Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-10 / 83. szám

1919. április 10., kedd Megnyílt a városi képtár Orosházán Orosházán is képtár! Régi óhaj valósult meg, amikor a közelmúltban ün­nepélyes keretek között megnyílt az Október 6. ut­ca 39. szám alatti házban a Petőfi Művelődési Központ állandó kiállítóhelyisége, a városi képtár. Immáron Orosházán is van képtár! Nem véletlen a felkiáltás, mert hányszor meg hány­szor hangzott el, hogy ebben a városban, amelynek tájé­káról Csokonai szóhasznála­tával a „múzsák sem esté­nek” messzire, végre meg­felelő hajlékkal illene tisz­telegni a piktúra előtt is. Ebben a nemes tettben, hogy most megnyitotta kapuit az egyik állomás közeli házban a városi galéria, nagyon sok minden van. Akarás, amely már olyan sok alka­lommal szült nemes tette­ket ebben a városban. Ben­ne van az összefogás, amely­nek már sokszor láttuk szí­vet gyönyörködtető példá­ját. És ez történt most is. Képtár, ahol gyönyörköd­hetnek. Számtalan alkalom nyílik arra, hogy az ember úgy keresse a felüdülést, hogy gyönyörködik. Gyönyörkö­dik, mégpedig úgy, hogy gondolkozik, idegrendszeré­nek minden szála pattaná­sig feszül, és mégis mindez szép, mindez jó, mindez fel­üdülést jelent, mert az iga­zán szép ezt így követeli. Lehet, hogy nem tévedek, mert hiszem, hogy sokan, igen sokan keresik majd ebben a városi képtárban a pihenést. Ismerkednek a piktúra nagyszerű szépségé­vel, az itt található képek­kel. És én hiszem azt is, hogy vasárnaponként, sza­bad szombatokon az oroshá­zi családok eljönnek ide gyönyörködni, kikapcsolód­ni, valami varázslásnak a részesei akarnak majd len­ni. Műelemző órák lesznek a képtárban! Az újonnan megnyitott képtár tág lehetőségeket nyit az orosházi iskolák mű­vészeti nevelésében is. Rajz­órák, műalkotás-elemző gim­náziumi órák számára el­képzelni sem lehet ideáli- sabb környezetet. És az irodalomórák! Egy-egy té­mabevezető óra számára hangulatosabb helyet alig­ha lehet kitalálni. Bizonyá­ra a lehetőséget igen gyak­ran használják ki a pedagó­gusok. Ismerkedés egy életművel! „Boldizsár István 36 nagy­méretű olaj képének ad ott­hont a város első kiállítóter­me. A művész 78 rézkarcá­val együtt az anyag alkal­mas arra, hogy Boldizsár István alkotó munkáját rep­rezentálja. örülünk, hogy Orosházához való ragaszko­dását ezzel is kifejezte. A szülőföldhöz, egy város­hoz való kötődésnek sokfé­le formája van. Az emléke­zések is, a kiállítások is mind-mind örömét jelen­tenek azoknak, akik szere­tik, magukénak vallják a művészt. Boldizsár István is azon művészek sorába állt, akik a tájhoz, a szülőváros­hoz fűződő kapcsolatukat műveik adományozásával is kifejezik. Az elmúlt 4-5 év rézkarcai, festményei jelzik, hogy most, idős korában is otthon érzi magát Boldizsár István ezen a tájon — írja Mihály András tanácselnök a Boldizsár István festőmű­vész alkotásait őrző városi képtár ünnepélyes megnyi­tására kiadott katalógus előszavában. Boldizsár István nevét úgy emlegetik a jelenlegi ma­gyar piktúrában, mint a nagybányai iskola utolsó nagy élő egyéniségét, alak­ját. A képtár megnyitása al­kalmával mondott beszédé­ben Pogány ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazga­tója erről ekként vélekedett: — Az a fajta festői felfo­gás, amely a nagybányai szabad iskolában, később a művésztelepen kialakult, az valami ilyenféle volt, mint amit itt látnak, de az se volt egységes, és az se volt olyan, amilyenből csak egyféle le­het. Ez a kifejezés, hogy az utolsó, nagybányai festő, egy kicsit a múltra vonat­kozik és ugyanakkor lezárna egy fejezetet a magyar fes­tészetben. De ez nem zárha­tó le, hiszen a szabadban való festés, a friss színek alkalmazása ténylegesen Magyarországon, Nagybá­nyán bontakozott ki. Voltak előzményei, Szinyei Merse Pál például, de igazán Nagybánya tanította meg látni a magyar festőket ele­venen és színesen ... Két­ségtelen, amit Boldizsár Ist­ván csinál, az közel van ah­hoz az eleven élményhez és indításhoz, amely Nagybá­nyán 1896-ban kezdődött el... Innen kapta az indít­tatást a természeti látvány­ra, ezt kereste és fedezte fel később a Balaton vidékén. Mindig az erős hatásokat kedvelte, a csendéletekben is az erős színekre törekszik, és ez teszi elevenné, sajátos­sá képeit. A három teremben, amely jelenleg a képtár kiállító ré­sze, tájképek, csendéletek, portrék találhatók. Kelle­mes elrendezésben, hangu­latos megvilágításban vár­ja látogatóit a Boldizsár Ist­ván képeit őrző és bemutató városi képtár. — fb — Országos és nemzetközi társastáncverseny Gyulán Közművelődési vetélkedő Füzesgyarmaton A győzteseknek Albel Andor, a KISZ városi bizottságának titkára adta át a díjakat Az NDK-beli páros sok tapsot kapott Füzesgyarmaton, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet­ben mintegy félszáz szocia­lista brigád működik. Tevé­kenységükkel nemcsak a gazdasági célkitűzések meg­valósításában dolgoznak pél­damutatóan, eleget tesznek annak a követelménynek is, hogy állandóan képezzék, fejlesszék szakmai, politikai és kulturális ismereteiket. Hagyomány már itt is, hogy évente sokan jelentkeznek a közművelődési vetélkedőre. Az idén 10 brigád nevezett be, s az elmúlt vasárnap ad­tak számot felkészültségük­ről. Az étteremben lebonyolí­tott vetélkedőt Szőke Ist­ván, a zsűri és a nagyköz­ségi tanács elnöke nyitotta meg, üdvözölve a résztvevő­ket, köztük Gyebrovszki Gé- zénát, a szövetkezet pártbi­zottságának titkárát, Csirik Imre tsz-elnököt. Ezután kezdetét vette a vetélkedő, Az elmúlt héten szomba­ton rendezték meg Gyulán, a városi tanács dísztermében a Dl. osztályú társastánc­bajnokságot. Az ország há­rom különböző helyén meg­tartott területi selejtezőkből 26 páros került a gyulai ver­senyre, amelyet Felczánné Nyíri Mária táncpedagógus vezetésével' bonyolítottak le. A délután folyamán került sor az elődöntőre, majd ezt követte a középdöntő, s az esti órákban rendezték meg a döntőt, amelyen 6 pár vett részt. Békés megyei szem­pontból azért volt örvende­tes, mert a döntőbe két bé­késcsabai páros is bejutott. Barta Sándor Ambrus Évá­val és Csiaki András Búzás Évával. A verseny színvona­las volt, méltó az országos döntőhöz. Ebben legeredmé­nyesebben szerepelt a Csiaki —Búzás békéscsabai páros, akik a pontozóktól a legtöbb első helyezést kapták. Elő­nyüket végig megtartva ke­rültek a dobogó legmaga­sabb fokára. Második helyen végzett a szombathelyi Var­ga Csaba—Horváth Ildikó, harmadik helyre a szentesi Pusztai József—Magyar Irén páros. Negyedik lett a bé­késcsabaiak másik párosa, a Barta—Ambrus összetételű. Ötödik helyen a budapesti Magyar Kábelművek párosa, Várhegyi Tibor—Somogyi Andrea, hatodik pedig a sze­gedi Fodor Tibor—Zsótér Éva páros. A Vár Kupát ez­úttal a békéscsabai társas­táncosok vitték haza, ame­lyet Dér Lajos tanácselnök­helyettes adott át Nyíri La­jos békéscsabai táncpedagó­gusnak. Másnap, vasárnap nemzet­közi csapattáncversenyre ke­rült sor ugyancsak a városi tanács dísztermében. Ezen részt vett a karl-marx- stadt-i, a bratislavai, vala­mint a gyulai társastánc­klub. Nagy sikert arattak a már magasabb osztályt kép­viselő bemutatót táncoló Hans-Jörg Kiessling—Anne- rose Kiessling NDK, vala­mint Viliam Naciniak—Olga Valentova csehszlovák tár­sastáncpáros. rült egy-két pontnál na­gyobb előnyre szert tenni. Végül a következő sorrend alakult ki: két első díjas lett, a Lenin I., Lenin II. Második helyen végzett, mindössze egy ponttal le­maradva a Váci Mihály brigád, míg harmadik, két pont hátránnyal a Március 15. brigád. Az okleveleket és a győztesnek járó 2-2 ezer forint jutalmat Szőke Ist­ván adta át a brigád veze­tőinek. A második brigád jutalma 1500 forint, a har­madiké pedig ezer forint. A termelőszövetkezet vezetői­nek jóvoltából minden részt­vevő brigádtag egy 100-100 forintos vásárlási utalványt kapott. * A zsürielnök zárszavában köszönetét fejezte ki vala­mennyi szocialista brigád­tagnak, akik becsületesen készültek a vetélkedőre, sok szabad időt áldoztak fel ar­ra, hogy a nem kis anyagot jól átvegyék. Megállapítot­ta, hogy különösen szakmai kérdésekben mozogtak ott­honosan, de nem volt szé­gyenkezésre okuk a többi témákból sem. Belopta magát a közönség szívébe a fiatal csehszlovák páros is lendületes, művészi színvonalon előadott táncukkal Fotó: Béla Ottó amelynek során a több órás szereplés sok izgalmat oko­zott. A brigádok alaposan felkészültek az előre meg­adott témakörökből, amit az is bizonyít, hogy végig fej fej mellett haladtak, egyik brigádnak sem sike­Szőke István, a zsűri elnöke értékelte a brigádok szerep­lését Fotó: Béla Ottó 1 KÉPERNYŐ Kinek fontos ez o hangjegy? Amikor a televízió meg­kezdte az Egymillió fontos hangjegy című, minden szombat estéjén megismétlő­dő könnyűzenei műsorát, ak­kor még elhihettük: itt való­ban minden hangjegy fontos lesz. Elsősorban a könnyű jelzővel illetett zene legran­gosabb külföldi és hazai elő­adóit szerettük volna tíz-tíz perc idejére a képernyőnkön látni. De valahol átértéke­lődhetett a tévé fontossági listája. A fiataloknak szánt, fiatalosan indult műsorba egyre kevesebb fontos hang­jegy jutott. S mi, örök opti­mista nézők, bíztunk abban, a műsoridő valamely más időpontjára tolódott el a sok­sok fontos hangjegy sok-sok népszerű előadója. S amikor a Lokomotív GT együttes nívódíjjal is ju­talmazott show-műsorát su­gározta a televízió, egy ki­csit meg is nyugodtunk. Lám, lám: ami amott silányul, azért mégsem tűnt el mara­déktalanul. De visszatérteka hétköznapok. Az ismert szig­nál, ismert címfej. Aztán vi- gyorgó arcú, hajdanvolt ti­nédzser letegez bennünket, s műsorvezetőnek mondva ma­gát néhány sületlenséget vág hozzánk. Ajánlásnak szánva, de minden bizakodásunkat porig rombolva. Aztán jön a műsor. Az első szám után garantáltan megmondható, hogy ki lesz a következő. Mert ebbe a műsorba az utóbbi időben élvonalbeli ze­nekart, énekest vagy nem engednek be, vagy ők zár­kóznak el. Csak a második, huszadik stáció képviselői tűnnek elő a felesleges ope­ratőri bravúrkodások párá­jából, úsztatásaiból. S mert e műfajban sincsenek sokan, nem nehéz hát a lutri. De az elmúlt szombaton csalódni kellett ebben a té­véműsorban is. Nem volt műhavazás, idétlenkedő mű- diszkós, csizmáját a fejére húzó, de gitározni annál ke­vésbé tudó álbohóc. De volt zene, jó zene, jó előadó, ha nem is a világ legcsillogóbb- jai közül. Mert Suzy Quatro és a Pilot együttes jó muzsi­kát csinál, ezt tudja minden beat-, pop-, rock- és más hasonműfaj szerelmese. S elvégre a rajongók műsorá­ban kerültek képernyőre. Persze, ez sem a tökély. Mert ez a banda (pardon: ez szakkifejezésnek számít e műfajban) sem tartozik a balra fésült komformisták táborába, zenéjük sem an­dalító muzsika. Mégis a ve­lük készült film szinte vala­mennyi kockája híven szol­gálta, precíz pontossággal, s kellő szerénységgel követte mindazt, amit ez az együttes közönségének előadni tud. Mert tévéről, s kimondva-ki- mondatlanul üzletről van szó. Ami addig nagyszerű, amíg a jó ügyének szolgálatába ál­lítja a kamera, a stúdió minden technikáját, rende­zők és operatőrök zsenijét. Éppen az említett Locomo- tív-show mutatta meg, hogy mi, magyar tévések is tudunk ilyet, sőt: sokkal jobbat is! S miért csak egyszer, akkor? Bár más volt a környezet, a megoldhatóság miliője, még­is van egy frissebb, ugyan­csak szombaton este sugár­zott példa. A MIDEM-en részt vett hazai zenészek sze­repléséről (s nagyszerű si­kereiről) tudósító zenés úti­film több olyat mutatott meg, ami a zenének a befogadó közönséghez való továbbítá­sát, a képernyő útján, meg­felelően szolgálja. Pedig itt nem is volt jelen a stúdió ezer-technikája. Csak egy ér­tő kezű operatőr, és egy munkáját szerető rendező. No, meg hazánk könnyebb zeneműfajának reprezentán­sai. Akiket oly ritkán látunk a tévében. Mert kellenek az újak, a most felfedezettek is, de csak akkor, ha megértek a televízió nyilvánosságára. A „nagyok”, a „kisebbek” a „fontos hangjegyek” és a té­vénézők érdekében. (Nemesi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents