Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-10 / 83. szám

1919. április 10., kedd Élelmiszerboltot adtak át hétfőn Gyulán. A helyi ÁFÉSZ a húskombinát vezetőinek kérésére és támogatásával élelmi­szerboltot nyitott a kombinát területén. Ezzel kívánják elő­segíteni a több mint ezer dolgozó bevásárlásának megköny- nyítését. A csaknem 180 négyzetméter alapterületű boltban mintegy félmillió forint értékű áru várja a vásárlóközönsé­get Fotó: Béla Ottó 8 bizonyítás hónapjai következnek Megalakult a megye legnagyobb takarékszövetkezete Szeghalmon Vasárnap, április 8-án tar­totta első küldöttgyűlését a szeghalmi takarékszövetke­zet. Meghallgatták Kanó Károly igazgatósági elnök beszámolóját a szeghalmi já­rásban működő takarékszö­vetkezetek egyesülésének kö­rülményeiről. Titkos szava­zással megválasztották az igazgatóságot és a felügyelő bizottságot, majd nyílt sza­vazással a vizsgáló bizottság és a megyei tanácskozásokon a szeghalmiakat képviselő személyek mellett döntöttek. Ezzel útjára indult a taka­rékszövetkezeti mozgalom Békés megye legnagyobb szö­vetkezeti pénzintézetében, a szeghalmiban. A küldöttgyűlésen 17 ezer 100 takarékszövetkezeti tag képviseletében 150 küldött jelent meg. Az elnökségben ott volt Varga István, a párt szeghalmi járási bizottságá­nak első titkára, Orosz Sán­dor, a MÉSZÖV általános szövetkezetpolitikai titkár­ságának vezetője és Galam­bost László, a MÉSZÖV ta­karékszövetkezeti titkára. Kanó Károly beszámolójá­ban elemezte az egész járás­ra kiterjedő takarékszövet­kezeti szervezet működésé­nek első lépéseit. A mozgal­mat támogató lakosság el­lenvélemény nélkül, vagyis a részközgyűléseken egyöntetű igennel csatlakozott az egye­sülés gondolatához. Az át­szervezés időszakában 900 új taggal gyarapodott a tagság, s 38 százalékkal növekedett a betétállomány. A hitele­zésben nem volt fennakadás, a munka folyamatosságát minden takarékszövetkezeti kirendeltség megoldotta. Az első negyedévben különböző megállapodásokat, együtt­működéseket kötöttek a Gyu­lai Húskombináttal, a Sárré­ti Tej-társulással, az Állami Biztosítóval, és a COOP- TOURIST-tal a takarékszö­vetkezeti szolgáltatások bő­vítésére. A megye valamennyi ta­karékszövetkezete és a mű­ködési körzet jogelőd taka­rékszövetkezetei a mostani­hoz hasonló szolgáltatásokat nyújtottak. Mégis miért vált szükségessé a járási szintű takarékszövetkezet létreho­zása? Azért — válaszolta Kanó Károly —, hogy az új takarékszövetkezet a terüle­ten emelje a munka színvo­nalát és a korábbinál több segítséget nyújtson, növelje szolgáltató tevékenységét. Ez azt jelenti többek között, hogy a szeghalmi takarék- szövetkezet a jövőben a tag­ság igényeinek megfelelően átcsoportosíthatja egyik köz­ségből a másikba a hitel- és kölcsönkereteket. Erre ko­rábban nem volt lehetőség. Emiatt egyik helyen soknak, a másik helyen viszont ke­vésnek bizonyultak az en­gedélyezett összegek. Az egyesülések folytán a jogköröket általában centra­lizálni szokták. A kisebb egységek kezéből kiveszik az ügyek intézését és ezt a központban dolgozó szakap­parátusra bízzák. Szeghal­mon másként történt. A hi­telelbírálási jogot a területi­leg érdekelt takarékszövet­kezeti kirendeltségre bízzák. A járási szintű vezetés csak a nagyobb kölcsön- és hitel­ügyekben tartotta fenn ma­gának az elbírálási jogát. Mindezekről a részközgyűlé­seken nyíltan beszéltek. Ezért is nyerhették meg a tagság támogatását a továb­bi munkához. A vitában felszólalt Biriz- dó István zsadányi, Seres István dévaványai küldött. Egyértelműen kiálltak az egyesülés gondolatának idő­szerűsége mellett. Galambo- si László a kirendeltségek köré tömörülő tagság továb­bi aktivitásának megőrzésé­re, a választott szervek és testületek demokratikus mű­ködésének fontosságára, a szövetkezeti elveken alapuló munka lényegének megőr­zésére tett néhány javasla­tot. Varga István, a párt já­rási bizottságának első titká­ra a takarékszövetkezet tag­ságának és vezetőinek jövő­beni kapcsolatáról szólt, majd a lakossági érdekek, a szolgáltatások továbbfejlesz­tésének jelentőségéről, a ta­karékszövetkezet elérendő céljairól beszélt. Ezt követően a jelölő bi­zottság javaslata alapján a küldöttgyűlés titkos szava­zással megválasztotta a ta­karékszövetkezet igazgatósá­gának tizenkét tagját, a fel­ügyelő bizottságot, majd a törvényes előírásoknak meg­felelően nyílt szavazással a háromtagú vizsgáló bizottsá­got és a két megyei küldöt­tet. Ezzel befejeződött a szer­vező munka a szeghalmi ta­karékszövetkezet létrehozá­sában. Itt most már a dol­gos hétköznapok következ­nek, a helytállás és a bizo­nyítás hónapjai. D. K. ElR-kisérlet J Tegnap, hétfőn Békéscsa­bán, a Volán 8. sz. Vállalat komplex telepén háromna­pos országos forgalmi igaz­gatóhelyettesi értekezlet kez­dődött. A Vöröskereszt a gyermekekért Beszélgetés Ortutay Zsuzsával, a Magyar Vöröskereszt alelnökével A Volán Tröszt az ország­ban elsőként a békéscsabai telepen vezette be — kísér­letképpen — az egységes irá­nyítási rendszert. Az EIR-t a résztvevőknek Vándor Pál igazgató, Pomá- zi László főmérnök igazga­tóhelyettes és dr. Horváth Ferenc forgalmi igazgató- helyettes mutatták be: Az automatizálható irányí­tási rendszer megvalósításá­val a tervezett járműgazdál­kodási eredmények két cso­portra oszthatók: számszerű eredmények, amelyeknek a vonzatai hoznak gazdasági eredményt; és nem számsze­rűsíthető eredmények, ame­lyek közvetve befolyásolják: a gépjárművek telepen be­lüli mozgásának és helyzeté­nek áttekintését és szabá­lyozását. Az ország valamennyi Vo­lán-vállalatától megjelent forgalmi igazgatóhelyettesek ma. kedden reggel a közpon­ti telepről való járműindítást tekintették meg. Délelőtt ke­rül sor arra az előadásra, amelyet Tóth István vezér­igazgató-helyettes az egysé­ges irányítási rendszer elvi ismertetéséről tart. Délután dr. Zahumenszky József ve­zérigazgató-helyettes aktuá­lis teherforgalmi és kereske­delmi problémákról, felada­tokról beszél a megjelent szakemberek előtt. Holnap, szerdán kerül sor Pap Jánosnak, a vezérigaz­gató első helyettesének arra az előadására, amelyen a Volán-személyfuvarozás hosszú távú fejlesztési kon­cepciójáról esik majd szó. B. V. A nemzetközi gyermekév nemes céljainak valóra vál­tásában a Magyar Vöröske­reszt is munkálkodik: a tö­megszervezet jelentős szo­ciálpolitikai, egészségneve­lési feladatokat vállalt a társadalom széles rétegeire támaszkodó akcióból. Mit tesz a Vöröskereszt a gyermekek védelméért, jo­gaik érvényesüléséért ? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Ortutay Zsuzsát, a Ma­gyar Vöröskereszt alelnö- két, a nemzetközi gyermek­év nemzeti bizottságának tagját. — A nemzetközi segítség- nyújtás, a béke, a közösség szolgálata és még számos humanista cél mellett a Vö­röskereszt az ifjúsági és családvédelemben is kifejti mindennapos munkáját. A szervezet mindig a maga ügyének tartotta a gyerme­kekkel való törődést. A 23. nemzetközi konferencia ha­tározatba foglalta a gyerme­kek nemzetközi évére vo­natkozó tennivalókat, me­lyeket a Magyar Vöröske­reszt idei munkaterve is tartalmaz. 1979 elsősorban a felelős­ség újraélesztésének éve azokért a gyermekekért, akik nélkülözik a fejlődé­sükhöz szükséges feltétele­ket. Jogaik érvényesülé­séért fog most össze a vi­lág, az ENSZ felhívására. A szomorú tények ismertek. Az UNICEF adatai alapján: a világon jelenleg mintegy másfél milliárd 0—15 éves gyermek él. Ezek kétharma­da a fejlődő országokban, közülük több mint 800 millió elmaradott, falusi környe­zetben, ahol a gyermekha­landóság, az írástudatlan­ság és az alultápláltság igen magas, ötszázmillió gyer­mek életkörülménye rend­kívül bizonytalan, hazájuk rossz gazdasági helyzete miatt. Több mint 200 millió gyermek rosszul táplált, az öt éven aluli gyermekek kö­zül mintegy 10 milliót fe­nyeget éhhalál. A világ sok országában törvény tiltja a gyermek- munkát, mégis mintegy 43 millió gyermek dolgozik megélhetéséért, közülük sok 6—14 éves naponta nyolc, sőt tizennégy órát. Olasz­országban egymillió gyer­mek dolgozik, 1976-ban 1100 halt meg közülük mun­kahelyi baleset következté­ben! — „A Vöröskereszt eny­híti a szenvedést” — a szervezet idei, világnapi jelszava is a gyermekév­vel kapcsolatos nemzet­közi szolidaritást fejez ki. A Magyar Vöröskereszt mit tesz a világon élő éhezők és bajba jutottak érdekében? — A mozgalom alapvető szerepe a humanista misz- szió: segítünk a természeti csapás és más katasztrófák miatt szenvedő emberisé­gen, elsősorban, a gyerme­keken. Tavaly például 30 millió forint értékű segélyt küldtünk 19 országba. Most, a gyermekév szolidaritási alapján is több millió fo­rint gyűlt már eddig össze, melyhez jelentősen hozzá­A battonyai lottómilliomos Ugyanazt reggeliznek, ebé­delnek, vacsoráznak, mint eddig. Pedig most már több­re, jobbra is futná Papp Pé­tereknek Battonyán, a Dam­janich u. 25. szám alatt. Egy hét óta, legalábbis amióta egyik lottószelvényén elta­lálta mind az öt nyerőszá­mot, s ezért több mint más­fél millió forint „üti a mar­kát”. — Most is eltaláltam mind az öt számot — mondja mo­solyogva bajsza alatt, csak az a baj és jókedvűen hu­nyorít, hogy különböző szel­vényeken. — De megverne az Isten, ha elégedetlen len­nék. Elég az életben egy­szer eltalálni mind azt öt számot. — Mennyi lottóval szokott játszani, Péter bácsi? — Hát az attól függ! Na­gyon szeretek kártyázni, a barátokkal minden este ösz- szeülünk forgatni az „ördög bibliáját”. Ha jól megy a lap, több szelvényt veszek, ha meg nem nyerek, any- nyit, amennyire az asszony pénzt ad. Bár most már megsúghatom, ha mindig csak arra hagyatkoztam vol­na, most nem lennék millio­mos. _ ? — Ugyanis az asszony megunta már, hogy mindig 5 szelvényt veszek, s azt mondta, hogy most vegyél csak hármat, mert kell más­ra a pénz. Ide is adta, per­sze én a zsebpénzemből ki­pótoltam ötre. És az ötödik szelvényen voltak a nyertes számok. — Hogy éltek eddig, Péter bácsi ? — Ahogy a magunkfajta '.'öreg. nyugdíjasok élnek. Nem vet fel a pénz bennünket, én rokkantsági nyugdíjat ka­pok, 1600 forintot, az asz- szony 1700-at. Legutóbb a Dombegyházi Állami Gazda­ságban dolgoztam, amolyan mindenesféle, ahol éppen szükség volt rám, oda tettek. Gyerekünk nincs, kereszt­gyerek annál több. Ügy ket- tecskén csak megvoltunk. — És a tizenharmadik hét­től változott valamit ez az élet? — Semmit. Nehogy azt higgye, hogy most már aranypohárból fogom inni a reggeli tejet. Az evőeszközö­ket sem cseréljük ki ezüst­re. Ezt a házat, amiben most lakunk, úgy örököltük, hogy gondoztuk a beteg tu­lajdonost. öreg ház már, na­gyon .sokat költöttünk rá, hogy valahogy kinézzen. Ta­valy fejeztük be a fürdőszo­ba-építést. Mondtam is az asszonynak — fiam én már többet nem költők, nem dol­gozok erre a házra. Megfe­lel ez már arra az időre, ami nekünk hátra van még. De most már, hogy ilyen szerencsés voltam, vagy ve­szünk egy másikat, vagy építek egy újat. Berendezzük szépen, veszünk egy színes tv-t, meg egy kocsit, hogy el tudjunk látogatni a gye­rekekhez. Majd az egyik ke­resztfiunk vezeti, neki van jogosítványa. — Hát hogyan is történt azon a pénteki napon? — Legtöbbször idehaza ül­dögélek, fájnak a lábaim. Feleségem átment a szomszé­dokhoz, egyedül voltam. Be­kapcsolom a rádiót, aho­gyan szoktam minden pén­teken reggel, hogy meghall­gassam a számokat. Mondja is lassan, szépen sorban: 6- os, 12-es, 45-ös, ekkor már felderült az arcom, na mon­dom, sikerült elkapni egy hármast. De nem volt még vége, 56-os, mondja a rádió, hinnye a fene egye meg, hát négyesem van! Fel akartam ugrani, de mondom csak megvárom még az ötödiket. 75-ös. Nem igaz! Jobban fi­gyelem a szelvényt, hát azon is 75-ös van. — Hála isten­nek, van szerencsém egy kicsit öregségre — mert Pé­ter bácsi töri a magyar nyel­vet, Romániából került át Magyarországra. — Kapom a szelvényeket, megyek ki az utcára az asszony után. Ép­pen jött szembe. Szeren­csénk van! Szerencsénk van! — kiabálom neki messziről. — Miért, jött levél Romá­niából? — Nem, mondom, ötösünk van. — Eredj már, ne marháskodj! De, de — mondom. Az asszony kikapta a kezemből a szelvényeket, hát látja, hogy mind az öt szám be van karikázva. De még akkor sem hitte. Felöl­töztünk, bementünk az OTP- be, vittük a szelvényt. Azt Van aki örül, van aki szid bennünket mondta a főnök, hogy vár­junk még ezzel, Péter bá­csi, mindjárt felhívom Sze­gedet, megtudni, hogy nincs-e valami baj. Addig menjenek csak sétáljanak egyet. Ami­kor visszamentünk, mondta, hogy valóban van ötös, de még a hivatalos listát nem tudják. Nem izgultunk egy cseppet sem, majd csak meg­lesz az is. Másnap aztán megerősítették, hogy valóban ötös az ötösöm. Hát így tör­tént. — Mit szóltak a szomszé­dok? — Tudja, milyenek az em­berek. Van aki örül, együtt érez velünk, de olyan is akad, aki szid bennünket. Nem tudom miért. Jött már egy asszony, segítsünk rajta, kellene neki egy kis pénz. — Nézze jó asszony, jött maga akkor nekünk segíteni, ami­kor én a kórházat jártam? — mondom neki. Még ha szegény ember lett volna, nem mondom, adtam volna neki egy kis pénzt, de nem úgy áll. Mindig a fürdőt jár­ja. Ja, még azt elfelejtettem mondani, hogy úgy beszél­tük meg az asszonnyal, min­den keresztgyereknek adunk 20—20 ezer forintot. — Mennyi pénzt vesznek fel? — Azt mondták, szerdán mehetünk a pénzért. Nem veszünk fel csak húszezret. Azt is azért, mert az öcsém egyik lánya esküszik Romá­niában. szeretnénk szép ajándékot vinni neki. Kép, szöveg: Béla Ottó járult a több mint egymillió tagot számláló tömegszer­vezetünk. — A gyermekek jogai­nak érvényesülése, nem független szülőhazájuk társadalmi rendszerétől, gazdasági fejlettségétől. A szocialista országokban, így hazánkban is jól gon­doskodnak a gyermekek­ről. Milyen szerepet vál­lai ebből a Vöröskereszt? — A népességpolitikai, családvédelmi határozatok megvalósítását a maga sajá­tos eszközeivel segíti a Vö­röskereszt. A gyermek ellá­tásának, nevelésének gaz­dasági feltételei — korszerű gyermekintézmények, szo­ciális juttatások stb. — egy- magukban nem elegendő­ek. Többet kell tenni azért, hogy egészséges gyermekek szülessenek, s nevelkedje­nek fel. Foglalkozunk az anyák és csecsemők védel­mével, a serdülők egészség- ügyi ellátásával, korszerű táplálásával. Feltárjuk fizi­kai és lelki edzésük lehető­ségeit. Azon munkálkodunk, hogy a hazánkban tapasztal­ható gyermekkultuszt min­denütt okos és kulturált gyermekszeretet váltsa fel. Szeretnénk, ha a szülők munkájuk, elfoglaltságuk mellett több törődést, sze- retetet és harmonikus, szere­tő légkört nyújtanának gyermekeiknek. Korszerű, hatékony egészségnevelés, családi életre nevelés — ezek az alapvető törekvé­seink, melyek a gyermek érdekeit szolgálják. A Vö­röskereszt csaknem 13 ezer alapszervezete kapcsolatban áll a tanácsokkal, népfront­tal, a gyámhatósággal. Fel­mérő, patronáló, jelző tevé­kenységet folytatnak, isme­rik a területükön élő gyer­mekek helyzetét. Felvilágo­sító munkájuk sokrétű; a csecsemőgondozástól az is­kolás kori egészséges élet­módig különböző előadá­sokon, családlátogatásokon adnak tanácsokat, segítsé­get a szülőknek. Különösen sokat tesznek a veszélyezte­tett gyermekekért például ott, ahol az apa alkoholista. Foglalkoznak a cigány lakos­ság életviszonyainak javí­tásával, különösen a gyer­mekek életkörülményeinek megváltoztatásával. — A tömegszervezet ha­talmas táborában ifjú ak­tivisták is vannak... — Nem is kevesen. Az ifjú vöröskeresztesek szá­ma csaknem eléri a negyed- milliót, legtöbb köztük az általános iskolás. Most nyá­ron a nemzetközi gyermekév alkalmából a Magyar Vörös- kereszt táborozást szervez az úttörő-egészségőrök ré­szére, ahová az európai szo­cialista országokból 5-5-tagú delegációkat várnak. Az ifjú vöröskeresztesek pe­dig nemzetközi tapasztalat- cserén vesznek részt. Két kiadványunk is megjelent ez évben: Vöröskereszt az ifjúságért és Ifjúsági a Vö­röskeresztben címmel. Bul­gáriában kiállításokat, vö­röskeresztes filmfesztivált rendeznek, melyekre mi is elküldjük a pályamunkán­kat, és ez alkalomból ké­szült: A gyermekért, a mo­solyáért című filmünket. — Véleménye szerint min múlik a nemzeti bi­zottság felhívásába fog­lalt célok megvalósulá­sa? — A felnőtt nemzedék fe­lelősségén. Szülőkén, neve­lőkén, mindenkién. Gyer­mekeinket a jövőbe vetett hittel és az alkotó munka szeretetével kell felkészíte­ni: a nemzetközi szolidaritás és a béke szellemében kell őket felnevelnünk, hogy ké­pesek legyenek megőrizni az alkotó élet biztonságát, meg­védeni az emberiség jövő­jét. H. A.

Next

/
Thumbnails
Contents