Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
o 1979 április 1., vasárnap KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET „Soha nem fogom elfelejteni...” Tallózás a felszabadulás utáni kulturális sajtóban Hazánk nem egy nap alatt szabadult fel: fél esztendő kellett ahhoz, hogy — a szívósan védekező fasiszta csapatok nyomában haladva, velük újból és újból megütközve — a szovjet hadsereg egész Magyarországot felszabadítsa. Szegeden, 1944. november 19-én jelent meg a Dél- Magyarországnak, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapjának első száma, benne a város polgármesterének felhívása a tanköteles gyermekek beiratásáról: „Az orosz katonai parancsnokság rendelkezéséből folyó évi november 3-án a város ösz- szes népiskoláiban megkezdődött a tanítás. Felhívom a város összes tanköteles gyermekeinek szülőit, hogy gyermekeiket pótlólag az iskolába írattassák be és a gyermekeknek rendszeres iskolába járásáról gondoskodjanak ...” S ebben az első számban már Színház- Művészet rovat is van... Új könyvek a könyvesboltokban Ugyancsak a Dél-Magyar- ország említett első száma hirdeti a Szikra Könyvkiadó legújabb könyveit; köztük található Magyarország demokratikus újjáépítésének programja, Révai József: Kossuth Lajosról szóló híres tanulmánya, Vas Zoltán: 16 év fegyházban, Lavrenyev: Egyszerű emberek című könyve. November 26-án már arról olvashatunk nagyobb tudósítást, hogy a szegedi iskolákban folyik a tanítás. A tudósítás így kezdődik: „Annak, hogy a város élete normális mederbe terelődik, egyik legbiztosabb jele, hogy az iskolákban zavartalanul folyik a tanítás. A szülők eleinte kissé bizalmatlanok voltak, nem merték elengedni gyermekeiket felügyelet nélkül, de ma már megszokott képe az utcának, hogy az iskolás gyermekek kettesével, hármasával igyekeznek a tanintézetbe, vagy csoportosan indulnak hazafelé, akárcsak a háborús idők előtt.” Indul a munkásdalárda S aztán a december 2-i számban már arról olvashatunk : „Hosszú kényszerszünet után a napokban ismét felzendül a Munka dala. A szegedi Általános Munkás Dalegylet vezetősége már megtette a szükséges előkészületeket a dalórák tartására. A szegedi szervezett munkásságnak e régi és jó nevű dalárdája a közeljövőben ismét jelentkezik a nyilvánosság előtt. A dalegyletet nem kell a város közönségének bemutatni, mert mindenki igen jól ismeri és szereti. Az egyesület vezetősége a jövőben is arra fog törekedni, hogy a dalt kedvelő közönség igényeit kielégítse”. — S végül a kis írás végén egy közlemény: „Tagfelvételre jelentkezni lehet naponta 3—6 közt a Hétvezér utca 9. szám alatti munkásotthonban.” Az új könyveket propagálja az első budapesti napilap, a Szabadság is, melynek első száma 1945. január 19-én jelent meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front közleményével, s a Budapest népéhez intézett felhívásával. A január 21-i, második számban (előtte való nap, szombaton nem tudott megjelenni a lap) már felhívás található: „Magyar Művészek Szabad Szervezete címen megindult a haladó művészek . szervezkedése. Ideiglenesen a Vilma királyné út és a Bajza utca sarkán, a volt Színművészeti Kamara helyiségében tartja hivatalos óráit. Ez úton hívunk fel minden demokrata érzelmű magyar művészt, hogy január 21-én, vasárnap délelőtt 10 órakor jelentkezzék a munka azonnali megindítása érdekében”. S ha szombaton nem, hétfőn viszont ismét a pesti utcára került a Szabadság. Ennek a harmadik számnak a vezércikkét Zilahy Lajos, az ismert író írta „Ami a romok alatt, s ami a romok fölött van” címmel. Talán csak egy-két részletet idézünk az oly valós élményanyag alapján született írásából : „Ez itt a Rákóczi út? Mint a dülöngő részeg, bot-- ladozom a kövek és a drótok között, lovak és emberek tetemein át. Ki ez a két ember, aki - karomnál fogva vezet? Eljöttek értem, visznek a nyomdagépek felé. Mi szerepe van még itt az írói tolinak? Harmadéve nem így képzeltem. Akkor még azt hittem, hogy a rózsadombi villa lesz az egyetlen áldozat (mint az idősebbek emlékeznek rá, egy légitámadás alkalmával lebombázták az író villáját), s a romok alatt csupán egy elpuhult, kevélykedő, cicomás polgári élet, egy selyemcilinder foszlányai hevernek. A romok zúgva megnőttek, elborítottak egy országot, felfalták Budapestet. Nem a mi akaratunkból. Nem a magyarság akaratából. Ezt a poklot el lehetett volna kerülni. Most már tudom, hogy mi fekszik az óriási romok alatt. Nézzetek körül: itt fekszik az a hazugság, amellyel ebbe a háborúba belehajszolták a magyarságot. ... És szerdán belépett a pincébe egy orosz katona, megállt a gyertyafényben és azt mondta: Ny ima kleba? És letett az asztalra egy kenyeret, szégyenkező kézmozdulattal, szinte bocsánatkéréssel. Soha nem fogom elfelejteni zavart, kis mosolyát. Ez az arc volt nekem ott a gyertyafényben az élő Krisztus... Ez a hit visz most rogyadozó lábakkal a nyomda felé. Nemsokára kigyullad a villany. Hol vagytok, színész barátaim? Gyertek elő, játszani akarunk, találunk még valahol egy üres termet. Játszani, énekelni, vigasztalni. ... Munkára fel, emberek. Halljátok a kiáltásunkat? Élünk!” Az Operaház művészeinek díszelőadása Az író felhívása a színészekhez, a művészekhez nem hangzott el visszhangtalanul.. Az igazi hívó szót azonban nem is Zilahy intézte hozzájuk, hanem a Magyar Kommunista Párt, amely már évekkel korábban megalapozta a maga demokratikus értelmiségi politikáját, előkészítette a felszabadulás utáni kulturális forradalmat. S a hívó szóra mentek a munkások. A Szabad Nép illegálisan csak 1945. március 25- én kerülhetett el az olvasókhoz. De a március 30-i, 5. számban már arról olvashatunk: „Az Operaház személyzete szerdán, április 4- én a Magyar Kommunista Párt védnöksége alatt díszelőadást rendez a fővárosi élelmezési kölcsön javára. Az Operaház vezetősége erre a célra teljesen ingyen engedte át az Operaházat és valamennyi szereplő lemondott minden fellépti díjról, úgy hogy a felemelt helyárakból befolyó teljes jövedelem az élelmezési kölcsön céljait szolgálja. Előadásra kerül, ezúttal először Búdapesten, Puccini: A köpeny című egy- felvonásos operája, Ravel Boleróia és egy részlet Boro- gyin: Igor herceg című dalművéből”. Természetesen március 29- én, amikor ez a közlemény nyomdába került, azt még senki nem tudhatta, hogy az április 4-i díszelőadás egy másik nagy jogcímen is indokolt, időszerű lesz: ezen a napon szabadult fel hazánk teljes területe. A valóban történelmi hírről a Szabad Nép. a Magyar Kommunista Párt központi lapja az április 5-i, csütörtöki számában szalagcímben tudósított: Egész Magyarország felszabadult! Az április 14-i számban érdekes tudósítást olvashatunk a lapban Szekfű Gyulának a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetében megtartott előadásáról, kiemelve a nemzetközi hírű tudós, fel- szabadulás utáni első moszkvai követünk önkritikus megállapítását: „A közép- osztály eljátszotta a lehetőséget, hogy övé legyen a hatalom”. A következő számokban — ez még mindig április első fele — Gergely Sándor előadásáról, Illés Bélának Gorkijt ismertető felolvasásáról, Szentgyörgyi Albert Nobel-díjas tudós nyilatkozatáról értesülhetnek az olvasók, az április 15-i vasárnapi számban pedig megjelent a Major Tamással folytatott interjú „A Nemzeti Színház a nemzet színháza lesz” címmel. Tanulságos az akkori Magyar Szinház igazgatójával folytatott interjú egészében is s külön ebben a részletében: — Hogyan lehet a ma követelményének megfelelő színházat csinálni? — Ehhez mindenekelőtt természetesen a jelen problémáival foglalkozó darabok kellenek. Ezeken keresztül kell. hogy a színészek is megértsék feladatukat: az igazságnak megfelelően kell játszani; a népnek, a nép nyelvén. Minden művész tetszeni akar. Célom, hogy a ma színészei a magyar dolgozó osztályoknak, a- nép legszélesebb rétegeinek, azoknak, akik eddig kiszorultak a színházból, nyerjék el a tetszését. * * * Az érdekes tallózást még sokáig folytathatnánk. De talán ennyi is elég annak bizonyítékául: hazánk fel- szabadulásával igazi távlatok nyíltak a kultúra, a művészet munkásai előtt is, hogy a kulturális kincseket valóban az egész nép közkincsévé tegyék. U. L. Füiöp Ilona: Lépegetők Fülöp Ilona: Vár Zelk Zoltán Jó reggelt! Jó reggelt néktek, ti csapat veréb! hát még tinéktek, ti fekete-s-kék sipkájú cinegék! S látom, gyöpön fut, majd lassúdva lép, s megáll, s gyanakvón forgatja fejét, kutatja hajnali eledelét a feketerigó. Tündén nép! csőrük sípjától csillámos a lég: tágasságos hangcsarnokuk, de még műhelyük is: van munkájuk elég! Csak az a homályteli szakadék két évszak közt! A menekvö vidék! Zúg rá dara-s-ónoseső sörét! Csak a kizsákmányoló téli ég — az éhkop, a munkanélküliség! Weöres Sándor Az erő A nyugvás, mely kész a lendületre, változékony izmokban pihen. Egy parancs az agyból, s hirtelen dermedt kövek épülnek kövekre, s emelkedik Cordoba mecsetje, vagy Siena dómja ékesen. Más parancs, és engedelmesen omlik minden, törmelékbe veszve. Erő hatja át mind e világot, erő, mely sok építésért áldott, erő, mely bontásért átkozott. A lány, ki egy korty vizet hozott, a jót s rosszat egyként megitatja, mert kedvese, testvére, vagy atyja. Sass Ervin Rekviem egy moziért A csabai Brigád mozinak küldöm búcsúzóul ezek a falak álomfalak látták Chaplint hallgatták a Sonny boyt Greta Garbo nézte őket amikor itt még mozi volt ezek a falak álomfalak vállukon cipeltek fél évszázadnyi kort lobogtak tévútra csaltak amikor itt még mozi volt ezek a falak álomfalak tégláik lelke fehéren csengő tiszta Hold ki tudja egykor mitől féltek amikor itt még mozi volt ezek a falak álomfalak csapdába estek folytatták a sort elfelejtették a nevetést amikor itt még mozi volt
