Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-19 / 90. szám
1979. április 19., csütörtök Száz esztendő szemtanúja Levél érkezett Gádorosról, Fábri Istvántól, a községi tanács elnökétől. Egy nem mindennapi eseményről értesített. Április 18-án megün- neplik Lőcsei György 100. születésnapját. A levél nyomába szegődtünk. Először a tanácselnököt kerestük lel. — Gádoros újratelepítése 176 esztendővel ezelőtt zajlott le. Ennyi évre visszamenőleg vannak pontos adataink. Ez az első eset, hogy a községben valaki megélte a 100. születésnapját. — Ki is volt Lőcsei György? — Vöröskatona volt. Egy század parancsnoka. Ahogy én visszaemlékszem, a községben mindenki csak Gyuri bácsinak hívta. A Tanács- köztársaság 60. évfordulója alkalmából a tanácsháza falán emléktáblát helyeztünk el. ö is eljött. A községben 9 vöröskatona él. Kézzel írott, megkopott füzetlapot vesz elő az asztal fiókjából. — Gyuri bácsi 90 éves volt, amikor ezt a rövid visszaemlékezést megírta... 1919 április elején táviratot kaptam Békéscsabáról, hogy a gádorosi vöröskatonákkal menjek fel Budapestre. Átkeltünk a Tiszán. Törteién találkoztunk az orosházi elvtársakkal, akiknek parancsnoka Jakobik József volt. Gádoros, Arany János utca. A sarkon takaros ház. Birkás Jánosné fogad, Lőcsei bácsi lánya, aki 62 éves. A házban nagy a sürgés-forgás. Készülnek az ünnepségre. — Négy generáció él ebben a házban — mondja. — Édesapja? — Makkegészséges. Mikor jó az idő, kisétál a parkba. Néha cigarettára is rágyújt, de a jó bort sem veti meg. Persze mindig tudta a mértéket. Nagyon jó édesapa volt. Négyen voltunk testvérek, és soha egy rossz szót nem hallottunk tőle. Most én viselem a gondját. Soha nem volt beteg. — Unokák? — Hatan vannak és 12 dédunoka. Nagy nap ez a mai. Készül az egész család. Tessék bejönni. Édesapám egy kicsit nagyothall, hiszen már 100 éves, de azért el lehet vele beszélgetni. Odabent egy kis szobában ül Lőcsei György. Rövidre nyírt haja galambfehér, arca tele ráncokkal, ám a szeme élénken csillog. Mikor felemelkedik, még hajlottságá- ban is meglátszik, hogy valaha szálfaerős ember lehetett. — Hogy milyen volt ez a 100 esztendő? Sok minden belefért. 1879. április 18-án születtem a község közelében, az egyik majorban. Szüleim az uradalomban dohánykertészek voltak. Ott nőttem fel én is 5 testvéremmel együtt. Az uradalomban dolgoztam, míg ki nem tört az első világháború. Hallott Isonzóról? — emeli fel fony- nyadt kezét. — Csak olvastam, róla. — Nos, én ott voltam. Annyi borzalmat végigéltem, hogy azt el sem lehet mondani. Mikor összeomlott a monarchia, hazajöttem Gádorosra. A faluban embertelen volt a nyomor. De tele voltunk reménnyel és hittel. Hallottuk, hogy Károlyi Mihály földet oszt. Megalakítottuk a nemzeti tanácsot. Én katonai parancsnok lettem. ]Ss amikor a nemzeti tanács helyébe a direktórium lépett, megszerveztem a vörösőrséget. Első dolgunk az volt, hogy lefegyverezzük a csendőrséget. 1919 áprilisában távirat érkezett, hogy egységemmel haladéktalanul menjek fel Pestre. Az orosházi elvtársakkal egyesülve Kalocsáról és Kecelről kivertük a fehéreket. Kalocsán találkoztam Szamuely Tiborral. Páncélvonattal érkezett. A víz és az ipar A beszéd kifárasztotta. Az emlékezés kerekei is megkoptak már. Szusszan egyet. — Sok mindent elfelejtettem. De keresse fel Rozsnyai Miskát. ö volt a legfiatalabb katonám. Tizennyolc évesen került a vörösőrségbe. Ő pontosan emlékszik a nagy időkre. Előkeresi botját és kikísér a kiskapuhoz. Rozsnyai Mihály 78 éves. A község túlsó végén lakik. Édesapja 1919-ben Gádoroson a direktórium elnöke volt. — Én Gyuri bácsi századában harcoltam. így hívom, mert ő még apám korszakából való. A század legfiatalabb katonája voltam. Misi fiamnak hívott és nagyon féltett, hogy a harcokban bajom esik. A mi századunk az 5-es vörösőr zászlóaljhoz tartozott. — Hány katona harcolt ebben a században? — A mienkben 120. A harcokban 14-an meghaltak. A fehérterror idején, az üldözések elől sokan elmenekültek. — Milyen parancsnok volt Gyuri bácsi? — Melegszívű, fegyelmezett embernek ismertem meg. Olyannak, aki a rábízott feladatot maradéktalanul végrehajtja. Kalocsán Szamuely Tibor elismeréssel szólt századunkról és kezet fogott a parancsnokkal. — Elmegy az ünnepségre? — Természetesen. Felkészültem rá. Egy verset fogok elszavalni a 19-es harcokról. Tegnap délután került erre sor- A .100 éves Lőcsei Györgyöt, a Magyar Tanács- köztársaság egykori századparancsnokát születésnapja alkalmából nemcsak népes családja, ismerősei, idős harcostársai, hanem a községi pártbizottság, a Hazafias Népfront, a tanács és a November 7. Termelőszövetkezet KISZ-esei is köszöntötték. Az általános iskola úttörői pedig műsorral kedveskedtek. A jelen a múlt előtt tisztelgett. Serédi János Nehéz tetten érni néhány húnap múltán, hogy mi változott az országban, a magyar népgazdaságban az 1979-re meghirdetett szigorúbb követelmények hatására. A gazdaság egésze, de egyetlen vállalat sem képes három hónap alatt 180 fokos fordulatra, látványos változtatásokra. Az idei és a következő időszak feladatainak sajátossága nem új elvekben keresendő, hanem a minőség és hatékonyság évek óta ismert követelményének következetesebb, gyorsabb ütemű, általános érvényesítésében. Igaz, közben a munka, ,a gazdálkodás feltételei minőségileg változnak azáltal, hogy az egyensúly javításának rendelik alá a gazdaság növekedési ütemét, a fel- használást, a fogyasztást. Rögtönzés helyett A vállalatok többsége nem az idén kezdte el világpiaci versenyképességének fokozását, termelési szerkezetének megújítását, a rugalmas üzletpolitikát, a minőség javítását. De most nehezebb feltételek között — szerényebb jövedelemnövekedéssel és fejlesztési lehetőséggel számolva — lépteik gyorsítására kényszerülnek. Másutt éppen a szigorúbb gazdasági környezet hatására teszik meg a kezdő lépéseket. Dönteni muszáj — mondhatjuk az egykori római közmondás utánérzésével —, még az aluszékony vállalatoknak is. mivel létfeltételeik módosultak. A beruházási tervek, elhatározások mindenképpen felülvizsgálatra szorulnak. Csökkenték és csökkennek a fejlesztési alapok, a hitellehetőségek (némely vállalatnál olyan mértékben, hogy a tartalékalapok igénybevételére, központi intézkedésekre van szükség). Elsősorban a még el nem kezdett, vagy alacsony készültségi fokon álló beruházásoknak a tervekből való törlése célszerű. Esetenként azonban radikális módon félig kész beruházásokat is le kell állítani, ha a szűkülő lehetőségek, a megváltozott feladatok, az új igények azt indokolják. akárcsak ,a beruházásoknál, a szerényebb lehetőségek hatékonyabb hasznosítása. Ezt pedig a munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítése, a jövedelmek határozott differenciálása szolgálja leginkább. A beruházási és a jövedelempolitikai terveik felülvizsgálatára tehát azok a vállalatok is rákényszerülnek, amelyek a feladatokat nem értik, s a tényleges tennivalókat éppen ezért elodázzák. Érdemi állásfoglalásra azonban a feltételrendszer alakításában is csak ott képesek, ahol azt, jól végiggondolt tartalmi feladatok eszközének, alárendelt részének tekintik. A rögtönzés, a kényszerlépés nem visz messzire, csupán az ösztönös folyamatok felerősítésére alkalmas. A vállalatok, a szövetke- zetejj elemző, helyzetfelismerő és problémamegoldó készségének próbája 1979. Á hatékonyság fokozásának feladatai ugyanis mindenütt konkrétek, következésképpen gyakran merőben különbözőek is lehetnék. Így például a helyzettől függően a termelés fejlesztése és visszafejlesztése szolgálhatja egyazon cél elérését. igazolást, a lelkiismeret megnyugtatását és nem ,a távlatok felmérését szolgálja. Ném ritka, hogy az önámítók egyik szélsőségből a másikba zuhannak, s csipke- rózsika-álmukból feszült, ideges állapotba ébrednek. A növekvő feladatok, a szigorú követelmények nemcsak kijózanítóan, hanem sokkoló- an, bénítóan is hathatnak. Az önelégültség passzivitást szül, és nem táplálja a kezdeményező-, a megújulási készséget. Ha a tennivalókra nem készült fel a vezető, akkor rendszerint várakozó álláspontra helyezkedik, s a rutin jegyében felfelé tekint: „Valaki mondja meg, mit kell tenni”. A munkásnak, a beosztott dolgozónak joggal lehet ilyen kérdése, ,a vezetőnél ez a kezdeményező- és felelősségvállalási készség hiányát jelzi. Minden szinten Távlatokat (elmérve A Központi Bizottság legutóbbi ülése megállapította, hogy „a központi, a középfokú, valamint a helyi irányító szervekben dolgozó egyes vezetők még nem értik világosan a gazdasági munka jelenlegi követelményeit”. A feladatok lebecsülése, a megújulási készség hiánya jobbára a rutinra, a hibás beidegződésekre vezethető vissza. Az értékelés, az elemzés, a reális feladatmeghatározás alapja — a munka egyik leggyengébb pontja. Az elszámolás, a visszatekintés gyakorta önbizonyítani A vezető, bárhol is dolgozzék, nem lehet az események puszta szemlélője, vagy a feladatok egyszerű végrehajtója A kezdeményező- és megújulási készséget, a bátorságot nem elég déldarálni, hanem minden szinten bizonyítani, gyakorolni kell. A vezetői gyakorlat és aktivitás mérhető, tetten érhető megnyilvánulásai pedig a dönté- sék, az állásfoglalások. A kockázat, a konfliktusvállaló készség és az elkerülhetetlen kompromisszumok iránti érzék egyaránt kifejeződik bennük. A vezetői készség, az előrelátás, a döntési képesség — egymástól elválaszthatatlan rokon fogalmak. Igaz döntések születhetnek kizárólag külső — mondhatni kényszer — hatására. De csak azok lehetnek maradandó értékű vezetői állásfoglalások, amelyeket belső szükségletek, hosszabb távú vállalati érdekek vezérelnek. Ilyen beavatkozó, a fejlődés „minőségét” formáló, a hatékonyság, a gazdálkodás színvonalát hosszú távon javító határozott lépéseket kíván most az élet. Kovács József Halogatást nem törve A döntések, elhatározások másik, halogatást nem tűrő köre a vállalati jövedelempolitikát érinti. Á cél itt is, Miről ír a Magyar Mezőgazdaság? Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának legutóbbi üléséről tudósít vezető helyen a Magyar Mező- gazdaság. Az írás idézi Ro- mány Pál miniszter bevezetőjét, amelyben hangsúlyozta: a következő tervidőszakra végleges fejlesztési konaoooooo«ni»o»na»o»o«oo«o«e<(oo«»oooo*o«>o»ooooi>ooonoensM»oon«o«(oooo)í»nonoBO«ínnnoBoooo)»oooooo A víz felhasználásával külön határozatban foglalkozott a gazdasági bizottság. A lakosság a felhasznált víz- mennyiségnek csak 45 százalékát veszi igénybe, a többi 55 százalékot az ipar használja fel. Eddig az ipar által igénybe vett friss víz mennyisége az ipari termelés növekedésével egyenes arányban nőtt. Ez a párhuzamosság azonban a továbbiakban már nem tartható fenn. Az ipar a következőkben a tervek szerint évente körülbelül öt százalékkal fejleszti termelését. Az ipar rendelkezésére bocsátott friss víz mennyiségét azonban ilyen ütemben növelni képtelenség. Az évi növekedési ráta ezen a téren — saját jövőnk veszélyeztetése nélkül — nem haladhatja meg a három százalékot. Minthogy a vízkészlet gazdaságos és racionális növelésére nincs lehetőség, ezt az ellentmondást csak az ipar oldaláról, a takarékos vízgazdálkodással lehet feloldani, egyebek közt azért is, mert csak az ipar tudja ugyanazt a vízmennyiséget adott esetben többször is felhasználni. Nagy feladat vár tehát az ipar vízgazdálkodásának irányítóira. Az ipari tárcák keretében előreláthatólag még az idén elkészülnek az ágazati termelésfejlesztési koncepciók. Ezekhez kapcsolódóan, a vízügyi szakemberek ipari kollégáikkal együtt a jövő év közepére kidolgozzák az ágazatonkénti ipari vízgazdálkodás fejlesztésének általános koncepcióját. 1978 novemberében a Minisztertanács felhatalmazta az Országos Vízügyi Hivatal elnökét a vízgazdálkodás szabályozására. Ennek értelmében össze kell hangolni az ipar vízigényét a területileg rendelkezésre álló vízkészlettel, szükség esetén a technológiának a kívánalmakhoz való igazításával. Az eddiginél nagyobb kooperációs szerep vár az ipari vízfelhasználás takarékosabbá tételében a vízügyi szakemberekre. Ezt az együttműködést megkönnyíti, hogy egyre több nagy ipari vízfogyasztónál alakul ki a hidrotech- nológusi munkakör. Most előtérbe kerül ennek a feladatkörnek a kiszélesítése, a fejlesztése, és az ellátására hivatottak felkészítése az újabb feladatok elvégzésére. cepció ma még értelemszerűen nem lehet, hiszen egész népgazdaságunk tervei is csak most formálódnak. Pillanatnyilag az a cél, hogy a majdani anyagi lehetőségek figyelembevételével többféle megoldási variációt vázoljanak fel, készítsenek elő döntésre a szakemberek. Dr. Vinczeffy Imrét, a Debreceni Agrártudományi Egyetem tanárát Újhelyi- díjjal tüntették ki. A nagy hírű kutatóval és tudóssal Bán Béla készített interjút. Az írásban a legelőgazdálkodás számos izgalmas és aktuális kérdése kap helyet, mintegy összefoglalva a több évtizedes kutatómunka eredményeit. A homokszentgyörgyi Aranykalász Egyesült Termelőszövetkezetben az IKR kimagasló technológiájával és technikájával 1978-ban 1174 hektár átlagában mindössze 29,78 mázsa kukoricát takarítottak be. Mi az oka a termelőszövetkezet gyenge eredményének? Erre keres írásában választ Győri Béla. A lap ezúttal három írást is szentel a jó takarmánygazdálkodási tapasztalatok terjesztésének. _ Tejtermelő mintaközségben, Madrán járt Gyulai György és a kiemelkedően jó háztáji termelés ' tapasztalatait mutat- g ja be. Az AGROCOOP Ál- g lattenyésztési és Takarmá- g nyozási Rendszer három véig zetője a szálastakarmányA Csepel Művek Híradástechnikai Gépgyárának gépgyártó üzemében a torinói EMÁNUEL § termesztés és hasznosítás cégtől vásárolt licenc alapján autómosó- és szárítóberendezéseket is gyártanak. Az elsősor- g gondjait elemzi, s egy másik ban exportra készülő berendezések ma már csaknem teljes egészében hazai anyagokból ké- g írásban szó esik még a ho- szülnek, az importanyag-felhasználást fokozatosan megszüntetik. A gyárban az idén kétszáz- g zam és ráfordítás szerinti negyven autómosót, ugyanannyi szárítót éls öt mosósort gyártanak. A képen: mosópróba az g bérezésben rejlő lehetősé- üzemben (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS) » gekről. Döntések éve
