Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-12 / 109. szám
1979. május 12., szombat 1 r Nincs festék? zt hiszem, korábbi élményeinkkel, benyomásainkkal mindnyájan úgy vagyunk, hogy a kellemeseket megőrizzük, s a kellemetlen, bántó emlékeinket igyekszünk minél hamarabb elfelejteni. Ám ha az utóbbiak mégis nagyon mély nyomokat hagynak bennünk, akkor a legapróbb részletekbe menően is képesek vagyunk bármely pillanatban felidézni őket. Ezekhez sorolhatjuk a nem közvetlenül átélt, hanem pusztán újságokból, könyvekből, előadásokból, vagy filmekből ismert, megrázó történeteket. Szerencsére csak moziban láttam azt a trükkfelvételt, amelyen egy személygépkocsi nagy sebességgel nekirohant egy babakocsinak. Nem részletezem a következményeket, mégis megjegyzem, hogy e tragikus képsorok már többször is eszembe jutottak. Legutóbb viszont már a valóságban is szemtanúja voltam egy idegtépő jelenetnek. Félelmetes csikorgással teherautó fékezett, és csak hajszálon múlt, hogy az úttesten átszaladó fiúcska nem került a kerekek alá. Ki az, aki nem rendül meg, ha halállal, vagy súlyos sérüléssel járó gyermekbalesetről hall, illetve olvas? Ekkor sokakban megfogalmazódik valami ehhez hasonló gondolat: milyen kár, hogy megint egy olyan kis élet pusztult el, amely még ki sem bontakozhatott; meg milyen szörnyű lehet most a szülőknek és így tovább. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ha felnőttel történik valami, az már kisebb hatással van ránk. Az ő esetükben azonban arról van szó, hogy legtöbbjük jobban tud vigyázni magára és óvatosabban közlekedik, mint a kisgyerek. Kétségtelen: mind a gépjárművezetők, mind a gyalogosok között akadnak olyanok, akik nem tartják meg az előírásokat, s ezzel nemcsak saját, hanem mások testi épségét is veszélyeztetik. A balesetek megelőzése céljából már sok jól bevált eszközt és módszert (például KRESZ-park, közlekedésbiztonsági tanácsadás stb.) ismerünk. Ezek előnyös hatását, eredményességét, statisztikailag is ki lehet mutatni. Itt most csak egyetlen hiányosságra hívjuk fel a figyelmet. Éspedig: mind több helyen lekopott a festék az aszfaltburkolatról. Számomra érthetetlen, miért nem lehet időnként a „zebrákat” újrafesteni? Noha a gyalogátkelőknél táblák figyelmeztetik az autósokat, a biztonságos közlekedés szempontjából ez mégsem elegendő. Messziről is jól látható, világos, éles kontúrozásé „csíkozás” kellene! Vajon miért nem lehet szervezni városainkban, községeinkben valami ellenőrzőszolgálatot, amelynek az lenne a feladata, hogy figyelmeztesse a hatóságokat árra, hol szükséges a jelzéseket újrafesteni. Különösen most, a nemzetközi gyermekév alkalmával, egyének, emberi közösségek önzetlen segítség- nyújtásának megannyi humánusan szép példájával találkozhatunk. Azonban az aprónak látszó, de korántsem jelentéktelen kötelességünkre is kell gondolnunk. Elég csupán azt hangsúlyozni, hogy balesetek megelőzéséről, emberek pusztulásának, vagy — szerencsésebb esetben — nyomorékká válásának megakadályozásáról van szó! Az úgynevezett kollektív felelőtlenséget nagyon nehéz tetten érni. Ám az egyes személyeket — tragédia után — többnyire nyomasztani fogja a lelkiisme- retfurdalás. Mindenki tudna különféle eseteket felhozni ezzel kapcsolatban is. Rossz úton járnánk, ha az autósok és a gyalogosok között fennálló, és tegyük hozzá: mondvacsinált ellentétekről beszélnénk. Ehelyett azt mondjuk: mindenki tartsa tiszteletben a közlekedési szabályokat, előírásokat és ne viselkedjen kihívóan, agresz- szívan másokkal szemben. A személygépkocsi egyaránt lehet örömünk, vagy bosszúságunk forrása. Előnyös tulajdonságait ismerve azonban időnként nem árt gondolni arra, hogy életet is kiolthatunk vele. Meglehet, ez kissé profánul hangzik, de például egy tragikus kimenetelű gázolás esetén már ez a kifejezés is szóba jöhet. Előfordul az is, hogy a szabálytalanul közlekedő gyalogos testi épségét védve, éppen a gépkocsivezető kerül veszélyes helyzetbe, és okoz tragédiát. O isszatérve a „zebra”- ügyre, nem áll szándékunkban túlhangsúlyozni e téma fontosságát. Mindössze egy jogos kívánságunknak (ha úgy tetszik — kérésünknek) akarunk hangot adni. Ennek teljesítése inkább szervezésen, jóindulaton, kötelességtudáson és felelősségérzeten, semmint festékanyagon múlik. Bukovinszky István Önmüvelő szocialista brigád Vésztön A vésztői Nagyközségi Tanács Augusztus 20. Szocialista Brigádja 1976-ban mint munkabrigád kezdett tevékenykedni. Már akkor elhatározták, hogy helyi továbbképzés keretében megismerkednek a tanácsi rendeletékkel, a törvényekkel és más közigazgatási területtel. A rendszeres képzés eredményeként 1978. február 3-án díszkeretes oklevél készült, amelyen az áll: Szocialista brigád cím viselésére jogosult. Ez a helyi továbbképzés — a korábbi munkabri- gád-vállalásból — szocialista brigádvállalássá lett. — A tanács bejáratánál „mit kell tudni” címmel egy- egy jogszabály olvasható, a jövőben pedig a házi jogta- nácsadó anyagát fogja feldolgozni — tájékoztatott Balogh Imre, a szocialista brigád vezetője. A sorozatot évek óta szerkeszti a brigád, de ezenkívül olyan előnye is van ennek a vállalásnak, hogy a Tanácsakadémiára járó dolgozók magabiztosan ülnek a padban, hiszen ismerik az alkotmányt, a gyámhatósági munkát, az adócsoport tevékenységét, mondhatnánk úgy is, hogy a tanácsi munka minden területét. — Ezek szerint Vésztőn olyan nem fordulhat elő, hogy az ügyfél dolgavégezet- lenül menjen el? — Természetesen ez az egyik lényeges pontja vállalásunknak, hogy ilyesmi ne forduljon elő. — Tudnak-e arról, hogy más tanácsoknál folyik-e ilyen önképzés? — Szeghalmon és a megyei tanács pénzügyi osztályán hasonlóan képzik a dolgozók magukat. A mi brigádunkban 20-an tanulunk, s évenként házi vetélkedőket rendezünk. Őszintén szólva, arra nemigen gondolunk, hogy másokkal is felvegyük a kapcsolatot. E tevékenységen kívül soksok pontot ki lehetne emelni a brigád vállalásából, de úgy érezzük, a tanácsi munka ellátásához igen fontos és hasznos lehet az ilyen és hasonló önképzés. Sz. J. Fogyókúrás klub alakul Békéscsabán A Békés megyei Egészség- nevelési Csoport a békéscsabai városi Vöröskereszt vezetőségével közösen június 1- től augusztus 30-ig havonként fogyókúrás klubot szervez. A foglalkozásokat előreláthatólag a békéscsabai Árpád Strandfürdő területén hétfőtől péntekig, tehát heti öt alkalommal tartják majd. Reggel 6-tól 7 óráig játékos torna és úszás, 7-től 8-ig szabadfoglalkozás, illetve egészségnevelési előadások szerepelnek a programban. Júniusban vagy júliusban sor kerül Fehér Klára írónővel való személyes találkozásra is. A klubtagok testsúlyváltozását fényképekkel, valamint mérésekkel hetenként ellenőrzik. A legaktívabbakat a hónap végén megjutalmazzák. A korszerű táplálkozással és életmóddal kapcsolatos előadásokon kívül „Edd meg, amit főztél” címmel ételbemutatót rendeznek, melyen a klubtagok saját maguk készítenek kalóriaszegény ételeket. Ezenkívül még sok érdekesség szerepel a programban. A fogyókúrás klubba a helyi Vöröskereszt-alapszer- vezetnél, az egészségnevelési felelősnél, vagy a MENCS székhelyén, illetve a foglalkozásokat vezető tornatanároknál bárki jelentkezhet, aki fogyni akar. Két település — egy vízmű A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat öt évvel ezelőtt kezdte meg a mezőkovácsházi vízmű építését, de ennek elkészülése 1978 januárjáig váratott magára. Ugyanig ekkor volt az új létesítmények műszaki átadása, majd következtek a hiánypótlási munkád amelyeket 1978 szeptemberében fejeztek be. A mezőkovácsházi vízmű látja el ivóvízzel az alig néhány kilométerre levő Végegyházát is. A 6 víztermelő kút naponta 2,5 ezer köbméter ivóvizet biztosít a csaknem 62 kilométernyi vezetéken. Mezőkovácsházán és Végegyházán eddig több mint ezer házhoz vezették be az ivóvizet. Ezenkívül a két településen 83 közkifolyó áll a lakosság rendelkezésére. A Magyar Édesipar gyárainak többségét a jobb minőség és a munkakörülmények javítása érdekében korszerűsítik. A Csemege Édesipari Gyárban már munkába állított Jensen táblázó gépsor a tízdekás mogyorós vagy mandulás csokoládéból ezernégyszáz kilót gyárt és csomagol óránként (MTI-fotó, Manek Attila felvétele — KS) A víztermelő telepek nem éppen a legkorszerűbbek. Sem a végleges energiaellátás, sem az automatika nincs kiépítve. Ennek tervezése a közeljövőben fejeződik be. Így az ideiglenes energiaellátás, az automatika hiánya nagyban befolyásolja az üzemeltetés színvonalát, biztonságát, és a kézi munka miatt több munkaerőt köt le. Jelenleg a víztornyot sem tudják használni, mivel ennek csővezetéke több helyen szétcsúszott, s a tolózárház a fagy miatt szétrepedt. A vízmű átlagos víztermelése mindössze 10 százaléka a lehetségesnek, vagyis napi 250 köbméter. Ez abból adódik, hogy a nagyobb ipari és közületi fogyasztók még nem kapcsolódtak be a vezetékes ivóvízhálózatba, de az is, hogy sok háznál még megvannak a régi kutak. s azokat használják. Becslés szerint még mintegy 200 tömbös lakást sem kapcsoltak a hálózatra. Az üzembiztonság miatt szükséges mihamarabb a vízmű végleges kiépítése. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy be kell kötni a hálózatba a 3-ag számú vízműtelep kút- jáit, fel kell szerelni az au- tomatikát valamennyi víztermelő telepen, és ki kell alakítani a diszpécserközpontot. Medicus Anonymus... Újsághír. Május 8-i lapunkból: „Vasárnap befejezte munkáját a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének III. országos kongresszusa. .. Körzeti orvosoknak adtak át Medicus Anonymus-emlékérmet, köztük dr. Szepesvári Elemérnek, aki megyénkben, Eleken körzeti orvos.” Munkahelyén, a tágas, tiszta községi rendelőintézetben kopogtatunk be a fiatal orvoshoz. Kis irodafélébe kísér, hellyel kínál, majd türelmet kér, míg befejezi a rendelést. Addig nézelődünk. A legérdekesebb látnivaló a fal mellett egy kartotékasztal, melynek lakkjaiban a kartonlapok felső szélén színes jelzések virítanak. Piros, sárga, zöld, kék, még lila is akad. Vajon mit jelenthet? A pillanatnyi kíváncsiság szüli az első kérdést, amikor az orvos széket kerít magának, s beszélgetni kezdünk. Aztán gyorsan kiderül, nagyon is sok köze van ezeknek a kartotékoknak dr. Szepesvári Elemér tudományos munkásságához. 1972—76-ban ugyanis általános és célzott szűréseken mindenkit megvizsgált, és a tapasztalatokat ez a kartotékrendszer őrzi. A lapokról leolvasható, kinek milyen az egészségi állapota. — A piros jelzés a magas vérnyomásban szenvedőké. Sajnos elég sokan vannak — hallom a magyarázatot. — A többi szín is egy-egy olyan betegséget jelez, melyet rendszeresen ellenőrzünk. A szűrés szervezését, tudományos tapasztalatait „Általános és célzott szűrővizsgálatok falusi körzetben (1972— 1976)” címmel egy dolgozatban tette közzé Szepesvári doktor, s e dolgozatával 1977-ben a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének II. országos pályázatán első díjat nyert. Megelőzni a bajt, időben beavatkozni — ezt vallja a körzeti orvos elemi kötelességének, és eszerint is dolgozik. — Ha azt hallom, hogy a körzeti orvos munkája nem tudomány, mindig eszembe jut Hugo Glaser nagyszerű könyve, az „Akik az életért harcoltak”, mely végig orvosi önkísérletekről szól. A bevezetőben arról ír: bár könyve az orvostudomány kiemelkedő nagyságairól szól, nem feledkezhetünk meg azokról a névtelen orvosokról sem, akik naponta oda- állnak például egy rózsa- himlős gyermek ágyához, aztán hazaérve saját gyermekük ugrik a nyakukba. — A kitüntető érem elnevezése: Medicus Anonymus magyarra fordítva névtelen orvost jelent. Mikor és milyen céllal alapították ezt az érmet? — Egyesületünk, a MÁO- TE alakulásakor, 1967-ben alapszabályban rögzítette, hogy az általános orvostan terén végzett tudományos munkásságért évente két körzeti orvost illessen a kitüntetés. Az első 'tíz emlékérmet egyszerre, 1977-ben adták ki azoknak az orvosoknak, akik az egyesületet létrehozták. Az idén 9 jelölt közül négyen kaptuk meg. Az egyesületbe egyébként 1968-ban, nem sokkal az egyetem elvégzése után léptem be, és 1975 óta vagyok Békés megyei titkára. A teljesség kedvéért még hadd mondjam el, hogy a mostani kongresszuson dr. Rédei József és dr. Pocsai Gábor kollégámmal közösen egy nívódíjat is kaptunk a Medicus Universalis című folyóiratban 1977-ben megjelent tudományos cikkünkért. E dolgozatban arról számoltunk be, hogyan ismertük fel egy fiatalember mellékvese-daganatát még korai stádiumban. — Mit jelent önnek az emlékérem? — Számomra ez egy életperiódusom lezárása, s két okból is emlékezetes. Az egyik: a díj átadása előtt az egyesület tiszteletbeli tagjává választották dr. Mosonyi László professzort, aki felszólalásában különös megbecsülésnek minősítette, hogy őt gyakorló orvosnak tartják. A másik ok: ezen a kongresszuson abban a kitüntetésben részesítettek, hogy az egyik bevezető előadást én tartottam. Ez a következő címet viseli: A megelőzés elképzelt elmélete és a megvalósítás gyakorlata. Mint a cím is sugallja, a megvalósult elméletből új gyakorlatnak kell fakadnia. Az eredményt pedig én például úgy tudom lemérni, hogy a már említett általános és célzott szűrések után az agyvérzésben elhaltak száma nálunk egyötödére csökkent. — Vannak-e újabb tervei? — Természetesen. Két hét múlva kezdünk Eleken tüdőszűréshez kapcsolva egy kontrollvizsgálatot. E szűrést indokolja egyrészt az, hogy körzetemben a lakosság 8— 10 százaléka változott, el-, illetve ideköltöztek, másrészt pedig a betegségek kialakulnak, egy szűrővizsgálat nem évtizedekre szól. Ezúttal a tüdő, a szív, a vese, az erek állapotát ellenőrizzük. A megelőzés egyébként abban az értelemben nem „hálás” feladat, hogy eredményei nem látványosak, kevésbé mérhetőek. Itt ugyanis az jelenti a sikert, ha a rejtett betegségeket, hajlamokat, amiket esetleg a beteg még nem észlel, felismerjük. De éppen ez teszi nyugodttá a körzetet, nálunk jóval ritkább az életveszélybe került beteg! S ez a kollégám körzetében is így van, hiszen példásan ellátja a betegeit, s szintén a megelőzésre törekszik. Nos, lehet, hogy bizonyos értelemben nem „hálás” feladat az orvos megelőző munkája. De soha hálátlanabb munkát ember nem kívánhat. .. Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi Európa „új ütőere” Befejeződtek a tíz európai ország részvételével Európában épülő észak—déli autópálya előzetes felmérési munkái. A mintegy tízezer kilométer hosszú autópálya, melynek építésében az ENSZ is részt vesz, négy tenger: a Balti-, a Földközi-, a Fekete. és a Jeges-tenger között biztosít majd összeköttetést. Európa új ütőere a lengyelországi Gdanskból indul, déli „végállomásai” pedig a tervek szerint Törökországban, Szíriában és Irakban lesznek. Az autópálya építésének gondolatát a hetvenes évek elején Magyarország és Lengyelország vetette fel.
