kerül könyvkiállításra és vásárra, ahol szakmai és szépirodalmi könyvekkel szeretnénk megkönnyíteni a válogatást, a vásárlást. Bekapcsolódunk a városi művelődési ház, a főiskola és az óvónőképző kulturális rendezvényeinek szervezésébe is. Megszerveztük az asz- szonyoknak a szabás-varrás tanfolyamot. Igen nagy sikert arattunk vele. Azt kérték: folytassuk a tanulást, igen nagy hasznát veszik odahaza a szabás-varrásnak. Ráadásul sokat lehetnek együtt, ami kikapcsolódást jelent a mindennapi munkából. Tagokat delegálunk a Tes- sedik Sámuel nyári szabad- egyetemre, részt vettünk a szocialista brigádok vetélkedőjének előkészítésében. Intézetünkben nyáron sok a szakmai bemutató hazai és külföldi vendégek számára. Az intézet vezetői mindenkor számíthatnak arra, hogy a szervezésben a közművelődési bizottság részt vesz. 'A- nemzetközi gyermekév alkalmából gyermeklélektani előadást rendezünk, amelyen a család és a gyermek kapcsolata kerül megvitatásra. Elmondanám még, hogy ősszel a külföldön járt kutatók tartanak élménybeszámolókat, diafilm-vetítése- ket. Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kutatóin^ Afrikától Amerikáig a világ minden táján megfordultak és sok érdekes élményről adhatnak számot. Segítünk a szakszervezetnek, a KISZ-nek is az események megszervezésében, hiszen végül is egy a cél: a közművelődés elősegítése. A. R. egységet alkot, hiszen ki az, aki közelebb férkőzhetne a gyerekek bizalmához, ha nem ő, aki együtt él velük a kollégiumban? — Tulajdonképpen az osztályfőnöki munkaközösséget vezetem, ha tanácsot kérnek tőlem, segítek, megszervezem a rendhagyó órákat, gondoskodom a segédeszközökről és így tovább. Persze, magam is tartok órákat, általában a családi életre nevelés témaköreiben. Itt aztán aranyélete van az osztályfőnököknek — gondolom —, ám Barátné hamar ennek az ellenkezőjéről győz meg. — Jóval nehezebb nekik, hiszen tervszerűbben, ösz- szehangoltabban kell dolgozniuk. Mióta Rückné elment, különösen az évfolyamvezető osztályfőnököknek lett több feladatuk. Munkája nagy részét magukra vállalták és nekem is rengeteget segítettek. Mikor a „gyermekei” kerülnek szóba, már könnyebben beszél. — Különösen a tanítást szeretem. Volt, hogy nem engedtek el a kicsengetés után, körém gyűltek, úgy beszélgettünk tovább az adott témáról. Szívesen készítek felméréseket is, mert roppant érdekes dolgok derülnek ki belőlük. Az egészséges életszemlélet, az egészséges életmód kérdéseinek összegzését most készítettem el. Hiszem, hogy segít a további nevelőmunkában. Sok gyereket érintett, alkalmas a hibák feltárására. Kiderült például, hogy a többségnek naponta egy-két órás szabad időnél több nem marad; ötven százalékuk nem tud úszni, és sorolhatnám tovább a tapasztalatokat. A „közgé” iskolapszichológusa pályaválasztási és érdekvédelmi felelős is. — Ez utóbbiért többet kellene tennem, ám éppen ez az a terület, amelyen senki nem tudja, hogy tulajdonképpen mi is a teendője? Végül a terveiről esik szó, s arról, hogy mit tesz, ha Rückné, az iskolapszichológus ismét visszatér. — Jövőre bevezetik az osztályfőnöki órák új tantervét. Erre már most készülnünk kell. Nagy előnye lesz, hogy jobban tudjuk majd pótolni a szakközépiskola hátrányait, több idő jut a képzőművészettel, s a természettudományokkal való ismerkedésre. Ha a kolléganőm visszajön a gyermek- gondozási szabadságról? Akkor maradok továbbra is nevelőtanár, egy sor tapasztalattal gazdagabban... Nagy Ágnes
