Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-14 / 87. szám
1 11 4711' 1979. április 14., szombat-t v '■ \ A . i w A fakitermelés gépesítésére nagy teljesítményű svéd gépsort vásárolt a szolnoki Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. A döntő, daraboló és kihordó egységekből álló géiplánc egy-egy kezelő irányításával három nap alatt elvégzi egy hattagú — hagyományosan gépesített — favágó brigád egyhavi munkáját. A nagy teljesítményű gépek gazdaságos üzemeltetésére több erdőgazdaságnál is végeznek bérmunkát. A géplánc jelenleg a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kelebiai erdejében hétezer köbméter feketefenyő kitermelését végzi (MTI-fotó — Karáth Imre felvétele — KS) Az újítás mánia? öt újítást tett le az asztalra. Egyet elfogadtak, négyet nem. Néhány hét múlva újból öt újítást nyújtott be elbírálásra, kettőt elfogadtak, a többit „visszaadták”. Mégsem vesztette el a kedvét. Az év végéig 21 újítására kért véleményt. Egy pillanatra sem adta fel a reményt, hogy majd mások is fontosnak találják, amit csinál. A mániákus újító? Mi hajtja? A meggazdagodás reménye, vagy nyugtalan természete? — Nehéz lenne erre magyarázatot találni, hiszen csak az tudja megérteni az újítókat, aki már maga is részese volt legalább egy elfogadott újítás örömének. Üjítani annyit jelent, mint alkotni. — mondja Szikora János, a Békéscsabai Konzervgyár újítási főelőadója. Újító és újító kollektívák... A konzervgyárban az elmúlt évben versenyt írtak ki számukra. A munkájukat gondolkodva folytatók . 120 újítást nyújtották be... Ebből végül is 55-öt fogadtak el. A kollektívák közül a verseny győztese a Kulich Gyula Szocialista Brigád, az egyéni újítók versenyében első Szikora János, a 30 éven aluliak közül pedig Gólya Pál lett. — Újítási díjra csaknem 43 ezer forintot fizettek. Nehéz lenne megállapítani, hogy ez sok vagy kevés. Az el nem fogadott újítások száma azonban soknak tűnik. — Valóban, de minden amúgy sem sikerülhet. A legfontosabb végül is az, tudjuk-e hasznosítani. Sok újításról kiderül például, hogy nem több ésszerűsítésnél és így már más minősítést kap. — Az el nem fogadott újítások között volt-e olyan, amelyet később mégis újításként alkalmaztak? — Az az újítás a jó, amelyet a munkában hasznosítani tudunk. Az említett példa nem ritkaság, sokszor csak kisebb módosításokra van szükség. Tehát többször is át kell gondolni, mit akarunk elérni. Azután az újítást meg kell tudni védeni. A jövőben erre több lehetőséget akarunk biztosítani. — Arra gondol, hogy az elbírálás eddig nem volt elég alapos, körültekintő? — Nemcsak, és nem elsősorban erről van szó, korábban az újító nem egyszer postán kapta kézhez az elbírálást. Most lehetőséget akarunk adni arra, hogy álláspontját mindenki megvédje. Így az esetleges sértődésnek, ambícióvesztésnek is elejét vehetjük. Eddig az elbírálás hosszú időt vett igénybe. — Ahhoz, hogy az újítómozgalomban minél többen és minél jobb ötletekkel vegyenek részt elég a jó propaganda? — Tisztázzuk, a jó propaganda kell, de feltétlenül szükséges a gondolatok cseréje és az érdekeltség megteremtése is. — Ez túl általánosnak tűnik... — Ebben az évben április 11-én és november 27-én újítási ankétot rendezünk. Ezen újítók, szocialista brigádtagok, gazdasági vezetők vesznek részt. Az év folyamán újítási börzét szervezünk, amelyen a nálunk készült újításokat más konzervgyárak szakemberei tekintik meg. Októberben újítási hónapot, november 26.— 30. között gyors elbírálási napokat tartunk. Az év elején terv készült arról, milyen feladatok megoldásában várnak segítséget a gazdasági vezetők. Újítási versenyszabályzatot dolgoztunk ki. Ebben az évben először újítási könyvet adunk a dolgozóknak. Az ankéton és a börzenapon túl, ahol az újítók és a gazdasági vezetők gondolatokat cserélhetnek, a feldolgozó vonalak mellett dolgozóktól is ötleteket várunk. Ezért véleményüket kérjük arról, hogy milyen ésszerűsítést javasolnak. — Végül is tehát az újító nem „megszállott” ember? — Az újítókat a kényszer viszi rá a változtatás, az ésszerűsítés gondolatára. Azután később már olyan ez, mint a keresztrejtvényfejtés, nehezen lehet abbahagyni. Az újítás, az ésszerűsítés a fejlődés része, hajtóereje az ember ötletgazdagsága, többet akaró, nyugtalan szelleme. —Kepenyes— Kazán-kálvária Országos üggyé vált az energiatakarékosság, legyen bármilyen fajtájáról is szó. Különösen fontos a kőolajjal és annak származékaival való takarékosság, hiszen az olaj nagy részét importáljuk. Természetesen még sokáig nem nélkülözhetjük az olajat, mint fűtőanyagot, de arra már ma is mód van, hogy a lehető legkevesebbet, a lehető legjobb hatásfokkal használjuk fel belőle. A nagyfogyasztók — elsősorban az erőművek — sokat is tettek ezért. Olyan égőrendszereket és kazánokat konstruáltak, melyek fajlagos fogyasztása lényegesen csökkent. A folyamat azonban itt gyakorlatilag megállt, a kis és közepes teljesítményű kazánoknál nem sok változott az évek során. ■ Tökéletes égés Papíron persze nem ilyen rossz a helyzet. A gyártóművek semmire sem kötelező prospektusai remek adatokkal csábítják a vevőket. Kilencven százalék alatti hatásfok alig-alig fordul elő a gyártmányismertetőkben. A gyakorlat azonban mást mutat. A mérések szerint a jelenleg forgalomban levő családi házak fűtésére alkalmas olajkazánok hatásfoka nem éri el a 70 százalékot. Ez annyit jelent, hogy minden 100 liter olajból 30 — feleslegesen — elvész. Mindezeket az adatokat természetesen jól ismerte az Energiagazdálkodási Intézet két munkatársa, Juhász Mihály és Keserű Béla is. Ráadásul mint tüzeléstechnikával foglalkozó szakembereknek, módjukban állt alaposan megismerni á forgalomban levő kazánok különböző típusait. Rájöttek, hogy a fő probléma a láng térkitöltése, és az égőtér hőmérséklete. A láng térkitöltése azért okozott problémát, mert a kazánok till rövidek. Emiatt a láng nekiütközik a kazán falának, és könnyen kiégeti. Az égés sem tökéletes, és ez is fokozza a veszteségeket. A tűztér hőmérsékletét pedig egy fizikai törvényszerűség miatt kell növelni. A tervezők egy olyan kazánt alkottak, ahol a hőcsere elsősorban sugárzással történik. Olyan tűzteret sikerült tervezniük, melyben az égés csaknem tökéletes. Így a láng hőmérséklete és ezzel a sugárzási teljesítmény alaposan megnőtt. A Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezetben jó néhány prototípus el is készült ezekből a kiváló kazánokból. A mérési eredmények, melyeket az Állami Energetikai és Energiabiztonság-technikai Felügyelet adott meg, mindenben igazolják a tervezők elképzelését. Ez a tervezők neve után JK-nak elnevezett kazántípus kevesebb olajjal, több meleget ad, mint a régiek, hatásfoka több mint 90 százalékos. ■ Ezer liter megtakarítás Négy kazán mindezeket üzemszerű működés közben is igazolta. Pest megyében különböző helyeken családi házakban üzemeltették a kazánokat, az egész fűtési szezonon keresztül. A tapasztalatok egyértelműen kedvezőek, a legkisebb kazánnál is ezer liter olajat takarítottak meg egy szezonban. Az elméleti számítások, a kísérleti eredmények és a tartás használat tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy nagyszerű új kazánt alkottak a tervezők. Szabadalmaztatták is az ösz- szes fejlett európai országon kívül Japánban és az Egyesült Államokban is. Józan ésszel azt hinné az ember, hogy ezek után a gyártók tülekedni kezdenek az új kazán gyártási jogáért, de erről szó sincs. Egyedül a Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet vállalkozott arra, hogy a prototípusok legyártása után az idén 500-at átad a kereskedelemnek. Ez azonban csak csepp a tengerben, becslések szerint rövid időn belül ennek sokszorosára lenne szükségük a kislakásépítőknek. ■ Miért akadályozzák? Ez a kazán ugyanis nemcsak olajra, hanem szénre, gázra és vegyes tüzelésre is alkalmas. Olajról szénre például negyed óra alatt állítható át, és mert a keringtetés gravitációs jellegű, esetleges hosszabb áramkimaradás, vagy olajhiány esetén sem lesz hideg a lakásban. Gáznál pedig csak az égőfejet kell kicserélni és a kazán azonnal működik is. Árban is versenyképes, körülbelül 10 ezer forint lesz egy kazán. Miért, tehát mégis az érdektelenség? Az egyik alkotó, Juhász Mihály elmondta ezt is. A történet krimisze- rűen hajmeresztő. — Néhány évvel ezelőtt kiderült, hogy megoldatlan az ellátás jó minőségű olaj- kazánokból. Ezért megbízták az Országos Energiagazdálkodási Hatóságot, hogy tegyen valamit. Körül is néztek és úgy döntöttek: 50 millió forintnak megfelelő tőkés devizáért külföldről vásárolnak egy kazántípust, a hozzá szükséges gyártóberendezésekkel együtt. Akkor álltunk elő mi a tervünkkel, és nem mondhatom, hogy örültek nekünk. Már lépéseket tettek ugyanis a beszerzésre, a NI- KEX-et is megbízták a vásárlásra, amikor két feltaláló azt állítja, hogy az övék jobb és olcsóbb, mint a venni kívánt típus. Találmányunk ügyét mindenféleképpen igyekeztek elgáncsolni, ennek történetével a Népszabadság is foglalkozott. Végül felső szervek közbelépésére visszamondták az 50 milliós üzletet és a mi kazánunkat jelölték ki gyártásra. Így került a JK-kazán Tótkomlósra, ahol viszont a feltételek nem a legjobbak. Ha minden erőt koncentrálnak, akkor jövőre 2000-et tudnak ebből gyártani, többről csak akkor lehet szó, ha jelentős beruházásokat hajtanak végre. Ehhez viszont pénz kell, azt pedig nem akarnak adni nekik. De nemcsak a gyártás, a szabadalom értékesítése is nehezen megy. Juhász Mihály erre is mondott egy tárgyalási, jegyzőkönyvekkel bizonyítható példát. Egy 16 ezer dolgozót foglalkoztató csehszlovák ka- zángyár tudomást szerzett a JK-íipusról, és meg akarták és még most is meg akarják vásárolni a szabadalmat. Érdeklődésükre a NIKEX hosz- szú ideig az időt húzta, majd lehetővé tette, hogy az alkotók kiutazzanak Brnóba tárgyalni. A küldöttség harmadik tagja, és egyben vezetője, a NIKEX képviselője volt, aki a tárgyalás napjának reggelén egyszerűen eltűnt. Az alkotók egy darabig tanácstalanul vártak, végül saját szakállukra megkeresték az illetékeseket és eredményes megbeszélést folytattak velük, amit végül jegyzőkönyvben rögzítettek. Ezek után került elő a vonatindulás előtt egy órával a NIKEX képviselője és sajnálkozva közölte: az illetékesek nem érnek rá, nem tudunk tárgyalni a kazánról, hiába utaztunk ide! A NI- KEX-nek is ilyen értelmű jelentést adott le, és ezt az alkotók hiába cáfolták meg, az illető változatlanul a NIKEX-nél, sőt régi beosztásában dolgozik. Ezek után érthető, az alkotók feltételezése, hogy talán nem is „saját szakállára” cselekedett így, hanem valakik még mindig gátolni igyekeznek a kazán mielőbbi elterjedését, pedig az övékét kellene. Lónyai László Szerződést kötöttek Tudomány és gyakorlat a gyepgazdálkodásban A szarvasi Öntözésfejlesztési Kutató Intézet, az ÖKI gyepgazdálkodással foglalkozó önálló osztályának kollektívája már 1977-ben elkészítette a Füzesgyarmati Lucernatermesztési Rendszer megrendelésére azt a gyepgazdálkodás-f ej lesztési és technológiai kerettervet, amely a termelési rendszer ez irányú működésének alapja lett. A tudományos kutatók és az FLR szakemberei közötti együttműködésnek ez csupán az első állomását jelentette. A következő lépés megtételére e hét elején került sor, amikor a kutatóintézet és a termelési rendszer képviselői aláírták az öt évre szóló megállapodást, amelynek értelmében az FLR hatókörzetében a felek együttesen keresik a fejlesztés lehetőségeit a gyepgazdálkodásban és a növénytermesztés melléktermékeinek értékesítésében, hasznosításában. A megállapodás szerint abban a kilenc megyében — Szabolcsban, Tolnában, Nógrádban, Csongrádban, Bács, Szolnok, Hajdú-Bihar, Békés és Pest megyékben —, ahol több gazdaság tagja az FLR-nek, bázisüzemeket jelölnek ki, amelyekben megkezdik a melléktermékekre alapozott szarvasmarha- és juhtartás takarmányozási technológiáinak kidolgozását. Az itteni kísérletek eredményeiből kiindulva honosítják meg azután hö- zös erővel a legbeváltabb módszereket a társüzemekben. Az április 10-én megkötött együttműködési megállapodás szól a szakemberek továbbképzésének megoldásáról, illetve közös bemutatók szervezéséről is. A szerződő felek megegyeztek abban is, hogy közös tevékenységükben igyekeznek megteremteni egy későbbi tudományostermelési társulás megalakításának feltételeit. Az MMG Automatika Művekben az olaj- és a gáziparnak korszerű mérő és szabályozó berendezéseket is gyártanak. A gyár termékeinek mintegy huszonöt százalékát az élet- és a vagyonbiztonság szempontjából igen fontos gyártmányok teszik ki, melyeket darabonként szigorúan ellenőriznek. A képen: szerelik a robbanásbiztos szintmérő berendezéseket (MTI-fotó — Hadas János felvétele — KS) Korlátozás a jugoszláv járműforgalomban Jugoszláviában a kormány határozata értelmében április végétől korlátozásokat vezetnek be a járműforgalomban. A gépkocsik az autópályákon óránként legfeljebb 100, a többi úton pedig 80 km-es sebességgel haladhatnak. Minden hétfőn, s a hónap első szombatján és vasárnapján tilos lesz a páros számmal végződő, minden csütörtökön, valamint a hónap utolsó szombatján és vasárnapján pedig a páratlan számmal végződő rendszámú autók közlekedése. A tilalom az állami ünnepnapokra nem vonatkozik. A rendelet nem érinti a mentőkocsikat, a tűzoltó-' autókat, a nemzetvédelmi és belügyminisztérium, a diplomáciai testület járműveit — taxikat —, valamint a külföldi rendszámú gépkocsikat. A tehergépkocsik 200 km-nél hosszabb távon nem közlekedhetnek. Ez alól csak a romlandó árut szállító járművek és az autóbuszok kivételek. A korlátozó rendelkezés életbeléptetését az üzemanyaghiány indokolja.
