Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-30 / 124. szám

1979. májns 30., szerda ! Kiváló MÓV-brigád A harmadik aranykoszorús cím elérése után kiérdemel­te a MÁV Kiváló Brigádja \ kitüntetést a pályafenntartá- ) si főnökség békéscsabai Ga- ) garin brigádja. A 9 dolgozó- 1 ból álló kollektíva minden ) tagja az elmúlt években ) szakmai munkája mellett, je- ) lentősen kivette részét atár- ) sadalmi munkából is. Ennek ) értéke csaknem 17 ezer fo- ) rintot tett ki. Az eltelt öt ) esztendőben több mint 110 ) újítást nyújtottak be, ame- / lyeknek 60 százalékát elfo- l gadták. Társadalmi munkájuk nagy­ra becsülhető, hiszen átlag­ban a brigád minden tagja csaknem 100 órát teljesített. Kivették részüket a Kolozs­vári úti óvoda, a szlovák kollégium szépítésén, rende- í zésén, a MÁV-kultúrotthon •v bútorzatának javításában, s y más társadalmi megbízatá- y sokból is. S mindehhez y hozzátartozik, hogy a VI. sza­kasz gépesített mozgószaka­szán tevékenykedő kollektí­va hosszú idő óta baleset- mentesen dolgozik. A tavaly nyári hőség-, a téli latyak és hó mindenfelé meg- koptatta az útburkolati jeleket Békéscsabán. A városi költ­ségvetési üzem dolgozói folyamatosan, több helyütt felújítják a jelzéseket, átkelőhelyek „zebráit”, a terelővonalakat Fotó: Martin Gábor Családvédelmi konferencia Békéscsabán Az MSZMP Békés megyei bizottsága, a HNF Békés megyei bizottsága, az SZMT, a Békés megyei Tanács V. B. Családpolitikai Fóruma, gyermek- és ifjúságvédelmi albizottsága tegnap, május 29-én délelőtt, a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban a nemzetközi gyermekév je­gyében hívta össze a családi életre nevelés témakörét megvitató konferenciáját. A közel kétszáz résztvevőt dr. Molnár Margit, a megyei ta­nács munkaügyi osztályveze­tője köszöntötte, majd Szik- szai Ferenc, a HNF megyei bizottsága titkára mondott megnyitó beszédet. Az első előadó, Ortutay Zsuzsa, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának tagja, a családi nevelésben tett első, szerény eredményeiket mél­tatva sokoldalúan elemezte a megváltozott funkciójú csa­ládok problémáit, s ebből eredően a társadalomra há­ruló feladatokat. Többek kö­zött kiemelte: — A családi életre nevelés nem szigetel­hető el a nevelés egész fo­lyamatától. A nevelés pedig nem csak az iskolák, a szü­lők feladata, hanem az egész társadalomé. A jelen kiala­kulóban levő, demokratikus egyenrangúságra épülő csa­ládtípusában a legfontosabb: a tartalmas emberi kapcso­lat. S hogy harmonikus csa­ládi életre képes gyermeke­ket neveljünk, ahhoz nem elegendő a szó ereje. Pozitív emberi magatartással, tuda­tosabb nevelési kultúrával ér­Autogramok hegedűkön Hogy milyenek a hegedűi? Csiszolatlanok, fényezetlenek, nyersek, formájúk, méretük más és más. Olyan fából ké­szültek, amilyenek a keze ügyébe kerültek. Nem tanul • ta a mesterséget, csak mű­veli immár 45 év óta. Még 1934-ben egyszer he­gedűre lett volna szüksége Üjfaludy Lajosnak. Érdeklő­dött, hogy mennyibe kerül. Olyan árat mondtak néki, amit az ő vasesztergályos ke­resetéből évek alatt sem tu­dott volna kifizetni. Akkor határozta el: csinál magának hegedűt. Ma is megvan az az első. Sokat bajlódott vele. Tulaj­donképpen egy eredetit mé­ret szerint próbált lemintáz­ni. Segítség nélkül persze, mert szakember el nem árult volna semmilyen titkot. Megmutatja azt a régi he­gedűt, felhangolja, s a ma­ga készítette vonóval hango­kat varázsol ki belőle. Aztán sorban hozza azokat, ame­lyekhez valamilyen emlék fű­ződik. Először is azt, amelyen Kobayashi Ken-Ichiro saját kezű névaláírása szerepel. A Film, Színház, Muzsika 1976. augusztus 7-i számában a ri­porter a neves japán kar­mestert otthonában mutatta be. Az ott készült fotón jól látható a szoba falát díszítő hegedű, amelyet békéscsabai tartózkodása alatt kapott Üj­faludy Lajostól. Egy másik hegedűt vesz elő, melyen Zino Francesca- lhi francia hegedűművészne­ve olvasható. A harmadikat Kagan orosz hegedűművész, a negyediket egy lengyel kar­nagy, az ötödiket Mező Lász­ló gordonkaművész, a hato­dikat Kocsis Albert hegedű- művész látta el aláírással. Valamennyiüktől személye­sen kért ilyen különleges mó­don autogramot, amikor Bé­késcsabán vendégszerepeitek. — A szakértő bizonyára le­dorongolna ezért a munká­ért. Minden hegedű más for­májú, mások a hangszabá­lyozó, hangnemesítő vonalak — mondja Üjfaludy Lajos. — Valaki játszik is raj­tuk? — Nem veszi meg senki, pedig szakemberek vélemé­nye szerint sok ezek között a jó hangú is. — Hány hegedűt készített eddig? — Kétszázötvenet. A leg­több itt van a házban Bé­késcsabán, ahol lakom, jó néhányat ajándékba adtam. Már 86 éves, de minden­nap dolgozik. A munka az éltető eleme. A tétlenséget nem bírja. Farag sétabotot is, csontnyéllel. Csak a maga szórakozására csinálja, mint a hegedűt. Egy sétabotot ugyan használ, ha megy va? lahová, de nem azért, hogy támaszkodjon rá. Nem. — Hanem? — kérdezem. — A mozdonyon kalapács volt a kezemben, most bot van. Jó nehéz, mint amilyen a kalapács volt. Hogy milyenek a hegedűi? — kérdezem magamtól újra. Nem tudok rá válaszolni. Lehet, hogy akad köztük va­lóban különlegesen jó hangú is. Annyi azonban bizonyos, hogy nem volt hiábavaló Üj-. faludy Lajoá munkája. Ez adott és ad ma, 86 évesen is értelmet az életének. Pásztor Béla hetünk csak el mélyebb gyö­kerű nevelési hatást. A másik előadó, dr. Gayer Gyuláné, a Munkaügyi Mi­nisztérium főmunkatársa szenvedélyes hangú előadá­sában a hazánkban folyó csa­ládpolitikai intézkedésekkel, s a legfontosabb tennivalók­kal foglalkozott. Hangsúlyoz­ta, hogy széles körű intéz­ményhálózattal kell segíteni a családokat, s hogy új for­mákat kell keresni a gyesen levő édesanyák otthoni éle­tének tartalmasabbá tételé­hez. Ki kell alakítani, illet­ve szélesíteni a gyermekfel­ügyeleti hálózatot, hogy a kisgyermekes szülők kulturá­lis elszigeteltsége megszűn­jön. Elemezte a családgon­dozó rendszereink szétdara- boltságából eredő problémá­kat, majd behatóan foglalko­zott a veszélyeztetett csalá­dok helyzetével is. Ezután ismertette az ebben a téma­körben elkészült országos ja­vaslatokat. Rövid szünet után Molnár Lászlóné, a Szarvasi 1-es szá­mú Általános Iskola igazga­tója elemezte az általános is­kolákban folyó családi életre nevelés eredményeit, gondja­it. Végezetül dr. Jakubecz Sándor, a gyulai Megyei Kór­ház főorvosa tartott vetített­képekkel illusztrált korrefe­rátumot a házasság előtti ta­nácsadás szerepéről és me­gyei eredményeiről. B. S. E. Egy hinappal a premier után 11 'f1' Csütörtök esti séta — csomagokkal Április 19-én, csütörtökön volt az első bevásárlónap a kijelölt iparcikküzletekben. Azóta több mint egy hónap telt el. Mit szólnak az új rendhez az eladók, a vásárlók; megéri-e ennyi boltot este 8 óráig nyitva tartani? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ május 24-én Békéscsa­bán. Hat óra után néhány perccel élénk a Tanácsköztársa­ság útja. A tarka sokaságban sokan nagy csomagokkal bíbelődnek. A háztartási bolt kirakatüvegét egy kék köpenyes fiatalember mossa. Az OFOTÉRT-szaküzletben egyetlen vevő sincs, az eladók tétlenül ülnek a pult mögött. Az Univerzál Áruház kör­nyékén nézelődő, rohanó em­berek. A földszinti kötött- és divatáru osztályon nagy a forgalom. Sorbanállnak a pénztárnál. A második eme­leten, a műszaki részlegen már kevesebb az érdeklődő. A bekapcsolt színes televízió sem vonzza a vásárlókat Kontrasztok Tóth Ferenc, az osztály he­lyettes vezetője megjegyzi: „Fél hét van, de még nem adtam el semmit. Akik az előbb rádióval távoztak, még délelőtt kiválasztották, csak most fizették ki. Sajnos, a nyári hónapokban keveseb­ben vásárolnak híradástech­nikai cikkeket. Egyébként a legtöbb árut az első bevá­sárlónapon adtuk el, 87 ezer forint értékben.” Orbán Erzsébet igazgató- helyettessel az eddigi tapasz­talatokról beszélgetünk: „Az áruház csütörtök esti forgal­ma átlagosan 250—300 ezer forint. Ez azt jelenti: mint­egy 1000 fizető vevő fordul meg az osztályokon. Lénye­gében őket másfél óra alatt szolgáljuk ki, hiszen az utol­só félórában már alig akad vásárló. Ennek ellenére ne­künk érdemes tovább nyitva tartani. Végeredményben a két óra alatt a napi összes forgalom 21 százalékát bo­nyolítjuk le.” A játékosztályon zajlik az élet. Egyáltalán nem látszik, hogy 7 óra van. Kattog a pénztárgép, sürögnek-forog- nak az eladók. Persze, ehhez hozzájárul az is, hogy a gyermekév tiszteletére 20 százalék engedménnyel áru­sítják a játékokat. Szabó Ka­talintól, az osztály helyettes vezetőjétől a dolgozók han­gulatáról érdeklődünk: „Ha­zudnék, ha azt mondanám: örülnek a késői zárásnak. Megértették viszont, hogy csak ez lehet a jövő útja. Előretekintünk és bizako­dunk: a nagyobb forgalom több keresetet is jelent. A legsúlyosabb gondot a vidék­ről bejáró lányok, asszonyok jelentik. A vonatok, buszok menetrendje egyáltalán nem igazodik az új nyitva tartás­hoz.” Egri Sándorné pénztáros Gyuláról, Kozma Mihályné eladó Békésről utazik napon­ta a munkahelyére. Mindket­ten fiatalok. A pénztárosnő így vélekedik: „Minden má­sodik csütörtökön kerül rám a sor, ha nem jön közbe va­lami rendkívüli esemény. Ilyenkor 11 órára vagy délre jövök be, és este 8-ig verem a billentyűket. Mire hazaju­tok 9 óra is elmúlik." Kozma Mihályné tömören fogalmaz: „Érettségi után kerültem a kereskedelembe. Akkor vál­laltam minden nehézségével együtt. Szeretem a szakmám, ezért nem vagyok kétségbe­esve.” A mackókkal, babákkal megrakott gondola előtt csi­nos fiatalasszony keresgél, mellette a férje, Komoróczki István, karján kisgyerek. A feleség határozottan állítja: „Okos kezdeményezés a be­vásárlónap. Mióta bevezet­ték, szinte csak csütörtök es­te vásárolunk iparcikket. Gyermekgondozási szabadsá­gon vagyok ugyan, de jobb az, ha az egész család ott van a kiválasztásnál. A Lencsési úti lakótelepről jöttünk, a zsúfolt buszon ketten jobban boldogulunk a gyerekkel és a csomagokkal." A férj még hozzáteszi: „Szerintem nyu- godtabb ilyenkor az üzletek légköre. Nem kell rohanni, s a kereskedők is, mintha készségesebbek lennének.” Tétlenül gyobb a kereslet. Vajon mi ennek a magyarázata? „Sokat gondolkoztunk ezen mi is. A legelső bevásárlónapon fél 6-tól 8 óráig tízezer forint ér- tékű árut értékesítettünk. A következőn már 18 ezret, de ez még mindig kevés. Itt vannak a mai nap adatai. Másfél óra alatt 11 ezer fo­rint értékű áru talált gazdá­ra, ebből 5 ezret az üveg- és porcelánbolt forgalmazott. Tehát egyértelmű: azok a ter­mékek kelendőek, amelyek kiválasztásához több idő is szükséges. Az apró háztartá­si cikkek beszerzéséért nem érdemes lemondani egy jó filmről, vagy tévéműsorról.” A Kép>csamok csillogó-vil­logó kirakata csábító. Az ál­ló- és asztali lámpák színes fényt szórnak a cserepekre, akvarellekre. Az ajtóban né­pes családdal találkozunk, akik üres kézzel távoznak. Tomka Attiláné eladó egyál­talán nem elégedett: „Fél 8 is elmúlik lassan, s mindösz- sze hat érdeklődő fordult meg az üzletben. Kétségte­len: nem sok dolguk lesz a pénz feladásával. Annyi re­ményünk van, hogy akik ma megnéznek valamit, holnap esetleg megvásárolják. Szíve­sen vagyunk itt este, pedig kettőnket is kisgyerek vár otthon. A gazdaságosságról csak annyit: a világítás árát sem keressük meg." Vevöcsalogaté A vas- és háztartási eszkö­zöket árusító üzletben fél 8- kor idilli a hangulat. A csen­det olykor a kulcsok halk csörrenése töri meg. Az edé­nyekkel megrakott polcok előtt két fiatal lány és egy fiú beszélget. Mindhárman eladók. Csupán a rövid nad- rágos gyerek keresgél vala­mit, kosarát szorongatva. Felföldi Györgyné, helyettes boltigazgató az üvegboltból került elő, ahol jóval na­A Medicor Művek Röntgengyárának, legújabb terméke a komplett andiográfiás munkahely, melyet érrendszeri vizsgálatokhoz az orvosi igényeknek megfelelően több változatban lehet összeállítani. A képen: szerelik az andiográfiás röntgen munkahelyet- MTI-fotó — Hadas János felvétele — KS) Az István király téren egy­re kevesebb a siető ember. Sétálnak, szemlélgetik a kira­katokban elhelyezett tabló­kat. Igaz, az idő háromne­gyed 8. A Centrum Aruházat már söprik, készülnek a zá­ráshoz. Az utolsó vevők egyi­ke Kovács Mihály és felesé­ge. Mellettük nagyobbacska fiú és lány téblábol. Gyulá­ról jöttek kocsival, a gyere­keknek ruhát vásároltak. A férj a beszédesebb: „Nekem 5-ig, az asszonynak 6 óráig tart a munkaideje. Átruccan­tunk, s szépen kiválasztottuk, megvettük a ballagási aján­dékokat” Oláh Lajos áruforgalmi osztályvezető kimutatásokat tesz elém: „Eddig a harma­dik csütörtök volt a legered­ményesebb: 98 ezer forint be­vételt értünk el. Átlagosan a két óra alatt az összes napi forgalom 14—22 százalékát valósítjuk meg, ami nem rossz.” Az igazsághoz az is hozzá­tartozik: a reklám, a jó ér­telembe vett üzleti fogások nagyban hozzájárulnak a si­kerhez. Bevezették az úgy­nevezett „csütörtöki megle­petést”, amikor 6 órától 8-ig különböző termékeket kínál­nak 20 százalékos árenged­ménnyel. Sikert aratott a di­vatbemutató, a „Kettőt fizet — hármat kap” akció. Le­zárják a pénztárakat. Az osz­tályvezető örömmel közli: „A mai bevásárlónappal sem val­lunk szégyent. A 435 vevő 81 ezer forint értékű áruval tá­vozott.” A kereskedelmi szakembe­rek most számolnak, statisz­tikát készítenek. Jó-e ne­künk a bevásárlónap? Véle­ményünk szerint igen. Vita legfeljebb csak abban lehet: melyik üzletet érdemes nyit­va tartani. Annak semmi ér­telme, hogy munka helyett a pultot támasszák az eladók. Az már egyértelműen lát­szik: az egyébként is nagy forgalmat lebonyolító áruhá­zakban fordulnak meg a leg­többen. Azonban az is vilá­gos: az eddigieknél sokkal nagyobb propagandára van szükség, hogy a bevásárlónap jobban beleivódjon a köztu­datba. Nem elég ma már a „sült galambra” várni a gaz­daság egyetlen területén sem. A kereskedelemben különös­képpen. Seres Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents