Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-11 / 84. szám
1979. április 11., szerda Rajki József szobrai Orosházán Az orosházi művelődési központ koncerttermében nyitotta meg a közelmúltban dr. Zilahi Lajos, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője Rajki József szobrász- művész kiállítását. Az 1963-ban elhunyt, orosházi születésű művész ötvenhárom szobrát láthatják az érdeklődők az április 18-ig nyitva tartó tárlaton. Rajki József 1930-ban szerepelt először kiállításon, Budapesten, a Nemzeti Szalonban. Az itt bemutatott szobrairól így írt a korabeli sajtó: „Hit és meggyőződés szól a legszebb, a legmagasabb művészet felé azokból az agyagremekekből, amit Rajki József most kiállított. Ez a gyűjtemény a szalon kiállításának koronája.” A felszabadulás után Orosháza műtermet ajándékozott Rajki Józsefnek, ahol haláláig, 1963-ig dolgozott. Képünkön Rajki József Súroló asszony c. szobra. MWWWWWMVmWWMWWWMWWWWWWWWMWmWWWWWWW Szemléletváltozásra lenne szükség! Az idei beiskolázás eredményei és gondjai a szakmunkásképzésben Mezey Katalin: Költészet napján 1979-ben Az. ipar és mezőgazdaság fejlődése elképzelhetetlen — a termelés mind korszerűbb színvonalához igazodó —, jól képzett fiatal szakmunkásutánpótlás biztosítása nélkül. Ezt a tényt még azok a termelő- és szolgáltatóegységek is kénytelenek voltak felismerni, amelyek szakmunkásutánpótlásuk érdekében eddig csak odáig jutottak el, hogy jelezték — gyakran nem is reálisan — igényeiket. Aztán vagy megkapták az igényelt létszámot, vagy annak csak elenyésző hányadát. (Sajnos, általában az utóbbi a jellemző.) A pályaválasztási munka rangjának emeléséért a pedagógusok, a tanácsok illetékes osztályai, s a csak ezzel foglalkozó megyei pálya- választási tanácsadó intézet már eddig is sokat tett. Sőt! Ezekkel együttműködve nem egy Békés megyei vállalat jelentős lépést tett előre, amit a szakmunkásképző intézetek március végére nagyjából lebonyolítqtt felvételi eredményei is. bizonyítanak. A megye 126 általános iskolájában idén várhatóan 4986 tanuló végez. A felvételi kérelmek tanulsága szerint, a végzettek csaknem 50 százaléka tanul tovább ez év őszétől megyénk szakmunkásképző intézeteiben. Az egyes szakmák közötti megoszlásról, a beiskolázási munka eredményeiről és további gondjairól Simon 'Mihállyal, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadójával beszélgettünk. — A legfrissebb megyei beiskolázási adatok azt mutatják, ha mérsékelten is, de növekszik a szakmunkásképző intézetek tanulólétszáma. A Munkaügyi Minisztérium által jóváhagyott megyei szakmunkásképzési terv alapján 2300 diákot vártunk a szeptemberben kezdődő tanévre. A mai napig 1949- en jelentkeztek szakmunkás- tanulónak, s érdemes megemlíteni, hogy ebből 180-an középiskolai végzettségűek, s az összlétszámból az idén 750 leány tanulónk lesz. Az előbb felsorolt számok önmagukban biztatóak. De a termelést, a szolgáltatást és az egyes szakmák területi elosztását is figyelembe véve, szakmunkásképzésünk belső szerkezetében jó néhány helyen továbbra is jelentős feszültség érzékelhető. Ez utóbbi abból adódik, hogy a vállalati, gazdasági igények még mindig csak elvétve esnek egybe a tanulók, a szülői ház egyéni elképzeléseivel! — Milyen példákkal lehetne ezt a megállapítást alátámasztani? — Az ipari jellegű szakmákra a jövő tanévre 1393 tanuló jelentkezett. Ez a tervezett létszám 85,7 százaléka. A létszámmal nem is lenne baj, de az egyes szakmák közötti arányok óriási eltéréseket mutatnak. Például a vasúti járműszérelő, az erősáramú-berendezés szerelő szakmákra csak 13,3 a jelentkezés százalékokban kifejezve, s még ezen is túltesz a vasutaknál alkalmazott vil- lamosjármű-szerelő szakmára jelentkezettek 6,6 százalékos aránya! Ugyanilyen százalékban jelentkeztek a szolgáltatószakmában alkalmazott kelmefestő, vegytisztító szakmára is. Ezzel szemben alapos túljelentkezés mutatkozott a szövő-, női szabó-, autószerelő és karosszéria-lakatos szakmákban. Szép eredményt értünk el a mezőgazdasági és élelmiszeripar-szakmák beiskolázásában. De az előbb említett gondok, aránytalanságok itt is érezhetők. Békéscsabán a baromfifeldolgozó vállalat jelentős fejlesztést valósít meg. S ezzel egyáltalán nem áll arányban, hogy a baromfi- feldolgozó szakmára az igényelt létszámnak mindössze 12 százaléka jelentkezett! Ugyanakkor, a jó beiskolázási munkát folytató Gyulai Húskombinátnak nem lesz gondja az utánpótlásra. Ugyanis a húsfeldolgozó szakmára 180 százalékos volt a jelentkezés! Hasonlóképpen túljelentkezés volt az idén a sütőszakmában. A kereskedelmi és vendéglátóipari szakmákban is vannak még gondok. A műszakicikk- és vendéglátóipari eladó szakmák továbbra is népszerűtlenek, és éppen az oly sokat szidott közétkeztetés fejlesztésének továbbra is egyik gátja, hogy idén is alig volt jelentkező a szakácsszakmában. — Régi gond a szakmunkásképzésben, a középiskolai végzettséghez kötött szakmák utánpótlás-biztosítása. Javult-e a helyzet az idén? — A gépjavító-villamossági műszerészszakmára senki sem jelentkezett! És hasonlóan. lehangoló a helyzet az irányítástechnikai és mechanikai műszerészszakmákban is. Az ugyancsak nem meglepő, hogy a rádió-, tévéműszerész szakmára 180 százalékos a túljelentkezés. — Mégis, mi lenne az előrelépés módja? — Elsősorban szemléletformálásra van szükség. A meggyőző, felvilágosító munka zöme továbbra is a pedagógusokra hárul, de az oktatási és nevelési feltételek céltudatosabb fejlesztésére lesz szükség az üzemeknél, vállalatoknál is. Gyakran hallunk panaszt, a még napjainkban is gyermekcipőben járó, szolgáltatásokra. De ne is várjunk javulást mindaddig, míg alig akad jelentkező a cipész-, férfiszabó-, bádogos és még jó néhány szakmában. Érdemes azon is elgondolkozni, hogy mitől vesztette el presztízsét néhány, a korábbi években vonzó szakma... A feszültségek feloldásában segítene a társadalmi ösztöndíjrendszerrel való átgondoltabb gazdálkodás, valamint az üzemek, vállalatok technikai, technológiai, műszaki színvonalának emelése'. — Mivel magyarázható, hogy egyre több fiatal megyénk határain túl igyekszik •középiskolai tanulmányait folytatni? — Ez is szemléleti kérdés. Az elmúlt időszakban Békés megyéből 600 tanuló ment el, míg a környező megyékből mindössze 150-en érkeztek hozzánk. Az eltávozottak többsége pedig olyan szakmában, amelyből nálunk is folyik képzés... Ez is mutatja, hogy javuló eredményeink mellett is van még bőven tennivalónk a szakmunkástanulók beiskolázásában. B. Sajti Emese Változatos program az V. sárréti napokon Május 5-én nyitják meg A Sárrét területén fekvő három járás, a szeghalmi, a püspökladányi és a berettyóújfalui, az idén ismét megrendezi politikai, gazdasági és kulturális rendezvény- sorozatát, a sárréti napokat. Május 5-én, szombaton délután 4 órakor Szeghalmon, a járási-községi Móricz Zsigmond Művelődési Központban Bálint Istvánné, országgyűlési képviselő nyitja meg a 20-ig tartó, gazdag programokat ígérő eseménysort. A megnyitó ünnepségen adják át az „Így élünk” naplópályázat nyerteseinek is a díjakat. Erre a pályázatra már korábban küldték el a tájegységen működő üzemek és vállalatok tevékenységüket, mindennapjaikat bemutató albumokat, amelyeket külön bíráló bizottság értékelt. A megnyitó előtt egy órával a közönség már láthatja a Vígh Maliid Általános Iskolában ,az úgynevezett „Ezermester-pályázat” kiállítását. Erre a bemutatóra a járásokból a lakást és kör- r nyezetet díszítő képző- és iparművészeti tárgyakat, eszközöket küldték el. A megnyitó ideje alatt Szeghalom főterén mezőtúri népi kerámiák vására lesz. A megnyitó napját az este 7 órakor ugyancsak a művelődési központban kezdődő hangverseny zárja, amelynek vendége a nemzetközi hírű, debreceni Kodály kórus lesz. Másnap, május 6-án, délelőtt 10 órától rendezik meg a három járás székhelyén a sárréti spartakiád tömegsport-rendezvény egyes sportágainak döntőit. Délután Derecskén népdalkörök, népi zenekarok bemutatója és szakmai tanácskozása lesz. A kéthetes programban többem között településfejlesztési tanácskozás, bábcsoportok, Röpülj páva körök, repülőmodellezők bemutatója, könyvtárosok és helytörténészek, valamint gazdasági vezetők találkozója, vers- és prózamondó verseny, a tájegység életét megismertető vetélkedő is szerepel. A záróünnepség május 20-án, délután 4 órakor lesz a berettyóújfalui művelődési központban. A d magára az emberiség. Megrendezi a nők és a gyermekek évét, színházi világnapot tart. A költészet napját ünnepli. így akarja felhívni a figyelmet védtelen, kiszolgáltatott értékeire? Vagy az erős cinizmusával vet egy-egy ünnepet a gyengéknek? Uralkodó énje kegyesen koszorút dob az alárendeltnek? Amikor nincs ennél előbbrevaló, fontosabb teendője. Amikor jut mindarra idő, amit szükség esetén elsőnek söpör el. Nem az ünneprontó pesz- szimizmus sorolja elő ezeket a gondolatokat 1979 költészet napján. A körös-körül fellángoló világ. Az esendő és elesett világ, amelyről lassan már a legkiegyensúlyozottabb nyugalomban élők sem tudnak elfeledkezni. Azon gondolkodom, jó-e ez, vagy rossz? Vagy mindegy? Változtat-e a dolgok megszokott rendjén valamit is, ha ünnepeinkben sem tudjuk elfeledni a baljós gondolat, a fenyegető esetlegességeket ? Annyi-e csak a hatása, hogy nem tudunk önfeledten ünnepelni, hittel ujjongani, kétkedés nélkül bízni? A fenyegetettség tudata felelősebbé teszi-e az emberiséget — erőseket és gyengéket egyaránt — vagy csak nyugtalanabbá? Megválaszolatlan kérdések. Mondjam-e, hogy szerencsére? Hogy még? De szavaim nem a világvég hangulatot, atomhalál víziókat idézik, nem a „végkifejlet” kérdése foglalkoztat. Enélkül is elég a kín, az értelmetlen szenvedés, oktalan pusztítás. Azon töprengek, mit ünnepeljünk, mindezek tudatában, a költészet napján? A költészet sajátos, magyar ünnepén, április 11-én, tragikus sorsú, fiatalon vonat alá bukott költőnk, József Attila születése napján? Azt, hogy a legkeserűbb, legkisiklot- tabb élet is teremhet szépségeket? Hogy a pusztulást néhány papírra vetett költői szó ki tudja forgatni önmagából? Hogy gyönyörűséget terem a szenvedés? De kinek? Nem a költőnek? Tudjuk, neki mindez „nagyon fáj”. A széplelkű, érző szívű olvasó hátborzon- gatását megéri-e ez? Vagy nemcsak ő olvassa, hanem a sorstársak is? Akiknek vigaszt, erőt adnak a megbocsáthatatlanul fájó sorok? Talán ez az egyetlen megnyugtató gondolat. Hogy mint hajdan a népköltészetre, vagy a Bibliára, oly formán szükség lehet a költészetre is. Nemcsak a fájdalom dalaira. Mert ebben az egyben biztos vagyok: teljes kibontakozást a költőnek is a nyugodt, öntörvényű élet ad. Amit nem dúl fel minduntalan — így vagy úgy — a külső világ. Homérosz, Shakespeare, Goethe, Tolsztoj életműve néhány — ha csak pár évtized erejéig és csak viszonylag — békés történelmi kornak köszönhető. Petőfi hazájában nem istenkísértés ilyet mondani? Igen, talán eljön — vagy már el is jött — az az idő, amikor megszületik a teljes élet költői enciklopédiája magyarul is. Mert valljuk be, amire olyan büszkék vagyunk, amit a század egyik legfájdalmasabb életútjának indulópontjával ünnepelünk: a magyar költészet az elmúlt századokban nagyon egyarcú volt. A fájdalom, a lelkiismeret, a felelősségtudat, a kétségbeesés, a bukás próféciáinak tiszteletreméltó, emelkedett lírája hordja magában történelem- és nemzettudatunkat. Nem a költők hibájából. És mégis, ma, a nyugtalanság, fenyegetettség, szenvedés nyomasztó tudatának korszakában remélem költészetünk derűsebb arcának kibontakozását? Nem nevetséges, nyilvánvaló ellentmondás ez? Nem ellentmondás, hanem az a két pólus, amely felől egymáshoz közelítenek a magyar költészet és a világlíra útjai. Ma az egész emberiség átéli azt a fenyegetettséget, amit a magyarság történetének annyi századán át érzett és énekelt. És utóbbi néhány békés évtizedében talán mgteremtette a magyar poézis is oldotabbá, gondolatibbá, esendőbbé, emberközelibbé gazdagodásának lehetőségeit. Hiszen ehhez nem kellett más, mint belső tartalékainak mélyebb megismerése, vállalása és kiteljesítése, az egész magyar költői hagyomány megbecsülése. (Nem egy jel mutat erre, könyvkiadásunk nem egy szenzációja ilyen vállalkozás.) N agyon mélyen kezdtem, s mintha most magasra érnék. De ünnepeljük mindenképpen a költészetben megnyilatkozó alkotó erőt, ami talán vallásokból és mitológiákból kikopó világunkban az önmagát megismerni vágyó ember támasza lesz. ^WWWWWWWWWWMWWWmWWWtWWMWWWVWTOWMWVTOW Séta a délelőtti napsütésben. Békéssámsoni óvodások, útban az ovi felé... Fotó: Gál Edit
