Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-11 / 84. szám

- ^ 1£79. április 11., szerda JEGYZET Ezt js megéltem — Nagyot nézne apám, ha élne. Paraszt nyugdíjban? Hogy a postás havonta be­kopog és házhoz hozza a pénzt? Dehogy hinné el a kisöreg. Bár ami igaz, igaz, még nekem sem jutott volna ez álmomban sem eszembe. Valamikor tülekedés volt a nyugdíjas állás után, nem is juthatott hozzá akárki. Egy életre szerencsésnek mond­hatta magát, aki nyugdíjas állást kapott. Akadt is iri- gye bőven. A parasztember dolgozott egy életen át ina- szakadtáig, de nem hogy nyugdíjat, még jó szót sem igen kapott érte. Mert paraszt voltam, de még az őseim is. Ha nálunk is divat lett volna vezetni a családfát, bizonyára a gyö­keréig parasztokat találnánk. Azok voltak a Birók vala­mennyien. Tizenkét holdon gazdálkodtunk a tagosításig. Hogy milyen élet volt az? Hiába mondanám, nemigen hinnék el, a fiaim sem hi­szik, nem is mondok nekik róla semmit. Mert bizony gyengécske föld jutott ne­künk, több verejtéket ter­mett az, mint magot. Ezért hát nemigen kapálóztunk a tagosítás ellen, mert az elő­zőnél már csak jobb, köny- nyebb élet jöhet. A gyere­kek meg iparosok lettek, az egyik autószerelő, a másik víz- és gázszerelő. Velem megszakadt az ősi hagyo­mány, nem. folytatódik a pa­raszti élet. Bánom is meg nem is. Mert hiába volt ez derékszaggató élet, azért en­nek is megvolt a maga szép­sége. Magam már nem is tudnék másra átváltani. Van egy kis tanyám, megnézheti, milyen rend van ott. Van egy kis szőlő is körülötte, meg gyümölcsfák. Most már ott élem ki magam. Vitathatatlan, hogy a tsz- ben könnyebb lett az élet, az meg mindennek a teteje volt, amikor Kádár elvtárs beje­lentette, hogy ezután a pa­raszt is kap nyugdíjat. Egy- csapásra megszűnt a félelem a jövőtől, attól, hogy mi lesz velem öregségemre. Két évtizedet dolgoztam a kö­zösben. ötvenkilencben lép­tem be a Zöldmezőbe. Az első napon megválasztottak brigádvezetőnek. A növény- termesztésben dolgoztam gyalogmunkásként. Aztán 65-ben átkerültem a Béké­be, ott is brigadérosnak. Öt éve jöttem ide a csirkések­hez a Kállai Éva Szocialista Brigádba. Nem bántam meg, nagyon jó népeket találtam, megértettük egymást, soha egy hangos szó nem hang­zott el közöttünk. Ügy ér­zem, szerettek — valami fránya bogár repülhetett a szemébe, mert megdörzsölte kézfejével —, látja virágot is kaptam, meg egy bütykös bort. Mert holnaptól kezdve nyugdíjas lesz Biró István. A gyulai Köröstáj Termelőszö-X vetkezet nyugdíjasa. Hát ezt is megéltem. B. O. A Városlődi Állami Gazdaság az elmúlt években több mint tízezerre növelte juhászatában az anyajuhállományt. A gaz­daság az idén tizenegyezer bárányszaporulatra számít, amely­nek egy részét húsvétra pecsenyebárányként külföldre szál­lítja. A képen: Peidli József gondozó a bárányokat válogatja (MTI-fotó: Rózsás Sándor felvétele — KS) ooocxxxxxxxxxxxxxxxxtooooooooooocoooooooocx Magyarország a brnéi fogyasztásicikk-vásáron Az évenként megrendezés­re kerülő brnói fogyasztási­cikk-vásáron, amely idén áp­rilis 18.—25. között kerül megrendezésre, hazánk is részt vesz. A hagyományos részvételünk célja a ma­gyar export további növelé­se, a KGST-n belüli együtt­működés eredményeinek és távlatainak. demonstrálása, különös tekintettel a KGST 30. évfordulójára. * A kiállítás szervezését a Hungexpo látja el, amely 660 négyzetméteren kerül megrendezésre. A bemutatón részt vevő külkereskedelmi vállalatok a következőek: Chemolimpex, Ferrunion, Hungarotex, Lehelex, Tann- impex, Transelektro, Tungs­ram, Videoton. Információs irodával csatlakozik a kiál­lításhoz a Konsumex, és a Hungarocoop. A vásár ideje alatt az In- termoda keretében a Hunga­rotex divatbemutatót tart. A -kiállítás érdekességét emeli, hogy a Videoton-standon ze­nés képmagnófelvételek be­mutatására kerül sor. Kísérletek a napenergia hasznosítására A nap energiájának hasz­nosítására napelemek gyár­tási technológiáját dolgozta ki a Villamosipari Kutató Intézet. Az elemek már a gyakorlatban is sikerrel vizsgáztak: villamos árammá alakítják át a nap fény ener­giáját. Most a gyártmány to­vábbfejlesztésén és szabadal­maztatásán dolgoznak a ku­tatók. Az intézet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság megbízásából 1972. óta foglalkozik a napenergia hasznosításával. Az első elemeket szilícium félvezető­ből alakította ki. A napele­meket két területen; villa­mos energia termelésére, va­lamint fényérzékelők kiala­kítására hasznosítják. Néhány helyen már sike­resen használják a magyar gyártmányú napelemeket. A vízügyi hatóságok dunántúli hírközlő rendszerében pél­dául az átjátszó-erősítő állo­más tetején helyeztek elegy hat négyzetméter területű napelemet, A napenergia szélesebb körű gyakorlati alkalmazá­sának kutatásában kibonta­kozóban van a KGST-orszá- gok műszaki-tudományos együttműködésé. Ennek ke­retében a magyar kutatók a szilícium alapú napelemek gazdaságos előállításának vizsgálatait végzik. Bulgária kadmium-szulfiddal folytatja ugyanezt a kutatást. A Szov­jetunió a fénykoncentráto­rok, Csehszlovákiá pedig az olcsóbb alapanyag előállítá­sán dolgozik. Néhány esztendővel ez­előtt fejeződött ba a Békés­csabai Kötöttárugyár csak­nem 300 millió forintos be­ruházása. Űj épületeket és új automata gépsorokat ál­lítottak üzembe. Az első esztendők jelentős fejlődést hoztak, mondhatni azt is: megkétszereződött a terme­lés. Ezzel párhuzamosan ter­mészetesen a dolgozók bére is emelkedett. A dinamikus növekedésnek azonban egy parányi szépséghibája is volt, ugyanis a gyár vezetői elsősorban a mennyiség nö­velésére ösztönözték a dol­gozókat. Ilyen formán álla­pították meg a bérezést is. Mit jelent ez? A gépek ontották a kelmét, de mint­egy 20 százalékos hibaarány­nyal. A gyenge minőségű áruból készült termékeket nemhogy a külpiacon nem tudták eladni, hanem még az úgynevezett „kilós bol­tok” sem örültek ezeknek a daraboknak. És ez nemcsak a Békéscsabai Kötöttárugyár­ra volt jellemző. Megteltek a raktárak Közismert, hogy néhány esztendő óta nemzetközi fi­zetési egyenlegünk negatí­vummal zárul. Mi több: a hiány évről évre magasabb összeget tesz ki. Nyersanyag­ban és energiahordozókban nem tartozunk a gazdag or­szágok közé, így azok igen tekintélyes hányadát im­portálnunk kell. Na már most, ahhoz, hogy importál­ni tudjunk, jelentősen kell növelnünk exportképessé­günket. Igen ám, de a ke­reslet-kínálat közül minde­nütt az utóbbi növekedett dinamikusan, ezért csak mi­nőségileg nem kifogásolható árut adhatunk el határain­kon túl. Közepésen fejlett ipari­agrárország vagyunk. A ná­lunk fejlettebb országok csak azokat a termékeinket ve­szik át, amelyek eredmény­nyel versenyeznek saját áru­cikkeikkel. Még így is ne­hezen, hiszen éppen arról van szó, hogy versenyképes cikkeik nekik is vannak. A fejlődő országok pedig ugyancsak válogathatnak, hi­szen a világpiacon a kínálat nagy. Éppen az volt az elmúlt néhány év legnagyobb gond­ja, hogy bizonyos árufélesé­geink feltöltötték raktárain­kat, miután minőségük nem ütötte meg a nemzetközi szintet. Ez annyit jelentett, hogy importáltunk, importál­tunk, azonban ezt nem kö­vette jelentős exportnöveke­dés. Részint ez vezetett az eladósodás nagyobb növeke­déséhez. Másik jelentős tényező, amely már kevésbé múlott a népgazdaság jelenlegi szer­kezetén: az árucsere ará­nyok romlása. Vagyis míg mind magasabb áron hoz­tuk be az alapanyagot és energiahordozókat, addig a belőlük gyártott áruféleségek árait nem tudtuk megfelelő mértékben növelni. Mérsékeltebb ütemben Ahhoz, hogy a jövőben csökkenteni tudjuk adóssá­gainkat, elsősorban jobb minőségű árut kell előállíta­nunk, egyidőben a haté­konyság növelésével. Ily módon elérhető, hogy ter­mékeink minél olcsóbb elő­Régi gyár — fiatalos szellem Lendületben a herényi PflTEX Fekete Tamás szobrászművész az idei pécsi kisplasztikái bi- ennálcra elkészítette Watt gőzgépének modelljét (MTI-fotó — KS) Jó eredménnyel zárta idei első negyedévét a Pamut­textilművek Mezőberényi Gyára. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy tervüket több mint 5 százalékkal túl­teljesítették, s ez éppen 77 ezer 800 folyóméter szövet­tel jelent többet a tavalyi hasonló időszak 1 millió 518 ezer méteres teljesít­ményénél. Nemcsak többet termeltek azonban, hanem jobban is. Minőségtervük teljesítését 98 százalékra „méretezték”. Ez már önmagában is nagy érték, hiszen annyit jelent, .hogy a több millió méteres évi teljesítményben csupán 2 százalékos rontást enge­délyeztek maguknak. Nos, ezt is sikerült — jó érte­lemben — túlteljesíteni: a tervezettnél is jobban, mint­egy 4 tized százalékkal ja­vult termékeik minősége. Még többet mond, ha így fogalmazunk: az idén a he­rényi PATEX összes szöve­te, kelméje — a jelzett 1,6. százalék kivételével — első osztályú volt. Mind e közben létszámuk mintegy 15-el csökkent. Ám ezt csepet sem bánta a ter­melés. Javult gépeik ki­használtsága, fokozódott az úgynevezett programszerű­ség, ami a herényi textilesek nyelvén egyet jelent a terv- szerűséggel, a szállítási fe­gyelem fokozott megtartá­sával. Mindez azt eredmé­nyezte, hogy az üzem terme­lékenysége a tavalyihoz ké­pest számottevően: 2 száza­lékkal javult. Ezt tanúsítják a számok — de mi van az adatok mö­gött? Nem utolsósorban pél­dául az, hogy a korábbinál értékesebb termékeket gyár­tanak : bársonyféleségeik keresettek hazánkban is, meg a nyugat-európai pia­con is. Gépeik ugyan régiek — a herényi PATEX Békés megye egyik legidősebb gyá­ra —, de igyekeznek bebi­zonyítani, hogy régi gépe­ken is lehet jól dolgozni. Kisebb-nagyobb átszer­vezésekkel mozgósítják a belső tartalékokat. Egyik szervezési intézkedésük pél­dául — megfelelő előkészítés után — azt eredményezte, hogy néhány brigádot hasz­nosabb, jövedelmezőbb mun­kára állítottak át, s ez je­lentős kapacitás-növekedést hozott. Szigorúbbá, kö­vetkezetesebbé vált a gyár­tásközi ellenőrzés; a bére­zésben döntő szerepe van immár a minőségnek, a gé­pek megóvásának és kar­bantartásának. Néhány üzemrészben folyamatos hi­bajelző rendszert vezettek be, amelyet rövidesen újabb üzemegységekre is kiterjesz­tenek. Néhány további intézke­dés szintén azt bizonyítja, hogy a szigorúbbá váló gazdasági követelmények­hez nem elég csupán egy-két vonatkozásban alkalmaz­kodni ; ellenkezőleg: min­den téren előbbre lépésre van szükség. Több intézke­dést hoztak például a mun­kaidő jobb kihasználására; a munkaidő kezdetének és végének megtartását a ko­rábbinál szigorúbban veszik például a nem teljestímény- béres területeken. Ugyan­akkor — az 1027-es kor­mányrendelet alapján — tovább bővítik a normá-. ban és teljesítménybérben dolgozók körét. Befejezték a gyári adminisztratív mun­ka felülvizsgálatát, és rövi­desen javaslatot készítenek a racionálisabb munkára. Szigorítják az anyaggaz­dálkodást. Fokozottabban ellenőrzik a kiszállítandó és beérkező anyagokat — fontos ez a kooperáció haté­konyságának növelése ér­dekében is —; a fölösleges készletek csökentésére visz- szafogják a vásárlásokat, kü­lönösen a fenntartást szol­gáló anyagokból. A fenn­tartás költségeit egyébként — 500 ezer forinttal — úgy csökkentették, hogy ezzel egy időben a karbantartás hatékonysága ne essen visz- sza, hanem növekedjen. Egyéb költségeik is csökken­nek, s így összesen csaknem háromnegyedmillió forintot kívánnak megtakarítani. Ügyelnek a takarékosságra a szállításnál is: úgy csoma­golnak, hogy a veszteség minél kisebb legyen. Ezt a széles körű prog­ramot természetesen nem tudnák megvalósítani a gyár egy híján 550 dolgozó­jának támogatása, figyelme, lelkiismeretes munkája nél­kül. Huszonhárom szocia­lista brigádjuk tagsága, a teljes létszám negyven szá­zaléka: a legtöbbet ők tesz­nek a tervfeladatok megva­lósításáért. De — ezen túl­menően — az idei feladato­kat oly részletesen, sokolda­lúan ismertették a gyárban, hogy nemcsak a brigádta­gok, hanem valamennyi dol­gozó tudja, mit kell tenni, és miért. V. J. állítási költségükkel és mi­nőségükkel tegyenek eleget a külpiaci kívánalmaknak. Ehhez azonban részint vissza kell fognunk az im­portot, illetve annak növe­kedési ütemét csökkenteni szükséges. Lehetőleg oly módon, hogy itthon is elő­állítsuk a hiányzó terméket vagy alapanyagot, ha pedig ez nem oldható meg, még olcsóbban és lehetőleg a szo­cialista piacról hozzuk be azokat. Ennek ellentétjeként az exportot, s főleg a dol­lárbevételt jelentősen növel­nünk kell. Azt pedig csak áz eddig elmondott módon te­hetjük. ' Másik jelentős, s évek óta visszatérő probléma, hogy többet ruházunk be, mint amennyit népgazdasá­gunk egyensúlya elbír. Ezt mutatja az az arányszám a nemzeti jövedelmen belül, hogy míg öt esztendővel ez­előtt a fogyasztás és felhal­mozás aránya 75:25 volt, napjainkra ez utóbbi a 30 százalék fölé emelkedett. Ez­zel. párhuzamosan a belső fogyasztásunk is szintén je­lentősen megnövekedett. Ezt pedig csak a külföldi köl­csönök felvételével tudtuk egyensúlyozni. Ahhoz, hogy a csaknem 6 milliárd dollá­ros adósságunkat csökkente­ni lehessen, a belső fogyasz­tás arányát az import csök­kentésével párhuzamosan kell megfelelően kialakítani. Minőségjavítással 5 millió Ez természetesen szorosan összefügg életszínvonal-poli­tikánkkal. Korántsem arról van szó, hogy a jövőben ne növeljük az életszínvonalat, csupán arról, hogy mérsé­keltebb ütemben emelked­jen. Ily módon hosszú távú terveinkben megállíthatjuk, illetve visszájára fordíthat­juk az eladósodást. S ha a távolabbi jövőbe nézünk, a mai mérsékeltebb életszínvo­nal-növelés azt alapozza meg, hogy a hosszabb távon, maj­dan tovább növelhessük a korábban megszokott szin­tet, vagy annál is jobban életszínvonalunkat. Mindezeket felismerve a Békéscsabai Kötöttárugyár­ban már az elmúlt évben megvizsgálták annak lehető­ségét, miként lehetne csök­kenteni a kintről érkezett minőségi kifogásokat. Fel­tárták a hibalehetőségeket, s bevezették az úgynevezett önminősítést — önmeózást. Ezzel már az első hónapok­ban mintegy 7 százalékkal javult az első osztályú ter­mékek részaránya. Ezzel egyidőben 50—52 tonna fo­nalmegtakarítást értek el. Az előzetes becslések szerint ha csak . tartják ezt a szintet, akkor évente mintegy 4,5 millió forint pluszhoz juthat a gyár, a népgazdaság! Ilyen példák sokaságára van szükség ahhoz, hogy „ne együk meg ma az aranyto­jást tojó tyúkot.” Vagyis: a növekvő termelés és mind­inkább javuló minőség mel­lett a dolgozók bérezését mérsékeltebb ütemben nö­velhetjük csak, mint a ko­rábbi esztendőkben. Tudva azt, hogy ezzel a közeljövő éveiben lehetőség lesz arra, hogy dinamikusabban emel­hessük az életszínvonalat — a borítékba helyezett és a borítékon kívüli juttatáso­kat. Jávor Péter Gazdasági gondjaink és a kötöttárugyár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents