Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-20 / 116. szám
1979. május 20.. vasárnap 0 Szerdán nyit a BNV Nyolc kiállító Békés megyéből A május 23-án nyíló beruházási javak nemzetközi seregszemléjén, a kőbányai vásárvárosban 27 ország és Nyugat-Berlin cégei hozzák el legkorszerűbb termékeiket. összesen 1824 vállalat állít ki a BNV-n, közülük csaknem 700 belföldi. Szocialista partnereinket 108, a többi a tőkés államokat képviseli Budapesten. E hagyományos tavaszi szakvásár iránti érdeklődést jól mutatja, hogy a hazai és a külföldi kiállítók már több hónappal ezelőtt lefoglalták a vásárközpont valamennyi fedett területét és az elmúlt évinél több mint 3500 négyzetméterrel nagyobb szabadtéri bemutatóterületet. Érdekes, hogy körülbelül ugyanennyi szabad kiállítási terület áll a vállalatok rendelkezésére, mint fedett, összesen mintegy 75 ezer négyzetméter. A kiállító vállalatok nyolc árucsoportban vonultatják fel termékeiket. A műszeripari, a híradástechnikai és számítástechnikai, a köny- nyűipari gép, a vegyipari és bányászati, a villamosener- gia-ipari, a fémmegmunkálási, az építőipari és a járműipari szekcióban. Érdekes, hogy a legtöbb külföldi kiállító cég a fémmegmunkálás bemutatójára jelentkezett, ahol összesen 9520 négyzetméteren mutatják be újdonságaikat, ebből több mint 2000 négyzetméteren szocialista cég és mintegy 5000 négyzetméteren tőkés vállalatok. Ugyancsak sokan vesznek részt a híradástechnikai szekció bemutatóin is. A vásár szervezője, a HUNGEXPO, nagy teret szentel a különböző szakmai programoknak, hiszen a ki- lencnapos nemzetközi vásár öt napját szakmai napként kezelik. A szocialista országok, a KGST-partnerek kiállítói a gazdasági integrációs szervezet megalakulásának jubileuma jegyében rendezik meg bemutatóikat. A BNV A és B pavilonjának kirakatsorában dokumentációs kiállítás mutatja be a szocialista közösség 30 éves együttműködésében elért dinamikus fejlődés fontosabb állomásait, hazánk és a KGST-partnerek közötti kapcsolatok eredményességét. Május 25-én, a BNV-n KGST-napot rendeznék. Ezen külön felhívják az érdeklődők figyelmét a KGST-tagországok közötti mintegy 200 két- és sokoldalú gépipari gyártásszakosítási és kooperációs egyezményre. A magyar gép-külkereskedelem jelentős tétele is ilyen megállapodásokkal van alátámasztva, teljes forgalmunk körülbelül 30—32 százalékát ezen együttműködési megállapodások alapján készülő termékek teszik ki szocialista partnereinkkel. A gyártásszakosítási megállapodások száma, különösen az utóbbi három évben emelkedett, egyebek között autóipari fő- és részegységek, mezőgazdasági gépék, tartozékok. rádiótechnikai és elektronikaipari termékék, műszerek, automatizálási és különböző folyamszabályozási eszközök gyártásában. Az együttműködés távlataira is felhívják a szocialista országok kiállítói a figyelmet, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia, a Szovjetunió, valamint a magyar kiállítási standokon. A fejlett tőkés országokkal és a harmadik világ országaival az utóbbi időben dinamikusan fejlődnek külkereskedelmi kapcsolataink. A nagyközönség és a szakemberek ezúttal Anglia, Argentína, Ausztria, Belgium, Brazília, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Japán, Kanada, Liechtenstein, Luxemburg, Norvégia, az NSZK, Olaszország, Spanyol- ország, Svájc, Svédország, az Amerikai Egyesült Államok és Nyugat-Berlin jelenlegi és leendő partnervállalatainak újdonságaival ismerkedhetnek meg. Közülük is a legnagyobb kiállítással, a hagyományoknak megfelelően legnagyobb kooperációs partnereink, így az NSZK, Ausztria, Olaszország jelentkezik a budapesti vásáron. Évék óta természetesnek könyvelhetjük el, hogy megyénk nagyobb üzemei, szövetkezetei is jelentkeznek a tavaszi seregszemlén. Egyik legnagyobb gyárunk — az Orosházi Üveggyár — az idén is bemutatja jól ismert termékeit, az edzettüveg-ajtó- kat, üvegportálokat, hengerelt mintás drótbetétes síküvegeket és a HUNGARO- PHAN hő- és hangszigetelő üvegszerkezetet. Ennék egyik újszerű változata, a fényvisz- szaverő kivitelű reflexiós üvegszerkezet is látható lesz a BNV-n. S Orosházán maradva, a KAZÉP három típusú földgáz tüzelésű kazánt és elektromos vezérlésű OTK VP— 2/3—4 pultját is bemutatja. A vas-műanyagipari szövetkezet egy teljesen új termékével jelentkezik: a nagy teljesítményű zsugorfóliás automata csomagológéppel. Az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár orosházi gyára az olajipar területén használatos szerszámokat és készülékeket vonultat fel a bi- ennálén, így termékeik közül látható lesz az általuk gyártott PB-reduktor, különböző tolózárak, fúrási szerszámok és készülékek. A Szellőző Művek sarkadi gyára az elszívó forgógépek alá kerülő Silka hangtompító különböző típusait állítja ki. A HAFE békéscsabai gyára legkorszerűbb festőberendezésének vezérlőpultját állítja ki a sématáblával együtt A kiállításon látható lesz a Forgácsoló Szerszámgyár szinte összes terméke, közöttük azok is, amelyeket a békéscsabai kollektíva gyárt. Így, mint újdonságot megtekinthetik az érdeklődők a különböző keményfém-lap- kás szármarókat, sünmarókat, szerelt-száras marókat, s az NC-esztergapadhoz való fúrórudakat. A Békés megyei Vegyesipari Vállalat is hagyományos kiállító a tavaszi BNV-n. Az idén bemutatják a már jól ismert ÉTI típusú gáztüzelésű kazáncsaládot, s legújabb terméküket, a Rivál vegyes tüzelésű kazánt, amely szén-, gáz- és olajtüzelésre egyaránt alkalmas. E kazántípusnak is több változatát állítják ki. Napjaink témái Kooperáció Van olyan világhírű — szerszámgépgyártó — vállalat, amely az általa forgalmazott termékeknek egyetlen alkatrészét, részegységét sem állítja elő, „csak” ösz- szeszereli azokat. A szóban forgó alkotóelemeknek a termelői a gépgyárral sok évtizede együttműködő — kooperáló — partnercégek nagy csoportja. Mint az üzleti eredmények — s nem kevésbé a hosszú ideje fönnálló kapcsolatok — bizonyítják, valamennyi érintett megtalálja a számítását. Napjainkban az iparvállalatok 115 ezer főt foglalkoztatnak karbantartással. Ha lennének ilyen feladatokra specializálódott, iparáganként, iparcsoportonként szervezett cégek — bátortalan próbálkozás most történik rá a ‘ vegyiparban —, melyek vállalnák a gépek nagyjavítását, felújítását, akkor — becslések szerint — a jelenlegi, szétszórtan, alacsony hatékonysággal dolgozó létszámnak a harmada is győzné az ún. napi feladatokat, s a költségek — iparterületenként eltérően — 30—55 százalékkal mérséklődhetnének. Ennyiből is kiviláglik a kooperáció sokféle hasznossága, ám tegyük még kézzelfoghatóbbá az előnyöket. A szövőgépek állásideje jelenleg a teljes üzemidő 13—14 százaléka. Amint azt vizsgálatok bizonyították, bár nem egyetlen okra vezethető ez az állapot visz- sza, a legfőbb tényező a karbantartási, javítási kooperáció hálózatának fejletlensége, egyebek között az, hogy a feladatra szakosodott — de nem létező — vállalat helyett mindegyik szövődé maga tart fenn alkatrészraktárt, néhány fős felújító részleget, s így tovább. A gazdasági fejlődés bizonyos fokán a kooperáció elengedhetetlen feltétele a haladásnak, mert segítségével nagyobb termelékenység érhető el, fokozódik az állóeszközök kihasználása, a minőség jobbá, egyenletesebbé tehető, azaz javul a termelés gazdaságossága. Éppen ez a fölismerés — és gyakorlati tapasztalat — hozza magával, hogy a vállalaton belüli, a termelőegységek közötti, az ágazatok kapcsolatában létrejövő együttműködést követnie kell az országok közötti munkamegosztásnak — spe- cializációnak, szakosodásnak —, azaz a nemzetközi méretűre táguló kooperációnak. Megint megfogható ténnyel illusztrálva mondandónkat: a ruházati iparban ugrásszerű fejlődést lehetővé tevő SZTB-szövőgépek különféle részegységeit más és más KGST-országok gyártják, majd valamennyien átveszik a készterméket. önállóan a teljes gépet például hazánkban csak gazdaságtalanul — számítások szerint a jelenlegi ár háromszorosáért — lehetne előállítani. A szakosodásra támaszkodó nemzetközi kooperáció alapján olyan gépek, automatizált géprendszerek kerülnek kidolgozásra, amelyek segítségével a növénytermesztésben 1990- ig másfél-, kétszeresére növelhető a munka termelékenysége a KGST-országok- ban. Határokon belülről és kívülről seregestől mutathatók fel ilyen tények, ám, mint sok más tekintetben, a kooperációnál is lehetőség és valóság között meglehetősen nagy a távolság. Csupán utalunk rá: a kooperációnak különleges, nagy hasznú formája a licencia-vásárlás, ám alig százötven vállalat van a szocialista iparban, ahol ilyen — vásárolt — gyártási eljárást alkalmaznak. A gazdasági környezet megkívánja, de még nem ösztönzi eléggé a kooperációs kapcsolatok kibontakozását, s a gazdálkodási feltételek viszonylagos lazasága eddig a kényszerítést sem közvetítette megfelelően ezen a területen. A közgazdaság-tudomány művelői egyre fontosabb jellemzőnek tartják egy-egy ország gazdaságának részvételi fokát a nemzetközi munkamegosztásban, s a belső együttműködés színvonalát ugyancsak a fejlettség egyik mércéjeként használják. Innét nézve is sok a tennivalónk: túl kell jutnunk most már a kezdeteken. Lázár Gábor Hz emberiség legnagyobb kincse Beszélgetés a FAQ vezérigazgató-helyettesével Becslések szerint a föld lakóinak száma mintegy 4 milliárd. Az emberiség fele éhesik, rosszul táplált. A probléma megoldására már eddig is számtalan lehetőséget vázoltak fel a kutatók. Szervezetek sora tanulmányozza a javaslatokat, s kísérelnek meg nap mint nap gyakorlati lépéseket. Olvasóink most megismerkedhetnek egy ilyen szervezet, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) tevékenységével. A közelmúltban a Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézetben járt Kenneth C. Lucas, a FAO vezérigazgató-helyettese, akit arra kértünk, válaszoljon néhány kérdésünkre. — Mr. Lucas, mit tart ön a FAO legfontosabb feladatának? Minek köszönhetjük látogatását? — Utazásom elsődleges célja az volt, hogy információt szerezzek. Konkrét oka is van persze e látogatásnak, hiszen Szarvason ebben az évben fejeződik be a FAO és a magyar kormány közös programja, amelynek célja az édesvízi haltenyésztés kutatásának fejlesztése. Ami pedig a szervezet tevékenységét illeti, azt a következőkben tudnám összefoglalni: A FAO tulajdonképpen az ENSZ egyik specializált szervezete. Feladata, hogy segítséget nyújtson a világ országainak, elsősorban a fejlődő országoknak az életszínvonal emelésében, a táplálkozás javításában, a mezőgazdasági munka termelékenységének növelésében. Engedjék meg, hogy a FAO-program zárásaként aktuális kérdésekről is szóljak. A haltenyésztés területén három alapvető célja van a szervezetnek. Először is, a tengerparttal rendelkező országokban növelni kell a halfogást. A tengerre vonatkozó törvények változása — fokozatosan 200 mérföldre terjesztik ki a halászati felségvizeket — óriási feladatot ró az országokra. A probléma nagyságát érzékelteti, hogy a halászati felségvizek akkorák, mint szárazföldünk összes területe. Az országok egy része azonban még nincs felkészülve halászati vizeinek „kezelésére”. A FAO most olyan programot indított, amelynek célja, segítséget nyújtani a tengeri halászat fejlesztéséhez. Másodszor — Magyarország is itt kapcsolódik be a FAO munkájába — az édesvizek hasznosítása, az intenzív módszerek meghonosítása, ugyancsak a szervezet programjaként szerepel. Ennek legnagyobb szerepe azokban az országokban van, amelyek nem rendelkeznék tengerparttal. Magyarország egyébként az édesvízi haltenyésztés technológiáját tekintve a vezető országok közé tartozik. S végül a FAO programot indított a halászati források, lehetőségek jobb kihasználására. Megállapítottuk például, hogy a kifogott halmeny- nyiség 20 százaléka megy veszendőbe, ami egyébként emberi táplálék lehetne. — Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete tehát igéd széles körű tevékenységet folytat. Mégis úgy tűnik, lassú az előrehaladás. Egyes borúlátó vélemények szerint a következő évtizedekben az éhezők száma tovább nő. Mi erről a véleménye? — A jövőt illetően optimista vagyok. Ennek nem mond ellent az a tény sem, hogy jelentős javulást rövid időn belül nem várhatunk. Ügy gondolom azonban, hogy az elkövetkező két évtizedben mégis alapvető változások szemtanúi lehetünk. Sokurtk véleménye megegyezik például abban, hogy a népesség növekedését lassítani kelL Ezzel egy időben változtatni szükséges az elosztáson. Míg ma az országok egy részében többlettermelés van, addig az államok jelentős hányadában az alapvető élelmiszerek beszerzése is gondot okoz. A mezőgazdaság is jelentős tartalékokkal rendelkezik. A korszerű technológiák egyébként is csodákat képesek tenni. Alapvető feladatunk, hogy a fejlett technológiák minél előbb eljussanak a fejlődő országokba. Éppen ezért arra van szükség, hogy a korszerűbb berendezéseket a szegényebb államok is megvásárolhassák. A fejlődő országoknak viszont fel kell készülni a fejlett technika fogadására. — Földünk édesvizeit az emberiség egyik legnagyobb kincsének tartják. Milyen szerepet tölthetnek be ezek az élelmezésben? — Az édesvizek valóban az emberiség legnagyobb kincsei. Célunk az, hogy ezt a jelentős és egyre ritkábbá váló természeti forrást sokrétűen hasznosítsuk. Az édesvízi haltenyésztés csak az egyik felhasználási terület. A haltenyésztés nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ugyanezt a vizet egyéb célokra is használjuk; ivóvíznek, öntözővíznek, energia- termelésre, erőművek hűtővizeként stb. Egyre több gondot okoz azonban vizeink tisztán tartása, hiszen a szennyezett víz nem alkalmas haltermelésre és a már felsorolt egyéb célokra sem. A víz szennyezettségének megakadályozása nemzetközi együttműködést kíván... A veszélyes szennyezettség egyébként is akadályozhatja a haltenyésztés további fejlődését. Pedig az intenzív módszerek alkalmazásával az édesvizek halhozama a mostani többszörösére is növelhető. Ennek jelentőségét az élelmezésben ma még nem mindenütt ismerték fel. Különösen elmaradottak ebből a szempontból a fejlődő országok, amelyekben nagy szükség lenne a fehérjét tartalmazó halhúsra. — A FAO 510 ezer dollár támogatást nyújtott a Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézetnek. Milyen célt szolgálnak az ilyen és ehhez hasonló támogatások? — Alapvető célunk az volt, hogy a már meglevő és jól működő kutatóállomást alkalmassá tegyük a még magasabb színvonalú tudományos munka végzésére. Az intézet feladata a haltenyésztés területén olyan technológiák, fajok, módszerek létrehozása, amelyek széles körűen hasznosíthatók. Amikor a támogatásról szóló döntés megszületett, őszintén reméltük, hogy Magyarország viszonzásképpen a fejlődő országok segítségére lesz az itt kialakított módszerekkel, technológiákkal. Ezt a segítséget két fprmá- ban szeretnénk megkapni. Egyrészt ösztöndíjasokat küldenénk Magyarországra, Szarvasra, akik itt megtanulhatják a korszerű, hatékony, termelékeny módszereket, másrészt magyar szakembereket akarunk bevonni a fejlődő országok édesvízi haltenyésztésének fejlesztésébe. Mostani látogatásom alkalmával tájékozódom, hogy milyen lehetőségek vannak a magyar részvételre, őszintén hiszem, hogy Magyarország a másodikként említett FAO- alapfeladatban jelentős szerepet vállal és segítséget tud adni a fejlődő országoknak — mondotta befejezésül Kenneth C. Lucas. Kepenyes János
