Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-13 / 60. szám
1979. március 13., kedd Két óra körül benépesül a békéscsabai iskolacentrum ebédlője. A kérdésre, hogy milyen a koszt, sokatmondó választ kaptunk az egyik kollégista lánytól: „Csak ránk kell nézni!” Fotó: Gál Edit II NEB-vizsgálat után is Falra hányt borsó — szénügyben Emlékülés, emlékműavatás, kiállítások Szegeden a nagy árvíz 100. évfordulóján A nemrég elkészült új tiszai partfal ma már teljes biztonsággal védi Szegedet. Az eddigi, 1970-ben mért legmagasabb vízszintnél több mint egy méterrel magasabb árhullám esetén is képes a gátak között tartani a folyót — hangsúlyozták többek között vasárnap Szegeden a várost elpusztító árvíz századik évfordulója alkalmából tartott megemlékezéseken. A városi tanácsháza dísztermében az MSZMP városi bizottsága és Szeged megyei város Tanácsa vasárnap délelőtt tartott együttes ülésén részt vett Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Komócsin Mihály, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, valamint a társadalmi és a közélet több más vezetőie. Az ünnepségen felszólaló Győri Imre sikereket kívánt a szegedieknek mai országépítő munkájukhoz, s városuk fejlesztéséhez, majd Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke kitüntetést adott át 16, az idei árvízvédelmi munkában kitűnt dolgozónak. Ezt követően a Tisza partján, a Lenin körút és a folyó találkozásánál a várost most már nagy biztonsággal védő új partfal déli szakaszánál gyűltek össze a 100 évvel ezelőtti tragikus eseményekre emlékező szegediek. Ott Gergely István mondott beszédet. Ezután Győri Imre felavatta a Tisza partján .felállított centenáriumi árvízi emlékművet, Segesdi György szobrászművész alkotását. Ugyancsak vasárnap a Bécsi körút kettes számú ház falán emléktáblát avattak. A felirat egyebek között megörökíti azt a jelentős segítséget, amelyet Bécs, Berlin, London, Párizs, Brüsszel és Róma lakosai adtak a város száz évvel ezelőtti újjáépítéséhez. A minap találkoztam egy ismerős fiatal asszonykával és azt kérdi tőlem, hogy mit szólok én a facipőhöz? Hirtelen azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, mert elégtelen a szakértelmem ebben a szakmában és azt sem figyeltem, milyen időközönként kapja fel a divat a facipőt. Csak az jutott az eszembe, hogy a háború alatt én is szereztem fatalpat és ócska csizmaszár bőréből vágtam kétujjnyi széles sávokat, aztán ahol kellett, nittszeggel összeszegecseltem és rövid, lapos fejű szeggel ráerősítettem a fatalp oldalára. De hát ez a háború „divatja” volt, mert másfajta cipőhöz ritkán jutott az ember, és az meg télire kellett. De erről nem szóltam, mert ez nemigen érdekelheti a fiatal asszonykát. Mikor aztán magamhoz tértem, felvillant bennem, hogy valahol olvastam, ha az egész napi jövés-menés után otthon facipőt vesz fel az ember, az pihenteti a lábát. Ki is rukkoltam a tudományommal. Az asszonyka erre azt mondta, ezt ő is tudja, és éppen ezért arra kíváncsi, hogy miért zavar az valakit, ha ő estefelé facipőt húz a lábára, amikor hazaért a munkából. Mivel olyasmit olvasott az újságokban, hogy van, aki nem bírja elviselni, ha a szomszédjában facipőben járkálnak, mert a kopogás az idegeire megy, és tiltsák be az emeletes házakban a facipő viselését! Én erre azt mondtam a fiatal asszonynak, ne Két évvel ezelőtt a gyulai járási-városi NEB alapvizsgálatot tartott a TÜZÉP-te- lepeken és a lakosság tüzelővel, építőanyagokkal való ellátásában több alapvető hiányosságot tárt fel. Az áruk főleg minőség tekintetében nem feleltek meg az előírt 'követelményeknek. Ezek megszüntetésére több határozati javaslattal éltek. Most az elmúlt hónapban utóvizsgálatot tartottak annak megállapítására, hogy az alapvizsgálat óta a testület által kiküldött határozati javaslatokat a vizsgált egységek hogyan hajtották végre. Sajnos, az Alföldi TÜ- ZÉP Vállalat sarkadi telepén, a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ vegye annyira szivére a dolgot, talán csak tréfa tehetett ez, mert ilyen alapon a vécé öblítőjét se lehetne lehúzni. Bár az nem kopog, de a víz zuhogása hallik felülről, oldalról. Erre a fiatal asszony elnevette magát, aztán arról mesélt, hogy azt is az újságokban olvasta, hogy a lakás padozatát vastag szőnyeggel kell beborítani, mert akkor a szomszédokhoz kisebb zaj szűrődik át. Hát ő ezt nem érti, hiszen olyan szőnyeget vett, meg vesz más is, amit a boltokban árulnak. Az lehet, hogy a perzsa jobban szigeteli a hangokat, de neki nem futja arra a pénze. Aztán meg azt is olvasta egy pesti újságban, hogyha húst klopfol valaki, a konyhaasztalra, a húsvágódeszka alá tegyen valami hangtompító anyagot. Hát ő subaszőnyeg-dara- bot tett a deszka alá, de hát, ahogy verte a húst, ugyanúgy áthallatszottak az ütések, mint anélkül. Ezt azért mondhatja, mert a szomszédokkal mindent kipróbáltak, amit az újságban olvastak —, mert az egyiknek perzsaszőnyege van —, és jót nevettek az egészen. Ebben csak az alatta lakó mogorva szomszédja nem vett részt, akinek az is baj, hogy az oldalszomszédjának zongorája van és az iskolás gyerek klimpíroz. Azt mondogatja mindenkinek ennek a szomszédjának a felesége, hogy a férjének már a könyökén jön ki a „Boci, boci tarka...” Ezért most már kötegyáni telepén, a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ dobozi és eleki telepén, valamint a TÜZÉP Vállalat gyulai telepén az utóvizsgálat során összességében ugyanazokat a negatív jelenségeket találta, mint két évvel korábban. Jelenleg sem folyamatosan és megnyugtatóan kielégített a lakosság tüzelőanyaggal való ellátása, sok minőségi kifogás volt a szeneknél és tűzifánál. Akadozott a jobb minőségű szén folyamatos szállítása, például a lengyel borsószéné, amelyet főleg központi fűtésekre használnak, s ezt más szénnel nem lehet pótolni. Kevés volt a ked- veltté vált NDK-brikett, amit bár Gyulán elvétve le♦ későbben is jár haza este a j férje. Nem bírja szegény. t — Én meg annak örülnék ♦ — mondta aztán —, ha ne- J künk is lenne zongoránk, mert mire a két kisgyerek * felnőne, jobban megismer- ♦ nénk a zenekultúrát. De hát erre nem is gondolhatok,« mert fizetni kell az OTP-nek ♦ a bútorért, a televízióért, a hűtőszekrényért a részlete- $ két. Meg hát a lakásért. — Ezek szerint Önök nem fognak egyelőre klimpírozni J — mondom a fiatal asszony- + nak. — Ettől nyugodtan haza- ♦ járhat este korábban is a \ mogorva pokróc — mondja * a fiatal asszony. — De hát ♦ nem nyughat az, a kákán ♦ is csomót keres. Képzelje el, | hogy mi történt? Néhány na- « pig a két gyerek beteg volt, ♦ és otthon kellett maradnia. J Nem volt elég, hogy én sem * mehettem dolgozni, ez a ♦ mogorva pokróc bejelentett * bennünket, hogy nem tud- * nak pihenni attól a zajtól, + ami a lakásunkban van. Jött ♦ aztán a hatósági vizsgálat, ♦ hogy mi van nálunk, miért J zavarjuk a szomszédok nyu- » galmát? Mondom én azok- ♦ nak, akik a vizsgálatot tar- * tották, hogy hála istennek, + nem fekvő betegek a gyere- + kék, így aztan játszanak, * amikor nem alszanak. De * mit is csinálnának? * — Talán csak nem kötöm ♦ őket az asztal lábához? — ♦ nézett rám aztán a fiatal J asszony. — Hát legalább a gyér- ♦ mekévben ne — mondtam ♦ én neki. Megértettük egymást, és « elnevettük magunkat. Mert a ♦ klimpírozó gyerek is érti J már: „Boci, boci tarka, se + füle, se farka.. Cserei Pál ♦ hetett kapni, de a községi TÜZÉP-telepeken egyáltalán nem. Rossz tapasztalat, hogy a telepek vezetőit erőltették a rossz, kalóriaszegény szenek átvételére. Továbbra is gondot okozott a lakosság építőanyagokkal való ellátá- j sa, hiába kötnek a vásárlók- s kai „anyagbiztosítási szerződést”, ennek ellenére nem kapnak időben sem elegendő falazótéglát, jó minőségű fenyőárut, cementet, meszet. Továbbra is minőségi kifogások merültek fel a nyílászáró-szerkezetekkel kapcsolatban. Az is kedvezőtlen, hogy még mindig nincs megoldva a társadalmi tulajdon megfelelő védelme. Nem kielégítő a tüzelőanyagok, építőanyagom tárolása, ráktárak hiányában. A tüzelőt például télen, nyáron a szabadban tárolják, ezáltal romlik a kalóriaérték. Az alapvizsgálat során tapasztalt negatív jellegű hiányosságok felszámolására csak részben történt intézkedés, de nem megnyugtatóan és nem kielégítően. Az utó- vizsgálatot azzal a céllal folytatta a NEB, hogy az illetékes vezetők figyelmét újra felhívja a hiányosságok teljes megszüntetésére. Remélhető, hogy az utó- vizsgálat után megtett felhívások, javaslatok ezúttal elérik céljukat. B. O. Magyarország a Tripoli Vásáron Líbia Magyarországnak egyre fontosabb kereskedelmi partnere. Az évenként megrendezésre kerülő általános vásáron hazánk részvétele 1963 óta rendszeres. A kiállítás március 1-től 20-ig tart nyitva. Célunk exportunk további bővítése, hivatalos kapcsolataink erősítése. A kiállítás a HUNGEXPO szervezésében jön létre 12 külkereskedelmi vállalat részvételével. A bemutató árucsoportjaiban megtaláljuk a komplett telefonközpontoktól, a könnyűipar egyes ruházati termékein keresztül az élelmiszeripari cikkeket; is. A kiállítók közül a TESCO diavetítést, a KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat szimpóziumot rendez filmvetítéssel egybekötve. A vásáron a magyar nap alkalmából fogadást adnak a hivatalos és üzleti kapcsolatok elmélyítésére. „Boci, boci tarka...” Munka mellett nem könnyű tanulni — Nem csak úgy magától alakult így hosszú évek óta, jóval a közművelődési határozat megjelenése előtt, szóval anyagiakkal és erkölcsi támogatással ösztönöztük dolgozóinkat, hogy tanuljanak. — Várdai György, a gyulai megyei kórház személyzeti osztályának vezetője kimutatásokat terít szét az asztalon és mutatja, közben mondja is, hogy az utóbbi évek alatt hány dolgozójuk tanul valamilyen iskolán, tanfolyamon, vagy vett részt továbbképzésen. — Huszonötén végezték el az általános iskola 8 osztályát. Most már csak néhány olyan dolgozónk van — azok is főleg az idősebb korosztályból —, akik nem szerezték meg a bizonyítványt. Hatvanan érettségiztek. Dolgozóink közül hetvenen a magasabb szintű betegellátás érdekében ápolónőképzőn tanultak. Röntgen- asszisztenseket is képeztünk, sikerült megszervezni egy tagozatot, amelyen még a szomszédos megyék egészség- ügyi intézményeiből is részt vettek. 1976-ban az Orvostovábbképző Intézet keretében egészségügyi főiskola indult, ezen szerezte meg az intézetvezető nővér képesí-* tést Belanka Margit, jelenleg két dolgozónk tanul a főiskolán. Orvosaink közül évente öten-hatan tesznek szakvizsgát. Summa summarum, az intézmény dolgozóinak 12 százaléka vesz részt évente valamilyen oktatási formában. A tanulás, különösen felnőtt korban, munka mellett nem könnyű. Sok energiát, lemondást követel, és mégis egyre többen vállalják. Pedig azt hinné az ember, hogy például az ápolónőnek nem kell az érettségi az ágytál hordásához. Hogy miért vállalják mégis? Erről beszélgettünk néhány dolgozóval. Bozsányi János lléve dolgozik a kórházban. Műtős segéd. Nem volt meg a nyolc osztálya, nem követelték tőle, mégis elvégezte. — Mielőtt idejöttem, a Sarkadi Cukorgyárban dolgoztam szezonmunkán, segédmunkásként. Hogy miért éreztem a tanulás szükségességét? Nagyon fejlődik a világ, úgy gondolom, hogy most már a tsz-ben az éjjeliőrnek is legalább ennyi iskolája kell hogy legyen. Sok mindent nem értenék a világ dolgaiból, ha nem tanultam volna. Négy nagy lányom van, azok előtt is szégyelltem a hat osztályt, önkéntes rendőr vagyok, ott is, meg itt is meg vannak elégedve a munkámmal. Többször kaptam már pénzjutalmat, meg egy minisztériumi dicsérő oklevelet. Könyves Angéla Gyoméról jött Gyulára. — Amikor elvégeztem a 8 osztályt, Gyulára jöttem dolgozni a kórházba. Ez 1975-ben volt. Beiratkoztam az egészség- ügyi szakiskolába. Nővérszálláson lakom, jó körülmények voltak a tanuláshoz. Először a 2-es sebészeten dolgoztam, majd átkerültem az urológiára. Vonzódtam ehhez a pályához. Ügy éreztem, hogy a megszerzett ismeret- anyag kevés ahhoz, hogy jól lássam el a munkámat, ezért gondoltam arra, hogy leérettségizem. Erre azért is szükségem van, mert szeretnék tovább tanulni, a vágyam, hogy műtőasszisztens legyék. Udvarlóm? Nem foglalkozom vele, legfontosabb most az érettségire való készülődés. Kiss Fe- rencné is szinte kislány korában került a kórházba, még 1960- ban. ö is munka mellett szerezte meg először az ápolónői képzettséget. — Először képesítés nélküli ápolóként kezdtem. Amikor elvégeztem az ápolónőképzőt, beiratkoztam a gimnáziumba. Jelenleg kórházi szakoktató vagyok. Azokkal a gyerekekkel foglalkozom, akik az egészségügyi szakiskolából és a szakközépiskolából járnak ide gyakorlatra. Nagyon éreztem a hiányát a magasabb képzettségnek, hiszen jól képzett szakembereket csak úgy tudunk nevelni, ha az oktató is magas szinten képzett. Űjra nekikezdtem a tanulásnak, 3 éve iratkoztam be az Egészségügyi Főiskola szakoktatói szakára. Főnökeim megértenek, és támogatják tanulásomat. Sail Mária 1962-ben érettségi bizonyítvánnyal a kezében került a kórházba. Hamar rájött, hogy a gimnáziumi érettségi kevés ahhoz, hogy itt megállja a helyét. — 1965- ben megsze. reztem az asszisztensi képesítést, egy évvel később. 22 évesen vezető asszisztens lettem, és párttag. Azt hiszem, aíkkor én voltam az országban az első, ilyen fiatalon ebben a beosztásban. Később a rendelőintézet vezető asszisztensi munka mellett büszke voltam arra, hogy az egészség- ügyi szakiskolában, ahol én is végeztem, taníthattam az ápolástant. A szakmai továbbképzés mellett megszereztem a marxista—leninista esti egyetem bizonyítványát, elvégeztem egy speciálkollégiumot. Amióta megkezdtem a tanulást, azóta mindössze egy év telt el úgy, hogy nem jártam valamilyen iskolába. Most az Egészségügyi Főiskola intézetvezetői szakán tanulok. Hogy ezután még mi következik, egyelőre fogalmam sincs, de azt hiszem, ezzel sem fejeztem be a tanulást. Négyen mondták el véleményüket, az általános iskolástól a főiskolásig. Hogy mi készteti őket az állandó tanulásra? A beszélgetéseikből az derült ki, hogy vala- mennyiüket az a cél vfezérel- te, hogy munkájuk hatékonyabb legyen, magasabb színvonalon tudjanak eleget tenni a betegellátásban is egyre fokozódó követelményeknek. Kép, szöveg: Béla Ottó
