Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-07 / 81. szám

1979. április 7., szombat Bognár Józsetné bátai tojásfestő kilencven—száz féle sárközi motívummal, háromféle színben több mint ezer tojást fest meg húsvétra. Az aprólékos munkára jellemző, hogy a tojá­sok mindegyikét a festés befejezéséig huszonnégyszer kell kézbe vennie. A képen: a tojásfestés jellegzetes eszközével, a „kicával” dolgozik Bognár Józsefné (MTI-fotó — Cser István felvétele — KS) Van, aki túlélte... Nézem a számokat; a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az erdőgazdaságok baleseti statisztikáját. Néhány táb­lázat, adatok: a valóság. Tragédiákat, bánatot idéző, kö­zönyt és felelőtlenséget tetemrehívó kimutatás. Pártatlan tanúk a számok, s *z ezer főre jutó baleseti kimutatásban alig van változás. Igaz — az egy évvel korábbihoz mérten — három szá­zalékkal kevesebb a balesetek miatt a munkából mulasz­tott nap. Mégis sok! A sérültek mintegy 900 ezer mun­kanapon táppénzen voltak. Ez 3000 munkás egy évi mun­kaideje. Tény, de még szomorúbb, hogy tavaly a meg­előző évhez hasonlítva, több volt a csonkulásos és a ha­lálos baleset. Miért kell évente 130—150 embernek meghalni?! A halálos balesetek 40 százalék^ közúti, a többi az üzemben történt. Akkor nem sikerült A vizsgálatok szerint negy­venen kifejezetten technoló­giai mulasztás vagy műsza­ki hiányosságok következté­ben haltak meg. Másoknál a felelőtlen magatartás is nagy mértékben közreját­szott. Aki meghalt,'már nem vitathatja a jegyzőkönyvek pecsétes igazságát. A magatartás kialakulása — legyen az bármilyen — hosszabb folyamat eredmé­nye. A felelőtlenségnél, az első fegyelmezetlenségnél szólt-e valaki? Vagy éppen a szervezetlenség biztatott? A munka sürgős, rá kell verni szaki, most az egyszer még elmegy így is. Igen, el­ment: jó fék, védőburkolat nélkül. Lehet, többször is. Akkor, csak akkor az egy­szer nem sikerült... Van, aki túlélte. Tavaly is több mint százan szenvedtek csonkulásos balesetet. Mint­egy 30 ezer embert három napon túl gyógyuló sérülés­sel kezelt az orvos. Jó ré­szük lehet, hibás volt, de Ropog a nád A szél jókora hullámokat kavart a mintegy 15—20 méter széles félhalmi holt­ágon. A két sportbarát gon­dosan rögzítette a ringó csónakot a másfél méter mély víz alatti márgás ta­lajba vert hosszú karókhoz. Egészen a nádas szélén, ahol a leginkább reményteljesnek látszott a pontyfogás. Már a parton előkészítet­ték a horgászfelszereléseket. A horgokra konzervkukori- cát tűztek, s azokat az ólom­nehezékek segítségével jóko­ra távolságra röpítették. Amikor pedig elkészültek, az egyikük elővett egy lapos üveget, s odanyújtotta a tár­sának: — Tessék, igyál! Nem kellett unszolni őt. Megfogta az üveget, lecsa­varta a kupakot és előbb csak ízlelgette a finom italt, aztán jókorát kortyolt belő­le. — Ez igazi kisüsti — mond­ta kellő hangsúllyal, amikor visszaadta az üveget, és mint aki az ízt is sajnálja kárba veszni, még nyelt egyet, ket­tőt. Ivott a tulajdonos is, majd még néhányszor oda-ide vándorolt a lapos üveg, amíg az utolsó csepp pálinka el nem fogyott belőle. Közben rágyújtottak, s bámulták, hogy a füstöt hogyan tépi foszlányokra az erősödő szél. De az eldobott csikkvégtől egyszer csak füstölögni kez­dett a száraz nád. Néhány pillanat múlva apró láng­nyelv csapott fel. A tűz gyorsan terjedt, s percek alatt már egész hosszában, vagy 150 méteren ropogott a nádas. Ügy égett, mint egy óriási máglya. A levegő át­forrósodott körülötte. Derék sportbarátaink el akarták oldani a csónakot a karóktól, hogy elevezhesse­nek a nádastól, de az bizony nem sikerült olyan gyorsan, mint ahogy a forróság ter­jedt. Menekülniük kellett. Egyetlen lehetőség állt előt­tük: átúszni a túlsó partra. Nem volt idejük teketóri­ázni. Szinte egyszerre ugrot­tak a vízbe. Ruhástól, csiz­mástól. Ki is kötöttek szé­pen a parton. A hideg .víztől dideregve, kékre, zöldre vál­tozott arccal. S eleinte azt sem tudták, hogy mihez kezdjenek. Topogtak, bá­multák egymást. A ruhájuk­ból patakzó víz tócsát képe­zett körülöttük. Csak egy kis idő múlva kezdték lefej­teni magukról a nedves ru­hát, hogy a tavaszi szélben és napsütésben megszárít- kozzanak. Pásztor Béla Április 7: egészségügyi világnap Hazánkban — és általában a szocialista országokban — ' széles körű szociálpolitikai gondoskodás szolgálja azt a célt, hogy a családok zavar­talanul nevelhessék gyerme­keiket — mondotta Zsögön Éva államitkár, az április 7-i egészségügyi világnap al­kalmából az Egészségügyi Minisztériumban tartott saj­tótájékoztató megnyitójában. A világnap idei jelmonda­ta — az „egészséges gyermek — biztos jövő” — kapcsoló­dik a nemzetközi gyermek­évhez és alkalmat ad arra, hogy világszerte számba ve­gyék az anya- és gyermek- védelem eredményeit, és a további tennivalókat. Ma a szülőanyák 80 száza­léka kórházban, 17 százaléka szülőotthonban hozza világra gyermekét, ingyenes és tel­jes körű a terhesgondozás, kiépült a gyermekosztályok és kórházak hálózata: a körzeti gyermekorvosi háló­zat; a bölcsődékben több mint 57 ezer kisgyermeket gondoznak. A gyermekgondo­zási segélyt 170 ezernél több édesanya veszi igénybe, és — egy felmérés szerint — csupán 5-6 százalékuk vala­milyen külső kényszerítő ok miatt. Az anya- és gyermekvéde­lem vezető szakemberei el­mondották : csecsemőhalálo­zásunk a felszabaduláskori 100 ezrelékről napjainkra 24 ezrelékre csökkent, és ezzel az aránnyal már megközelít­jük a legjobb európai érté­keket. A legjobbak között vagyunk az 1—4 éves gyer­mekek halálozási arányával, amely 1 ezrelék körül van. A városokban és a nagyobb településeken mintegy ezer gyermekszakorvos gondosko­dik 14 éves korukig a gyer- mékek egészségéről, a kisebb településeken pedig a moz­gószakorvosi szolgálat gyó­gyítja a beteg gyermekeket. Ilyen ellátási forma sem a fejlett, sem a fejlődésben le­vő országokban nem találha­tó. Ugyanakkor magyar „sa­játosság” a ma már főisko­lai szinten képzett szakdol­gozó: a védőnő, aki a csa­láddal való folyamatos kap­csolat útján gondozza a ki­csiket. Szükség van a további erő­feszítésekre azért is, mert például a 24 ezrelékes gyer­mekhalálozási arányt is csökkenteni kívánjuk. To­vábbi jelentősebb eredmé­nyek a kis súlyú újszülöttek 10 százalékos arányszámának csökkentésétől várhatók. Eh­hez mindenekelőtt szükséges a leendő szülők még hatéko­nyabb egészségügyi nevelése. Az utóbbi években mind­inkább a figyelem előterébe kerül a gyermek-rendelőin­tézeti, a gyermekkórházi kör­nyezet, amely „családias” légkörével bizonyos fokig maga is gyógyító tényező le­het. A gyermekorvosok mind több helyen törekszenek ar­ra, hogy a gyermek lelki vi­lágát megnyugtató, barátsá­gos, színes környezet fogadja a kis betegeket; a kórházban lehetőleg minél gyakrabban látogassa őket az édesanya, édesapa, s legyen a játék, a rajzeszköz a rendelő, a kór­ház tartozéka. A falugyűlések és a lakúbizottsági választások tapasztalatai Baranyában 1200 falugyű­lésen és 12 város körzeti ta­nácskozáson mintegy 10 000 résztvevő foglalkozott a la­kóhely fejlesztésének ered­ményeivel és gondjaival — állapította meg a közelmúlt­ban a megyei népfrontbi­zottság. Az ország más vidé­kein, a városokban és a köz­ségekben is ezekben a na­pokban érkezett el két fon­tos közéleti eseménysoro­zat — a falugyűlések és a lakóbizottsági választás mérlegkészítésének ideje. A falugyűlések tapasztalatai arról vallanak, hogy a köz­ségekben, a tanyákon élő mintegy ötmillió állampol­gár többségében reálisan látja sízűkebb és tágabb kör­nyezetének eredményeit és gondjait. A népfront és a tanácsi együttműködés, va­lamint a közösségi gondol­kodásmód erősödését pél­dázza a növekvő értékű tár­sadalmi munka is. A napok­ban elkészült összegezés szerint Hajdú-Biharban például tavaly az 1978. évi­nél 12 százalékkal nagyobb, mintegy 240 millió forint­nyi érték testesült meg az önzetlen összefogással meg­épült járdákban, bölcső­dékben és óvodákban, pihe­nőparkokban és sportpá­lyákon. A két éve várossá vált Marcaliban 1978-ra 3,7 millió forintnyi gyarapodás­sal számoltak, végül, 9,3 az milliós mérleggel zárták évet. Országszerte munkálkod­nak az olvasótáborok elő­készítésén is. A népfront szervezésében, az állami és a társadalmi szervek anyagi hozzájárulásával 1979-ben mintegy 100 táborba 4500 fiatalt várnak. A nehezebb családi körülmények között élő általános és középiskolá­sok segítése egyik példája a közművelődési munkának. Bács-Kiskun megyében a tanyai kollégiumépítési ak­ció során öt új diákotthon épült. A gyárak, a téeszek és a szövetkezetek szocia­lista brigádjainak, vala­mint a lakosság összeadott forintjainak köszönhetően ma már több mint 2000 ta­nyai gyerek élvezheti a bentlakásos általános iskolai oktatás előnyeit. Zsir és szabvány A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet rendszere­sen vizsgálja a forgalomba hozott élelmiszerek, iparcik­kek minőségét és természe­tesen előzetes szakvéleményt is ad a különböző termékek­ről. Ennek egyik nagyon fon­tos kitétele: az áruféleségek feleljenek meg az állami szabványban előírt követel­ményeknek. Sajnos, ez nem mindig sikerül. Gyakran ol­vasunk olyan közleményeket, amelyek arról tudósítanak: ezt és ezt az iparcikket ilyen okok miatt kivonták a forga­lomból. Emlékszünk még a Vilupál parkettlákkra, az életveszélyes gumikábelre, a merülőforralókra, a gyer­mekjátékokra. Legutóbb ép­pen a vásárlók kezdeményez­ték egy budapesti kisiparos által készített asztali lámpa megvizsgálását a KERMI- nél. A nem megfelelő minő­ségű, balesetveszélyes lámpa árusítását megtiltották. Ugyanakkor kevesebbszer hallani ugyanilyen esetekről az élelmiszereknél. Persze itt sokkal nehezebb megállapíta­ni a hiányosságokat. Ha a kenyérben kevesebb az ada­lékanyag, a parizerben több a víz a kelleténél, ki rékla- mál. A békési ÁFÉSZ főosz­tályvezetője mondta: „A marhahúson a szabány 2,59 százalék faggyút engedélyez, így egy kiló húsra 2-3 deka zsiradék jut.” Hadd tegyem hozzá: ez sokszor bizony jó­val több. Egy háziasszony le­velében arról panaszkodik, hogy különösen a sertéshú­sok zsírosak. Szólhatna a hentesnek, de nem mer koc­káztatni, hiszen legközelebb ki sem szolgálja. Aligha ál­talános ez a magatartás, vi­szont a megállapításnak van némi alapja. Éppen ezért csak üdvözölni lehet azt a törekvést, amely a tőkehús feldolgozására irányul. Deb­recenben nemrégen állították üzembe azt a gépsort, amely két megyét lát el ízléses cso­magolt és darabolt húsáru­val. A közeljövőben a Gyu­lai Húskombinát is áttér er­re a módszerre. Nagy szük­sége van erre mindannyi­unknak, mert a cél világos: tűnjön el a zsír, és maradjon a szabvány!---ISIdilUKKM Vásár a Fészekben nem csak ők! Balesetmeg­előző tevékenységűn^ — a tények mutatják — rossz! Pedig a munkavédelmi sza­bályzatok a legtöbb helyen jók. A megvalósítás, az el­lenőrzés viszont gyenge. Ha­sonló a helyzet a balesetek vizsgálatánál is. Az okok kutatása, a tanulságok levo­nása helyett inkább a sé­rült felelősségét bizonygat­ják. Sok helyen a munkavé­delmi oktatás is formális. II géprendszerek hiányosak A balesetek összefüggés­ben vannak az üzemek mű­szaki problémáival. A rako­dás, az anyagmozgatás, a mezőgazdaságban elmaradt a termelés átlagos technikai szintjétől. Nincs elég emelő­villás targonca, kevés a ra­kodógép. A géprendszerek hiányosok. Lemaradás mu­tatkozik a faipari gépek au­tomatizálásában. Gondot okoznak az elavult villamos hálózatok és berendezések. Az érintésvédelmi és egyéb hibák elhárítása — kapacitás hiányában — von­tatott. A gépesítés nem járt együtt a javítóhálózat fej­lődésével. Az egyéni védőeszközök gyakran nem megfelelően, nehezen beszerezhetők, ese­tenként rossz a minőségük. Több csúszásgátló padozat is kellene. A védőeszközök szervezett, tervszerű kar­bantartását meg kellene ol­dani. Nincs türelmi idü A munkavédelem techni­kai feltételeit mindenütt ki kell alakítani. A szemlélet megváltoztatásával pedig el­érhető, hogy a munkavéde­lem a termelés szerves ré­szévé legyen. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium álláspontját: — „Következetesen fel kell lépni a munkavédelmi elő­írások — különböző szintű — megszegői ellen. Szigorú­an érvényt kell szerezni a jogszabályokban foglalt ren­delkezések végrehajtásának a balesetek kivizsgálása, a kártérítések, valamint a re­habilitáció vonatkozásában” — csak helyeselni lehet. Hozzátéve, hogy még követ­kezetesebben szükséges a bal­esetért felelősök súlyosabb megbüntetése. Sőt a szabály- szegőket — akik megszegik a munkavédelmi előírásokat — akkor is felelősségre kell vonni, ha nem történt bal­eset. Nem bízhatunk embe­ri életeket a jószerencsére, a “véletlenre. Nincs elnézés, nem lehet türelmi idő. s olyan terme- i lési érdek sem, amire hi- J vatkozva. emberek életét, ; épségét kockáztatni szabad. < Keserű József Országos kirakodó vásár lesz vasárnap a Fészek mű­vészklub kertjének árkád­jai alatt. Az ország minden részéből érkező fazekasok, szíjgyártók, hangszerkészí­tők, fafaragók, szövők, hím­zők, tojásfestők, mézeskalá- csosok, kovácsok, jétákké- szítők — mintegy 70-en — állítanak ki a klub meghí­vására, és kínálják majd portékájukat. A belépődíjból származó bevételt a nemzetközi gyer­mekév „kasszájába” fizeti be, illetve a szolidaritási alap javára ajánlotta fel a klub. \ \ \ \ \ \ \ \ \ \ \ \ \ \ \ \ \ \ \ \ \ v \ \ \ \ \ \\\a wv\\/\ AAAVWWVAA ww \A\\ A nemzetközi gyermekév alkalmából homokszobrászati világbajnokságot rendeznek április í8-án a mexikói Acapulcóban. A versenyen részt vevő magyar úttörőket és kisdobosokat a XII. kerületi Lékai János Űttörőház versenyén választották ki. A gyerekek „hazai pályán’ ■lomok helyett agyagból készítettek szobrokat. A képen: készülnek az agyagszobrok (MTI-fotó — KSi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents