Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-13 / 60. szám
c 1979. március 13., kedd Orosházi szocialista brigádok eredményei A Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés Murony- ban alakít ki egy agrokémiai központot. A szeghalmi SZÖVÉPÍTÖ Vállalat dolgozói szerelik az Agárdi Mezőgaz- * dasági Kombinát által gyártott és szállított ezervagonos tárolót Fotó: Szekeres András Miről ír a Magyar Mezőgazdaság 10. száma? Alapos értékelés előzte meg a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat orosházi gyárában a szocialista brigádok elmúlt évi tevékenységének mérlegvona- sát. Erről tájékoztatta lapunkat Kecskeméti József alapszervezeti párttitkár. Sajnos tavaly, egészen a harmadik negyedévig akadályozta a vállalásaik teljesítését a behozott áruk gyönge minősége. Ez, a bekövetkezett anyagár-emelkedésekkel együtt befolyásolta az egész gyár gazdálkodásának helyzetét is. Emiatt nem úgy alakult a nyereség, ahogyan tervezték. A nehézségek azonban, illetőleg azok leküzdése, még jobb munkára ösztönözte a gyár 35 szocialista brigádját. A mintegy 441 dolgozót számláló szocialista brigádok mindent megtettek, hogy jó munkájukkal egyensúlyba hozzák az objektív nehézségek miatt megbillent gazdasági egyensúlyt, és minden területen igyekeztek túlteljesíteni vállalásukat. Ez sikerült. Legjelentősebb vállalásuk közé tartozott, hogy a késztermék első osztályú kihozatalában elérik a 98 százalékot, a baromfi alapanyag-megtakarítást pedig legalább 5,2 százalékra teljesítik. A termeltetésben, az alapanyag-ellátásban dolgozó két brigád, a termelési osztály tíz brigádja és a műszaki osztály négy szocialista brigádja ennél jóval több eredményt ért el. Az első osztályú áruk arányát 99,6 százalékra teljesítették, az alapanyag-megtakarításban pedig két tized százalékos pluszt mutathatnak fel, ami azt jelenti, hogy 422 mázsával több első osztályú árut termeltek a vállaltnál. A műszaki osztályhoz tartozó szocialista brigádok tavaly a MOBA súlyosztályozó beszerelésén dolgoztak, melyet határidőre el is készítettek. Ugyancsak határidőre elvégezték az éves nagykarbantartást is. A konzervüzem szocialista brigádjai — melyek közül kitűnt a Búza Bélá- né vezette Zrínyi Miklós Szocialista Brigád — komplex vállalásaikon belül megfogadták, hogy csökkentik a gyártási veszteségeiket. Siker koronázta fogadalmukat: a libamájkrém- és a szárnyaskrém- termelésben elért megtakarításuk túlhaladja a 480 ezer forintot. A más területeken dolgozó szocialista brigádok is állták szavukat: pontokba foglalt vállalásaikat sorra megvalósították. A higiéniai fegyelem megtartásával például elérték, hogy iparági szinten az orosházi gyár első helyezést ért el. Jelentős volt a szocialista brigádok társadalmi munkájának hatása, mind a városfejlesztésben, mind az üzem területének rendben tartásában. Segédkeztek Orosháza szociális létesítményeinek építésében és számottevő segítséget adtak egy nyolc tantermes iskola építéséhez. Tavaly 8950 órát vállaltak társadalmi munkára, ezzel szemben 9986 munkaórát teljesítettek. Megvalósították a kommunista műszakok tartására tett vállalásukat is. A központi telepen egy, a konzervüzemben két kommunista műszakot tartottak. Mindezek mellett a kulturális életben, a közművelődésben tett vállalásukat is teljesítették. Munkájukhoz a gazdasági vezetés, a párt- és a társadalmi szervek megadtak minden segítséget. A szocialista brigádok munkájának értékelése az üzemi demokrácia fórumainak bevonásával készült el. Az elismerésekre, kitüntetésekre vonatkozó javaslatokat decentralizált termelési tanácskozásokon véleményezték a dolgozók. Ezt követően a brigádvezetők tanácskozása hozta meg a döntést, amelynek alapján: a vállalati kiváló kitüntetésben két brigád; az arany fokozat odaítélésében 19, az ezüst fokozatban nyolc, a bronz fokozat megkapásában öt brigád részesül. Ezentúl a május 1-i ünnepségen egy brigád átveheti a szocialista brigádzászlót, oklevéllel pedig ugyancsak egy szocialista brigádot tüntettek ki. y D A mezőgazdaság, illetve az élelmiszer-gazdaság fejlesztése végül is minden társadalomban stratégiai kérdés. Ez általános társadalmi funkciójából következik. Abból, hogy az élelmiszer-termelés tárgyát képezi a munkaerő újratermelését biztosító szükségleteknek. Ezzel a gondolattal kezdi írását a Magyar Mezőgazdaság e heti számában dr. Lehoczky Judit, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági Karának tanára. A szerző arra keres választ, hogy melyik területen mit és hogyan lehet a leggazdaságosabban termelni. Az alapos elméleti fejtegetés következtetése, hogy a ráfordításarányok egymáshoz való közelítésével nem lehet ellensúlyozni a mostoha természeti feltételeket. A jobb minőségű földön alkalmazott befektetés még azonos technikai színvonalon is nagyobb hatékonyságú, ezért a pótlólagos ráfordítások itt eleve nagyobb különbözeti jövedelmet adnak. A lap 8. számában megjelent riportra reagál a Körösök Vidéke Tsz-ek Területi Szövetségének titkára. A riport a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezetek gondjai megoldásának lehetőségeit kereste. A területi szövetség titkára írásában részletesen ismerteti azt a munkát, amit a vetésszerkezet átalakítása és a komplex melioráció előkészítése érdekében végeztek. Mekkora valójában az abrakfogyasztás? Ezzel a ^kérdéssel kezdi írását Gádor Iván. A Fejér megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatának alapján veszi sorra a szerző, hogy a szemes termények raktári nyilvántartásának és gazdaságon belüli, ágazatok közötti elszámolásának az ellentmondásai miképpen növelik rfteg — legalábbis papíron — az állattenyésztés önköltségét, az abrakfogyasztás mértékét. Ugyanis számos gazdaságnál — az eredmények elszámolásakor — ocsuból szemes termény lesz, a túlszárított gabonából, kukoricából pedig légszáraz termény lesz. Igaz, ezzel a gazdaság saját magát csapja be, de csak ilyen módon tudják elkerülni, hogy a könyvelési előírások miatt törvényszerűen jelentkező nagymértékű hiányok és veszteségek miatt felelősségre vonják őket. Európa legnagyobb „szárazföldi kikötője” Három évtized alatt hétszázszorosára nőtt a vasúton lebonyolított árucsere-forgalom hazánk és a Szovjetunió között. Ma a Záhonyi Üzemigazgatóság átrakó körzetében csaknem húszmillió tonnát tesz ki évente az áruforgalom Automatizált mérlegelő berendezés könnyíti és gyorsítja a munkát Eperjeske rendezőpályaudvaron Gépesített átrakás Eperjeske konténer-pályaudvarán. A kifejlesztett konténermegfogó szerkezetek segítségével dolgoznak Az országban még csak a záhonyi átrakó körzet gunloján üzemel az a vágányfek-berendezés, amelyet távolról, a to- ! ronyból működtetnek Az ömlesztett áru szeles nyomtávú vagonból normál vagonba való átrakására korszerű átrakót építettek Eperjes- ken. Itt, ha nincs elég vagon, tárolásra is lehetőség van (MTI-fotók, Bajkor József felvételei — KS) ...Es lett magyar újjászületés o * II kizsákmányolók terhére H at évtized áldozatos küzdelme fémjelzi a magyar kommunista mozgalom történetét a párt megalakulásától, 1918. november 24-től, napjainkig. Nagy nemzeti sorsfordulók, mint a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása és 133 napos dicsőséges fennállása a 25 éves ellen- forradalmi Horthy-rend- szer, a második világháború, s végül a felszabadulás: történelmünk fényei és árnyai a távolabbi múltban, valamint a fejlett szocializmusért való munkálkodás — történelmünk meghatározói. Mindebben jelen van a kommunista párt, népünk harcának szervezője, 1945 után az újjáépítés, majd a szocialista építőmunka lelkesítője, vezetője. Pártunk nehéz politikai és gazdasági körülmények között, a felszabadulás után éles osztályharcban bontakoztatta ki a küzdelmet a fasiszta és reakciós hagyaték felszámolásáért. Az ellenforradalmi Horthy-rend- szer 25 év alatt minden eszközt megragadott, hogy megakadályozza a kommunista eszmék terjedését. A kommunistáknak sokrétű feladattal kellett megbirkózniuk. Általánosan fel kellett ébreszteniük az érdeklődést a marxizmus— leninizmus iránt, meg kellett győzniük a munkásságot történelmi hivatásáról, a munkásegység jelentőségéről, tisztázniuk kellett a munkásosztály és szövetségesei közötti viszonyt. A kommunista pártnak fel kellett vérteznie érvekkel a kommunistákat és a demokrácia minden őszinte hívét, akik a Szovjetunió gazdag politikai tárházából merítve — az új társadalmi vívmányokért, a szocialista átalakulásért küzdöttek. Jellemző az akkori időkre a magyar gazdaság alacsony fejlettségi szintje; a kezdetleges ipar, torzult, egyoldalú struktúrával; az elmaradott, félfeudális viszonyokkal terhes külterjes mezőgazdaság. Jellemző volt továbbá az egészség- ügyi, a szociális és a kulturális ellátás alacsony szintje is. Mindezeket tetőzték a második világháborúból eredő súlyos gazdasági károk. A visszavonuló fasiszta csapatok leszerelték, magukkal vitték az ország termelőberendezéseinek a javát, az üzemek 90 százaléka teljesen, vagy részben megsemmisült, az ipari kapacitás körülbelül a felére csökkent. Feldúlták a mezőgazdaságot, elhurcolták, kipusztították az állatállomány jelentős részét. Romba döntötték az összes Duna- és Tisza-hidat, megsemmisítették a járműpark zömét. A fővárosban a lakóépületeknek több mint háromnegyede megrongálódott, vagy elpusztult. Felbecsülhetetlen értékű történelmi emlékek és műkincsek mentek . veszendőbe. „ . . . a felszabadulás időpontjában a negyedszázados illegalitásba kényszerített Kommunista Párt volt az egyetlen szervezett erő, amely azonnal talpra állt, programot adott az ország újjáépítésére és az egész magyar társadalom forradalmi átalakítására. A kommunisták vezetésével, a nép áldozatos munkája nyomán eltűntek a háborús romok, s lett magyar újjászületés. A háborús vereség kábulatából magához tért reakció elleni további harcot a kommunista—szociáldemokrata egységbizottságok, a Baloldali Blokk, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front keretében tömörült, s a harcban összekovácsolódott baloldali erők vívták. A reakció elleni és a munkáshatalom kivívásáért folytatott harcban jött létre ismét a magyar munkásosztály politikai egysége, forradalmi, marxista—leninista pártja. 1948-at joggal nevezzük a fordulat évének, mert pártunk vezetésével, a munkásosztály, a dolgozó tömegek támogatásával másodszor is győzött hazánkban a forradalom. Köztulajdonba kerültek a döntő termelési eszközök, megkezdődött a szocializmus építése... (Idézet Kádár János beszédéből, amely az MSZMP Központi Bizottsága ünnepi ülésén hangzott el a párt megalakulásának 50. évfordulóján.) A kép, amely felszabadulásunk után népünk elé tárult, tragikus volt. De a magyar nép legjobbjai, a kommunisták — élve a kapott nagy történelmi lehetőséggel — megtalálták ebből a kivezető utat. Megindították a gazdasági élet vérkeringését, hozzáláttak a romok eltakarításához, a termelés, a közlekedés, a szállítás és hírközlés helyreállításához, a közélet szervezéséhez. Megkezdték az Összeomlott régi rendszer „politikai romjainak” az eltakarítását is. Az életet jelentő munka feltételeinek fokozatos megteremtésével egyidejűleg hozzáláttunk a nagy nemzeti adósságunk törlesztéséhez: a földosztáshoz. Felszámoltuk a félfeudális maradványokat, előbb a nagy-, majd a középbirtokokat. Már 1945 tavaszán 642 ezer nincstelennek és szegényparasztcsaládnak juttattunk földet, kiosztva több millió hektár földesúri birtokot. Az új forint megteremtésével 1946-ban megfékeztük az’ inflációt; a történelemben először nem a dolgozó osztályok, hanem a kizsákmányolók terhére. Látszólagos ellentmondás, hogy a népi demokrácia útjára lépő Magyarország gazdasági fejlődése a felszabadulás után tisztán tőkés keretek között indult meg. A Szabad Nép „Honfoglalás” című cikkében erről a következőket írja: „Magyarország számára 1945-ben, az újrakezdés pillanatában csak a polgári termelési rendszer volt az egyetlen járható út. . . A nép első igénye nem a „rendszer” volt, hanem az, hogy élni akar. s ehhez bányászatra, közlekedésre, működő iparra volt szüksége. A kérdés tehát így állott előttünk: mondjunk-e le a termelés ugrásszerű emeléséről, az újjáépítésről, csak azért, mert ezzel a profit is ugrásszerűen nő, és nagyrészt a magántőkét építjük újjá? ... A Magyar Kommunista Pártnak teljes erővel a termelés, az újjáépítés oldalára kellett állnia.” a z idézett cikkrészletből kiderül, hogy a gazdasági feladat is politikai volt: politikai harc kérdése volt. mennyire sikerül az újjáépülő ország gazdasági életét a nagytőke kezéből a nép tulajdonába átadni. Ezért a gazdasági célokért vívott csaták minden esetben politikai küzdelmekkel fonódtak össze, amelyeknek gyakran csak a reakció egy-egy harcba dobott szárnyának teljes megsemmisítése vetett véget. Már a Függetlenségi Front első szegedi programjában szerepelt a követelés, hogy a „föld méhének kincseit” a nép tulajdonába kell venni. Nem véletlen, hogy csak ennyi szerepelt a kezdeti programban az államosításokból. Kőszegi Frigyes (Folytatjuk)
