Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

1979. április 30., hétfő A Magyar Gyapjúfonó Vállalat a Gyomai Háziipari Szövet­kezetbe szállít javításra különböző anyagokat. Ezeket az anyagokat azután a gyomai szövetkezet ecsegfalvi részlegé­ben kijavítják. Képünkön Nagy Bálintné a szálakat dolgozza el. Ez a részleg 26 asszonynak ad munkát Fotó: Veress Erzsi Hz ifjúság szerepe a párt utánpótlásában n fiatalok munkájáról és helytállásáról Beszélgetés Kardos Emimével, a Békéscsabai Konzervgyár igazgatónőjével Az ifjúsági szövetség kom­munista, politikai jellegének erősödését, szervezeti fejlő­dését és társadalmi szerepé­nek növekedését segíti a ma­gasabb politikai követel­ményrendszer. Ez fokozott politikai aktivitásra, cselek­vésre és helytállásra készte­ti a KISZ-tagságot, s növeli a szövetség vonzerejét a fia­talok körében. Ennek ered­ménye, hogy ajánlja és fel­készíti a kiválasztott fiata­lokat a párttagságra, noha a kommunistává nevelés a pártszervezetek, a párttagok dolga és felelőssége. Miként látja el ezt a feladatát a Ganz Villamossági Művek Relégyárában, Gyulán, a KISZ-alapszervezet ? Kezdeményezés az ajánlásoknál Nyíri István, a gyár párt­titkára: — Ha azt mondom, hogy üzemünk mai munkája alig tíz éve indult, tehát a gyár maga is fiatal, hogy párt- alapszervezetünk 32 tagjából 18 a KISZ-korosztálybeli, akik az ifjúsági szervezet ajánlása folytán kerültek a pártba, akkor úgy hiszem, már ki is állítottam a „bi­zonyítványt” KlSZ-szerveze- tünk ez irányú tevékenysé­géről. Az elmúlt jó néhány évben a fiatalok közül csak a KISZ által ajánlottak ke­rültek az alapszervezetünk­be. — Mégis milyen úton-mó- don érvényesül az ifjúsági szervezet kezdeményezése az ajánlásoknál? — Minden év februárjában összeül a párt- és KISZ- alapszervezet vezetősége, és egyik napirendi pontja, hogy kik jöhetnek számításba ab­ban az évben párttagfelvé­telre. Általában kiválasztás­nak nevezem ezt, de ez egy­ben önkéntes jelentkezés is, hiszen neki is éreznie kell, hogy a pártban lenne a he­lye. Ez a szakasz az első a párttagságra felkészítő mun­kában. A második a felvé­telre történő előkészítés, amiben a kommunista KISZ- tagoknak ugyancsak jelentős szerepük van. Harmadik sza­kasz a felvétel lebonyolítá­sa, majd az azután követke­ző nevelő munka, amely már „nyíltan” is, hogy így mond­jam, a pártalapszervezet dol­ga és felelőssége... Kik jöhetnek számításba? — Mondok példát erre — folytatja Bokor János a gyá­ri KISZ-szervezet titkára. — De először szóljak arról, hogy az úgynevezett kivá­lasztásnál milyen szemponto­kat tartunk szem előtt. Alap­vető, hogy méltóak legyenek a társadalmunkhoz való hűsé­gük, megbízhatóságuk, egész életfelfogásuk alapján a párttagságra. Aztán: hogyan látják el gazdasági munkáju­kat, hogyan viszonyulnak a kollektívához? Milyen hatás­sal van magatartásuk, sza­vuk a dolgozó társaikra? Tudjuk, ezek magas követel­mények. Az ajánlásoknál mégis ezek kerülnek előtér­be, és szóba sem jöhetnek olyanok, akiknek rendezetlen családi vagy egyéb ügyeik vannak... A példánál marad­va javasoltuk, hogy foglal­kozzunk — többek között — Netye Ilonával, ö mechani­kai szerelő, betanított mun­kás. Tizenhat éves korában, a nyolc általánosból került a gyárba, önként vállalta — pedig beteg édesanyját is ápolnia kell — az üzemi munka mellett, hogy leérett­ségizik. Most áll a vizsgák előtt. Jó munkás, hallgatnak a szavára, és véleményét a munkásgyűléseken sem rejti véka alá. — Ezt mondhatom én is róla — jellemzi Netye Ilo­nát Csontos Imréné, akinek a szocialista brigádjában dol­gozik a lány. Csontosné, mint régi párttag, vállalta Netye Ilona másik ajánlójának sze­repét. — Miután a közös megbe­szélésen elfogadták javasla­tunkat — folytatja a KISZ- titkár — közöltük Ilonával, hogy a KISZ nevében aján­lani fogjuk a pártba való felvételét, ha ezzel ő is egyetért. Számított is erre, hiszen mint KISZ-tag, igen aktív munkát fejt ki már hosszabb idő óta és részt vett a KISZ-oktatásban is. örült a közlésnek. Ezt követően, az állami ok­tatásban való részvétele mel­lett megsokasodtak Netye Ilona teendői. Meg kellett ismerkednie a kiadott kézi­könyvek alapján a párt szer­vezeti szabályzatával, a párt harcával, történetével, a párttagokkal szembeni köve­telményekkel. I VÍZGÉP Híradóban olvastuk Az elmúlt napokban jelent meg a Vízgépészeti Vállalat üzemi lapja, a VÍZGÉP Hír­adó. Ezúttal is több gyulai vonatkozású írással találkoz­tunk benne. Szemanik Má­tyás, a gyulai gyáregység párttitkára a beszámoló tag­gyűlésről írt elemző cikket. A lap bő teret szentelt — négy oldalt — a Lajosmi- zsén megrendezett IX. ter­melési tanácskozásnak, ame­lyen a szocialista brigádve­zetők vettek részt. Felszólalt ezen a gyulai gyáregység for­gácsoló szocialista brigád ve­zetője, Kerekes István. Ezen a tanácskozáson hirdették ki, hogy a „Vállalat Kiváló Bri­gádja” címet a tavalyi ered­mények alapján Gyuláról a Lenin lakatos brigád kapja meg. A II tagú brigád 20 éve alakult meg, eddig 14 alkalommal nyerte el a szo­cialista cím valamelyik fo­kozatát, egyszer a „Vállalat Kiváló Brigádja” címet, egy­szer pedig gz „Ágazat Kivá­ló Brigádja” címet. A gyáregység igazgatója, Szögi Antal az előttük álló idei feladatokról írt cikket, ebben szerepel, hogy az idén árbevételüket 22 százalékkal kell növelni, nyereségüket 7 százalékkal. — Az ajánlott fiatalok nem hagyatkoznak kizáróla­gosan a brosúrák tanulmá­nyozására. Az olvasottakról beszélgetünk velük — mond­ja Bokor János. A párttag­gyűlés előtt, úgy is mond­hatnám, egy kis vizsgát tesz­nek le ismereteikből az aján­lóik társaságában. Ez a do­log elméleti része. Másfelől pedig az ajánlottjainkat a rendszeres társadalmi mun­kájuk mellett külön felada­tokkal is megbízzuk. (Netye Ilonát például KlSZ-alap- szervezeti titkárrá választot­ták). Két ifjúsági szocialista brigádja van a gyárunknak, ezentúl tizenkét „felnőtt” szo­cialista brigád, amelyben szintén vannak fiatalok. Ak­tivitásra buzdítjuk a leendő párttagokat a társadalmi élet minden területén. Volt rá eset, hogy összvállalati ta­nácskozáson Budapesten kel­lett valakinek felszólalnia, s bizony remegett az első mon­datoknál, utána viszont úgy belejött, hogy fergeteges taps köszöntötte talpraesett fel­szólalását... Új szakasz az éleinkben — A politikai munkára ne­velés egyik módja ez is — véli Nyíri István. — Ha már a KISZ-ben aktív a fiatal, magával hozza aktivitását a pártba is. Ezt a gyakorlat igazolja. Amit az üzemré­szekben beszélnek, kifogásol­nak az emberek, azt kertelés nélkül elmondják fiatal párttagjaink a taggyűlése­ken, s így jobban oda tu­dunk figyelni a fogyatékos­ságokra. Elmondhatom, hogy felfrissült, megélénkült a pártmunka a párttagkönyvet kapott fiatalok aktivitása ré­vén... De a párttitkár még hoz­záteszi, hogy a tagfelvétel után is sokoldalú törődést igényel a fiatal párttagokkal való foglalkozás, hiszen vég­eredményben egy új szakasz kezdődik életükben, amely­ben már nem csak a rend­szeres pártmunkát kell meg­szokniuk, hanem a pártta­gok példamutatásával járó magatartásbeli normákat is. Gondos, körültekintő tevé­kenységen át vezet tehát az út a KISZ-ajánlástól a párt­tagfelvételig és tart azon­túl is, ahol már az a lenini eív vezérel, hogy minden párttag felelős a pártért és a párt felelős minden tag­jáért... Varga Dezső „Ezek a mai fiatalok!” Lépten-nyomon hallhatjuk ezt a megjegyzést, amely — a hangsúlytól függően — el­ismerés és rosszallás egy­aránt lehet. Vajon, hogyan vélekedik róluk Kardos Er- nőné, egy sok fiatalt fog­lalkoztató nagyüzem, a Bé­késcsabai Konzervgyár igaz­gatónője, az Ifjúságért Ér­demérem egyik idei kitün­tetettje? — A mi fiataljaink min­denben részesei a gyár tevé­kenységének, nincs olyan munkaterület, ahonnan hiá­nyoznának — mondja meg­győző határozottsággal az igazgatónő. — Az ifjúság­gal kapcsolatos mindenfajta feladatot egyben a vállalat feladatának tekintjük. Dol­gozóinknak ugyanis 40,5 százaléka, azaz az 1463-as vállalati létszámból 590 a harminc év alattiak száma. Ezek az adatok önmagukért beszélnek. Az ifjúsági tör­vényből fakadó feladatokat mi nem valamiféle tör­vény diktálta kényszerfel­adatnak tekintjük. Ha úgy lenne, aligha csinálnánk ezt a munkát szívvel-lélekkel. Maguk a fiatalok termé­szetesnek tekintik, hogy minden vállalati tevékeny­ségnek részesei, hogy a gyár gondjai az ő gondjaik is és viszont. Megmutatkozik ez az eredményekben is. Az 1978-as évi munkánk alap­ján, s egyben figyelembe vé­ve eddigi tevékenységünket, elnyertük a Kiváló Vállalat címet. Ez aligha sikerült volna, ha a fiatalok nem dolgoznak olyan eredménye­sen, lelkiismeretesen. Pe­dig náluilk nem könnyű helytállni. A munka neheze a nyári időszakra esik, ami­kor annyiféle a szórakozási lehetőség. De hát ilyenkor van a főszezon. Dolgozni kell sokszor szombat-vasár­napokon, három műszakban. Mégis, zömmel megértéssel fogadják az iparág sajátos­ságaiból fakadó gondokat. — Milyennek ítéli meg a legutóbbi gyári ifjúsági parlamentet? — Jónak és szükségesnek. Kifejezésre juttatták a fiata­lok véleményüket éppúgy — s ez az, ami nagyon szimpatikus volt —, mint a megoldásra való készségüket is. Ügy tapasztalom, nem­csak a bajokat, a hibákat látják, hanem keresik a megoldást és javaslatokkal élnek. Hogy konkrétan mi­ről esett szó a parlamenten? Legtöbbször a termelőberen­dezések elavultságáról — ami nem lepett meg ben­nünket —, hiszen ez közös gondunk, és alátámasztotta azt, hogy mennyire sürgető a VI. ötéves terv időszakára tervezett rekonstrukció. El­mondták, hogy következete­sebb, szigorúbb felelősség­re vonásra van szükség, ha hanyag munkát tapaszta­lunk. Jobban szem előtt kell tartani a minőséget. Nem követelőzőek, inkább mér­téktartóak voltak ezek a vé­leménynyilvánítások. Nem kívülállóként, hanem — ahogy mondani szokás —• a gazda felelősségével beszél­tek a gondokról. Sürgettek egy sor olyan feladat megol­dására is, amelyekre belát­ható időn belül nem lesz le­hetőség. — Igen eredményes a gyár KISZ-szervezetének munkája. Ez aligha lehet­ne így, ha az ifjúkommu­nisták nem számíthatná­nak a gyár vezetőinek tá­mogatására. — Véleményem szerint nem szívességet tesznek, nem kegyet gyakorolnak a vezetők, ha támogatják tö­rekvéseikben a KISZ-eseket, ha helyes ifjúságpolitikát folytatnak, hiszen ez köte­lességünk! Az, hogy gyá­runkban ilyen eredményes a KISZ-munka, a KlSZ-szer- vezet helyes pártirányításá­nak is köszönhető. A KISZ- eseink már 1972-ben kap­tak vörös vándorzászlót, az­tán 1973-ban ismét elnyer­ték, 1974-ben és 1977-ben a KISZ KB Dicsérő Okleve­lét, 1978-ban a Kiváló KISZ-szervezet kitüntetést, az idén pedig ismét a vörös vándorzászlót érdemelték ki. Sok munka van ezek mögött a kitüntetések mögött. Csak példaként említem a tészta­üzem felett vállalt KISZ- védnökséget, ami egyáltalán nem volt formális. Nagy odaadással dolgoznak ott a lányok, a fiúk. Kiemelkedő­en szerepeltek — mégpedig a nagyszezon idején — ifjú­gárdistáink az országos szemlén. A sikerben része­sek azok a társaik is, akik helyettük, 25 ember helyett is dolgoztak úgy, hogy egyetlen vagon nyersárut sem kellett visszakülde- nünk. Győzték erővel, lel­kesedéssel. Nagyon sokat se­Májfa Ez az Orosházán feljegy­zett népdal a május elsején széltében-hosszában ismert, de ma már csak ritkán gya­korolt tavaszi népszokást örökíti meg. Indokolt, hogy éppen most idézzük, mert dalértékén túl a szokás éle­tének múló divatjára is fel­hívja a figyelmünket. Nagy­apáink és nagyanyáink alig­hanem egyetlen faluban több májfát láthattak, mint amennyit ma egy egész me­gyében összeszámlálhatnánk. Pedig milyen beszédes, szép szokás volt, mely elsődleges tartalmán, a szerelmi vallo­máson túlmutatóan ünnepi közösségi alkalmakat terem­tett a csoportos falopás iz­galmaitól a májfa kitáncolá­sáig. Hogy Rózsa Sándor neve került a dal orosházi válto­zatába, ez ösztönösen is ér­zékelteti, hogy a májfalopás- hoz betyáros virtus kellett. Szerzésével tudniillik min­denképpen tulajdont sértet­tek meg: akár valakinek a kertjéből, rétjéről, akár a község erdejéből való volt a kiszemelt sudár fa. Magának a fának a mi­lyensége fajtára is, alakra nézve is vidékenként válto­zott. A karcsú nyír- és nyár­fán kívül égerfa, bükkfa, já­vorfa, hársfa és fenyőfa szol­gálta a célt, hol milyen volt a táj flórája, melyik fának volt a legnagyobb becsülete, esetleg ünnep után is gya­korlati haszna, mint például a fenyőnek Székelyföldön. Ez utóbbinál érdemes el­időznünk egy kicsit, mert egyrészt érdekes csíki népi jogszokás emlékét őrzi a múl t századból, másrészt ma­gyarázatot is ad a szokás visszaszorulására. Egy 1896- ból származó részletes leírás­ból tudjuk, hogy május el­sejének közeledtével a falu legénysége vagy küldöttsége elment a bíróhoz, hogy en­gedné meg, hogy egy-két használhatatlan fenyőágacs­kát hozhassanak a község er­dejéből. Nagy szokotálódás (tanakodás) után a bíró rá­adta a fejét, mert jól tudta, hogy kérni csak szokás, ha nem engedi, úgy is hoznak. Ez pedig csak herce-hurcára adott volna alkalmat. Több gítettek a KISZ-eseink a nyaranta nálunk működő központi építőtábor ügyében is. A KISZ-szervezet úttö­rőfelelőse sokat tett azért, hogy a csabai iskolából mi­nél többen jelentkezzenek szakmunkástanulónak. Nyolc ifjúsági brigádunk műkö­dik, négyen érték el az arany fokozatot, és két kivá­ló ifjúsági brigádunk van, a Gagarin és az Arany Já­nos brigád. — Az igazgatónő megle­pően jól tájékozott a KISZ-munkában, a fiata­lok dolgaiban! — Nálunk bármelyik üzemvezetőt, művezetőt, osztályvezetőt megkérdez­heti, valamennyien tájéko­zottak. Egyébként a fiatalja­ink közül igyekszünk kine­velni „házon belül” a veze­tőket, akiket éppen jó munkájuk kötelez további helytállásra. A jó munka a jövő garanciája. Tóth Ibolya se kellett a legénységnek: szekérszámra hordták a szép, szárasztórúdnak való zöld ágakat. (Ruhaszárító kötél helyett használták). A lá­nyok egy hét múlva lakomát adtak, a kapott rúdért, s et­től kezdve használták szá- rasztórúdként. Akadtak olyan helyek is, hol a lány zöld ág helyett egy borzas, száraz fenyőfát kapott. Az odavivőnek azon­ban „nem szokott neve len­ni”, ez ugyanis a szép és legtöbb helyen színes szala­gokkal, s kendőkkel díszí­tett fával ellentétben „csúf­ságot” jelentett: a rátarti lányokat szokták így meg­tisztelni. Békés megyéből a szokás­nak ezt a tartalmi vonalát illetően olyan adatunk van, hogy kukoricaszár-köteget tűztek a kémény mellé, s rá fekete gyászpántlikát kötöz­tek. Körösnagyharsányban a felvágós lány házához dög­lött macskát kötöztek, ka- tángkórót tettek, vagy tollat szórtak a ház elé. Ezt a ke­gyetlen-tréfás szokást a lá­nyok is viszonozták néha az­zal, hogy savanyú uborkát, paprikát, krumplit tűztek a legényes házak kiskapujára, ami miatt aztán szégyenkez­hetett a „savanyú képű”, „paprikajancsi”, krumplife­jű” legény, mert — minthogy a lányok ezt közösen szervez­ték, faluszerte híre terjedt. Korántsem ez tette azonban az alkalmat érdekessé, ha­nem a boldogságnak az az áradása, mely a természet tavaszi áradásával járt együtt, s a színesség, a sze­retet, aminek a május „tör­vényesített” hónapja... A májfaállítás történeté­ben századunk közepe táján, de különösen a II. világhá­ború idején és után követke­zett be érezhető változás, melyet nem tudott visszafor­dítani az „intézményesített májfa”, s ezért van, hogy a szokás lassan múlt időbe ke­rül. Ezen azonban keseregni kár lenne, hiszen a május r természetben ugyanazt jelen­ti, mint régen, az ember éle­tében pedig . új tartalommal és új formákkal az életerő, a boldogság ünnepe marad. Beck Zoltán Hallottátok-e már hírét, Rózsa Sándor legénységét? Fűrésszel vágja a májfát, Hogy ne hallják dobogását. Fölveszi a bal vállára, Viszi a babája udvarára; — Kelj fel rózsám, itt a májfa, Jó éjszakát, vigyázz rája!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents