Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

1979. április 30., hétfő

o

[ Juhász Gyula:

(

D munka

Én őt dicsérem csak, az élet anyját Kitől jövendő győzelmünk ered,

A munkát dalolom, ki a szabadság Útjára visz gyász és romok felett.

A gyárkémény harsogja diadalmát S a zengő sínen kattogó vonat.

A béke ő, a haladás, igazság,

Mely leigázza a villámokat.

Nagy városokban, végtelen mezőkön A dala zeng, és zúgni fog örökkön, Míg minden bálvány porba omol itt.

Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kinek nővére Szépség és Szabadság, S kinek világa most hajnalodik.

)

)

)

)

)

)

)

)

)

)

)

o

Veress Erzsi képösszeállítása

Ünnepi hétköznapok

Munka és humánum

Nem szentségtörés, ha egy ünnepet köszöntve arra törekszünk, hogy a hétköznapokról szóljunk. Különösen természetes ez május elsején, amely nap, mint tudjuk, a legszebb prózai cselekvés, a legköltőibb hétköznapi tett napja: a munka ünnepe.

Végül is az a leggyönyörűbb a mi világunkban, hogy a hozzáértő emberi munka hozta létre és, hogy minden nemes eszme a munka folyamatából keletkezett. Ezt bizonyítja az egész emberiség élete.

Manapság Magyarországon, a „munka” kifejezést rendkívül korszerű és időszerű fogalmak keretében használjuk. Ezek az új szóötvözetek megújulási készségünket fejezik ki és társadalmunknak azt a tulajdonságát jelzik, hogy képesek vagyunk korszerűen gondolkodni és cselekedni. Valahol itt kell keresnünk az idei május elsejének belső lényegét.

Az egyik leggyakrabban használt kifejezésünk így hangzik: munkaerő-gazdálkodás. Közgazdasági kifejezésnek tűnik ez a szókapcsolat, de mélységesen humánus tartalma is van. A munkaerő-gazdálkodás számunkra nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk az emberi tényezőket. Ez a művelet. vagy gazdasági tevékenység nem más, mint a korszerű szocialista gazdálkodás egyik humán tényezője. Azt szoktuk mondani,

hogy Magyarországon munkaerőhiány van. Ez általában igaz. De azt is tudjuk, hogy az' egyik helyen a kelleténél többen dolgoznak, míg máshonnan hiányoznak az emberek. Ez rossz a ggazdálkodásnak és rossz az embernek. Ahol feleslegesen sokan vannak, ott óhatatlanul felmerül az alkotni kész ember előtt: van-e értelme, hogy ilyen körülmények között dolgozzak, hiszen végül is nem teszek hasznosat?! Ahol pedig kevesen vannak, ott mindenképpen mások, a hiányzók helyett is dolgozni kell, többet, mint kellene. Itt a kérdés így fogalmazódik: erőmön felülit követelnek tőlem, miért kell ezt tennem?! A munkaerő-gazdálkodás lényege tehát az, hogy lehetőséget biztosítson a dolgozó ember számára az egyéni elképzelések megvalósítására, a képességek érvényesítésére és ahhoz, hogy a dolgozó megtalálja a számításait. Ezeket a lehetőségeket a munka ésszerű elosztása biztosíthatja, amelyhez szorosan hozzá tartozik a munkaszervezés, a munka- feltételek megfelelő színvonalú biztosítása, a munka- körülmények, a szociális ellátás javítása.

Manapság sokat beszélünk a munkafegyelemről is. Ennek a fegyelemnek a lényegét a következőképpen határozta meg egy előadása során munkaügyi miniszterünk: mindenkinek a munkahelyétől, a beosztásától függetlenül, képzettségének és képességének megfelelően, az anyagi érdekeltség által is vezérelt készséggel, a munkaidő teljes kihasználásával kell jól dolgoznia. Rögtön azt is hozzátette a miniszter, hogy a munkahelyi vezetőknek az előbb említettek érvényesítése érdekében meg kell teremteniük a szükséges feltételeket, biztosítva a termelési folyamatok és tevékenységek magas fokú szervezettségét. Ily módon a munkafegyelem nem szűkíthető le az egyes emberek fegyelmére, vagy fegyelmezetlenségére. Persze a munkafegyelem szorosan kötődik az egyénhez, hiszen valamiféle követelményrendszer szubjektív teljesítését jelenti. Mégis több ennél, jelenléte csak a normális társadalmi munkafegyelem körülményei közepette képzelhető el tömegesen.

Mégis mérlegre kell tennünk — rendszeresen és nyíltan — a dolgozók magatartását is. Hiszen tudjuk, hogy vannak olyanok, akik azért tohonyák és eredménytelenek, mert ez természetükből, adottságaikból ered. Fegyelmezetlen emberek, akiknél a készség hiányzik. Tehát lehet ott is fegyelmezetlen ember, ahol kedvezőek a munkakörülmények és jó a szervezettség. De bízzunk az emberekben! Az alkotókészség, a munkavégzés öröme az emberek legtöbbjénél felébreszthető valami módon. Lehet erkölcsi ösztönzés és lehet anyagi érdekeltség, vagy mindkettő együtt. Az együtthatás nyilvánvaló. Nem fejezi ki a

végzett munka megbecsülését, ha a jövedelem független a valóságos teljesítménytől. Az is hiba, ha a jól végzett munkát kizárólag anyagilag viszonozzuk és

elfelejtkezünk az erkölcsi, a szakmai elismerés lehetőségéről.

Valamit még el kell mondani a munkafegyelemmel és a munkával kapcsolatban. Szóltunk arról, hogy az

örömmel végzett munka, a fegyelmezett munka alapja, ha valaki olyan helyen dolgozik, ahol a szakértelmét jól tudja kamatoztatni. Ezt a törvényszerűséget azonban nem lehet abszolutizálva értelmezni, vagyis nem lehet minden körülmények között az egyszer már megszerzett képzettséghez, szakismerethez igazodni. Hiszen éppen korunk feladata olyan rugalmas gazdasági szerkezetet létrehozni, amelyben .az igényeknek megfelelően változnak a termelési célok és maguk a termékek. Köny- nyen lehet, hogy valaki kiválóan dolgozik egy helyen,

viszont ugyanaz a hely holnap más ismereteket követel. Fontos követelménye tehát biztosítani annak lehetőségét, hogy a dolgozók rugalmasan tudjanak alkalmazkodni az új körülményekhez, legyenek alkalmasak az új követelmények teljesítésére. Magyarul, nemcsak a munkahely-változtatásokat kell vállalniuk, hanem olyan változtatható szakismeretekkel kell rendelkezniük, amelyek sokoldalú munkára teszik őket alkalmassá. Vállalniuk kell az átképzést és továbbképzést. Csak vergődést okozhat egy ember számára, ha olyan munkát kell végeznie, amelyben nincs megfelelő jártassága. Ettől a vergődéstől csak egyféleképpen szabadíthatjuk meg az embereket: sokoldalúan készítjük fel őket az elkerülhetetlen változtatásokra.

Minden évben ünnepléssel köszöntjük május elsejét. De éppen ez az ünnep tiltakozik az ellen, hogy szokványos közhelyekkel beszéljünk jelentőségéről. Minden évtized és minden év tovább haladó, megújuló tartalommal fogalmazza meg a szocialista munka lényegét, amely a hétköznapok valóságát fejezi ki. Ilyen prózai ünneplésre van szükség, vagyis olyan társadalmi méretű szervezettségre,

amely a dolgozó ember számára valóban ünneppé teszi a munkát.

Soltész István