Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-10 / 83. szám

1979. április 10., kedd e ízHiiuifire­Kommunista műszak a Gyulai Húskombinátban 70 mázsa csabai szalámi készült ebben a műszakban Fotó: Béla Ottó Ezen a szombaton sok he­lyen elmaradt a nagymosás, a nagytakarítás, a ház kö­rüli munka. A párt-, a KISZ- és a szakszervezet felhívására kommunista mű­szakot szerveztek április 7-re a Gyulai Húskombinát­ban a gyermekek nemzet­közi évének tiszteletére. Nemcsak a fizikai dolgozók jelentkeztek szinte egy em­berként, hanem az admi­nisztratív dolgozók is letet­ték a tollat, a ceruzát, ott­hagyták a számológépeket és beálltak a szalag mellé. Hogy komolyan vették a munkát, arra jellemző, aho­gyan Csótya János, a KISZ- bizottság titkára mondotta; a szalag semmivel sem ment lassabban, mint egyébként. Sőt, talán valamivel gyor­sabban is mozgott. Gyön­gyöztek a homlokokon a ve- rejtékcseppek, hiába, még annak is nehéz, aki nap mint nap ezt csinálja, hát még annak, aki nem szokta a nehéz fizikai munkát. A töltőgép mellett, ahol a csabai készült, serényke­dett Szappanos Sándorné: — Milyen munka marad el most otthon? — Tudtunk előre a mű­szakról, ezért iparkodtam már hét közben megcsinálni azt, ami egyébként szom­batra maradt volna. A kis­lányom Békéscsabán jár is­kolába, most van a tavaszi szünet, itthon van, ő is tud segíteni, bár jó lett volna otthon maradni vele. ■ ■ ■ Ezen a napon 1014 sertést vágtak le, alig-alig valami­vel maradt el ez a meny- nyiség a normális hétköz­napitól. A szalonnázók kö­zött dolgozott, ugyanúgy be­öltözve munkaruhába, mint a többiek — ezért nehéz is volt észrevenni — Túri Sán­dor, a szakszervezeti bizott­ság titkára. — Szakmám, nem esik nehezemre, még jól is esik egy kis fizikai munka. A zsírolvasztóban is vol­tak adminisztratív dolgo­zók. Székely Lászlóné „ci­vilben” elszámoló, most a zsírt csomagolja 20 kilós kartonokba. — Kötelező volt bejönni? — Á, dehogyis, nem volt muszáj, de lelkiismeretfur- dalásom lett volna, ha nem jövök. Törökzugban lakunk, van egy kisfiam, második osztályos. Most a 3-as számú iskolába jár, de ha felépül a törökzugi iskola, nem kell annyit gyalogolnia. Örülök, sőt kötelességemnek érzem, hogy néhány forinttal én is hozzájáruljak az iskola épí­téshez. Egy órával korábban keltem ma, mint máskor szoktam, ennyi az egész. Vállaltuk, hogy a 96 mázsa zsírt — ennyi a norma — mi is megcsináljuk ebben a műszakban. Fél sertéseket Vitt lassú mozgással a berendezés. Itt dolgozott Mogyorós Ferenc, akinek részvétele a kommu­nista műszákban már csak azért is becsületesnek mond­ható, mert nem is helyi la­kos, Vésztőről jár be, te­hát lényegében az itteni gyermekintézmény nem az ő fiai számára készül. — Nézze, öt gyermekem van, igaz, már csak kettő van otthon, mégis kutya kö­telességemnek éreztem, hogy ezúttal ne a ház körül dolgozzak, hanem az iskolá­ért. Akinek sok gyereke van, nagyon jól tudja, mit jelent a nevelésük. Nem szabad önzőnek lenni. Ügy érzem — bár nem vagyok mai gyerek —, hogy elférek én is a fiatalok között, tu­dok nekik segíteni. Az asz- szony is dolgozik Karcagon. Ügy, hogy most jobb is itt lenni, mint otthon egyedül. A műszak végén két óra­kor már megtudtuk, meny­nyit ért ez a kommunista műszak. Csótya János el­mondta, hogy a már emlí­tett levágott 1014 sertés mellett két vagon zsír ké­szült, 162 mázsa gyulait és 70 mázsa csabait gyártottak. Exportra csomagoltak 100 mázsa gyulait és 60 mázsa csábáit. A részt vevő, mint­egy 1000 dolgozó 6 és fél millió forint termelési érté­ket állított elő. Munkabé­rük megközelítette a 100 ezer forintot. Ebből a pénz­ből nemcsak a törökzugi ál­talános iskola építésére jut, de rendeznek egy mű­sort, báb- vagy mesejátékot az itt dolgozók mintegy 1500 gyermekének. A hús­kombinát vezetői ezzel tisztelegnek a gyermekek nemzetközi évének. B. O. Akinek jutott dinnyeföld... Hazánk egyes tájain régi népszokás, ha valakit sírni, avagy szomorkodni látnak, azt mondják: „nem jutott neki dinnyeföld”. Nos, ennek az ellenkezőjéről győződtünk meg a minap Nagykamará­son. Különleges, háromélű lapáttal három férfi az árok­parti füves részen gyepkoc­kákat nyesett ki nagy ha­lomba. Amikor megkérdez­tük, hogy ez mi célt szolgál, a világ legtermészetesebb hangján válaszolták: ebbe ültetjük a dinnyemagot. Amint később kiderült, Demeter Pál, a nagykama- rási Ságvári Tsz nyugdíjasa — aki 12 évig lóhajtó volt a szövetkezetben — háztáji földjén dinnyét termel: 1100 négyszögölön görögdinnyét, 400 négyszögölön pedig sár­gadinnyét. Ebben a község­ben a talaj és az éghajlat rendkívül alkalmas dinnye­termelésre. Kitűnő e cseme­ge íze, ráadásul jó jövedel­met hoz a gazdának. Ezért határozza el évről évre De­meter Pál, hogy dinnyét termeszt a háztáji földön. Ugyancsak dinnyét termel Bojtos András, a Ságvári Tsz tagja is. így aztán a két család összefog, közösen termelik ki a gyepkockákat. Ebbe ültetik szemenként a dinnyemagot, amit fólia alatt nevelnek és amikor a talaj hőmérséklete megfelelő, ki­ültetik a gyepkockával együtt a szántóföldre. így kapunk majd annak idején ízletes dinnyét Nagykamarásról. A. R. Munkaverseny Megfulladás fenyegeti az emberiséget? A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál az elmúlt évben sem tört meg a szocialista munkaverseny lendülete. Mutatja ezt az is, hogy termelésük értékben el­érte a 1-79 millió forintot, amely a tervezetthez képest 5,2 százalékkal volt nagyobb az előző évinél. A túlteljesí­tés 8,8 millió forint volt. A 49 szocialista brigád és a 6 munkabrigád 634 tagja vál­lalásait túlszárnyalta. Szin­te egy emberként vettek részt a kommunista műsza­kokon, ahol mintegy 5400 órát teljesítettek. A csaknem 100 ezer forint munkabérből 85 ezer forintot a dolgozók kislakásépítésének a támoga­tására ajánlottak fel. Ezen­kívül segítették a békési szo­ciális otthont, az orosházi szakmunkásképző intézetet. Tizenegy szocialista kollek­tíva csatlakozott az Egy nap az öregekért mozgalomhoz és 13 ezer forintot, fizettek be a megyei tanács kollégiumi alapjára. Egyéb társadalmi munkákból is kivették a ré­szüket, hiszen 10 800 órát teljesítettek, amelynek érté­ke 605 ezer forintot tett ki. Óvodákat, iskolákat patro­náltak, Lakóhelyükön bene­veztek a Tiszta városért mozgalomba. örvendetes, hogy egyre több fiatal kapcsolódik a versenybe: munkájukkal, magatartásukkal segítik a mozgalmat. Az Alkotó Ifjú­ság pályázatra 16 mű érke­zett, közülük ötöt jutalmaz­tak. Csatlakoztak a KIS!:. KB, valamint az OVH ár- vízvédelmi csoportja Petőfi Szocialista Brigádjának fel­hívásához, s a VIT-alapra 7 ezer forintot utaltak át. Ugyancsak a szocialista bri­gádok együttműködésének is köszönhető, hogy idejében sikerült átadni a mezőko­vácsházi, a mezőhegyesi, a sarkadi, a gyomai és a mák- kosháti vízművet. Nem ér­dektelen az 50 ezer forint értékű villamosenergia-meg- takarítás, vagy a szállítójár­művek kihasználásának 2,3 százalékos növelése sem. A Minisztertanács által kibo­csátott környezetvédelmi program megvalósításaként a szennyvíztisztító telepeken állandó laboratóriumi vizs­gálattal csökkentették az élő­vizek szennyeződését. A brigádtagok rendszere­sen képezik magukat. Közü­lük 107-en állami, 488-an politikai oktatásban része­sülnek, a szocialista brigád­vezetők pedig vállalaton be­lüli tanfolyamokon cserélik ki gondolataikat. Kulturális és munkavédelmi vetélkedőt négy szocialista brigád ren­dezett. ahol 21 ezer forint jutalmat osztottak ki. A szé' eredményeket a címek oda­ítélése is mutatja. Tavaly egy kollektíva elnyerte a Vállalat Kiváló Brigádja cí­met, 23 kollektíva pedig aranykoszorút kapott. |z utóbbi évtizedekben ! a technika rohamos I fejlődésével, a népes­ség növekedésével és a foko­zódó urbanizációval párhu­zamosan szinte minden or­szág központi problémája lett a levegő, víz és a talaj szeny- nyezése, a termőföldek csök­kenése, a sugárveszély, a szi­lárd hulladékok felhalmozó­dása, az energiahordozók és az ásványi kincsek lelőhe­lyeinek kimerülése, a nö­vény- és állatvilág pusztulá­sa. Az emberi környezet megóvása világprobléma. Va­lamilyen formában földgo­lyónk összes államát, ösz- szes nemzetét érinti. A környezet károsodására néhány példa. Tokió körzeté­ben mintegy 75 000 gyárké­mény ontja a füstöt, és szennyezi a világ egyik legna­gyobb városának levegőjét. Tokió mérgező, szennyezett levegőjében tömegesen pusz­tulnak ki a cseresznyefák, s a japánoknak ezt a nemzeti fáját még a császári palota kertjében is csak nehézsé­gekkel tudják életben tarta­ni. Az USA-ban évente 129 millió tonna por, korom s egyéb szennyező anyag ke­rül a levegőbe. A nagy váro­sok feletti por- és párafelhő a napsugárzásnak több mint 20 százalékát elnyeli főleg az életfontosságú ultraibolya su­garakat tartja vissza. Ennek következtében az emberi szervezet nem tud elegendő D-vitamint termelni. Chica­góban 1930-ig évenként még csak 20 borús nap volt, je­lenleg ez évi 320! Budapes­ten 1930-hoz képest 50 szá­zalékkal emelkedett a ken­és koromszennyeződés. A levegőszennyezés emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgálva megállapították, hogy a belélegzett mérgező anyagok nagyobb kárt okoz­hatnak az anyagcsere-körfor­galomban, mint a táplálko­zás formájában felvettek. Nem kevésbé súlyos és égetően sürgős megoldásra váró probléma a víz szeny- nyezettsége. Az urbanizáció és az iparosodás okozta meg­növekedett vízfelhasználás következtében rohamosan csökken a talajvíz szintje. Milánó körzetében 20 év alatt 20 métert süllyedt a ta­lajvízszint. Ipari és háztartási szenny­vizekkel, olajjal szennyeződ­nek a tavak, folyók és a ten­gerek. A Rajnában jelenleg mintegy hatezerféle szeny- nyezőanyagot tudnak kimu­tatni. Magyarországon is soka­sodnak a vízszennyeződés je­lei. így a Sajó holt vízzé vá­lása, a folyóinkban és tava­inkban történő sajnálatos halpusztulás, időszakosan ki­sebb vagy nagyobb mennyi­ségű szennyezőanyagok je­lentkezése folyóinkon, fürdé­si tilalom a Duna római­parti szakaszán stb. A vizek elszennyeződésé­nek problémakörébe tartoz­nak természetesen a tenge­rek és óceánok is, amelyek­ről földgolyónk lakosai nem­régiben még azt hitték, sőt sokan még ma is, hogy vég­telenek, és korlátlan a ten­gerek öntisztító képessége, és ezért minden aggály nélkül öntötték és dobták beléjük azt a szennyet és azokat a hulladékokat, amelyek szá­mára nem találtak más al­kalmas helyet a szárazföl­dön. Ezt a hiedelmet csak a legutóbbi években kezdik fe­lülvizsgálni, mégpedig nem utolsósorban az olajszállítás­ra épült óriás tartályhajók nemrégiben bekövetkezett szerencsétlenségei következ­tében. A föld, a talaj szintén egyike azoknak a ritka ja­vaknak, amelyekkel az em­ber még mindig nem tanult meg a jó gazda gondosságá­val bánni. Egyesek rémeket látva azt jósolják, hogy az embernek a Földön nemso­kára csak „állóhelye” ma­rad, ugyanis az újonnan lé­tesülő ipari települések, vá­rosok, üdülőterületek, víz- és gázvezetékek, autópálya- és útépítés következtében nagy­mértékben csökken a mező- gazdasági művelésre alkal­mas földterület, csökken a természetes növényzettel, er­dőkkel, rétekkel borított táj. Magyarországon 1945 óta mintegy 500 ezer hektárral csökkent a mezőgazdaságilag művelt terület, és évente 150 millió tonna termőtalajt visz el a lehullott csapadék. Egyre növekvő veszély, hogy a környezetbe jutó szerves anyagok a lebontás akadályoztatása miatt fel­halmozódnak. Emellett nö­vekszik a természetes úton lebonthatatlan hulladékok mennyisége, így az építkezé­si törmelékek, műanyag- és üveghulladékok, konzervdo­bozok és autóroncsok hatal­mas tömege. Az előbbiek nem nyújta­nak túlságosan örömteli ké­pet jelenünkről, s egyúttal előjelei a jövő még súlyo­sabb problémáinak. Elkerül­hetetlen lenne, hogy a hu­szadik század embere, a tu­domány és a technika vív­mányaival állig felfegyver­kezve a saját szükségleteinek kielégítésében olyan messzire jusson, hogy maga tegye be- lélegezhetetlenné a levegőt, ihatatlanná a vizet és lakha­tatlanná a földet? Ö z a bolygó egymagában forog a világűrben, egymagában tartja fenn életadó rendszereit, táp­láló és lelkesítő, a legna­gyobb mértékben gazdagító és szép otthona valamennyi­ünknek. Védelme nemcsak a nagy, hanem az apró tette­ken is múlik, amely minden­kinek lehetőségében áll, és amelynek az emberiség egye­temes összefogásában kell in­tegrálódjon minél gyorsab­ban. Ibosné Burkus Judit mMWVWMWWWWMMMWmWWMVmMMWyWWWWWVmVMMWWW Barcson, az UNITECH Ipari Szövetkezetben olyan gépjárműszervizek készülnek, amelyek konténerekből néhány nap alatt felépíthetők és üzembe helyezhetők. A konténerszervizek el­sősorban a fejlődő országokban, az Ikarus-autóbuszok szervizét és vevőszolgálatát látják el. Rövidesen útnak indítják a madagaszkári megrendelésre készített „dobozműhelyt” (MTI-fotó)

Next

/
Thumbnails
Contents