Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
1979. május 13., vasárnap iZHUUKTlTcl / Fontos szakaszához érkezett a szegedi Tisza-híd építkezése: a Ganz-MÁVAG szerelői mindkét oldalról befelé haladva, a folyó fölött összetalálkozva, az utolsó hídelemeket is a helyükre emelték. E lesz az országban a legnagyobb, állványozás nélkül készített, acél- szerkezetű híd. A több mint ezerméteres hidat az év végén átadják a forgalomnak (MTI-fotó, Ilovszky Béla felvétele — KS) XXXXXXXXXXXXXXXXXXXYXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXl Új ismeretterjesztő folyóirat: a História Elet egy munkásszálláson A környék sötét és kihalt. A hosszú út elejére jelzőtáblát tettek: Vigyázat, hullámos út. Gépkocsival is csak bukdácsolni lehet rajta, mint azok az emberek, ott a járdán, akik a sarki presszóból igyekeznek egy irányban velem, nem sokkal kisebb sebességgel. Végre megtalálom a lapos, külsőre eléggé jó állapotban levő épületet, amelynek bejáratánál tábla jelzi: Békés megyei Tanácsi Költségvetési Vállalat Munkásszállása. A hely: Békéscsaba, a Tessedik utca és a Partizán utca sarok. Az idő: este fél nyolc. Széles rétegeket érdeklő, gazdag tartalmú, érdekes történelmi ismeretterjesztő folyóiratot jelentet meg a Magyar Történelmi Társulat: História címmel. Szerkesztő bizottságában a történettudomány kiemelkedő személyiségei vesznek részt. A szerkesztő bizottság elnöke Vass Henrik, a Párttörténeti Intézet igazgatója, felelős szerkesztője Glatz Ferenc, a Történettudományi Intézet osztályvezetője. A magyar történészek régi vágya volt, hogy színvonalas, történelmi kérdéseket népszerűén ismertető közlönyt bocsásson útjára. Ugyanakkor a közvélemény egyre szélesedő körei is fokozott érdeklődéssel fordulnak a történettudomány eredményei felé. Hosszú ideig téves feltételezés élt sok emberben, hogy a történész a világtól visszavonult, magát csak a poros levéltári polcokon, aktákban, könyvekben kiismerő tudós. A valóságban sohasem volt így; az embert történelmében szükségszerűen mindig önmaga cselekedetei, építése, rombolása, sikerei, bukásai érdekelték. Ez az igény élteti a történetírást. Ennek az igénynek a felismerése ösztönzi a történetírót, hogy a kutatásainak eredményeiből leszűrt következtetéseit, mintegy tanulságként a társadalomnak továbbadja. A História szerkesztőinek az a célja, hogy a társadalom megismerje múltját, fejlődésének történéseit, azok összefüggéseit. A történet- tudomány nem élhet, nem fejlődhet a társadalmi köz- gondolkodástól elzártan, de a társadalom sem létezhet saját történelmének beható ismerete, értése nélkül. A História kronológiailag átfogja az emberiség életének minden periódusát, különös figyelmet szentel új és legújabb kori történelmünk, a jelenhez vezető történelmi utunk megvilágítására. A folyóirat programjának központjába állítja a társadalmat alakító emberi cselekvések történetének ábrázolását. A folyóiratban helyet kap rendszeresen korabeli rajz, grafika, képzőművészeti alkotás, fotó is. A História első száma 1979. május 20-án jelenik meg, 36 oldalon. Ezenkívül az év folyamán még 3 alkalommal : szeptemberben, novemberben és decemberben jelentetik meg az új folyóiratot. Az első szám tartalma a következő: Benda Kálmán: Az újkori diplomácia hajnalán, L. Nagy Zsuzsa: A párizskömyéki békék, 1919— 1920, Svéd László: A Ludo- vika ostroma 1919. június, Hajdú Tibor: Gondolatok 1918/19. két forradalmáról. Figyelő: Kosáry Domokos: A Széchenyi-napló, Molnár György: Az Onedin család hajói, Hahn István: Graves- Claudiug és a történelmi valóság, Sipos Péter: Történész-szemmel az Októberi vasárnap c. filmről, Kovács András: Filmrendező és a történelem. Krónika: 1944. okt. 1—31., Elsüllyedt világ. Vörös Károly: A Duna-korzó regénye. Szemtanúk: Ágoston Péter 1919 nyaráról (közzéteszi Csurdi Sándor). Közös dolgaink: Győrffy György, Hanák Péter, Mak- kai László és Mócsy András : Kerekasztal-beszélgetés: a Kárpát-medence népei a honfoglalás előtt. Gyarapodó közgyűjteményeink: Bánkúti Imre: Rá- kóczi-korabeli arcképcsarnok. Történelem az iskolában: Hegyi Dolores: Homérosz és a trójai háború. Mítosz és valóság. Unger Mátyás : Egyetemi felvételi történelemből. őseink asztalánál: Kertész Ivánnal: Lakoma a császárkori Rómában. Kállay István: Grófi kamra, grófi pince — 170 évvel ezelőtt. Lexikon: Bertényi Iván: Főbb magyar méltóságviselők a középkorban. Jl rehabilitált dolgozók foglalkoztatásának tapasztalatai A Békés megyei Tanács V. B. munkaügyi osztálya a közelmúltban felmérte — az SZMT közgazdasági osztályával folytatott közös ellenőrzése, valamint a városi tanácsok, a járási hivatalok munkaügyi szakigazgatási szerveinek jelentései alapján — a vállalati rehabilitáció helyzetét. Az ezzel kapcsolatos számok, adatok arról tanúskodnak, hogy tavaly 560 csökkent munkaképességű dolgozóval többet foglalkoztattak megyénk termelő egységei. Ez 18,8 százalékos növekedést jelent. Az 1979. január 31-i állapotot figyelembe véve 3538-an tevékenykedtek a megváltozott munkaképessé, gűeknek megfelelő munkakörökben. A tapasztalatok szerint most már rendszeresebben vizsgálják felül ,a vállalatok munkahelyi jegyzékét, de a jogszabályok alkalmazása még nem kielégítő. Sok helyen a rehabilitációval ösz- szefüggő feladatoknak csak formálisan tesznek eleget. Mivel a csökkent munkaképességű dolgozók egy része nem szívesen vállalkozik átképzésre, a munkáltatók igyekezete ellenére sem valósulhat. meg az úgynevezett foglalkoztatási, illetve szakmai rehabilitáció. Alacsony a szakképzettséget igénylő munkahelyek száma, és az érintett dolgozókkal inkább kisegítő jellegű tevékenységet végeztetnek. Csoportos szakmai képző és átképző tanfolyamot is csak néhány vállalat, szövetkezet szervezett. Kifogásolható továbbá, hogy a csökkent munkaképességű dolgozókkal betölthető munkahelyek jegyzékét sem készítik el mindenütt, és a változásokról nem mindig tájékoztatják a területileg illetékes tanácsok munkaügyi szakigazgatási szerveit. A tervszerű rehabilitációra több helyen azért nem kerülhet sor, mert „a munkáltatók nem ismerik megfelelően saját lehetőségeiket és feladataikat.” Jól bevált módszernek tekinthető viszont a megyei és ,a városi rehabilitációs bizottságok. kihelyezett ülése, amelyen megvizsgálják az egyes vállalatok tevékenységét. Ezenkívül ankétok, szakmai tanácskozások szervezésével is igyekeznek emelni ennek a munkának a színvonalát. Ezen túlmenően ,a tanács munkaügyi és egészségügyi szakigazgatási szerve rendszeres helyszíni ellenőrzésekkel tovább segítheti a vállalati rehabilitációs bizottságok tevékenységét. Az „enyhén” világított előcsarnokban — mely tulajdonképpen a munkásszállás társalkodó terme — néhány kimustrált szék, egy billiárd- asztal. Két fiatalember kezében dákó. Testvérek. Safián Károly az idősebbik, ő már öt éve dolgozik a vállalatnál, mint kőműves. Csor- vásról hozta munka után a busz. Sándor, az öccse, a magasoknál űzi az ipart, csak látogatóba jött. Majd a felesége elé megy, aki a»PA- TEX-ben dolgozik este tízig. Addig itt biliárdozik a bátyjával. Leülök az asztal mellé, onnan kérdezősködöm. — Mivel szokták tölteni az estéjüket? Elégedettek elszállásolásukkal ? — Megvagyunk — mondja akadozó nyelvvel Safián Károly. — Én már... öt éve itt lakom ... Panasz azért van... Közben a szobákból, a konyhából, ahol ki-ki főzhet is magának, előjönnek a többiek és bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Valóságos kis fórum alakul ki a halk szavú Bottá György hőszigetelő betanított munkás, a hatalmas termetű Alexa Pál gépkocsivezető, a nyugdíjas, de még mindig dolgozó Lőcsei János hőszigetelő és Simon Gyula üzemrendész közreműködésével. — Jó, hogy van ez a szállás, nélküle dolgozni sem tudnánk a vállalatnál, hiszen mindannyian vidékiek vagyunk, csak hetente járunk haza .. . Helyben pedig nincs megfelelő foglalkoztatottsági lehetőség — vallják mindannyian. — Hatvan forintot fizetünk havonta a szállásért. Az albérlet nyolcszázötven, vagy 1400 forint lenne. — Vannak, akik így kezdték itt a munkát. Például Pintér Ferenc mérnök is, aki most a termelési osztály vezetője, s egy másik mérnökkel, Kozák Jánossal lakik egy szobában, amíg lakást kapnak. — Mi nem igénylünk helyben lakást, van otthonunk. Csak hát lakályosabb lehetne ez a munkásszállás is ... — Lőcsei János leteszi a könyvet (Pintér—Szabó: A légió hadnagya című művet óvássá), s magyarázza, hogy az előbbi szavakat mire érti. — A munka után mit lehet itt csinálni? Olvasni, kártyázni, billiárdozni, vagy tévét nézni... Én olvasni szeretek, meg mások is, az öregebbje közül, igaz-e Bottá? Na, meg néha ramsli- zunk, ha nincs könyv ... és az csak akkor van, ha in- nen-onnan szerzünk. Mondtam már többször is: miért nem lehetne itt a szálláson valamiféle kölcsönző, vagy ehhez hasonló lehetőség? A központunk szakszervezeti bizottsága gondoskodhatna róla... — Meg másról is — botladozik Safián Károly nyelve. — Sokszor, pláne a hidegebb napokon, koszosán jövünk be, jó lenne fürödni. Van is zuhanyzónk, de nézze, milyen állapotban. Vagy van meleg víz, vagy nincs. Nem is ez a legfőbb baj. Hanem, ha zuhanyozunk, olyan hideg folyosón kell a szobákig menni, hogy el sem lehet kerülni a megfázást... A zuhanyzó valóban kritikus állapotban van. Rózsa nincs a két csövön, de még a világítás sem működik. Piszkos, gusztustalan és főleg hideg az egész kis helyiség. — Az a baj, hogy rossz helyre tervezték azt a zuhanyzót, nem gondoltak még a megfelelő szigetelés biztosítására sem. Ezért aztán a nedvesség átüt a falakon, a konyharészleg falai is vizesek — mondja Pintér Ferenc. Asztalán hatalmas tervrajz, „hazahozta”, itt is dolgozik rajta, tanulmányozza. Egyébként csongrádi, felesége a szüleinél tölti 16 hónapos kislányuk mellett a gyes-időt. — Bizony eléggé elhanyagolt a szállás ... No, és a társasági élet? Néha kimegyek az úgynevezett társalkodóba. Az emberek ott is a vállalati dolgokkal keresnek, valahogy nem szabadul fel itt sem a gondolatuk, nem vált más témára. Pedig, úgy vélem hasznosabban is el lehetne tölteni a munkaidőn túli órákat ... Biztosan. Ennek azonban sok összetevője van. Ha nincs rend maguk körül, akkor elsősorban azzal kénytelenek foglalkozni. Márpedig a rendben sok a hiányosság. Persze néhány esetben maguk is ludasok ebben. Végignézzük a szobákat. Safián Károlyék négydívános, szőnyeges, tisztességesen berendezett szobájának mosdóhelyiségében (minden szoba hasonlóan berendezett) nagy szemétkupac tornyosul, közte nagy darab száraz kenyér. Az üzemrendész felelősségre is vonja: — Ismered a házirendet! A szobákban nem lehet enni, arra való az étkezőterem ... — Nem ez a baj, Simon elvtárs — mondják a többiek, akikkel együtt nyitunk a szobákba. — Inkább annak nézzen utána, hogy miért nem takarítanak már egy hete a szálláson?! — Mert beteg a takarítónő. Bejelentette... — Akkor miért nem küldenek mást helyette? Megesz bennünket a por, a piszok. Lőcsei János szobájában rend van, mégis itt „jönnek ki” a panaszok. — Azért a port én sem tö- rölgetem! Meg aztán már tárolni sem lehet nagyon a szemetet, a tárolóból szinte villával lehet már kivenni a sok hulladékot... — Mióta kérjük annak rendben tartását is, meg a kerítések, szennyvízelvezető rendbe hozását. Az sem ártana, ha minden szobában lenne legalább szemeteskosár! — Alexa Pál még hozzáteszi: — Amióta nyugdíjba ment a gondnok, nincs gazdája a szállásnak. Egy valóságos gondnok kellene, ahogy akkor volt, mert az öreg Lip- ták néni idejében nem volt semmi panasz. Nem is tudom mikor jöttek ide a vállalattól megnézni: hogy élünk, mi a helyzet itt? Negyvenkét ágy — szépen berendezett szobák, amelyekben azért kéthetenként váltják az ágyneműket — van a munkásszálláson. Rendszeres lakóinak a száma pedig 12—20. Most a KEVIÉP emberei is ideiglenesen itt kaptak szállást. Emellett a kihasználtság rendkívül alacsony. Az 1200 forintos albérletéből kitett Simon Gyulát pedig — aki néhány nap óta itt lakik megszorultságában — ennek ellenére vállalati fegyelmi eljárás fenyegeti, mert „nem jogosult” egy ágy igénybevételére!? Talán társulni lehetne más vállalatokkal, hogy jobb legyen a kihasználtság.) A munkásszállásra szükség van, hiszen ez sok ember második otthona, nélküle tucatnyi dolgozót nélkülöznie kellene a vállalatnak. Olyanokat, akik nem tudnak 1200 forintos albérletbe menni. S talán nem ártana az sem, ha a vállalat szociálpolitikai intézkedései, a szakszervezet tevékenysége intenzívebben segítené a munkásszállásbeliek életmódjának javítását, a munka utáni időtöltés tartalmasabbá tételét. Egyetlen rádiót nem láttam a szobákban. Bár a tévét — főleg a meccset, a híradók közvetítését — rendszeresen nézik az itt lakók, és vitatkoznak néha politikai kérdésekről is, mint most például a SALT—II. aláírása előtt. Azért nem ártana egyszeregyszer szóban is tájékoztatni őket esténként mind vállalati, mind politikai és egyéb dolgokról. És általában több figyelemmel kísérni a munkásszállás életét. Még az is figyelemre méltó, hogy panaszolják: miért nincs majd egy kilométeres körzetben a környékünkön legalább egy kis gombaszerű élelmiszerbolt? S ugyanilyen figyelemre méltó, hogy a könyvkölcsönzés hiányáról panaszkodnak, mint Lőcsei János, vagy Bottá György. Igény tehát művelődéspolitikai területen is jelentkezik náluk. Ügy véljük, nem teljesíthetetlen igények ezek. Varga Dezső vocuat ivnnim»vu\mnnu»«\ruvmxm\M\>unnnam«»amvwM\MXTOn»ooa Pénteken, május 11-én nyílt meg az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat 65-ös számú sport-, játékboltjának kempingkiállítása Orosházán. A kiállítást három napig nézhetik meg az érdeklődők Fotó: Gál Edit
