Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-27 / 97. szám

1979. április 27., péntek o Terítéken a közétkeztetés Tudományos vitaiilés Csoportos érdekeltség Bér, egy összegben A közétkeztetés iránt az utóbbi években megnőtt az igény. Mind több nő vállal munkát, emelkedik az élet- színvonal, változik a csalá­don belüli életritmus. Ho­gyan lehet megteremteni az éttermekben a gyors, kultu­rált kiszolgálást; a munka­helyi, a gyermek- és diákét­keztetés fejlesztését megyénk városaiban? — e kérdésekre keresett választ a KPVDSZ megyei bizottsága április 26-i, tegnapi ülésén. A megyei tanács kereske­delmi osztálya által összeál­lított jelentés őszintén, kri­tikusan feltárta azokat az okokat, amelyek akadályoz­zák a közétkeztetés további javítását. A városok 59 me­legkonyhás kereskedelmi vendéglátóipari egységéből 35-ben van közétkeztetés. Ezek túlnyomó részében ha­gyományosan szolgálják ki a vendégeket. Korszerű, önki- szolgáló formában csupán a békéscsabai Csaba, a Tükör és az ÁFÉSZ Kakas étterme, valamint a békési Dübögő vendéglő üzemel. A többi étterem és konyha többségé­ben nincsenek meg az el­várható technológiai, egész­ségügyi, munkavédelmi felté­telek. Ha csak a számokat néz­zük, egy pillanatra elégedet­tek leszünk. Ugyanis az el­múlt évben a kereskedelmi vendéglátásban 5 millió adag előfizetéses menüt adtak el. Ez azt jelenti, hogy a növe­kedés évente eléri a 300 ezer adagot. Örömre azonban nincs ok, hiszen az igények ennél sokkal nagyobbak. Még szerencse, hogy az üzemek saját konyhái besegítenek. De a városok között is nagy különbségek vannak. A közétkeztetés tavalyi bevéte­le az öt településen 55 mil­lió forint volt, amely 19,4 százalékkal több az 1976. évi­nél. Legszembetűnőbb a for­galom növekedése Szarvason és Békésen. Gyulán viszont nem érte el az előző eszten­dő szintjét sem. A tennivaló világos. A megoldás viszont egyre ne­hezebb. Egyetlen példa: a konyhákra nem kapnak szakembereket és egyéb dol­gozókat. Mostohák a munka- körülmények, még mindig alacsonyak a fizetések. A szakácstanfolyamok szerve­zése csupán enyhíti, de nem oldja meg a gondokat. Az érdekelt vállalatok, szö­vetkezetek felismerték: a közétkeztetés javítása fon­tos társadalmi érdek. Éppen ezért az V. ötéves terv el­készítésénél figyelembe vet­ték ezeket a szempontokat, így épült fel Békéscsabán az ételbár, Békésen a Dübögő vendéglő 1500 adagos kony­hája. Megvalósul Orosházán, Gyulán, Szarvason, Békés­csabán az önkiszolgáló étte­rem. A vitában felszólalók egyet­értettek abban, hogy a jövő útja mindenképpen a nagy alapterületű önkiszolgáló ét­termek létrehozása. Steiger­wald György, a megyei ta­nács osztályvezetője minél több olcsó, ízletes étel for­galmazását sürgette. Sarkadi István, a MÉSZÖV elnöke a szövetkezetek saját vendég­látóipari beruházásairól adott képet. Az elkövetkezendő időben Békésen, Szeghalmon, Szarvason és Medgyesegyhá- zán épülnek új melegkony­hás egységek. Rákóczi Fe­renc, a KPVDSZ megyei tit­kára a Beruházások határ­időre való befejezését, a konyhák bővítését szorgal­mazta. Végül Kopasz Józsefné, a KPVDSZ Központi Vezetőség elnökségének tagja a Szak- szervezeti Munkáért kitünte­tés arany fokozatát nyújtot­ta át Ledzényi Pálnak, Sze- menyei Sándornak, Varsányi Gyulának. Az ezüst fokoza­tot Hrabovszki Mihályné, Máté Pál, Szeljak Györgyné érdemelte ki. Huszonötén SZOT-oklevelet, 10-en KPVDSZ emlékplakettet A MEDOSZ központi agi- tációs, propaganda- és kul­turális osztálya tájértekezle­tet rendezett a Békéscsabai Állami Gazdaság telekgeren- dási központjában. Békés, Csongrád, Hajdú és Szolnok megye képviselői tanácskoz­tak a politikai tömegoktatás, a közművelődési munka eredményeiről, a további tennivalókról. A vendégeket Plavecz János, a MEDOSZ Békés megyei titkára kö­szöntötte, közöttük Ladányi Gyulát és Szűcs Lászlót, a MEDOSZ-központ képvise­lőit. A Békés megyei tapaszta­latokat Dombi Béláné, a ME­DOSZ megyei bizottságának munkatársa ismertette. El­mondotta többek között: a MEDOSZ-hoz tartozó üze­mekben 41 szakszervezeti alapszervezet 1978—79-es esztendőre 143 politikai tan­folyamot szervezett, amelyen 3300-an tanultak. A gondos előkészítő munka eredmé­nye, hogy a hallgatók rend­szeresen megjelentek, és igen aktívak voltak. A politikai oktatás tartalma minden korábbinál gazdagabb volt. Sok vita hangzott el többek között arról, hogy a népgaz­A Békés megyei Tanács V. B. mellett működő Tudo­mányos Koordinációs Szak- bizottság szervezésében ke­rült sor tegnap, Békéscsa­bán, a megyei tanács dísz­termében a közép-békési centrumok koordinált fej­lesztésének megalapozását célzó kutatások koncepció­jának és 1978. évi eredmé­nyeinek tudományos vitájá­ra. Az ország tudományos életében is jelentősnek szá­mító eseményen jelen volt Csatári Béla, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára, az érintett három város: Békéscsaba, Békés, Gyula tanácselnökei, s a té­mához kapcsolódó tudo­mányágak jeles hazai képvi­selői. A tudományos vita elnö­ke, dr. Becsei József, a Tu­dományos Koordinációs Szakbizottság elnökhelyette­se köszöntötte a résztvevő­ket, majd dr. Kertész Már­ton, a megyei tanács vb- titkára mondott megnyitó beszédet. Ebben hangsúlyoz­ta: — „Meggyőződésünk, hogy a közép-békési térség koordinált és intenzív fej­lesztése felgyorsíthatja az egész tájegység fejlődését és hasznos szerepet játszhat az érintett települések és a me­gye fejlődésén túl az egész Alföld, sőt az ország egé­sze egységesebb térszerke­zetének kialakításában is.” A DÉGÁZ, a megyei párt- bizottság és a tanács vezetői, képviselői tegnap délelőtt Békéscsabán konzultációs megbeszélést tartottak, amelyből megtudhattuk, hogy a három megyében tevé­kenykedő nagyvállalat ta­valy csaknem félmilliárd köbméter gázt adott a terü­letén levő 14 városnak, köz­ségnek, nem beszélve a pa- lackosgáz-ellátásról. A veze­tékes hálózatra megyénkből eddig öt települést kapcsol­tak be az elmúlt évtizedben — Békéscsaba, Gyula, Oros­háza, Békés, Mezőhegyes —, s a közeljövő éveiben újabb négy községbe — Tótkom­lósra, Mezőberénybe, Sar­kadra, Kardoskútra — jut el a gáz a fogyasztókhoz, a háztartásokba, termelőszö­vetkezetekbe. A lakossági fogyasztást korábban csak állami, taná­csi beruházásban fejlesztet­ték, de ez esetben egy-egy településen belül nem min­denhová jutott el a gáz. To­vábblépést jelent, hogy egy idő óta úgynevezett „lakos­dasági nagy feladatokból mik várnak a saját üzemük­re, hogyan lehet még haté­konyabban megszervezni a munkát, mi a KGST szerepe, a mezőgazdaság átszervezése óta hogyan alakult a mun­kások aránya, a mezőgazda- sági üzemekben ki a mun­kás, ki a paraszt, milyenek a szocialista tulajdonviszo­nyok. A hozzászólásokból kide­rült: egészségesebb, ha egy- egy csoportban kevesebben tanulnak. Sokkal jobban le­het aktivizálni az embere­ket, kötetlen baráti beszélge­tés formájában hamarabb megerednek a nyelvek. Na­gyon fontos a propagandis­ták jó kiválasztása, hiszen a propagandista agitátor, okta­tó és nevelő is egyben. Me­gyénkben a propagandisták zöme marxista esti egyete­mi végzettséggel rendelkezik, s pártmegbízatásként fog­lalkozik a tömegoktatással. Sok üzemben különösen a nők kérdeztek sokat a gaz­dasági, politikai, belpolitikai és nemzetközi eseményekről, a termelésszerkezet alakulá­sáról. Elmondották a tájér­tekezleten azt is: a politikai A megnyitó után a vita­anyagot összeállító intéz­mény, az MTA Földrajztu­dományi Kutató Intézet al­földi osztálya tudományos osztályvezetője, dr. Tóth Jó­zsef adott rövid összefog­lalást a kutatás elvi alapjait érintő kérdésekről, kutató­munkájuk módszertani jel­lemzőiről. Az egyes tudományágak meghívott szaktekintélyei hozzászólásaikban több ér­tékes, a további munkában feltétlenül hasznosítandó észrevétellel, módszer javas­lattá járultak hozzá a há­rom város koordinált fej­lesztését megalapozó kuta­tómunka folytatásához. A 12 hozzászóló szakmai érté­kelésének közös vonásaként emelhetjük ki, hogy mind­nyájan elismeréssel üdvö­zölték a településfejlesztési koncepció korszerűsítéséért tett első, ilyen jellegű, tu­dományos lépéseket, a mun­ka során kialakított jól szer­vezett vizsgálatrendszert, amely úttörő módon igyek­szik felhasználni a különbö­ző tudományágak együtt­működésében rejlő lehető­ségeket. Ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy a Békés megyében folyó tele­pülésfejlesztést szolgáló ku­tatómunka gazdasági-társa­dalmi hasznán felül a föld­rajztudományokat is új szín­nel gazdagítja. B. S. E. sági társulásokkal” — pél­dául egy utca összefogásá­val — is kiépíthető a gáz- csőhálózat úgy, hogy a tár­sulás megrendeli a DÉGÁZ- tól a kiépítést, mi több, ab­ban részt vesz minden egyes tag, akár társadalmi mun­kában, s a vállalat adja az anyagot és a szakmunkát. A palackkosgáz-fogyasztók száma megyénkben eléri a 110 ezret. A DÉGÁZ vezetői a továbbfejlődés útját abban látják, hogy általánossá kell tenni a konténeres szállítást, mint ahogyan azt részben megoldották Békéscsabán, Gyulán és Szeghalmon. Ilyen módon gyorsabb lenne a palackok töltése, gyorsab­ban eljuthatna a fogyasztók­hoz. A konténereket daruval mozgatnák, kevés emberi munkaráfordítással. így több igénylő kaphatna pb-gázt. Mint megtudtuk, a me­gyében működő békéscsa­bai DÉGÁZ-üzemegység a közeljövőben igazgatósági rangot kap, s ezzel együtt hatósugara is megnövekszik. tömegoktatás hatása a ter­melőmunkában erősen érez­hető. Aki oktatásra jár, az jobban megérti: mit, miértés hogyan kell csinálnia, fe­gyelmezettebbek a munká­ban, a magánéletükben. A közművelődési vetélke­dőkre igen sok hallgató je­lentkezik. A felkészülés so­rán hasznos ismeretekre tesz szert, megszereti a könyvet, a színházat, a mozit, jobban érdeklődik a kultúra iránt. Emberibb, kulturáltabb kö­rülmények között akarnak élni és dolgozni odahaza, il­letve a munkahelyeken, és ennek megteremtéséért vál­lalják a több, a jobb mun­kát. A szakszervezeti bizalmiak és tisztségviselők közremű­ködésével a nyári hónapok­ban nagy gonddal szervezik meg • a jövő évi oktatást, hogy a nevelő munka az élet minden területén éreztesse hatását. Hasznos, ha egy-egy csoportba idősebb dolgozót is bevonnak, aki a fiatalok kérdéseire a régi időkből sa­ját életéből, mozgalmi mun­kájából mondhat el részle­teket. A. R. A különböző bérformák és bérrendszerek vál­tozása, fejlődése jól tükrözi a szocialista gazdál­kodásban beállt változásokat, s mutatja ugyanakkor az egyéni- és csoportérdekek, il­letve az ösztönzés szerepének felismerését is. Az egyösszegű munka- és bérutalványozásnak — a cso­portos, kollektív premizálás e formájának — tulajdon­képpen régi hagyományai vannak — nemcsak nálunk, de a többi szocialista or­szágban is. Alkalmazása azonban különösen a leg­utóbbi években került elő­térbe. Ez a bérezési forma — te­hát amikor a brigádot kol­lektiven teszik érdekeltté a jobb, gyorsabb, esetleg ép­pen takarékosabb munkában — a Szovjetunióban 1970-ben kezdett elterjedni, s Zlobin- módszer néven vált ismert­té. Zlobin és brigádja tulaj­donképpen szerződést kötött vállalatával: a brigád teljes anyagi és erkölcsi felelőssé­get vállal a kivitelezésért, s ennek fejében részesül az összköltségben elért megta­karításból. Az eredmények a módszer helyességét igazol­ták, a Szovjetunióban — ott, ahol követték Zlobinék pél­dáját — átlagosan 17—20 százalékkal csökkent az épí­tések időtartama. Nálunk az ötödik ötéves tervet előkészítő időszakban kezdtek el komolyabban fog­lalkozni az egyösszegű mun­ka- és bérutalványozás szé­lesebb körű bevezetésének lehetőségeivel, főként a kivi­telező építőiparban és a ne­hézipar néhány vállalatánál. Az építőiparra vonatkozóan 1977-ben miniszteri rendelet is született a minőségi bére­zés fokozatos bevezetéséről, mely többek között megfo­galmazza, hogy a bérek ne csak a végzett munka meny- nyiségétől, hanem minőségé­től is függjenek. A kivitele­ző építőiparra általában is jellemző a bérszabályozás, s az egyösszegű munka- és bér­utalványozás sem más, mint brigádszintű bértömegszabá­lyozás. Lényege, hogy a bri­gád szerződést köt a válla­lattal egy-egy — rendszerint nagyobb, önálló — munka- szakasz elvégzésére, mely szerint a vállalat biztosítja a munkavégzés összes felté­teleit és az egy összegben megállapított munkabért, a brigád pedig vállalja, hogy a munkát előírt időre és mi­nőségben végzi el. A Győr megyei Állami Építőipari Vállalatnál 1977-ben kezdett kísérlet százharminc embert érintett — itt a dolgozók ke­resete a költségmegtakarítás­tól is függött. Ugyanakkor a szerződésben az is benne volt, hogy csak akkor fizethető prémium, ha az elvégzett munka minősége kifogásta­lan. A kísérlet eredményes „Az Állami Balett Intézet felvételt hirdet az 1979/80-as tanévre olyan 10—12 éves lány és 10—13 éves fiúgyer­mekek részére, akik a tánc­hoz kedvet éreznek és elvé­gezték az általános iskola első négy osztályát. Az inté­zet keretében általános isko­la és gimnázium működik, amelynek elvégzése után a tanulók érettségi vizsgát tesz­nek. Az Állami Balett Inté­zet szakmailag sokoldalúan képzett, hivatásos táncművé­szeket nevel. A felvételi vizsgára jelent­kezés ideje: május 2—15-ig. volt, az épület határidő előtt, a tervezettnél kisebb költ­séggel készült el. Felvetődik a kérdés: ha már feltalálták az ösztönzés­nek — s ezzel együtt a jobb munkavégzésnek — ezt a formáját, miért nem alkal­mazzák a jelenleginél több helyen? Azért, mert az egy­összegű munka- és bérutal­ványozás hatékony alkalma­zásának több feltétele van, melyek mind szorosan kap­csolódnak a munka szerve­zettségéhez. Hiszen ott, ahol anyagra, szerszámra, egyszó­val munkára kell várni, ho­gyan is lehetne érdektelenné tenni az embereket abban, hogy egy adott munkasza­kaszt hamarabb fejezzenek be? Vagy ahol olyan gyak­ran váltogatják egymást a brigádtagok, hogy jószerével alig ismerik egymást az együtt dolgozók? Fontos szempont tehát a brigádok összetételének bizonyos fokú stabilizálása. S ha már a feltételekről szóltunk: igen lényeges, hogy jó, egységes teljesítmény­követelmények legyenek. Je­lenleg már folyik az a nagy normafejlesztési program, melynek eredményeképpen 1981-ig az építőipari norma- gyűjteménynek új kiadása jelenik meg. Ezt többek kö­zött az új technológiák — például panelszerelés, alag- útzsaluzás — elterjedése tet­te szükségessé, s a munkála­tok során mintegy hetven­ezer normatétel felülvizsgá­latára, korszerűsítésére is sor kerül. Hogy a kollektív ösztönzés e formájától mit várhatunk? Alapvetően azt, hogy a bel­ső tartalékok feltárásával és mozgósításával elősegítse a termelékenység növelését. Mindezzel persze semmi újat nem mondtunk, az új itt az lenne, ha ez a törekvés nem maradna meg célkitűzésként. A kivitelező építőiparban a dolgozók 85 százaléka tel­jesítménybérben dolgozik, ezen belül a munkanormá­kon alapuló teljesítménybé­rezés aránya mintegy hetven százalékos, melynek jó ré­sze az egyösszegű munka- és bérutalványozás formájában valósul meg. A cél nem en­nek az aránynak a további növelése, sokkal inkább az, hogy ahol már bevezették, ott valóban megfeleljen az eredeti elképzeléseknek: a minőség javításával párhu­zamosan csökkenjen az épít­kezések ideje és költsége. E zekről a tapasztalatok­ról bizonyára érdemes lenne a népgazdaság más ágaihoz tartozó vállala­toknál is elgondolkodni. E bérezési mód szélesebb körű alkalmazását ma még biz­ton sorolhatjuk a kiakná­zatlan tartalékok közé. Föld S. Péter A vidékiek szülői hozzájáru­lással, válaszborítékkal és bélyeggel ellátva, írásban, a budapestiek személyesen je­lentkezzenek az Állami Ba­lett intézetnél (1061 Buda­pest, Népköztársaság u. 25.). A felvételi vizsgára jelentke­zők budapesti elhelyezéséről a szülőknek kell gondoskod­niuk. Az újonnan felvett nö­vendékek számára az inté­zet diákotthoni elhelyezést csak korlátozott számban tud biztosítani. A • jelentkezők a felvételi vizsga időpontjáról értesítést kapnak. Tájértekezlet Telekgerendáson Közművelődés, politikai tömegoktatás = hatékonyabb munka Pb-töl a vezetékes gázig „Felhívás” táncra Békéscsabán, a Csaba Szálló télikertjében több százan étkez­nek naponta _ „ ,, ___ F oto: Martin Gabor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents