Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-13 / 60. szám

o 1979. március 13., kedd Jubileumi hangverseny Mezőhegyesen Ki tud többet a Szovjetunióról? Középiskolások vetélkedője Békéscsabán A győztes csapat, a békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskola tanulói A közelmúltban ünnepelte fennállásának 10. évforduló­ját a Zalka Mátéról elneve­zett Mezőhegyesi Ipari Szak­munkásképző Intézet ének­kara. Ebből az alkalomból jubileumi hangversenyt ren­deztek a kultúrotthonban. A hangverseny kezdete előtt Magyaróvári Mihály, az inté­zet igazgatója méltatta az énekkar egy évtizedes tevé­kenységét. Megnyitójában többek kö­zött elmondotta, hogy az in­tézetben nagyszerű hagyo­mányai vannak a zenei is­meretszerzésnek, közös ének­lésnek, zenélésnek. Az 1968— 69-es tanévben énekkar szer­vezésével próbálkoztak, és az intézet vezetőit is meglepte az a nagy érdeklődés, amely felhívásukat követte. Ez megcáfolta azt a tévhitet, hogy szakmunkásképző isko­lákban nem lehet megterem­teni a kóruséletet. Igaz, ne­hézségeket okozott a vidék­ről bejáró tanulók részvétele az utazási gondok miatt, mégis sikeres kórusélet bon­takozott ki az iskolában. Részt vettek az Erkel-diák- ünnepségen, a forradalmi da­A közelmúltban jelent meg a Magyar Rajzpedagógusok Szövetségének kiadványa, melyben a szövetség ötéves működését elemzik. Beszá­molnak arról, hogy a 10 ta­gozat egyre sokoldalúbb és hatékonyabb. A szövetség céljai között szerepel, hogy segít emelni a rajzoktatás és a vizuálesztétikai nevelés színvonalát; előmozdítja a tanulók iskolán kívüli kép­zőművészeti művelődését és Milliók nézik és hallják a televízióban minden új esz­tendő első napján a bécsi filharmonikusok hangverse­nyét. A koncertműsor ráadá­sa már hagyományosan idő­sebb Johann Strauss Ra- detzky-indulója. Ennek a műsorszámnak a szerzője 175 évvel ezelőtt született! ő volt a „valcerkirály”, akitől ezt a hangzatos címet később még nála is tehetségesebb elsőszü­lött fia, ifj. Johann Strauss örökölte. Strauss „papa” 1804. már­cius 14-én született, mint Franz Strauss serfőző és Bar­bara Tollmann gyermeke. Te­hetségét ugyan korán felis­merték, de a szülők nem akartak zenészt nevelni a fiukból. Apja könyvkötő inasnak adta. Szomszédok és ismerősök győzték meg Straussékat arról, hogy a kis Johannt érdemes taníttatni. A hegedűhöz volt kedve. Amikor már kitűnően bánt hangszerével, Bécs ünnepelt muzsikusának, Joseph Lan- nernek a kvartettjébe szer­ződött. Huszonegy éves volt, lók fesztiválján, a „Zúgjon dalunk” kórusmozgalomban, a Vándor Sándor fesztiválon, különböző helyi, megyei és egyéb országos kulturális na­pokon. Köszönetét mondott a Sárhelyi házaspárnak, akik igen sok segítséget és támo­gatást adtak az elmúlt évti­zed alatt az eredményes énekkari munkához. Megkö­szönte a battonyai zeneisko­la Vezetőségének, hogy hoz­zájárult a zongorakísérő, Holló László részvételének biztosításához. Az ünnepi beszéd után megkezdődött a hangver­seny, amelyben a fiatalok el­énekelték Báláz® Árpád: „A vándorfesztivál dala”, Mura- gyelli: „Buchenwaldi riadó”, Kovái feldolgozásában: a „Guantanamera”, Balázs Ár­pád : „Szabadságkánon, Ba­rátság és testvériség”, vala­mint az együttes karnagyá­nak emlékműsorát a Tanács- köztársaság 60. évfordulója tiszteletére. A műsor második részében népzenei összeállítást hallot­tak, amelyben közreműködött az intézet citer,azenekara és énekkara. hozzájárul a mindennapi élet esztétikai színvonalának emeléséhez, különös figye­lemmel a környezet nevelő hatásának rendkívüli fontos­ságára. A kiadványban fel­hívják a rajzpedagógusokat, minél többen vegyenek részt a szövetség munkájában, hogy az minél hatásosabban tudja támogatni a rajzpeda­gógusok iskolai tevékenysé­gét. amikor elhagyta Lannert, és saját zenekart szervezett. Lanner és Strauss között ver­seny támadt a táncot szerető és mulatni vágyó osztrák kö­zönség megnyeréséért. A ze­nerajongó bécsiek beszédté­mája lett a kettőjük közötti „valcerháborúnak” nevezett vetélkedő, amelyből id. Jo­hann Straus® került ki győz­tesen. Korán megházasodott. An­na Streimot, egy urasági ko­csis leányát, vette feleségül. 1825. október 25-én jelentette be a matrikula számára, hogy fia született, akit Johann Baptist névre kíván keresz- teltetni. Az apa akkor még csak zenetanárnak jelölte meg foglalkozását. Hogyan is sejthette volna a jövőt, azt, hogy ez a fia túlszárnyalja majd őt, az ünnepelt valeer- királyt, aki három kitűnősé­get adott a muzsikának. Jo­hann nevű fián kívül Jose- phet és Eduardot is. (Mindezt láthattuk a televízióban a Strauss-családról szóló soro­zatban.) A nagyszerű bécsi hege­dűsnek és zenekarának a hí­Nem mindennapi esemény* színhelye volt vasárnap Bé­késcsabán az egészségügyi szakközépiskola aulája: itt rendezték meg a „Ki tud többet a Szovjetunióból a Szovjetunióról” című vetél­kedő megyei döntőjét. Kö­zépfokú tanintézetekből ki­lenc csapat 36 tagja kezdte a döntőt, voltak vegyes csa­patösszeállítások, de némely asztalnál csak fiúk, vagy csak leányok várták nagy izgalommal a kérdéseket. Ott voltak a versenyzőket előkészítő tanárok, a karza­tokat pedig zsúfolásig meg­töltötték a szurkoló diákok. A zsűri elnöke Baranyi Sán­dor, az országos előkészítő bizottság tagja volt, tagok: Székely Jolán, a megyei ta­nács és Márta Edit, a me­gyei KISZ-bizottság munka­társa. Az MSZMP megyei bizottságát Beraczka István képviselte, s ott volt Jám­bor István, a magyar nyel­vű szovjet lapok megyei fe­lelőse is. Játékvezető a tv népszerű riportere, Vágó Ist­ván volt. Bemelegítőül villámkérdé­seket kaptak a csapatok a Komszomol megalakulásáról, kongresszusairól, hol, mikor kapta meg a fiatalok szer­vezete a Lenin-rendet és más magas kitüntetést, hol és mikor épült fel a fiatalok városa, a Komszomolszk na Amuré és így tovább. A gyorsan pergő kérdésekre gyors, pontos és határozott válaszokat adtak a diákok. re elterjedt egész Európában. Persze akkoriban a turné nem volt olyan egyszerű, mint a mai hangversenykör- út. A valcerkirályr,a azonban mindenütt kíváncsiak voltak. Első külföldi vendégszerep­lése Pesten zajlott le. 1833. november 7-én és 11-én ját­szott hazánkban, és később csak 1841-ben tudott eleget tenni a meghívásnak. Se sze­ri se száma nem volt kon­certjeinek. Valósággal „szét­szedték” ,a flegmatikus an­golok. Bejárta a brit szigete­ket, sikert sikerre halmo­zott, de a ködös Albion be­teggé fette. A La Manche csatornán visszafelé hajózva összeroppant, Calais-ból sú­lyos betegen szállították Pá­rizsba. Hónapokon át ápol­ták. Tizennégy évi házasság után id. Johann Strauss egy napon elhagyta feleségét, An­na Streimet. A siker megré­szegítette, és szakított csa­ládjával. Beleszeretett egy szép, fiatal bécsi leányba, Emilie Trampuschba. Fia, ifjabb Johann Strauss akkor Ekkor már nem volt vitás, hogy egy szellemes, okos, sportszerű vetélkedőnek le­szünk szem- és fültanúi több mint két órán át. A hatfordulós vetélkedőn egyebek között képzeletbeli utazást tettek a versenyzők a Szovjetunió különböző köztársaságaiban, beszéltek a Bajkál—Amur vasútvonal építéséről, szerepéről. Szibé­ria természeti kincseiről, a szűzföldek termelésbe voná­sáról, arról, hogy a fiatal szovjet állam milyen hatás­sal volt a KMP megalakulá­sára. Meglepően sokat tud­tak a KGST jelentőségéről, működéséről, a Szovjetunió alkotmányáról, beszéltek szovjet írókról, költőkről, festőkről, a magyar és a szovjet irodalom felszabadu­lás előtti kapcsolatairól. Iz­galmas kérdés volt az . is: már kitűnően hegedült apja zenekarában. Az új asszony öt gyermekkel ajándékozta meg a valcerkirályt, kinek csillaga mind fényesebben ragyogott. Richard Wagner is meghallgatta a játékát, és el volt tőle ragadtatva. Berlioz azt írta róla, hogy „tűz, in­telligencia és ritmikai érzék jellemzi”. A nagy mesemon­dó, Hans Christian Andersen így írja le egyik tudósításá­ban: „Strauss fekete, mint egy mór, orra tömpe, haja göndör”. Élete utolsó esztendejében (1849) akarata ellenére poli­tikába keveredett, mégpedig éppen a jól ismert Radetzky- induló című zenedarabja mi­att. Joseph Radetzky tábor­nagy, osztrák hadvezér, szá­mos győzelmet aratott, de a forradalmi és. demokrata ele­mek ellenfeleként ,az abszo­lút hatalom képviselője volt A közvélemény nemcsak őt. de a róla elnevezett induló szerzőjét is reakciósnak bé­lyegezte. Kétszázötven szerzeménye maradt az utókorra. 152 val- cer, 18 induló, számos galopp polka, quadrille, kotillon és más tánckompozíciók. Vala­mennyi közül a Radetzky-in- duló hangjai villanyozzák fel mindmáig a hallgatóságot. Kristóf Károly hogyan oldják meg a nemze­dékváltást Belorusziában. Szinte valamennyi asztal­nál többet mondtak el a kihúzott kérdésre, mint amennyit a zsűri .elvárt. Igazi kollektív munka volt a kérdésekre adott válaszok ki­dolgozása. Látszott a csapa­tokon az összeszokottság, szavakból, fél mondatokból is értették egymást. Amíg a zsűri dolgozott, be­kapcsolódtak a villámkérdé­sek megválaszolásába a szur­kolók is. Nagy volt a kaca­gás, ha valaki egészen fals adatot tudott csak mondani például arról, hogy hány ki­lós volt a világ legnehezebb embere, hány gyermeket szült és hol a világrekorder édesanya, mi volt csuklás­ban a világcsúcs, hány füst­karikát fújt egy slukkra a vi­lágrekorder és így tovább. Az erős mezőnyben végül is 49 ponttal győzött a bé­késcsabai Kemény Gábor Szakközépiskola II. A osz­tályának csapata. Jámbor - csik László, Kertész Sándor, Kruchió István és Greksza László, valamennyien kollé­gisták, nagyon okosan, értel­mesen feleltek minden kér­désre. Csupán egy ponttal maradt le mögöttük a má­sodik helyezést nyert lány­csapat, a békéscsabai Sebes György Közgazdasági Szak- középiskola II. D. osztályá­nak csapata. Sajben Klára, Gálik Judit, Viczián Judit és Neducsin Danica ugyancsak vidékiek, egy kollégista, há­rom kislány pedig bejáró diák. Az I. és II. helyezést elért csapatokat a Kecske­méten rendezendő területi döntőre delegálták. Valamennyi csapat okleve­let kapott, sportfelszerelést a kollektívák számára, egyéni jutalomként pedig könywá- sárlási utalványt. A zsűri elnöke úgy érté­kelte: hazánkban a háziver­senyeken több mint 43 ezer diák vett részt, gyarapította tudását játékosan a Szov­jetunióról. Békés megye évek óta rangos helyen szerepel ebben: itt a tanárok, a me­gyei tanács és a KISZ is megkülönböztetett gondot fordít a versenyzők felkészí­tésére. Köszönet érte. A. R. KÉP­ERNYŐ / A harangok most is megkondultak... Hétfőre virradó hajnali két órakor, mint száz esztendő­vel ezelőtt, most is megkon­dultak a harangok Szegeden. Akkor a végveszélyt, a kö­zelgő gyászt jelezték, most az emlékezést, a biztonságot és a nyugalmat. Mikszáth Kálmán így emlékezik a ka­tasztrófáról egy írásában: „Délben a Hétválasztó című vendéglőben azt mondá Ken­de Kanut ebédlőtársai, Lu­kács és a vörös bort kedé­lyesen szopogató Herrich füle hallatára egy Budapest­ről jött mentőnek: — Önök akár hazamehetnek! Nem lesz itt már semmi baj”. A Tisza azonban nem so­kat adott a szakértő vélemé­nyére, áttörte az emberfelet­ti munkával toldott-foldott, mégis erőtlen gátakat, s rá­zúdult a városra. A szegedi körzeti stúdió vasárnap dél­utáni 40 perces műsora a megszokottól eltérő hang­nemben emlékezett az árvíz­re. A szaktanácsadó, Tóth Béla író sugallatára-e, avagy az író-szerkesztő Fülöp Já­nossal szellemiekben össze­fogván a Tisza tombolását megelőző időszakot, körülmé­nyeket reálisan, a kor, a vá­ros vezetőinek tunyaságát, nemtörődömségét megidézve, az újjászületés oldaláról pró­bálták értékelni. Tóth Béla ízes-jólhangzó „szögedies- séggel” beszélt arról a Ti- sza-anyáról, az „öregről”, amelyik szülte, s le is gom­bolta a várost. „Sződd össze magad embör” figyelmeztet­te a nagy folyó már hetek­kel, napokkal előbb a szege­dieket. Az asszonyok, öregek, gyerekek többsége el is me­nekült a szomszédos telepü­lésekre, csak „36 ezer ütött- kopott marcona személy” maradt a védelemre. A hat­ezer szegedi házból 5700 alá- omlott akkor, ehhez képest az anyagi kár kevés, 12 mil­lió forint. Csak ennyit ért hát az ország második vá­rosa? Teszi fel a kérdést ka­lauzunk. Elképzelhető, mi­csoda sárfalú fecskefészkek lehettek az elpusztult há­zak! „Szöbb lőtt” Szeged a nagy világvége után, mégis döb­benetes képsorokat láttunk a korabeli rajzokról, festmé­nyekről elénk tárulni. Üsző háztetők, holtak; emberekés állatok tetemei, minden el­képzelhető és elképzelhetet­len használati tárgy a hul­lámok- tetején. Március 17-én még az acélkék szemű ural­kodó, Ferenc Jóska is meg­jelent a városban. A parla­ment lassan emésztette az árvízi segély, az újjáépítés kérdését. Májusban végre megjelenik Lechner Lajos építész, a budapesti András- sy út tervezője, és társasá­gával együtt feltérképezik a várost, meghatározzák a te­endőket. Európai színvonalú, sugárutas metropolist álmod­nak a kulipintyók • helyére. Az emberek átalakulása nem volt olyan gyors, mint a vá­rosé. A zseniális Puskás Ti­vadartól gázfényű lámpáso­kat követeltek a felajánlott és megvalósítható korszerű világításrendszer helyett. Ko­runkban is megszívlelendő azonban, hogy öt év alatt hatezer házat építettek fel kézi erővel, így térhetett vissza 80 ezer ember a vá­rosba ! A tévéfilm rendezője, Bar- tha Attila Szeged mai ta­nácselnökét, Papp Gyulát is megszólaltatja. Tőle tudjuk meg, hogy a nagy építész, Lechner városújító elképze­lései most is helytállóak, eszerint terjeszkedik Szeged. Az „embör” pedig észhez tért; az 1979. március 12-én, hétfőn hajnalban konduló harangok már a Tisza sze­szélyeitől védő, legújabb gátrendszer erős falait kö­szöntötték Szegeden. Bede Zsóka A jubileumi hangversenyen Bátorfi István vezényelt Fotó; Béla Ottó Öt éve alakult a Magyar Rajzpedagógusok Szövetsége Könyvkötő-inasból valcerkirály Id. Johann Strauss születésének 175. évfordulójára A szurkolók az erkélyen , Fotó: Császár Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents