Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-22 / 93. szám
o 1979. április 22., vasárnap KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Hetvenöt éve született J. Robert Oppenheimer Dokumentumdrámák a kortárs nyugati irodalmakban Századunk történelmében több legenda is fűződik híres természettudósokhoz, felfedezőkhöz, akiknek tudományos kutatásai szorosan ösz- szekapcsolódtak a politikai hatalmak harcával. Emberi konfliktusaik különböző nemzeti irodalmak képviselőit foglalkoztatták. Az így született művek egyike Heinar Kipphardt Oppenheimer-ügy című darabja. Az Oppenheimer-ügy része egy figyelemre méltó dráma- sorozatnak, amelynek tagjait az fűzi egybe, hogy Nyugat- Európában keletkeztek a hatvanas években, szerzőik napjaink politikájához fordultak, és újszerű a drámák felépítése is. Olyan írók, akik mindaddig meggyőződéssel hirdették, hogy sosem lehet a művészet politikus anélkül, hogy önmagát meg ne semmisítené, különböző bélés külpolitikai eseményék láttán nemcsak elkötelezett és erősen társadalomkritikai műveket kezdtek írni, hanem dokumentumokat, tárgyalási jegyzőkönyveket és magnószalagokat — ma már —, történelmi tényeket szólaltattak meg, legtöbbször eredeti formájukban, minden művészi átírás nélkül. Az új irányzatot ellenzők népes tábora több ízben szemükre vetette, hogy politizáló színházuknak alig van, vagy semmi köze sincs már a művészethez. Nálunk is megjelent a Nyugat-Berlinben élő Hans Magnus Enzensberger A havannai kihallgatás című, az 1961-es Kuba elleni amerikai invázióról szóló műve, de Peter Weiss vagy RolT Hochhuth sem ismeretlen a magyar közönség előtt. A hesseni születésű, jelenleg Svájcban élő Rolf Hochhuth nyitotta meg a nyugati németnyelvű irodalom dokumentumdrámáinak sorát. 1963-ban jelent meg A helytartó, amely azt vizsgálja, mennyiben vált XII. Pius pápa — mivel megígérte, hogy hallgat Hitler terveiről és tetteiről — a fasiszta Németország szövetségesévé, maga is bűnössé ártatlan milliók meggyilkolásában. Katonák című (1967) darabjában német városok lebombázásáért és a londoni lengyel emigráns kormány vezetőjének haláláért Winston Churchill angol miniszterelnököt ülteti Hochhuth a vádlottak padjára. Az 1939 óta Svédországban élő német Peter Weiss nemzetközi hírnevét köszönheti 1964-ben írt dokumentumdrámájának, amelynek kissé hosszadalmas címe sokat elárul: Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charen- toni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában. 1790., 1808. és 1964. az a három sík, amit Összekapcsol Peter Weiss, a történelmet aktualizálva, Szente Béla versei: Pohárköszöntő (Barátaimnak egy vers nyomán) Húzd meg a kupát! idd ki csak fenékig, míg kívül tiszta búzád az üzérek megmérik. alkudni fognak (jusson eszedbe, mit társad telkedre kötött: ne engedj soha nekik!). minek játsszanánk a tékozló fiút, hisz kincs az akad bőven, s mindegyikőnknek jut! de a jó búza nem minden föld java, s ha olcsón méred, magad bocsájtod alkuba. ha nehéz lesz is, ha meg is szakadsz belé, cipeld inkább haza, s szórd a galambok elé! A szülőföld megkopott föld ez itt. régi hatalmát ki őrzi szívében, ki védi meg? osztottál testéből búzát és bort is, de térdelni tudsz-e még szikje felett? térdelni tudsz-e még?! lehetsz bár király, a rangod e föld csak úgy tiszteli, ha szitok és gyöngy közt, sírva és nevetve, örök szerelemmel szolgálsz neki! hogy a kortárs politikáról szólhasson és elgondolkodtathassa a kortársat. A vizsgálat (1965) egyetlen szót sem tartalmaz az író tollából, teljesen az auschwitzi koncentrációs tábor vezetői ellen indított, 1963—65-ös per jegyzőkönyvéből készült. A lu- zitán szörny (1967) és a Vitairat Vietnamról (1968) a portugál, illetve az amerikai kolonializmus és a fasizmus rokon vonásait elemzi. Heinar Kipphardt az NSZK-ban ismert drámaíró, elbeszélő és lírikus. Heiders- dorfban született 1922-ben, orvos volt Düsseldorfban és Berlinben, majd elszegődött dramaturgnak. Jelenleg Münchenben a „Kammerspiele” fődramaturgja. 1953- ban elnyerte az NDK Nemzeti-díját, 1964-ben az Oppenheimer-ügyért Nyu- gat-Berlin Gerhart-Haupt- mann-díját. Színpadi szerzőként Shakespeare kerestetik sürgősen című szatirikus vígjátékával mutatkozott be, a színházi világban is megtalálható bürokratizmust figurázta ki. Jelentősebb sikereit a háború és az azt követő évek német történelméből merített témáiból írta. Poin- tek Alajos felemelkedése című (1956) tragikomédiájában az akkori bonni gazdasági miniszter körüli gyémánthamisítási ügyet állítja pellengérre. A tábornok kutyája (1962) színművében egy olyan -náci bűntetteit követi nyomon 1943-tól, akit egy későbbi nyugatnémet vizsgáló bizottság felmentett. Az Oppenheimer-ügy (1964) — Kipphardt minden bizonnyal legjobban sikerült munkája — találó színpadi történet keretében az Amerikai Egyesült Államok hadászati vezetésének piszkos ügyeit világítja meg. A titkosszolgálat J. Robert Oppenheimer amerikai atomfizikus ellen folytatott perének 3000 oldalas jegyzőkönyvéből készült. A hírhedt McCarthy szenátor és szövetségesei kommunista ügynökként és hazája elárulójaként vádolták az ismert tudóst. Oppenheimer — akit eleinte semmi sem érdekelt, ami a politikával állt kapcsolatban —, az imperialista háborús gépezet szolgálatába állította tudását anélkül, hogy valaha is elgondolkodott és tisztában lett volna azzal, mi lesz, ha eredménynyel jár fáradozása, ha előállítják az atombombát. Évek múltán azonban rádöbbent a hataloméhes államvezetés és Hirosima lényegére. Alakja annak a polgári társadalomban élő és alkotó tudósnak állított irodalmi emlék, akinek önmagában hurcolt és kihordott küzdelme nagyon is emberi: a kutató csillapíthatatlan megismerési szenvedélyének és az emberiséggel szemben érzett felelősségtudatának összecsapásáról van szó. Végül az ember iránt érzett szeretetből és tiszteletből fakadóan cselekszik, kivívja az imperialista érdekkörök haragját, egyéniségéhez és érdemeihez méltatlan módon vádolják, meggyalázzák. De nem törhetik meg, mert a tudományhoz és annak jeleseihez fűződő tisztelete kötelezi és egyben megvédi attól, hogy elárulja a tudomány szellemét, s ezzel az emberiséget. Az „és mi lesz a feltalálás után?”konfliktusnak szentelt mű ez, akárcsak Bertolt Brecht Galilei, vagy Friedrich Dürrenmatt A fizikusok című darabja. Ennyit Heinar Kipphardt drámájáról, az irodalmi jelenségről, ami színpadon kel életre, ott nyeri el végleges formáját. A rendezés sokfélét tehet vele: beszűkítheti vagy kiteljesítheti az író üzenetét. Olyan is előfordul, hogy meghamisítja azt. A vizsgálatot például úgy mutatták be Stuttgartban, hogy ugyanazok a színészek játszották a gyilkosok és a tanúk szerepét, hangsúlyozva ezzel a véletlen jelentőségét, meghamisítva az író nagyon is egyértelmű célját, mi több: a történelmi igazságot. Niedzielsky Katalin Boros Béla: Reklám Egy Békés megyéből indult amerikai magyar munkásköltő Varga József nevét, munkásságát csak újabb lexikonjaink szűkszavú szövegéből ismerjük. Életének további adalékait kutatta fel Kovács József: A szocialista magyar irodalom dokumentumai az amerikai magyar sajtóban c., az Akadémiai Kiadó gondozásában nemrég megjelent könyvében. Engedje meg az olvasó, hogy ebből az igen kis példányszámban közzétett műből vegyek adatokat és ezek felhasználásával írjak Varga Józsefről, a szocialista eszmék hirdetőjéről, az amerikai földön élt Békés megyei származású munkásköltőről. Orosházán született 1884. március 9-én. Igazi magyar proletánsors volt az élete. Hat elemit és ipari iskolát végzett, ácsmesterséget tanult. Fiatalon megismerkedett a munkásmozgalommal, szorgalmasan olvasta a marxista irodalmat. Eszmei fejlődésére jelentős hatással volt az is, hogy kapcsolatba került Csizmadia Sándorral, az akkor már Budapesten élő, szintén orosházi származású proletárköltővel, aki első verseinek kritikusa és jószándékú támogatója lett. Világnézeti tisztánlátásában sokat segített Nyisztor György és Ormos Ede is. Az elviselhetetlenné vált nyomor őt is válaszút elé állította. Egy volt a milliók közül, aki „kitántorgott” Amerikába, Chicagóban telepedett le. „Itt újrakezdődött, amit otthon félbehagytam, kálváriajárás, munkanélküliség... Ahogy idejöttem, első utam a chicagói pullmani munkásotthonba vezetett és azóta olvasója vagyok az Előrének” — írta életrajzában. Gyetvai János pedig így írt róla: „Idekint Amerikában még tovább húzta az elnyomottak, másoknak élő és haló jobbágyivadékok igáját, csak ezúttal más uraknak. Hamar fiává és testvérévé vált az amerikai népnek, amelynek sorsa ha jobb volt is, mint a magyar népé, maradt még oka neki is fölszabadulásra vágyni.” Versei jelentek meg az amerikai magyar munkásság sajtójában, a Magyar Jövőben, az Előrében, többször „ÁLKÁN” név alatt is. Az 1943-as Magyar Jövő Naptárában közölték a „Búzakeresztek” című versét, melyet „Orosházára küldöm” ajánlással látott el. Varga József részévé, lelkes hívévé vált az amerikai magyarság legöntudatosabb, legmesszebb látó táborának, az amerikai magyar munkás- mozgalomnak. Huszonnyolc évet élt Amerikában, ez idő alatt közel száz verset írt és tett közzé. 1941. szeptember 9-én hunyt el Chicagóban, egy fogműtétből eredő fertőzésben. Halálával az amerikai magyarság értékes képviselőjét vesztette el. Közzétette: Soós Ferenc Varga József Búzakeresztek Orosházára küldöm Szűkebb hazámban valami készül, Vérvörösek az alkonyestek, A Gyopáros táján árvultan Alinak a búzakeresztek. Az egész határ egy nagy kérdőjel: Mit hoz a ma, mit hoz a holnap? Gazdátlan kaszák valakit várnak: Az új gazdát, a forradalmat. Melynek gomolygó felhőjétől Minden bűnös már előre reszket, Csak a föld népe várja csendben S az elárvult búzakeresztek ... Kire vártok, áldott búzakeresztek? Rájuk várunk, az aratókra. % A rólunk szuronnyal levágott Bilincses magyar Megváltókra. Itt verték őket földre, láncra, Vérüket beitta a halom, És még most is vérpárnák szállnak Az égre minden hajnalon ... Egy viharteljes sötét éjjel, Mikor villámok, szemek lobogtak, A föld rengett... és a keresztek Felkerekedtek s megindultak. Zúgva szálltak messze, keletnek, At városon, falvon, tanyán, Mint nagy, sötét viharmadarak S leszálltak a börtön udvarán. Akkor éjjel a börtönökben Dúlt agyakra lázálmok szálltak: A keresztek! ... A keresztek!... Megjöttek... és most miránk várnak. Cséplésre várnak: Hej, hóhérok, Ajtók szakadnak, falak dűlnek És a pokoli zűrzavarban Ég és puskák versenyt dörögnek. Egyszer majd megindulnak És rettentő megtorlást vesznek A Megváltóktól elszakasztott Szent magyar búzakeresztek.
