Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-27 / 97. szám
o J£T9;_^prilis_27;j^éntelí Szeghalmon az újtelepi iskola két tantermében az alsó tagozatosok váltakozó tanítása folyik. Az épület régi, közművesítése hiányos, de az új matematika eredményesebb oktatásához szaktantermet rendeztek be. Képünkön: Bogár Jánosné tanítónő és első osztályos gyermekei munka közben Fotó; Gál Edit Iskolai munkavédelem: a tárgyi környezet korszerűsítése A Liszt Ferenc kamarazenekar és Katona Agnes hangversenye Békéscsabán Pálya bemutatók A Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, a Csongrád megyei és Szeged megyei városi Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, a Békés megyei Tanács V. B. munkaügyi osztálya, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályával közösen a közeljövőben két pályabemutatót is rendez. Április 27-én, délelőtt 9 órakor Gyomán, a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari szakmunkásképző intézetben ismerkedhetnek meg a megye hetedik osztályos általános iskolás tanulói az állattenyésztő, a baromfi- tenyésztő és a baromfihúsfeldolgozó szakmákkal. A közös megegyezés értelmében több Csongrád megyei és szegedi diák is érkezik erre a pályabemutatóra. Május 19- én, délelőtt 9 órakor Orosházán, a Kossuth Lajos Mező- gazdasági Szakközépiskolában hasonló rendezvényre kerül sor. A két megye pályaválasztás előtt álló általános iskolásait ezen a napon az állattartótelepi gépész- és a baromfitenyésztő szakképzés helyi módszereiről tájékoztatják. A rendező szervek igyekeznek a bemutatásra kerülő szakmákat játékos, gyakorlati feladatokkal megismertetni. Bereznai képei a Gyopárban A KISZÖV békéscsabai Gyopár Klubjában a napokban nyitották meg Bereznai Péter fiatal festőművész kamarakiállítását. A jelenleg megyénk egyik alakulatánál sorkatonai szolgálatát töltő alkotó parancsnokai támogatásával, a klub meghívására mutatja be képeit szülővárosa közönségének. A szentendrei fiatal képzőművészek alkotóközösségének tagja ez alkalommal a dimenziós olajképeit és más, javarészt vegyes technikával készített grafikai alkotásait állította ki. Minden alkotás valamely költemény illusztrációja is lehetne: mégis önálló, saját forma- és tartalomrendszert kialakító, realista életérzést sugárzó műalkotások ezek. Milliónyi, az első látásra talán harsánynak tűnő színekkel ábrázolja Bereznai Péter azt a világot, amelyet magáénak érez, Érdemes megnézni ezt a kamaratárlatot is, amelyet a Gyopár Klub május 3-ig tart nyitva. A bemutatósorozatban ezt követően Csontváry- emlékkiállítást rendeznek. Hobbikiállítás Az első évben rendeztek először hobbikiállítást Szarvason, a Szirén Ruházati Szövetkezet dolgozóinak munkáiból. A sikeren felbuzdulva, a szövetkezetben az idén is meghirdették a kiállítást, amelyre máris harmincán jelentkeztek. A kiállítást május 7-én délután nyitják meg. Iskola és munkavédelem? Első hallásra furcsán hangzik, majd azonnal a modern oktatási eszközökre gondolunk, melyek napjainkban mindinkább a tanítás szerves részévé válnak, de leginkább a szakmunkás- képző intézetek és szakközépiskolák sokféle műhelyének gépesítésére. Természetesen ezekről is szó van, ugyanis a kellő biztonsági feltételek megteremtésének hiánya súlyos balesetet okozhat. De mint azt az iskolai dolgozók munkavédelmi helyzetének vizsgálata — melyet a közelmúltban a Pedagógusok Szakszervezetének központi vezetősége, majd a napokban a Békés megyei bizottság is tárgyalt — mutatja: ez a kérdés ennél jóval szélesebb területet érint. Az iskolai oktató és nevelő munka teljes keretét: az épületek nagyságát és állapotát, a tantermek felszereltségét, a fűtést, szellőzést, világítást, sőt az udvart és és a zsibongót is. Minden oktatási intézményt egységbe foglalva, az óvodáktól az egyetemekig. Egységes egésznek kell tekinteni magát a környezetet is, ahol a pedagógusok és a gyermekek, tanulók, hallgatók közös tevékenysége folyik. Az iskolahálózat fejlesztése, korszerűsítése az utóbbi évek nagyobb összegű ráfordítása ellenére sem kielégítő. Pedig az alsó- és középfokú oktatási intézmények beruházásait nézve több mint duplájára emelkedett. Az új lakótelepi óvodák és iskolák már megnyitásuk pillanatában zsúfoltak, s emiatt egyes helyiségeket rendeltetésüktől eltérően kénytelenek használni. Például napközis termeket osztályteremként, vagy váltakozó tanítást bevezetni. Ennek oka arra vezethető vissza, hogy a különböző építési szabályok és irányelvek nincsenek egymással összhangban, de a lakótelepek sajátos jellegével sem: az egyéb területeknél jóval magasabb gyermekszámmal. Ezen az ellentmondáson — melynek hatása a következő évtizedben lesz különösen súlyos — csak az oktatási intézmények létesítésére vonatkozó szabályok sürgős felülvizsgálásával, s korrigálásával lehet segíteni. S kell is, mert a többi szocialista országhoz képest lemaradtunk az egy tanulóra jutó tantermi alapterület, és légköbméter tekintetében. De ennél is jobban a külső mozgástérben: kicsik az udvarok, sőt udvar nélküli iskolák is épülnek. A belső közlekedő tér — amely any- nyira fontos rossz időben és télen — ugyancsak kevés. Bár az utóbbi években javult a világítás, még közel sem érte el a kellő szintet, a legújabb hazai előírást, melynél a szovjet és NDK- szabvány jóval magasabb. Két évvel ezelőtt 258 iskolában végzett országos felmérés megállapította, hogy a minimum 200 lux csak 7 százalékban található. Jelenleg hazánkban 39 511 általános iskolai tanterem van, ennek több mint fele felszabadulás előtti, s majd 10 százalékuk szükségtanterem. Egyes helyeken — mint megyénkben is — ez az arány még rosszabb. A tantermek 30 százalékát pedig két vagy három műszakban használják. A fűtés korszerűsítése — akárcsak a világításé — elakad az anyagi eszközök szűkössége miatt. Az iskolák közművesítését sem tekintik sok helyen elsőrendű tennivalónak a tanácsok. A berendezési tárgyak közül különösen a padok nem felelnek meg a mai igényeknek: a kisebb- nagyobb tanulók testmére-. tének. A taneszközellátás sokat javult, viszont az elhelyezésükkel van gond, megfelelő szertárak hiányában. Az egészséges és biztonságos, kulturált és korszerű munkafeltételek biztosítása, kialakítása és fejlesztése állami feladat. A teljes iskolai személyzet vonatkozásában munkáltatói, vagyis igazgatói, a gyermekek esetében pedig iskolafenntartói, azaz tanácsi kötelesség. Ennek a nagy feladatnak igyekeznek is eleget tenni, de a feltételek javulása nem mindenütt tapasztalható. A tanácsoknak komoly gondot jelent az egyes iskolák leromlott állapota, a felújítás elhúzódása, de az is előfordul, hogy addig várnak, míg életveszélyessé válik egy épület. Akkor viszont, külső sürgetésre — KÖJÁL stb. — azonnal cselekednek. A munkavédelem fejlesztéséről számos rendelet intézkedett az utóbbi években, vannak az iskolákban kijelölt biztonsági megbízottak, a tennivalókkal a rendtartások is foglalkoznak, szemléket is tartanak, de a dolgozók üzemi baleseteit több helyen pontosan nem tartják nyilván — s mint megyénkben is —' emelkednek a bejelentés nélkül maradt balesetek. A munkavédelmi oktatás egységes megszervezésére még 1963- ban történt miniszteri rendelkezés. A felügyeleti ellenőrzés azonban a mai napig kellően nincs megoldva, az általános és szakfelügyelők csak nehezen tudják ezt a speciális feladatot ellátni. A -fentiekben vázolt helyzet megjavítására a Pedagógusok Szakszervezete több fontos javaslatot tett, melyek közül kettőt, mint a jövőt illetően leglényegesebbet ki kell emelni. A jelenleg érvényben levő Építésügyi Ágazati Szabvány módosítását, korszerűsítését, továbbá a lakásépítéshez kapcsolódó óvoda- és isko- lanormatívák felülvizsgálatát annak érdekében, hogy csökkenjen az oktatási intézmények zsúfoltsága. Mindkettő kulcskérdés, szorosan összefügg az oktatásban dolgozók élet- és munkakörülményével, annak javításával éppúgy, mint a tanulókéval. A jövő generáció egészséges testi-lelki fejlődésével, s az egyre nagyobb követelmények elé állított oktató-ne- veló tevékenység hatékonyságával. Vass Márta A karmesteri pálca irányította modern zenekarok úgyszólván katonai fegyelméhez, gépiesen merev, sokszor kínosan pontos játékmódjához szoktatott zeneélvező elsőként azt a természetesen lélegző, mégis mívesen kimunkált, fegyelmezett, összecsiszolt, őszinte belső szabadságot és felszabadultságot árasztó muzsikálást csodálhatta meg, amely a Bolla János hangversenymester irányította koncert egészét jellemezte a Liszt Ferenc kamarazenekar legutóbbi békéscsabai hangversenyén. Az összkép kamaraegyüttest mutatott, a valóságban azonban tizenhat kiváló szólista önkéntesen társuló, közösen megformált előadását hallhattuk. Egy nagyszerű művészi közösségét, amelyiknek minden egyes tagja pontosan tudja saját zenei szerepének jelentőségét és funkcióját, akik azzal válnak többé az átlagnál, hogy nem is akarnak többnek mutatkozni, mint ameny- nyit az adott mű az adott pillanatban számukra kijelöl. Ez a tudatos zenei funkcióismeret teremti meg azt a kiegyenlített, bámulatosan homogén vonóshangzást, amely már a nyitószámként felhangzó Händel Concerto grosso-t (Op. 6. No. 4. a- moll) jellemezte. A Concerto grosso (nagy versenymű) műfaját Händel magától Correlitől, a műfaj kiérlelőjétől sajátította el 1708-as római tanulmányútja során. 1739. őszén, egyetlen hónap leforgása alatt komponálta Op. 6.-ként jelölt 12 Concerto grosso-ját, egyvégtében, egy-egy művét egyetlen nap leforgása alatt, megszakítás nélkül írván. Händel nem erőszakolta áradó gondolatait egyazon formába, engedte, hogy éppen azok szabják meg a kialakuló formai kereteket. Ez a pillanatnyi inspirációból származó egyenlőtlenség teszi a sorozatot páratlanul változatossá. Egy műalkotás megítélésében nem lehet ugyan elsődleges szempont, de el nem hanyagolható körülmény annak figyelembevétele, hogy milyen alkalomra, mely célból készült? Különösen érvényes ez olyan művek esetében, mint J. S. Bach zongoraversenyei, amelyek a lipcsei Zimmermann-féle kávéház délutáni hangversenyeinek műsorszámaiként készültek. A Bach vezette lipcsei Collegium Musicum afféle öntevékeny diákegyüttes volt, szerepléseinek elsődleges célja az említett kávéház forgalmának fokozása, másrészt a zenélésben résztvevő diákok nyomorúságos anyagi helyzetén való enyhítés volt. Noha Zimmermann- kávés mindenekelőtt üzletember volt — a Marianne von Ziegler-féle feljegyzés említi, hogy a zenészdiákok gyakran annak is örülhettek, ha díjazás fejében „egy nyomorúságos csontot leszopogathattak” — de becsülte Bachék produkcióját, s egy új clavicembalóval is meglepte őket. Talán az új hangszer ösztönözte Bachot 1730. táján egy sor virtuóz igényű zongoramű, köztük a zongoraversenyek és az Olasz koncert megírására. A kávéház közönsége ugyan nyugodtan csevegett és fogyasztott a Collegium Musicum előadásai közben, de Bachot ez cseppet sem zavarta: mint mindegyik igazán nagy alkotó, műveit nem az alkalomhoz szabta, hanem egyszerűen képtelen volt silá- nyat alkotni, s a mű rendeltetésétől függetlenül csakis műremekek létrehozását érezte méltónak önmagához. Így történt ez a zongoraversenyek esetében is. „A mozgás könnyedségét és a kifejezés mozgékonyságát” jelöli Fritz Volbach, a neves német zenetudós a barokk zeneművek ideális megszólaltatása két lényeges alap- követelményének. A Bach- versenymű — d-moll zongorakoncert BWV 1052 — szólistája Katona Ágnes, a jeles zongoraművésznő tisztában volt ezzel. Játékának látszólagos könnyedsége mögött gondosan csiszolt, átgondolt kimunkálás, kifejezésmódjának gazdag árnyaltsága mögött pedig letisztult mértéktartás képezték az előadóművészetben nélkülözhetetlen belső fegyelem és önkontroll tényezőit, s árulták el azok állandó jelenlétét. Katona Ágnes a magyar zongoraművészetnek nem mindig kellően méltányolt és méltatott, viszont mindig kiválót nyújtó személyisége. Kiemelkedő tehetségként indult pályáján, de sohasem volt „ügyeletes zseni”, sohasem engedett művészi igényességéből, teljesítménye mindenkor magasrendű volt, s noha sohasem rendeztek körülötte és érte különleges hírverést, sohasem élt a különcködés, az érdekesnek tűnni akarás eszközeivel. Ritka emberi akaraterővel sorolta saját személyét mindenkor a „mű”, az „eszme”, a „zene” szolgálatába. Bach játéka most ismét meggyőzhetett mindenkit művészi, emberi értékeiről, művészete jelentőségéről. A zenekar pontosan érezte, hogy Katona Ágnes személyében mél tő partnerre talált: remek együttzenélés alakult ki közöttük a versenymű során, élvezetes perceket szerezve hallgatóiknak. A Bach-zongoraversenye- kéhez hasonló sors várt nem egy Mozart-remekműre. A Mozart életét végigkísérő di- vertimentók, szerenádok, cas- satiók, tehát a kor „szórakoztató” zenéi többnyire megrendelésre írt kompozíciók, „alkalmi” zenék voltak, s Mozart előre tudta, hogy „ki figyel az effélékre”? És lám ezek a sokszor éjszakánként, végkimerülésben papírra vetett művek is műremekekké kerekedtek. A 136—137 és 138-as Kö- chel-jegyzékszámokkal illetett D-, B-, illetve F-dúrdi- vertimentók is ebbe a kategóriába tartoznak. Az 1772. elején Salzburgban komponált művek nehezen sorolhatók egyértelműen a divertimento műfajába. Az első és a harmadik inkább gyors- lassú-gyors tételbeosztású „olasz” vonósszimfónia, míg a középső a maga fokozódó tempójú tételeivel ugyancsak rendhagyó tünemény. A Liszt Ferenc kamarazenekar elemében volt e kilenc gyöngyszem előadása során: bámulatos összeforrottsággal, mélységes stílusismerettel és hűséggel szólaltatta meg az egyébként vonósnégyesként is felfogható kompozíciókat. A széles világhírnek és elismerésnek joggal örvendő együttesünk — lám, mivé nőtte ki magát a Sándor Frigyes professzor alapította, s általa azóta is művészileg irányított egykori diákegyüttes!? csak legyünk kellő tudatában értékükkel! — a tőle megszokott és nagyrabecsült rokonszenves szerénységgel és magasrendű muzikalitással játszott ismét, maradéktalan zenei műélvezettel gazdagítva az őket mindig szívesen hallgató és lelkesen köszöntő békéscsabai közönséget. Friss Gábor „Gyermek a gyermeknek” A Békéscsabai 1-es számú Általános Iskola Petőfi Sándor úttörőcsapata a nemzetközi gyermekév jegyében meghirdette a „Gyermek a gyermeknek” akciót, amelynek keretében minden raj vállalta, hogy a környező óvodák valamelyikében tesz valamit a kisebbekért. A Tanácsköztársaság úti és a Gábor Áron utcai óvodában a megrongálódott játékokat javították az iskola rajai, más csoportok ballagótáskákat, megint mások könyvjelzőket, s anyák napi kártyákat készítettek a kicsinyeknek. A Szigligeti úti óvodáról sem feledkeztek meg. Több bábfigurát és babaruhát készítettek az ide járó apróságoknak, s legutóbb szerdán, egy Móra Ferenc-emlékmű- sorral lepték meg őket. A nagy író életének' rövid ismertetése után a „Didergő Fotó: Gál Edit király” című mese kedves figurái elevenedtek meg az úttörők tolmácsolásában (képünkön). A siker teljes volt...
