Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-13 / 110. szám

1979. május 13., vasárnap e Minden az emberen múlik Látogatóban a tejtermelési versenyben győztes szarvasi Dózsa Tsz-ben n fénycsőtől a tolatólámpáig A kondorosi Egyesült Ter­melőszövetkezet gépjavító ágazatának természetesen el­sőrendű feladata a szövetke­zet erő- és munkagépeinek karbantartása, javítása. A község határában létesült korszerű gépjavító állomás azonban más feladatokat is ellát. A 240 dolgozójuk kö­zül egy 30 tagú brigád fény­csőlámpatesteket szerel ösz- sze a VILLTESZ-nek és a VILLGÉP-nek. A négy éve működő részleg másik fel­adata az autóbusz- és pótko­csis tehergépkocsikhoz kü­lönböző lámpatestek gyártá­sa. Ilyenformán az elmúlt évben 13 ezer Vénusz típusú neonfénycső, továbbá 4000 kisebb fajta fénycső lámpa­testet szereltek össze, vala­mint az Ikarusznak százezer villogót, féklámpát, helyzet­jelző és tolatólámpát készí­tettek. Itt főleg olyan idősebb tsz- tagokat foglalkoztatnak, akiknek ma már nehezebb lenne a földeken, a tűző na­pon dolgozni. A forgácsolóműhelyük bér­munkában a MEZŐGÉP Tröszt Békés megyei gyárai­nak, gyáregységeinek készít alkatrészeket, elsősorban a kukoricaadapterekhez. Ez a műhely is kapcsolatban van a VILLGÉP-pel, mivel kü­lönböző elektromos gyors- darabolókhoz, kézi csiszolók­hoz alkatrészeket forgácsol számukra. S még egy feladata van a mezőgazdasági gépek javítá­sán kívül a kollektívának: az építőbrigáddal együtt külön­böző szakipari — mint laka­tos, bádogos — tevékenysé­get folytatnak az építők után. A Hajtóművek és Festő- berendezések Gyárának (HAFE-nek), ,a békéscsabai 3. számú gyára tavalyelőtt újsághirdetésben munkát ajánlott érettségizett fiata­loknak. A jelentkezőknek kilátásba helyezte, hogy két éven belül erősáramú be­rendezés szerelő szakmun­kásvizsgát tehetnek. Tizennégyen jelentkeztek. Közülük hárman főiskolára kerültek, egy pedig másho­va ment dolgozni. A szak­munkásvizsgát előkészítő tanfolyamon 7-en vesznek részt. A vizsga júniusban lesz. Novák Marika mezőgazda- sági szakközépiskolai vég­zettséggel került a gyárba. Nem volt kedve a növény- termesztéshez, „irodás” sem akart lenni. Elolvasta a HAFE hirdetését, melyben különösen a továbbtanulás­nak, a szakmunkás-bizonyít­vány megszerzésének lehe­tőségét tartotta kecsegtető ajánlatnak. A műhelyben jól érzi ma­gát, amiről így beszél: — Érdekes a munkánk. A festékszóró berendezések elektromos vezérlő berende­zését szereljük. Valamennyi­en fiatalok vagyunk, jól megértjük egymást. — A keresetük? — Arra sem panaszkodha­tunk. Mindent egybevetve szerencséseknek érezzük magunkat, hogy két évvel ezelőtt idejöttünk dolgozni. És most már azt is elhatá­roztuk, hogy célul tűzzük a szocialista brigád cím elnye­rését. Tóth István a gimnázium­ban még a kémia iránt von­zódott. Közben az MHSZ rá­diós klubjában az elektro­mosság is felkeltette az ér­deklődését. Végül az utóbbit Az 1978. évi országos tej­termelési versenyben a szarvasi Dózsa Tsz III. he­lyezést ért el. Magyartarka tehénállományuk egy laktáció alatt átlag 4595 kilogramm tejet adott. Az előkelő helye­zés nem érte váratlanul a tehenészeket, hiszen nem elő­ször nyertek megyei, illetve országos elismerést. Kíván­csiak voltunk: hogyan, mi­lyen körülmények között dol­goznak a tejtermelési ver­seny győztesei. — Először 1974-ben ne­veztünk be tej termelési ver­senybe — mondja erről Ko- csondi Mihály főállattenyész­tő. — Akkor elnyertük a me­gyei nagydíjat és a megyei különdíjat. 1975-ben ismét mienk volt a megyei nagydíj, sőt 1976-ban is. 1977-ben már előrébb jutottunk: megkap­tuk az országos különdíjat, az MSZMP KB jubileumi ok­levelét, valamint a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium oklevelét a Szak­ma Kiváló Brigádja címmel. A tehenészetünkben a fejlő­dés töretlen, amint az ered­mények mutatják. Miért éppen a tehenésze­tet fejlesztették ilyen nagy intenzitással? Minden mezőgazdasági üzem rendelkezik bizonyos adottsággal. Nos, nálunk a természeti ég közgazdásági adottságok kitűnően alkal­masak arra, hogy olcsó tö­megtakarmányt állítsunk elő nagy mennyiségben. Ez pedig akkor gazdaságos igazán, ha állati végtermékben értéke­választotta életpályának.^ Így került, a gyárba. Elégedett a helyzetével: — Változatos, sokrétű a munkánk, szívesen csinálom — jelenti ki. — Mi a további célja? — Egyelőre a szakmunkás- vizsgát szeretném sikeresen letenni. Nem lesz könnyű. Aztán a katonaidő követke­zik ... — Utána? — Valószínűleg itt fogok dolgozni továbbra is. Soha nem voltak különös ábránd­jaim. De hát egy szakmun­kás is sokat tehet, ha ért a dolgához és képes haladni a korral. Szegedi Endre a szakközép- iskolában útépítést tanult. Érettségi után a DÉLÉP- hez került. A villamosság azonban egyre jobban érde­kelte. Jelentkezett főiskolá­ra, de a felvételi vizsgája nem sikerült. A HAFE hirdetése éppen kapóra jött. Felvették a gyárba és most a többiekkel együtt szakmunkásvizsgára készül. — Azután ismét pályázik majd főiskolára? — Az előzőleg is csak áb­ránd volt, mégpedig nem is az enyém, hanem a szüléi­mé. Én elégedett vagyok a munkámmal. Arra törek­szem. hogy jól értsek ahhoz, amit csinálok. — Hogy akarja elérni? — Főként önműveléssel, szakkönyvek, folyóiratok ol­vasásával. Bizonyára hosz- szabb-rövidebb ideig tartó tanfolyamok is lesznek egy- egy új termék gyártásának a bevezetése előtt. Megyek, tanulok. Nekem az egyetem, vagy a főiskola nem hiány­zik. Bak Jánosnak már diák korában az volt az elképze­sítjük. Százhúsz hektár ős­gyeppel rendelkezünk, amit menet közben felújítottunk, s itt a terméshozam ötszörö­sére emelkedett. A lucerna szintén bő termést hoz ezen a tájon. A várostól mind­össze két kilométer a tehe­nészeti telep, jó úton, meg­felelő a közlekedési lehető­ség. Aki szeret dolgozni, itt megtalálja anyagi számítá­sát és erkölcsi megbecsülés­ben is részesül. Szarvason — különösen a tanyavilágban — nagy volt a szarvasmarha-tenyésztés hagyománya. Oly annyira, hogy még ma is évente egy­millió liter tejet vásárolunk fel háztáji gazdaságokból. Nos, ezekkel a jószágszerető emberekkel kezdtük. Egy ré­szük azóta nyugalomba vo­nult, helyüket fiatalok fog­lalták el. Ma már nemcsak betanított munkások, hanem szakmunkások is dolgoznak a tehenészetben. A fiatalok pedig csak akkor jönnek er­re a területre, ha embersé­ges körülmények között dol­gozhatnak, s érvényesül a régi közmondás: „Többet ész­szel, mint erővel”. Tehát meg kell szüntetnünk a nehéz fi­zikai munkát. Mi erre a mód és lehe­tőség? Jól halad az új, 624 férő­helyes tehenészeti telep épí­tése. Saját házi brigádunk építi, remélhetőleg határidő előtt átadják a komplex te­lepet rendeltetésének. Az építkezéssel párhuzamosan a tehenek betelepítése már lése, hogy érettségi után mérnöki vagy üzemmérnöki képesítést szerez. Fel is vet­ték repülőtiszti főiskolára, de egészségügyi okok miatt egy év múlva abba kellett hagynia a tanulást. Ügy ha­tározott, hogy elektromos­sággal foglalkozó szakmun­kás lesz. Két évi gyakorlati munka után most ő is vizsgára ké­szül. H,a sikerül a vizsga, akkor majd jövőre a Kandó Kálmán Erősáramú Villa­mosipari Műszaki Főiskolán folytatja a tanulást, így ter­vezi. — Támogatást nyújt hoz­zá ,a vállalat? — kérdezem. — Igen, a meghatározott kedvezményeket biztosítja. Munka van, a fejlődés le­hetőségei jók. Rédei Sándorné, a gyár személyzeti és oktatási osz­tályvezetője elismeréssel be­szél a fiatalok magatartásá­ról, szorgalmáról és megál­lapítja: — Szerencsések voltunk azzal a hirdetéssel, amit két évvel ezelőtt adtunk fel. Nagy szükségünk van az érettségizett fiatalok mun­kájára, mert ,a jövőben még korszerűbb erősáramú be­rendezéseket gyártunk majd. — Mérnök, üzemmérnök is kell? — Igen, az elektromos tervezőknél már most több szakemberre lenne szükség. Azt szeretnénk tehát, ha a 7-ből legalább ketten felső­fokú képesítést szereznének. Azért éppen ők, mert az ed­digi gyakorlati vagy mond­juk úgy, fizikai munka ta­pasztalataival bizonyára eredményesebben tudjuk megoldani a feladatokat. M' tehát ajánljuk nekik, hogy tanuljanak, szerezzék meg a felsőfokú képesítést. Rajtuk a sor, hogy kihasználják e nagyszerű lehetőséget. Pásztor Béla megkezdődött. A régi telepe­ken egész napos osztott mű­szakban dolgoznak az embe­rek. Hajnali négy órakor kezdenek, majd néhány órá­ra hazamennek és este 7-8 óra felé végeznek. Nem biz­tos, hogy napközben min­denki pihenéssel tölti azt a néhány órát. Igaz, hogy a régi telepen is , géppel fe­jünk, de a takarmányozás, a trágya kihordása még sok fi­zikai munkát igényel. Az új telepen két műszakban dol­goznak majd. A takarmány- ellátás és a trágyakihordása gépek dolga lesz. Iparszerű tejtermelésre rendezkedünk be, itt mindenki ledolgozza a maga nyolc óráját és „alá- szolgája!” Az iparszerű tehenészeti te­lep építése törvényszerűvé vált nálunk. Olyannyira el­avultak a régi szerfás épüle­tek, hogy ha nem építünk, fel kellett volna számolni a tehenészetet. Márpedig a mi adottságaink mellett nagy kár lett volna. Az új telep a tömegtakarmánytermő terü­leten épül. így a zöldtakar­mány beszállítása igen olcsó, gazdaságos. Ezért nemcsak sok tejet termelünk, hanem a termelési költségünk is az országos átlag alatt marad. Azontúl, hogy iparkod­nak a helyi adottságokat kihasználni, véleménye szerint mi a siker igazi tit­ka? Minden az EMBEREK-en múlik, kérem! Hiába a jó törzsállomány, a korszerű te­lep, a jó minőségű takar­mány, ha a tehenész fegyel­mezetlen. A mezőgazdaság­ban talán nincs még egy te­rület, amely ennyire nagy gondosságot, fegyelmet igé­nyel. A tehenészek nem fest­ményekről ismerik a napfel­keltét, hanem nap mint nap személyesen látják. Korán kelő etnberek. A tehén el­várja a pontosságot minden­ben, de legfőbbként a fejés- ben. Nálunk végtermék után kapják a bérezést és a pré­miumot. Ez anyagilag arra ösztönzi a tehenészeket, hogy nagy precizitással dolgozza­nak. A tervfeladatot egyé­nekre bontjuk. Igen nagy a kollektív verseny húzó ereje, de ezen belül minden ember munkájára külön-külön nagy szükség van. A legjobbak természetesen a Hunyadi Szocialista Brigádban dol­goznak, de nem tagja a bri­gádnak mindenki. Azt külön ki kell érdemelni nemcsak termelő munkával, hanem a szocialista életvitellel, és ta­nulással is, hogy felvegyék brigádtagnak. A termelésben azonban addig is sok jót pro­dukálhat, aki erre számít. Amikor a Szakma Kiváló Brigádja címet megkapta a Hunyadi Szocialista Brigád, akkor is mindannyian tud­tuk, hogy az egész kollektí-, va munkájának érett be a gyümölcse. A tehenészek naponta tud­ják: ki hol tart a munkájá­val. Havonta rendszeresen munkahelyi megbeszélést tar­tanak. Ez jó fórumnak bizo­nyult. Részt vesznek itt a szövetkezet vezetői is. Még egyszer sem vált panasznap­pá, egyéni sérelemről nem beszélnek. A fő kérdés mindig: mit lehetne tenni a még jobb termelési eredményekért. Minden másért szólnak, ha például a takarmány minő­ségével vagy szállításával baj van. Egyszóval a tehe­nészek magukénak érzik a munkaterületet és maximá­lis erőfeszítéseket tesznek a még jobb eredményekért. Végső fokon ez a siker igazi Jitka. No és azt sem szabad elfelejteni, hogy a sikerélmé­nyek újabb, nagyobb felada­tok megoldására inspirálnak mindannyiukat. Ügy érzem: ha felépül az új, korszerű tehenészeti te­lep, minden feltételt bizto­síthatunk ahhoz, hogy vonzó legyen ez a pálya, és a fiata­lok legjobbjai jelentkezzenek tehenésznek. Ary Róza Érettségi után, szakmunkásvizsga előtt Tipegő topánkák Túl a 400 ezer páron. Ennyi női cipőt küldött útjára az ENCI kollektívája az idén. Szívesen vásárolják azokat itt­hon, s ugyanúgy határainkon túl is. Ahhoz azonban, hogy szalagra kerüljön egy sorozat, igen hosszú időnek kell eltelnie — amit képeink is bizonyítanak. Először a tervező asztalán rajzolódik ki az új modell. Az­tán elkészülnek a mintapéldányok, amelyek közül minden negyedik szalagra is kerül. A bőr szabásától, a talp kivágá­sáig, formázásáig, szinte minden műveletben segítenek a gé­pek. S a végén a meós kezéből már rögtön a dobozokba, azok pedig a teherautókra kerülnek, § akár másnap már azokban tipeghetnek leányaink, asszonyaink. Szabászat, felsőrészkészítés A szalag mellett következik a finom kézi munka Asztalon az 1980-as modell Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents