Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-11 / 84. szám
1979. április 11., szerda ■»HSWKTllcI A napokban mutatták be az érdeklődőknek Tarhoson, a munkástovábbképző központ termeiben a község ezermestereinek és gyűjtőinek kiállítását. Faragványok, kézimunkák, régi tárgyak hívták fel magukra a figyelmet a kiállításon, melyet egy hétig tartottak nyitva. Képünkön: dr. Daróczi Mária, a békési Városi Tanács V. B.-titkára is ott volt a megnyitón Fotó: Gá, Edit i A ji munka > elismerése j Szeghalmon \ Ünnepi termelési tanács- % kozásra gyűltek össze a kö- í zelmúlthan a Szeghalom és í Vidéke ÁFÉSZ dolgozói, -I hogy meghallgassák Szebelé- ) di János elnök beszámoló-' ) ját az 1978-as évről és dönt- ) senek a különböző címek ) odaítéléséről. ) Nehéz, mégis eredményes ) esztendőt hagyott maga mö- \ götf. a kollektíva, hiszen az \ összbevétel elérte a 476 mil- í lió forintot. Ebből ,a kiske- / reskedelem 370, a vendéglá- ) tás 82, a felvásárlás 17,5, az ) ipari üzemek 6,5 millió fo- ) rinttal részesedtek. Így a ) szövetkezet eredménye 13 ) millió forint. ) Az összejövetelen 6 közös- ) ség kapta meg a „Szocialista ) Brigád” címet és 20 egység ( lett „Kiváló Bolt”. A ver- \ senyző brigádok közül 2 \ arany-, ill. bronz jel vényt, 2 í kollektíva oklevelet és bri- í gádzászlót kapott. Az ÁFÉSZ z emblémájával ellátott 1 aranygyűrűt 8-an érdemel- ) ték ki, akik 25 éve dolgoz- ) nak a szövetkezetben. Ezen- ) kívül 115-en törzsgárdajel- ) vényt, 4-en pedig „Kiváló ) Ifjú Szakember” kitüntetés- ) ben részesültek. Minden ötödik állampolgár ____________________Z,___________________I A statisztika szerint Magyarországon ma minden ötödik állampolgár — a lakosság 20 százaléka —nyugdíjas korú. Ennek az Európában egyedülálló aránynak két oka van: az egyik az alacsony nyugdíjkorhatár, a másik a lakosság demográfiai helyzete. 1978-ban a nyugdíjasok létszáma — a 100 ezer MÁV-nyugdíjast is számítva — meghaladta a kétmilliót: az egész évre kifizetett nyugdíjösszeg pedig a 39 milliárd forintot! Ez a kétmillió nyugdíjas olyan társadalmi réteget alkot, amelynek életmódjával, egészségi állapotával, szellemi és fizikai energiájának hasznosításával, anyagi vagy más természetű gondjaival foglalkozni — mindannyiunk erkölcsi kötelessége. NYUGDÍJBAN A „VEZÉR ŰR”---------------------------------------*-l E meleti szomszédom, a Keleti pályaudvar fűtőházának nyugdíjas főmozdonyvezetője 26 évet töltött tengelyen. Huszonhat évig élte a masiniszták végtelen munkaidejű, kiszámíthatatlan szolgálati beosztású, nehéz életét. A gőzmozdonyon — amivel az országot járta Záhonytól Szegedig — a vezető egyik oldala megsül, a másik pedig megfagy. Nyáron a tűz- szekrény közelében megromlik a magával hozott élelem,' télen októbertől márciusig nem lábal ki a náthából. A vasútnál nincs karácsony, se szilveszter, még a saját születésnapját is többnyire a mozdonyon ünnepli a dolgozó. A családdal közös programot csinálni — reménytelen. Nos, ilyen nehéz évek után kapta meg az „obsitot” a szomszédom. Az ember azt hinné, hogy tájékára sem vágyik többé a fűtőháznak; hogyha teheti, végigjárja a gyógyfürdőket, megáztatni reumás csontjait; egyszóval, hogy élvezi a megérdemelt pihenést. Élvezte is — vagy három hónapig. Aztán előbb az álmatlanság kezdte kínozni, ezt követte később az étvágytalanság. Mint a megváltás, úgy jött neki nyugdíjas társa ajánlata: menjen el kazánfűtőnek az egyik fővárosi tsz üvegházi kertészetébe. A munka nem nehéz, csak a szolgálati beosztás olyan, amire fiatal nem vállalkozik : hetente háromszor 12 óra, s mindannyiszor éjszaka! A „vezér úr” — ahogy a mozdonyvezetőket régen szólították — boldogan vállalta. Elsősorban nem is a pénzért, hanem mert újra hasznos embernek érzi magát... ELTARTÁSI SZERZŐDÉS Államunk évről évre tetemes összeget fordít az idős korúak szociális gondozására. Hiszen nem minden idős ember él családi környezetben, sokan vannak közöttük, akik így vagy úgy rászorulnak a társadalom segítségére. Ez a segítség sok féle lehet, a jó szótól a házi szociális gondozásig, a nyugdíjas tüzelőutalvány biztosításától . a gyógyfürdői beutalásig, az öregek napközi otthonában kapott meleg ételtől a születésnapi csokor virágig. Egyik alföldi nagyközségünk tanácsának szakigazgatási vezetője szerint a legtöbb gondot nem azok az idős emberek okozzák, akik szerény nyugdíjuk — vagy termelőszövetkezeti járadékuk — mellett az állam anyagi támogatására is rászorulnak, hanem azok, akik gyenge fizikai erejük vagy megromlott egészségi állapotuk miatt nehezen vagy egyáltalán nem bírnak önmagukról gondoskodni. Az ilyen embereknek volna a legnagyobb szükségük a szociális otthonbeli elhelyezésre, ám azok befogadó képessége távolról sem elégíti ki az igényeket. Az igények és lehetőségek közötti ellentmondás — vagyis a szükség — szülte az eltartási szerződések társadalmi gyakorlatát. Nos, miután ez rengeteg visszaélésre adott alkalmat, a Minisztertanács rendeletben kötelezte a helyi tanácsokat a tartási az életjáradéki és az öröklési szerződések hatósági ellenőrzésére. Szükség is van rá, tette hozzá a tanács szak- igazgatási vezetője, hiszen az egyik fél mindig kiszolgáltatott helyzetben van, akinek érdekeire nekünk kell vigyáznunk. NEM MIND ÖREG, AKI NYUGDÍJAS A közvélemény gyakran sommásan ítél: úgy tartja, hogy aki nyugdíjas, az feltétlenül öreg. Pedig a gerontológusok másfél évtizede hivatalosan is különbséget tesznek a nyugdíjasok között: felosztják őket közép- korúakra, öregedőkre és — 75-ön felül — öregekre. Ok- kal-joggal, hiszen az öregedés hosszan tartó, s bonyolult folyamat, amelynek elején még a legtöbb embernél számottevő aktivitással találkozunk, s csak a végefelé jár együtt az életműködés fokozatos romlásával, a környezethez való alkalmazkodási készség rohamos csökkenésével. Már most: a nyugdíjkorhatárt elérők legtöbbjének még 10—15 évre futja szellemi-fizikai energiájából, amit a közösség érdekében hasznosan kamatoztathat. Ha igénylik. Ha módot adnak neki rá ... „A nyugdíjasok búcsúztatóján — meséli egyik szövőgyárunk rendész-portása — az igazgató arra biztatott, ne feledjem, merre van a gyár kapuja. Tmk-lakatos voltam, komolyan vettem a biztatást. Egy hónappal a nyugdíjazásom után bekopogtam a titkárságra: itt vagyok, mit csináljak? Menjen haza papa, és váltsa ki, a horgászengedélyt — ezt a választ kaptam. Érti ezt? Egy hónapja még Kozma szaki voltam, az iparág kiváló dolgozója; négy héttel később vén trottli, aki már csak pecázgatni jó.” 1977-ben az — akkori — 1,8 millió nyugdíjas közül 340 ezren álltak hivatalos munkaviszonyban; további 90 ezren voltak, akik az új rendeletnek megfelelően -— bár elérték a korhatárt, mégsem kérték a nyugdíjazásukat. Ez a 430 ezer dolgozó felbecsülhetetlen értékű szakmai ismeretet, tapasztalat birtokosa. Olyan termelőerő, amelytől — miközben új értéket állít elő — „mellesleg” sokat tanulhatunk. Éljünk a lehetőséggel. Nyíri Éva Javult az egészségvédelem és a balesetelhárítás a békéscsabai termelőszövetkezetekben A Békéscsabai városi Népi Ellenőrzési Bizottság három termelőszövetkezetben — a békéscsabai Május 1., a Magyar-Szovjet Barátság és a csárdaszállási Petőfi Tsz-ben — folytatott utóvizsgálatot. A népi ellenőrök arra kerestek választ, hogy a korábban — mégpedig 1975-ben — végzett ellenőrzés óta miként alakult a szövetkezetekben a balesetelhárítási és egészségvédelmi munka. Megszüntették-e azokat a szabálytalanságokat és helytelenségeket, amelyek felszámolására a bizottság javaslatot tett. Vitathatatlan, hogy az alapvizsgálat óta számottevő javulás történt a három termelőszövetkezetben. De az is igaz, hogy akad jócskán tennivaló még. A tsz-ek csak részben gondoskodtak az üzemi balesetek megfelelő kivizsgálásáról. A csárdaszállási tsz-ben a balesetek okait nem mindig elemezték kellőképpen. A békéscsabai Május 1. Termelőszövetkezetben az alap- vizsgálatot követő első két évben sem foglalkoztak megfelelően a balesetek okainak feltárásával. 1978- tól azonban érezhető a javulás. Mind a három tsz- ben felhívták a balesetet szenvedett dolgozók figyelmét a kárigények bejelentésére. Az alapvizsgálat óta súlyos és halálos baleset nem fordult elő. Az üzemi balesetek csökkentek. Ám az egy balesetre jutó kiesett munkanapok száma a Petőfi és a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben emelkedett. Három év átlagában 100 dolgozóra jutó kiesett munkanapok száma a Május 1. Termelőszövetkezetben volt a legkevesebb; mégpedig 41; a csárdaszállási Petőfiben viszont 71, s a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben elérte a 106 napot. Beszédes számok ezek. Különösen a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben sok a balesetek miatt kiesett munkanapok száma. Sajnos ebben a tsz-ben a baleseti jegyzőkönyveket sem mindig veszik fel 24 órán belül, s nem tüntetik fel, hogy milyen óvórendszabály megsértés miatt következtek be. A népi ellenőrök azt is megállapították, hogy ritkák az olyan intézkedések, amelyek a balesetek megelőzését kellőképpen szolgálják. Jó a helyzet a nők és a fiatalkorúak foglalkoztatására vonatkozó rendelkezések megtartásánál. A három termelőszövetkezetben elkészítették a tilalmi jegyzéket és annak megfelelő gyakorlatot alakítottak ki. Csökkent munkaképességű dolgozókat elsősorban adminisztratív és portási munkakörben alkalmaznak. Megfelelően gondoskodnak a balesetelhárítási szabályok megtartásáról is. Az utóellenőrzés ebben jelentős javulást állapított meg. Az új gépek minősítési bizonyítvánnyal és üzembe helyezési engedéllyel rendelkezhetnek. Rendszeresen folyik a dolgozók oktatása is. A korábbi évekhez képest nagyobb figyelmet fordítanak a munkahelyek tisztaságára és rendjére. Az elektromos berendezések érintésvédelmi mérését is elvégezték. A szabványossági felülvizsgálatot azonban csak a csárdaszállási Petőfi Termelőszövetkezetben fejezték be teljesen. A békéscsabai Május 1. Tsz megrendelte a mérések elvégzését. A Magyar— Szovjet Barátság Termelő- szövetkezetben viszont még nem történt intézkedés. Korábban az alapvizsgálat, s most az utóvizsgálat ismételten megállapította, hogy a méréseknél kimutatott hiányosságok pótlásával kapcsolatos újramérési jegyzőkönyveknek nyoma veszett. Így nem bizonyítható, illetve kétség merül fel, hogy az újramérést elvégezték-e. Mind a három termelőszövetkezetben nagy gondot fordítanak a növényvédő szerek tárolására és kezelésére. Különösen a Petőfi Termelőszövetkezetben és a Május 1. Tsz-ben javult a helyzet. A közelmúltban Csárdaszálláson új növényvé- dőszer-raktárt építettek. Az egyéni védőeszközöket is beszerezték. A szúrópróbaszerű ellenőrzés során a népi ellenőrök azt is megállapították, hogy a dolgozók a védőfelszereléseket megfelelően használják. A továbbképzésre is figyelmet fordítanak. A Magyar- Szovjet Barátság Tsz-ben azonban a növényvédelmi munkát folytató 12 dolgozó közül egyetlen egy sem vett részt a kötelező továbbképzésen. (Serédi) Kisiparosok és a szolgáltatás Hazánkban a lakossági szolgáltatásnak a fele a kisiparosokra hárul. Megyénkben ez az arány némileg eltolódik a magánszektor felé, Békéscsabán pedig már meghaladja a 60 százalékot. E gondolatokkal kezdődött április 9-én, hétfőn este 6 órakor Békéscsabán, a Csaba Szálló ■ télikertjében a Kisiparosok Országos Szervezete körzeti csoportjának vezetőségi beszámoló közgyűlése. Vigh Gábor körzeti csoporttitkár bevezetőjében azokról az intézkedésekről, rendeletekről szólt, amelyek a kisiparosok tevékenységét serkentik. Részletesen foglalkozott a Könnyűipari Minisztérium egyik legújabbi rendeletével, amely a mestervizsgáztatással kapcsolatos. A mestervizsgáztatás megszervezését, a vizsgát előkészítő oktatást és a vizsgáztatást a KIOSZ hatáskörébe utalja a rendelet nyomán a minisztérium. Ennek értelmében a KIOSZ vizsga- bizottságot alapít, megállapítja a mestervizsga tanulmányi anyagát, megszervezi a jelöltek oktatását és gondoskodik a vizsgáztatásról. Békéscsabán, a KIOSZ megyei titkárságánál 17 szakmából lehet mestervizsgát tenni. v A beszámolóból kitűnt az is, hogy még mindig kevés a lakossági szolgáltatást folytató kisiparos. A titkár elmondta, hogy Békéscsabán és a város környéki községekben 566 kisiparos tevékenykedik, közülük 347 a főfoglalkozású, 132-en munkaviszony mellett dolgoznak, míg a többiek nyugdíjasok. Az elmúlt évben 15-tel gyarapodott a megyeszékhely kisiparosainak száma. A szervezet igyekszik bevonni a kontárokat, tevékenységüket legális keretek közé szorítva. Az utóbbi években egyre szervezettebbé vált az utánpótlás nevelése. Ez évtől 15 hiányszakmában a tanulók társadalmi ösztöndíját havi 200 forintról 400 forintra emelték, a tanítómestereket tanulónevelési pótlékban részesítik, ezt az összeget a KIOSZ folyósítja. A KIOSZ helyi csoportja az elmúlt fél évben 48 ezer forint segélyt fizetett tagjainak, s a szervezet javaslatára 41 kisiparos csaknem 1,2 millió forint kölcsönt kapott az OTP-től kapacitásfejlesztésre. Az érdekvédelmi szervezet üdülőt tart fent Mátraszentivánon, Ba- latonfüreden és Hévízen, ezeken a helyeken 37 békéscsabai kisiparos pihent. A beszámolót követő vitában 12-en mondták el véleményüket. Többen foglalkoztak a szakmunkásképzéssel. A mellékfoglalkozásúak szóvá tették, hogy az ipar- engedély után való járkálás, annak megszerzése sok szakember kedvét szegi. Végezetül a legjobban dolgozó,.szolgáltatást folytató kisiparosoknak munkájuk elismeréseként oklevelet és pénzjutalmat nyújtott át Krizsán János, a KIOSZ megyei titkára. — sz — Kalocsán és a környező községekben az ügyes kezű népművész asszonyok festik a húsvéti hímes tojásokat. A „pingált” tojásremekek itthon és külföldön egyaránt keresettek. Az idén a, Kalocsai Háziipari és Népművészeti Szövetkezetben tíz asszony csaknem negyvenezer kalocsai mintával fest- A képen: Répási Jenőné kislányával (MTI-fotó — Karáth Imre felvétele — KS)
