Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-14 / 87. szám

1979. április 11-, szombat JÜHlWl’fiTej A kedvenc nótám: a Vén ci­gány II szeghalmi cigányprímás Szeghalmon igen közked­velt szórakozóhely a Pákász- tanya. Itt muzsikál Rácz Bé­la, a zenekar prímása, aki sikerekben gazdag életutat járt be. — A zene szeretetét gye­rekkoromban plántálták be­lém a szüleim — vallja a ci­gányprímás. Már tudtam hegedülni, amikor a betűk­kel megismerkedtem. Szüle­im is prímásnak szántak. A szerencse akkor köszöntött rám, amikor Farkas Gyula, a KISZ Központi Művész- együttesének karnagya te­hetségkutató kőrútján rám­talált. Négy évig a visegrádi sétahajón vezető prímásként szórakoztattam a kiránduló­kat. Innen Tiszapolgárra, majd Kisújszállásra kerül­tem. Mindkét helyen meg­kaptam a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést. Ebben a szakmá­ban ritka az ilyen elismerés. Úgy érzem, ez nemcsak ne­kem, hanem a cigányzenének is szól. Ma, amikor a népi kultúra ápolására mindany- nyian odafigyelünk, egyre többen érdeklődnek a nép­művészet — így a cigányze­ne iránt, amely a magyar népi kultúra szerves része. — Több versenyen bizo­nyította képességeit. — A cigányzene szeretete egyben életem értelme, hi­szen velem együtt teljese­dett, s érett ilyenné bennem. — Elmesélné, milyen ver­senyeken nyert helyezéseket? — Első sikerem Kisújszál­láshoz fűződik, ahol a „Li­geti versenyen” a prímások kategóriájában nekem ítél­ték az első díjat. Ezután Szeghalmon 1977 júniusában és decemberében a MÉSZÖV által rendezett ÁFÉSZ-népi- zenekarok vetélkedőjén mind a kétszer „Aranydíjat” nyert a zenekarunk. A beszélgetésnek a hang­szerek hangolása vetett vé­get. Rácz Béla sietve elné­zést kért, s odament társai­hoz a pódiumra. A prímás ebben az évben ünnepli a munkában eltöltött 25. évet. Kép, szöveg: Nátor János OfX»OQ(GOQOOOOGOGOGOC Húsvét előtti MEO Boros Béla rajza Sikeres első negyedév a mezőberényi ÁFÉSZ-nél A Mezőberéhy és Vidéke ÁFÉSZ-hez 73 bolti, illetve vendéglátóipari egység tar­tozik. Mezőberényben, Csár­daszálláson és Köröstarcsán a korszerűen berendezett szép áruházak mellett szép számmal akad még elavult, régi épületben levő kis bolt is. Az ÁFÉSZ dolgozói azon­ban ott is derekasan állják a sarat, ahol nem a legjobb körülmények között dolgoz­nak. Így történhetett meg, hogy kimagasló eredménnyel zárták az idei első negyed­évet. A kiskereskedelmi há­lózat összforgalma 57 millió 530 ezer forint volt, ami 14 százalékkal több, mint az el­múlt év hasonló időszaká­ban. A vendéglátóipari egysé­gek 11 százalékkal forgal­maztak többet, mint 1978 el­ső három hónapjában. Miről ír a Fáklya? A Fáklya április elsején megjelent 7. száma vezető anyagban ünnepli Magyar- ország felszabadításának harmincegyedik évforduló­ját. Fényképes riport fog­lalkozik a világűr meghódí­tásának újabb eseményei­vel, melyből megismerhet­jük a kozmikus kikötőt, Bajkonurt. Színes oldala­kon közölt művészi fotók vezetnek el a magyarorszá­gi vendégszereplését a kö­zelmúltban befejezett Bol- soj, a moszkvai Nagy Szín­ház otthonába, számos nagy­szerű produkció megszüle­tésének helyére. Hivatásos távirászoknak a közelmúltban a szovjet fővárosban lezajlott ver­senyéről kapunk beszámolót, s megszólalnak a versenyen Díszítőművészeti szakkör Kisdombegyház — amint a nevéből is kitűnik —me­gyénk egyik legkisebb köz­sége. Annál nagyobb az it­teni lányok és asszonyok lel­kesedése a kézimunka, a la­kásdíszítő elemek megisme­rése iránt. Dr. Illés Károly- né vezetésével díszítőművé­szeti szakkörbe járnak, ahol elsősorban a Békés megyei hagyományos mintákkal, motívumokkal ismerkednek. A közelmúltban kiállítás nyílt a kisdombegyházi asz- szonyok kézimunkáiból. Né­hány nap alatt csaknem há­romszázan keresték fel a ki­állítást és gyönyörködtek a lányok, asszonyok művészi munkáiban. Állhatatosság Napjaink örökzöld témá­ja lett a banán, mivel csak hébe-hóba lehet hozzájutni ehhez a gyümölcshöz. Ha érkezik is egy-egy szállít­mány, rövid idő alatt elfogy az egész. Ez történt az egyik ABC- ben is, ahol két fiatal lány fürge mozdulatokkal szedte ki a dobozokból, s kilónként csomagolta a ritka csemegét. Egyszóval gyorsan és udva­riasan igyekeztek kiszol­gálni mindenkit. Bármilyen serényen dolgoztak, a sorban állók száma inkább nőtt, mint csökkent a pult előtt. Azután hirtelen megszűnt az előrehaladás, mert az egyik fiatalember nem moz­dult tovább. „Még egy kilót kérek!” — szólt' oda határo­zottan az eladónak, aki el­nézően mosolygott és két­szer is megismételte: „Ne haragudjon, de mindenki­nek. csak egy kilót adha­tunk.” Barátunk azonban nein tágított, sőt hivatkoz­ni kezdett valamelyik üz­letvezetőre, akivel már elő­zőén megbeszélte (?), hogy ő többet is kaphat... Inge­rülten követelődzött, de a kislányok állhatatosak ma­radtak. Erre az ifjú vásárló dühösen sarkonfordult, s dörmögve valamit az orra alatt, sietve eltávozott. A kiszolgálás rendben folytató­dott tovább. A tömegből né- hányan jóleső pillantásokat vetettek a fiatal kiszolgáló­nőkre, akik „nem csúsztak el a banánhéjon.” —y—n Magyarországot képviselő résztvevők is. Hangulatos riportban ele­venedik meg a leningrádi szőrmeárverés izgalmas vi­lága, bőséges információs cikk szól a magyar és ka- zah könyvkiadói kapcsola­tokról, s külön írás mutat­ja be a Molodaja Gvargyi- ja, a szovjet ifjúsági könyv­kiadó munkáját. Április közepén kezdődik a moszkvai sportpalota je­gén a jégkorong-világbajno­ki küzdelem — ezzel kap­csolatban Szergej Kapusz- tyint, a szovjet válogatott csatárát mutatja be a lap. Megtalálható a Fáklyában az orosz nyelvlecke, a Fák­lya-fotó, a filmelőzetes és a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza programismer­tetője. Üjsághír: „Életmentő emlékéremmel tüntették ki Sándor Imre, Szegha­lom, Patai utca 4. szám alatti lakost”. A Patai utcán túl már csak a vasúti töltés és a Be­rettyó van. Amolyan falu­széli kis ház, a napsütötte udvaron egy asszony fok­hagymát készít elő ültetésre. — Jónapot kívánok, Sán­dor Imrét keresem. — Sándomé vagyok, az uram nincs itthon, dolgozik. Kint van a szennyvíztisztító telepen. Ott megtalálhatja. A szennyvíztisztító-telepen sincs szerencsém, egy fiatal hosszú hajú lány élvezi a nap simogató melegét az épület előtt. — A kis traktorral bement a vízműhöz, ott dolgozik va­lamit. A szeghalmi vízmű tele­pén a nehéz járművek mély nyomot vágtak az udvaron. Egy kis traktorról téglatör­meléket lapátol a mély nyo­mokba egy napbarnított arcú ember. — Igen, én vágyók, hon­nan tetszett jönni? Amikor túlesünk a szoká­sos formaságokon, beülünk a kis irodába, hogy felevenít­sük az életmentés történetét. — Munka után, amikor hazamentem azon a február­végi napon, még jóformán meg sem tudtam melegedni, amikor a feleségem megkért, hogy szaladjak már el a boltba, hozzak ezt, meg azt. Mindig én szoktam bevásá­rolni, most sem esett zokon a kérés, bár kint hideg volt, egész nap a szabadban dol­goztam, átfáztak még a csont­jaim is. Jó lett volna egy . kicsit megmelengetni elgém- 'Haeredett tagjaimat a kály­ha mellett. Na, gondoltam, egy-kettőre megjárom, aztán majd melegszem tovább. Fel­ültem a kerékpárra, s már a sportpálya mellett, a Sza­bolcs Vezér utcai átemelő szivattyúnál jártam, ott be­szélgetett két-három asz- szony, ismerősök voltak, oda­köszöntem nekik. De csak úgy futtából. Alig hagytam el őket, talán még 30 mé­tert sem mentem, amikor hallom, hogy kiabálnak utá­nam. Költséges-e a költségvetési üzem? — Tudja mit, inkább ne írjon a költségvetési üze­mekről — szabadkozik Püski Mihály, a békési Vá­rosi Tanács költségvetési üzemének a vezetője. — Miért? — Nagyon sok gond van itt, a részletekbe kár bele­bonyolódni. Több, sokkal több pénz kellene ... — Csak a forint számít? — Nem, azt nem mond­tam, nekünk is jobban oda kell figyelni a munkánkra. Például arra, hogy ne repe­dezzen meg a járda, mert a kétszeri, háromszori betono­zás drága mulatság, az er­kölcsi kárról nem is beszél­ve. / Sok Kicsi munkahely Tehát helyben vagyunk, mégiscsak érdemes köze­lebbről megnézni olykor az építőipar perifériájára szo­rult üzemeket. Igaz, tevé­kenységük hasznossága, si­kere az egyes tanácsok erős­ségétől, gazdálkodásától függ. Tulajdonképpen azért létesültek, hogy az adott te­lepülés kisebb tanácsi be­ruházásait, felújításait, kar­— Imre, Imre, jöjjön már vissza, beszakadt a jég az egyik gyerek alatt. Rögtön visszafordultam, kerítéshez támasztottam a kerékpáro­mat és rohantam a folyóhoz. Sötét volt már, nem láttam semmit az első pillanatban. Hallgatóztam. Megyek fel­jebb a parton, akkor meg­ütötte a fülemet halk nyö­szörgés. Futok a hang irá­nyába, havas volt még a táj, jég borította a vizet, s mintha recsegett volna. Ami­kor odaértem a vízparthoz, nem messzire a gáttól, elő­ször csak egy kis feketeséget vettem észre a nagy fehér­ségben. Két kis kéz emelke­dett az ég felé, jól láttam a kesztyűket is. Lehasaltam, s lassan csúszni kezdtem a lék felé. Nem mertem nagyon rámenni a jégre, féltem, hogy alattam is beszakad. Nyúj­tózkodtam, nyújtózkodtam, szinte megnyúlt az egész testem, de így is csak ép­pen, hogy elértem a kis csuklóját. Húztam, ahogy az erőmből tellett. Közben a hátam mögött már ott to­bantartásait megvalósítsák, oldják meg a szemétszállí­tást, gondoskodjanak a parkosításról, a fürdő, az állami lakások fenntartásá­ról. De mindezt vállalati formában, nyereségesen. Csakhogy ezzel a rendkívül összetett feladattal nehezen birkóznak meg. Az okok kö­zött fellelhetők objektív és szubjektív tényezők. A bé­kési üzem építőipari részle­ge az elmúlt évben a bevé­teli tervét mindössze 68 szá­zalékra teljesítette. Hol a hi­ba, talán túl rózsaszínben látták a jövőt? Nos, mind­járt megértjük a dolgot, ha megvizsgáljuk: mennyi az a munka, amelyet nem tudtak az adott időszakban befe­jezni. Sajnos, elég sok. Szak­szerűen szólva: a befejezet­len állomány, amely az év elején még csak 405 ezer forint volt, decemberre el­érte a 2,6 milliót. Olyan beruházások húzódtak el, mint a saját telephely ki­alakítása, a Karacs Teréz utcai útépítés, a szociális otthon kazánházának az üzembe helyezése. Mindez világosan mutat­ja: az első negyedévben a téliesítetlen munkahelyeken szinte nem is dolgoztak. Csoda-e a tetemes lemara­dás? De a szegény embert pogtak a népek, sokan jöt­tek a segélykiáltásra. A gye­rek nem lett rosszul, csur- gott ruhájából a víz, mon­dom neki: Na, öcskös pat­tanjál csak fel, aztán fussál. A gyerek bágyadtan állt fel, aztán elkezdte szaporázni a lépéseit. Addigra már odaért az apja is, felkapta az ölé­be, úgy vitte a közeli kór­házba. Később, amikor jöttem vissza a boltból, találkoztam az emberrel, kérdeztem: hogy van a gyerek? — Nincs semmi baja, hála istennek, bent van a kór­házban, viszem neki a taka­rót. — Ismerte a gyereket? — Nem láttam én azelőtt soha. Aztán tudtam meg, hogy Tóth Zolikának hívják, második osztályos. Az apját látásból ismerem. Másnap a gyerek nagynénje jött el hozzám, megköszönte amit tettem. Nem vártam én kö­szönetét. nekem is három gyermekem van. azok is jár­hattak volna így. Kép, szöveg: Béla Ottó még az ág is húzza! A föld­rengés okozta károk helyre- állításánál olyannyira kevés anyagot használtak fel, hogy a termelékenységi mutató lefelé zuhant. Csupán egyet­len adat: tavaly a 2,4 millió forint bérköltségre 2,7 mil­lió forint anyagköltség ju­tott. Persze, az önmagában nem baj, hogy a felújítási, karbantartási, szolgáltató jellegű munkák kerültek elő­térbe, mert ez az üzem alap­vető feladata. Nincs is szé­gyenkeznivalójuk emiatt, hiszen a 6 millió forint ér­tékű építőipari munkából 4,7 milliót fordítottak az ál­lóeszközök fenntartására. A sok munkahely, a szétforgá­csolt, erő viszont rontotta a hatékonyságot. R saját portán söpörni Valóban, nem könnyű mérlegelni. Mert miről is van szó? Arról, hogy eset­leg más, külső intézmények­nél vállalnak új beruhá­zást,- amely tudvalevőleg nagyobb hasznot hoz, mint a rengeteg apró-cseprő mun­ka. Különösen meggondo­landó ez ilyen szűkös épí­tőipari kapacitás idején. Mégis az a helyes út, ha a megfelelő arányokat kere­sik. A több ágazatnak ugyanis az az előnye, hogy kiegészítik egymást. Jó pél­da erre: csupán a kertészeti és a fürdőszolgáltatás volt veszteséges, összességében azonban az üzem 72 ezer forint nyereséggel zárt. Az ellentmondások özöné­ből ki kell emelni a lét­számgondot. Az elmúlt évi építőipari teendőket 108 he­lyett 82 emberrel oldották meg. És itt van a hatékony­ságnak, az eredményesség­nek a szerepe. Egyfelől a kevés szakember, másfelől a gépesítés alacsony foka. Ezért lenne szükség több pénzre, de ennek a jobb munka a fetétele. Ördögi kör ez, amelyből a saját portán való söprögetéssel lehet csak kijutni. flmi nem kerül pénzbe Már utaltam a munka jobb megszervezésére, a minőség javítására. Azokra a dolgokra, amelyek tulaj­donképpen nem kerülnek pénzbe, Tudom, nem kap­kodnak két kézzel a költség- vetési üzemek után a szak­munkások, de még az irodai dolgozók sem. Éppen a mos­toha munkakörülmények, az alacsonyabb fizetés és egyéb egzisztenciális okok miatt. Elég, ha arra utalok: a bé­kési üzem állóeszközeinek az értéke 1978-ban 7 százalék­kal emelkedett: több, mun­kát könnyítő kisgépet vásá­roltak. Ugyanakkor a gépek elhasználódása 60, a jármű­veké 38 százalékos. Közü­lük nem egy kifejezetten balesetveszélyes. Baj van a készletekkel is: néhány anyagból több van a kelle­ténél, lassú a forgási se­besség. Mi a teendő? Ha nem is vonzóvá, de elfogadhatóvá szükséges tenni ezeket az üzemeket. Elengedhetetlen a személyzeti munka javítá­sa, az utánpótlás nevelése, a törzsgárda kialakítása. Sok nehézséggel kell itt is meg­küzdeni. A szakmunkások, művezetők továbbképzése, az adminisztratív dolgozók szakmai, politikai ismeretei­nek a bővítése, új mun­kakörök létesítése nélkül vi­szont aligha oldható meg ez a feladat. A befektetések, a költségek végül is megté­rülnek, mert szükség van az üzemek munkájára. Éppen ezért nagyobb figyelmet, tö­rődést érdemelnek. Seres Sándor Csak a kis keze látszott Az én gyerekeim is járhattak volna úgy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents