Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-09 / 106. szám

1979. május 9., szerda Táppénzt csak akkor, ha beteg a gyerek! Dombegyház rangot akar Tegnap még kapával dolgozott, ma már műszerekkel JEGYZET Az alábbi esetek színhe­lyeit nem írom le, annál in­kább, hogy magukra ismer­jenek azok is, akik a jelzett színhelyeken nem szerepel­nének. Annyit előrebocsátok, hogy ügyeskedőkről van szó, de egy kissé a népi ellen­őrök figyelmének felkelté­séről is... * * * Húsbolt. A pult előtt a sorban állók sokasága. Egy­szer csak telt szatyorral a kezében, hadonászva, a sor­ban állókkal szemből visz- szajön egy asszony. Mérge­sen vonja felelősségre az eladót: — Mondja csak! Miért számolt nekem ezért a bir­kahúsért 134,80 forintot?! Még rá is írta! — Nyilván, mert annyiba kerül... — mosolyog az el­adó. — Egy frászt annyiba!_ Le­mérettem itt az élelmisze­resnél! Ennek a húsnak az ára csak 98 forint! Itt van, mérje, ellenőrizze maga! A kiszolgálásra várók ér­deklődéssel, aztán felhábo­rodva figyelik az esetet. Végül kiderül, hogy az asz- szonynak igaza van: az eladó majd’ 40 forintot „tévedett” a kárára. De hányán nem jönnek vissza a néhány forintos „tévedések” miatt?! * * * A televízió legutóbbi bel­politikai fórumán a belke­reskedelmi miniszter azt mondta: a minőségi mun­ka fokozásával tudjuk csak utolérni magunkat, már­mint átlábalni az ország gazdasági nehézségein... Azt is említette: áraink most a világpiaci nyers- anyagárakhoz jobban iga­zodnak. Ez van a kávé ese­tében is általában, habár annak (lehet, hogy csak át­menetileg) most lejjebb szállt a világpiaci ára. Nyil­ván ez utóbbit érthették félre azok a presszósok, akik mostanában lejjebb szállították... no nem a dupla árát, hanem a meny- nyiségét. — Kérek egy kávét — ál­lít be a vendég ebbe a presszóba. S elé tálalják a csészét — egy szimpla kávé mennyi­ségével! Nem egyszer és nem véletlenül. Hanem rendszeresen. Ilyen módon — egyszerű a számítás — egy dupláért két kávé árát kapják. De azért nem uta­sítják vissza a borravalót sem... * * * Valahogy a gyártó válla­lataink egynémelyikénél is baj van a minőség és meny- nyiség értelmezésével. Vásárolok az ABC-ben egyet, mást, s köztük egy skatulya gyufát. Rá akarok gyújtani: a dobozt csak fé­lig telítették meg. Először a boltosokat szidom: ilyen pimaszságot! Aztán rájövök: ők nem szedhetik ki a szá­lakat, hiszen ahhoz (külön­ben is kicsiben ez piszlicsá- ré munkát jelent) sok üres dobozuknak kellene lenni. Nyilván a gyárban történik a „hiba” (?) hiszen ilyen módon is — a mennyiség kárára — lehet csökkenteni az önköltséget, illetve nö­velni a nyereséget. Helyes­bítek: a vásárlók kárára! Ám a tűnődés más témá­ra vált, amint a cigarettás dobozból ki akarom venni a Helikont. Mi a fránya!? Egyszerre három szál is ki­jön, összeragadva. Persze mindegyik szétbomlik a ra­gasztásnál. Még ha először történne ilyesmi, nem is bosszankodnék. De már azon is mérgelődöm, hogy sűrűn találkozni ilyen minőségű munkával. Meg aztán, ki tudná megmondani miért? — amióta felemelték a ci­garetta árát, a Sophiane pél­dául sokkal rosszabb, mint valamikor az a lecsökkent minőségű Kossuth ... Ügyes­kednek a gyártó vállalatok is? Legyen minél több, nem számít a minőség? V. D. Sok tévhit él az emberek­ben a gyermekápolási táp­pénzzel kapcsolatban. Mikor és kit lehet táppénzre ven­ni, hová fordulhat a dolgo­zó, ha panasza van a táp­pénzzel kapcsolatban? Ezek­ről beszélgettünk dr. Halmai Zoltánnal, megyei táppénz­felülvizsgáló szakfőorvossal. — Valóban sok tévhit él a közvéleményben a gyermek- ápolási táppénzzel kapcsolat­ban. Éppen ezért nagyon örülök, hogy szót ejthetünk erről, már csak azért is, hogy egyértelmű, világos kép rajzolódjon ki ennek jogos­ságáról. Amint az köztudott, a gyermekápolási táppénzt 1975-ben terjesztették ki 6 éves korig. Ez azt jelenti, hogy a gyermek első éve alatt az anyának egész évben jár a táppénz. Egytől há­roméves korig évi 60 nap, három- és hatéves korban évente 30 nap gyermekápo­lási táppénzre jogosultak a szülők. Egyedülálló szülő esetén ez az időtartam 60 nap. Hogy valakit táppénz alá vegyünk, annak alapvető feltétele a gyerek betegsége. Elterjedt az a hiedelem, hogyha például az anya kór­házba kerül, az apa marad­hat otthon táppénzen. Nos ez n€m így van, ilyen ese­tért már sok reklamációt kaptunk. Ugyanis itt nem a gyerek betegedett meg, az viszont már más lapra tar­tozik, hogy esetleg egy kis­gyermek anya nélkül marad, s az apa nem tud mit csi­nálni, ilyenkor jön be hoz­zánk és táppénzre akar menni. Ezt egyelőre a jog­szabályok nem engedik meg. Ha azonban a gyerek beteg­szik meg, akkor lehet mér­legelni, hogy ki kerüljön táppénzre. Ebben az esetben, ha az anya kórházban vagy külföldi tanulmányúton van, akkor az apa kérheti a táp­Hosszú évek óta május elején tartanak nyugdíjas­találkozót a kéményseprő vállalatnál. Az idén is több, mint harmincán jöttek össze a megye minden részéből, hogy egymás társaságában töltsenek egy napot a válla­lat vendégeként, Békés­csabán. Közben meghallgat­ták Varga János igazgató beszámolóját az elmúlt év eseményeiről,. és eredmé­nyességéről, majd Krnács András csoportvezető a tü­zeléstechnikai dolgozók munkáját ismertette. A sza­kosodást az olaj- és gáztü­zelés elterjedése tette szük­ségessé: egyre több válla­lat, üzem, vendéglátó egység tért át a modern tüzelésre, a gázkazánok beállítására. Ezeket az új és nagy erejű tüzelőberendezéseket a cso­port szakemberei nemcsak tisztítják, hanem műszere­sen be is állítják, szabá­lyozzák és szükség esetén a javítást is elvégzik. Míg a vállalat létre nem hozta a ma már tizenhárom dolgozót foglalkoztató tüze­léstechnikai csoportot, a megyében, ha valahol el­romlott egy kazán, akkor a pesti országos vállalattól jöttek le megnézni és meg­javítani. Ez sok időt és pénzt igényelt. Mióta a me­gyei vállalat foglalkozik ve­le, Békéscsabán például a jelzéstől számítva, egy órán belül a helyszínen vannak, s néhány óra alatt vidékre is kiszállnak. És lényegesen kevesebb munkadíjért. A rendszeres karbantartás pe­dig mintegy 10 százalékkal javítja a berendezések ha­tásfokát, vagyis tüzelőanyag­pénzt. Természetesen akkor is, ha az illető egyedülálló. Egyetlen olyan betegség van — skarlát —, aminek eseté­ben 14 éves korig plusz 22 nap táppénz jár, ez nem számít bele az évi rendes 30 vagy 60 napba. A hozzánk fordulók nagy többsége nincs tisztában az­zal sem, hogyan történik a keresőképesség jogerős el­bírálása. Ezt első fokon min­denkor a táppénzen tartó körzeti orvos vagy főfoglal­kozású üzemorvos, valamint a táppénzen tartási joggal felruházott szakrendelések — sebészet, nőgyógyászat, gégészet, bőrgyógyászat, uro­lógia — orvosai döntik el. Másodfokon a felülvizsgáló főorvos dönt. Ha ezzel az érintettek nincsenek megelé­gedve, vagy úgy tartják, hogy jogtalanul szüntették meg a táppénzt, akkor for­dulhatnak a döntőbizottság­hoz. A reklamációval a fe­lülvizsgáló főorvosnál kell jelentkezni, annál, aki ke­resőképessé nyilvánította. Ez esetben a felülvizsgáló főor­vos a keresőképessé nyilvá­nítás napján a fellebbezőt döntőbizottság elé utalja. Békés megyében a döntőbi­zottsági funkciót az Orszá­gos Orvosszakértői Intézet első fokú orvosi bizottsága látja el Békéscsabán. A dön­tőbizottság határozata jog­erős, ezt már sem bírói, sem társadalmi úton nem • lehet megfellebbezni. A panaszt a keresőképessé nyilvánítás napján lehet csak benyújta­ni. Ha ezt valaki elmulaszt­ja megtenni, úgy a felülvizs­gáló főorvos döntése jogerő­re emelkedik. Ez az ipari munkásokra és alkalmazot­takra vonatkozik. Termelő- szövetkezetek dolgozói részé­re, betegségi segélyen levők esetében a felülvizsgáló fő­orvos döntése a jogerős. megtakarítást jelent a nép­gazdaságnak. A hagyományos kémény­seprő szakmán belül a jövő­ben újabb változás várható: a környezetvédelmi csoport létrejötte. Már most mérik a levegőszennyeződést, de egyelőre csak figyelmeztető jellegű a munkájuk, be­avatkozásra nincs mód. A tanácsi lakóházak, la­kások bérbe adása, kezelése, a szükséges javítások, fel­újítások elvégzése a „tulaj­donosi jogokat gyakorló in­gatlankezelő szervek”, a házkezelőségek feladata. Va­jon milyen lakóházfenntar­tási tevékenységet folytat a szarvasi Városi Tanács V. B. költségvetési üzem ház­kezelési részlege? Ezt vizs­gálta a közelmúltban a vá­rosi tanács vb műszaki, va­lamint pénzügyi, terv- és munkaügyi osztálya. A „kisebb hiányosságoktól eltekintve tervszerűbbé vált a házkezelőség munkája” — mondta Tóth Béla, a mű­szaki osztály vezető főmér­nöke, utalva az ellenőrzés megállapításaira. Nos, rövi­den vegyük ezeket sorra: a lakóházjavítási munkák, a felújítások az V. ötéves terv időszakára készített cím­jegyzék alapján történnek. A középtávú terv időszakára meghatározott program mel­A község közepén, a mű­velődési központ mögött emeletes lakóépületek sora­koznak Dombegyházán. Ta­lán még most kirí a környe­zetből, a sok apró ház közül, egy ideig szokatlan is volt a községbeliéknek. Aztán, ahogy minden jót hamar meg lehet szokni, úgy ezek az épületek is a község min­dennapjaihoz tartoznak most már. — Ez még csak a kezdet — mondja Csizmadia János, a közös tanács elnöke —, to­vább szeretnénk folytatni az építkezést, igény van rá, ki­vitelezővel is jobban állunk, mint sok helyen máshol. A helyi termelőszövetkezet épí­tőrészlege emelte ezeket az épületeket, műszáki átadás­kor nem sok hiánypótlás ke­rült a jegyzőkönyvbe. Eszté­tikusak, minőségük ellen nem merült fel kifogás. Ed­dig 12 lakás és újabb három épület alapozásán vannak túl az-építők. Mind nagyobb az érdeklődés, és amennyire tudjuk, mi is segítjük az építkezni szándékozókat. A tanács a területet majdnem hogy ingyen adta, mindössze két forintot, kért négyzetmé­teréért. Csak az a baj, hogy nekünk is kevés a pénzünk. A közművesítéssel már nem bírunk, ehhez jóindulatú megértésre lenne szükség felsőbb szerveinktől és na­gyobb támogatásra. Vala­mennyiünk érdeke, hogy megfelelő lakást tudjunk biz_ tosítani iaz ide szívesen jövő szákembereknek. Meg is lát­szik ez a gondoskodás a ter­melőszövetkezet fejlődésén is, mert már hosszú évek óta eredményesen gazdálkodik, egyre több árut tud adni a népgazdaságnak.. Ha már a termelőszövetkezetnél tar­tunk, elmondhatom, hogy rendkívül jó kapcsolat ala­kult ki az államhatalmi szerv és a közös gazdaság között. Ez a gyümölcsöző együttműködés nagy hatással van a község fejlődésére. Mindenképpen dicséretes, hogy jelentős anyagi áldo­zatvállalással segítenek mindenben, ahol csak tud­nak. Ezt még az sem kiseb­bíti, hogy tehetik, mert jól állnak. A mezőgazdaság után fel­tétlenül meg kell említeni, hogy iparilag is fejlődünk. A budapesti ÉVIG a termelő- szövetkezettel kooperálva, annak melléküzemágaként, egy üzemet alakított ki a községben. A termelőszövet­kezetben — a gépesítés foko­zásával — egyre több mun­kaerő szabadul fel. Ezzel az üzemmel megoldottnak lát­szik hosszabb távon is a fő­leg lányok, asszonyok állan­dó és folyamatos foglalkozta­tása. Május első napjaiban kezdődött meg ,a próbaüzem. Villanymotorok álló részének tekercseit készítik. A dolgo­zók a mezőkovácsházi üzem­lett minden évben készül felújítási és karbantartási címjegyzék. Ezt az illetékes első fokú építési hatóság és felügyeleti szerv hagyja jó­vá. Az V. ötéves terv idő­szakára 20 állami épület fel­újítását irányozták elő, és tavalyelőtt 29-re módosítot­ták ezt a számot. Az eltelt időszakban időarányosan a tervezettnél több lakóházat újítottak fel. Eddig csak földszintes, elavult családi lakóházak rendbe hozására volt szükség, a többszintes lakóépületek ugyanis még nem szorulnak felújításra, mivel a várossá alakulás után épültek. Az osztályvezető utalt „ki­sebb hiányosságokra”. Nos, ilyen hiányosság, hogy a fel­újítási tervek nem eléggé megalapozottak, eltérés van a tervezett költségek, és a tényleges kiadások között. Ennek fő oka: előre nem látott körülmények miatt módosításra szorul a terv. ben kaptak képzést. Jelenleg félszázan dolgoznak, szeret­nénk ezt a létszámot százra bővíteni. Egy község fejlődését a ke­reskedelmi ellátás is tükröz­heti. Nos, ezen a téren nincs szégyenkezni valónk. Nálunik is egyre több a gépkocsitu­lajdonos, jól jött tehát, hogy a Battonya—Dombegyház és Vidéke ÁFÉSZ egy benzin­kutat épített a községben. Ebben az évben már két ön- kiszolgáló üzletet alakítottak ki, s a többieket is korsze­rűsítik. Később, a tervek szerint egy nagyobb alapte­rületű ABC-áruházat kap községünk. A legszüksége­sebbeket helyben megvásá­rolhatják a község lakói, s így nem kell nagyobb váro­sokba utazni. Szerencsére ez sem okoz különösebb gondot, mert megfelelő a buszközle­kedés, most meg felújítják a Kevermes—Donmbegyház közötti útszakaszt. Ennek ál­lapotára bizony sok panasz volt. Az, hogy az anyák munkát tudjanak vállalni, olyan fel­adatot is ró a tanácsra, hogy fejlesszük a gyermekintéz­ményeket. Ennek végleges arculata is kezd kibontakoz­ni. Ennek megoldásában megint első helyre kell ten­nünk a termelőszövetkezet segítségét, amely csaknem félmillió forinttal támogátja a feladatok végrehajtását. Egy iskolacentrumot szeret­nénk kialakítani, mert jelen­leg több helyen folyik az ok­tatás. Megmondom őszintén, most nagy fába vágtuk a A terveket egyébként a vá­rosfejlesztési iroda készíti, a kivitelező pedig 1978 óta a tanácsi költségvetési üzem építési részlege. A felújítási és korszerűsítési munkák műszaki ellenőrzését szintén a városfejlesztési iroda lát­ja el. A munkálatok mű­szaki előkészítése megfele­lő, a tervezett javítási mun­kák műszakilag indokoltak. A berendezések cseréjénél is arra törekednek a veze­tők, hogy pazarlás nélkül, a leggazdaságosabb anyago­kat, szerkezeteket használ­ják fel. A gyakorlatban ezt nehezen valósítják meg, sok az olyan hiánycikk, ami csak drágább anyaggal, szerkezettel helyettesíthető. A házkezelési részleg a bon­tott anyagok újra felhasz­nálására törekszik. Ugyan­akkor, a takarékosság je­gyében hasznos lenne, ha anyagi ösztönzők alkalma­zásával arra késztetnék a dolgozókat, hogy a berende­zési tárgyak le- és felszere­lésekor minél kevesebb kár keletkezzen. Mindent egybevetve te­hát: Szarvason jó gazdája a tanácsi lakóházaknak, la­kásoknak a házkezelőség. fejszénket. A vízművesítést szeretnénk nyélbe ütni. Két alternatíva is született elő­zetes tervként, de azt hiszem azt valósítjuk meg, amely a három község közös vízmü­vét kívánja létrehozni. Azt hiszem, a hatodik ötéves terv legnagyobb beruházása lesz ez. Hogy miért ez a tö­rekvés, ez az iparkodás? Megmondom úgy, ahogy van, szeretnénk, ha községünk a „kiemelt alsófokú központ” státust kiérdemelné. Ennek érdekében van a közös ösz- szefogás, és úgy gondolom — nem elrugaszkodva a reali­tástól —, hogy erre a címre lassan rászolgálunk. A termelőszövetkezet gép­műhelyének udvarán kapott egy épületet az ÉVIG üzem­egysége. A hosszú teremben futószalagszerűen megy a termelés. Időnként búgó hang figyelmezteti a munká­sokat — akik tegnap még kapanyelet fogták —, hogy a szalag mozdul egyet. Még nem gyors ez a mozgás, a kezeiknek hozzá kell idomul­ni a finomabb munkához, a vékony rézdrót hajtogatásá­hoz. Fog ez még gyorsabban is menni, egyelőre azonban a mérsékeltebb ütemet tartják. A munkahely tágas és vilá­gos. Akik itt ülnek, koráb­ban csak a televízióban lát­tak ilyen ipari üzemet, s napjainkban meg már ők is munkásokká válnak. Csatlós János művezető arról tájé­koztatott, hogy a betanulási idő 6 hónapig tart, most vizsgáznak az asszonyok is meg az üzem is, mert jelen­leg még csak próbatermelés folyik. Július 1-ével adják át az üzemet rendeltetésének, addig az itt dolgozók is bele. jönnék a munkába. Másik 50 most kezdte a betanulást, amiben a pesti munkások is segítenek. Mint betanulók, jelenleg 10 forint 50 fillér órabért kapnak, hat hónap után pedig darabbérben dol­goznak. Amint az anyavál­lalat vezetőitől hallani, nem­csak a létszámot, hanem a munkafolyamatot is bővíteni fogják. Jelenleg az állórész tekercse készül itt, később a forgórészt is itt tekercselik. Dombegyház rangot akar, ég ezt nemcsak kívánják, ajándékba akarják kapni, hanem tevőlegesen is hozzá­járulnak, hogy a község ki­érdemelje a rangot. Dicsére­tes módon nemcsak Domb­egyházával törődnék, nem kezelik mostohatestvérként a két másik idetartozó falut, Magyar- és Klsdombegyhá- zát sem. Legutóbb a soros végrehajtó bizottsági ülést a társközségekben rendezték meg, és jólesően hallották, hogy Dombegyház nem a rovásukra gyarapodik. Hogy ez így van, arra egy nem nagy, jellemző apróság. A dombegyházi tanácsháza fo­lyosóján a fényképek a társ­községek fejlődését reprezen­tálják. Nem a magúi* ered­ményeivel büszkélkednek. Kép, szöveg: Béla Ottó Szakmai tájékoztatás — nyugdíjasoknak Szarvas Gazdájuk a házkezelőség Ügyeskedők

Next

/
Thumbnails
Contents