Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-13 / 60. szám

1979. március 13., kedd

IZHiWKTlW

„Követeljük a kínai agresszió beszüntetését!”

A közelmúltban a vésztői MÁV-csomópont több száz dolgozójának részvételével tiltakozó nagygyűlést tartottak. A Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségéhez küldött táviratukban elítélik a barbár kínai agressziót és teljes együttérzésükről biztosítják a testvéri szocialista ország népét. Továbbra is támogatják Vietnam hősi honvédő harcát és követelik a kínai agresszió azonnali és feltétel nélküli megszüntetését. A Kínai Népköztársaság nagy- követségéhez pedig a következő táviratot juttatták el: „A vésztői MÁV-csomópont 470 dolgozója tiltakozó nagygyűlésen ítéli el a kínai agresszorok hegemonisztikus politikáját. Követeljük: haladéktalanul vonják ki csapataikat a Vietnami Szocialista Köztársaság területéről! Tartsák tiszteletben a történelmi határokat és ne veszélyeztessék a világbékét !”

Békésen, a MEZŐGÉP 2- es számú gyárának szocialista brigádjai, a Volán 8. sz. Vállalat békési főnökségének kollektívái, valamint az 1-es számú általános iskola tanulói, dolgozói emelték fel szavukat a kínai támadás miatt. Idézzünk most az utóbbiak táviratából: „Elég sok az éhező gyermek a világon, s ne növelje tovább azt a számító agresz- szorok felelőtlen harca. Örömet, boldogságot a gyermeki arcokra. Elítéljük és követeljük a kínai agresszió beszüntetését!”

A kínai csapatok Vietnam földjéről való azonnali kivonulását követelték a HÓDIKÖT békéssámsoni üzemegységének dolgozói, a békéssámsoni Előre Tsz egész tagságának nevében a párt- és a gazdasági vezetés képviselői, valamint a Hazafias Népfront battonyai nő- és rétegpolitikai munkabizottságának aktívái is.

Pályázat

honvédségi, egyetemi, főiskolai tanulmányi ösztöndíj elnyerésére

A Honvédelmi Minisztérium tanulmányi ösztöndíjpályázatot hirdetett azoknak a felsőoktatási intézmények nappali tagozatán tanuló, oda már felvett, vagy felvételre jelentkező fiataloknak, akik a dolgozó nép fegyveres szolgálatát önként vállalják és a magyar néphadsereg hivatásos tisztjei kívánnak lenni.

Büntetlen és feddhetetlen előéletű, erkölcsileg-poli- tikailag megbízható, hivatásos szolgálatra egészségileg és fizikailag alkalmas, nőtlen és 23 évnél nem idősebb fiatalok jelentkezhetnek.

A honvédségi ösztöndíjat a következő felsőoktatási intézmények tanulói, vagy leendő tanulói nyerhetik el.

A Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki

kara a gépgyártástechnológus; villamosmérnöki kara híradástechnikai, digitális számítástechnikai ágazató», műszer- és irányítástechnikai, a közlekedés- mérnöki kar járműgépész; az építőmérnöki kar szerkezetépítő, közlekedésépítő és

földmérő szakos, valamint az építészmérnöki kar hallgatói.

A tudományegyetemeken az állam- és jogtudományi karok, valamint a természettudományi karok programozó matematikus, fizikus szakos hallgatói, ameny- nyiben vállalják, hogy a második évfolyamtól kiegészítő szakként a meteorológia szakot is felveszik. Jelentkezhetnek az általános orvostanhallgató-, a közgazdászjelöltek közül pedig az általános közgazdasági kar tervgazdasági és pénzügyi szakos hallgatói.

A Pollack Mihály Műszaki és az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskoláról az építőipari kar mélyépítési szakos, valamint a gépészeti kar épületgépészeti szakos, az erdészeti és faipari egyetemről a földmérési és földrendezői főiskolai kar hallgatóinak jelentkezését várják.

A felsőoktatási intézményekben már tanulmányokat folytatók bármely időpontban, az oda felvételre jelentkezők 1979. március 31 -ig pályázhatnak.

üutóvásár

Reggel háromnegyed nyolc. Békéscsabán a MERKUR használtautó-telepének kapuja még zárva. Négyen- öten leselkedünk be a vaskerítés rácsain. A választék igen szűkös. Néhány viharvert gépkocsi álldogál közszemlére téve, ki tudja mióta?

Az irodaépület ajtaján kék köpenyes férfi lép ki. Hátrafelé indul. A kanyarban hamarosan felfehérlik a várva várt Trabant, majd besorjázik az élre. Közben alaposan megszaporodunk. Ferde szemmel mustrálgat- juk egymást. Nyolckor kinyílik a bűvös ajtó, s immár vagy húszán tódulunk az aprócska autó elé. Körbejárjuk, belekukkantunk.

— Piacon ezért az 50-et is megadnák — csettint egy szőke hajú férfi.

— Á, a korához képest szebb is lehetne — biggyeszti a száját egy idősebb úr, miközben a gumikat nézegeti.

— ö is vevő — súgja ismerősöm. — Be ne vedd a szöveget.

Negyed 9-kor összeszedik az igazolványokat. Elszoruló torokkal számoljuk: tizenegyen pályázunk a Trabantra. Egyre ellenségesebben méregetjük egymást. Cso)

portok alakulnak. Mint az ) összeesküvők, úgy suttogunk ) Az adatok papírfecnikre ke- ) rülnek. Hirtelen csend lesz. \ Mindenki reménykedve fi- \ gyeli a „semleges” kezet. < amely a „Ki nyer ma?” fel- < iratú dobozban kotorászik, J majd kiemel egy cetlit. A ' név hallatára többen elko- / morulnak. Csak egy őszes úr ) dülleszti ki pocakját diadal- ) másán. A további négy név- ) re már alig figyelünk. )

— A Trabant sokéit — je- )

lenti be néhány perc múlva ) a kékköpenyes. )

Lassan oszlik a társaság. ) A közös kudarc összeková- í csolta a maradék tíz vevőt. \ Kifelé haladva tárgyaljuk az < eseményeket. ;

— Micsoda butaság a /

szerencsére bízni — fejti ki ) véleményét egy ballonkabá- ) tos férfi. — Bezzeg amikor ) még az ügyességen múlt ) minden! Aki először hozzá- ) ér, azé az autó. Nem becsű- ) letesebb játék? )

— Nekem volt egy isme- }

rősöm — meséli egy farmer- \ nadrágos fiatalember. — Az \ úgy jutott Zsigulihoz, hogy { az ajtóból rádobta a sáp- c káját. '

Mindnyájan nevetünk, / Csak egy kockás kabátos ) hölgy siet összeszorított száj- ) jal. — Minden reggel kijön ) — mondja valaki félhango- ) san. — Reméli, hogy egy- ) szer Trabanttal megy haza. ) — gubucz — 1

Elhunyt Vaszy Viktor

Hétfőn délelőtt a szegedi Kisszínházban, próba közben váratlanul elhunyt Vaszy Viktor Kiváló művész, a Szegedi Nemzeti Színház és a szegedii szimfonikus zenekar nyugalmazott zeneigazgatója. Hetvenhat éves volt.

A kiváló karnagy, zeneszerző, a magyar zenei élet fáradhatatlan szervezője fél évszázados művészi pályájából mintegy három évtizedet szentelt Szeged zenei életének fellendítésére.

Tegnap délután Békéscsabán, szerkesztőségünk márciusi Köröstáj klubdélutánján Felkai Eszter és Nagyidai István, a Jókai Színház fiatal művészei adtak hangulatos, színvonalas irodalmi-zenei műsort. A vendégeket Bede László, a színház menedzsere mutatta be a klubdélután résztvevőinek

Fotó: Gál Edit

Tűzveszély

Statisztikák bizonyítják, hányán esnek áldozatul évente a tűznek. Az okok szinte minden esetben az emberi gondatlanságra és az italos befolyásoltságra vezethetők vissza. 1977-ben 8, 1978-ban 9 halálos tűz- baleset történt. Arról is szól a fáma, hogy az elmúlt évben 24-en megsérültek, 23-an pedig közvetlen tűzveszélybe kerültek.

Az elmúlt héten, a csütörtöki számban hírül adtuk, hogy Nagy György és felesége, valamint a kétéves Attila súlyos égési sérüléseket szenvedtek. Azóta tudjuk, hogy Nagy György belehalt sérüléseibe, és azt is, hogy három gyermekét és özvegy feleségét hagyta maga mögött. A tragédia még súlyosabb, ha hozzátesszük, hogy' a férj alig volt 24 éves. A vizsgálatok során kiderült, hogy az 5 literes kannában nem petróleum, hanem sokkal alacsonyabb gyúláspontú benzinkeverék volt. Ilyet árultak a boltban petróleumként. A felelősség közös. A forgalmazóé és az egyéné is aki már nem tud magyar a zatot adni. Sajnos azt is tudnunk kell, hogy a falusi házakban, a tanyákban még ma is szokás, hogy a hamura petróleumot öntenek és azzal gyújtanak be. Ez most is áldozatot követelt.

Más. Az ágyban dohányzások miatt előfordult halálesetekre mindannyian jól emlékszünk. Szeghalmon az elmúlt évben három ilyen tragédia történt egy hónap leforgása alatt. Ezek az esetek azért következhetnek be, mert az egyének ittasan rágyújtanak az ágyban, és elalszanak. Sajnos, sokszor mindörökre.

Az olajkályhatüzek, gázpalackszelepek nem megfelelő tömítése, és sok más hasonló példa józan gondolkodásra késztet mindenkit, hogy ne játsszunk a tűzzel! Ezt mindig hangoztatjuk, mégis egyre gyak rabban ismétlődik a jelen ség. Pedig „rohanó” társadalmunkban sok-sok új „technikai” veszély leselkedik ránk. Rengeteg olyan felszerelési tárgy található közvetlen környezetünkben, amely fokozott óvatosságra int. Igaz, aligha érvényesülhet az a mondás, hogy mások kárán tanuljon az ember. Sajnos, az esetek többségében mindig utólag mérjük fel és látjuk be, hogy amit tettünk, pv lyen helytelen volt. Ezek

tűz- és halálesetek mindannyiunktól óvatosságot, pontosságot, figyelmességet követelnek.

Sz. J.

„Galeri” j

Alig reped meg az ♦ cg alja, a nap még nem T is látszik, az első tag + megjelenik a láthatáron, ♦ Komótosan lépked a hű- ♦ vös aszfaltburkolaton. J Az első szemeteskuka- + nál megáll, s visszanéz, ♦ jön-e már társa. Azt ♦ meglátva visszafordul, } s köszöntőleg elémegy. * Aztán egy irányban ha- ♦ ladnak tovább a deres ♦ aszfalton, lábaikat sű- | rűn emelve, mintha fáz- + nának. Egyikre sem ♦ mondható, hogy az f utóbbi néhány héten ! jóllaktak egyszer is. » Szembejövő fehér szőr- ♦ més társuknak üdvöz- t lésképpen morognak f egyet, s egyesült erő- ♦ vei nekiugranak a csa- ♦ ládi ház kapuja elé ki- ? tett szemeteslavórnak. »

Semmi jót nem talál- ♦ nak benne, a java sa- ♦ lak. De azért felborítva, 2 széttúrva otthagyják, + délcegen tovalépkedve ♦ az egyik kis vegyes bolt ♦ redőnyei elé helyezett 2 tejes és tejfölös kosár- + nak esnek neki. Talán ♦ életükben sem laktak f olyan jól, mint most, J ahogy megdézsmálták + a friss tejterméket. Az ♦ gyik feketébe öltözött ♦ előreszalad. Utána a 2 többi. Időközben ötre + szaporodik a társaság. ♦ A közeli iskola kapu- 2 jában dekkolnak le. Ügy | keringőznek a kapu » előtt, hogy se ki, se be. ♦ Pedig közeleg a nyolc I óra. »

Lassan benépesedik ♦ a környék. Szállingóz- 2 nak az iskolások. Mind- ^ egyik kezében, hátán + táska. Az apróbbak pi- ♦ tyeregve bújnak anyjuk 2 mögé, a nagyobbak is » félve közelítenek a ka- + púhoz. Mások tanácsta- ♦ lanul megállnak, nem 2 mernek közelíteni a 4 sárga épülethez. Még a ♦ tanárok sem.

A galeri egyik tagja J farkcsóválva odalépked + az egyik közeli fához, s ♦ jobb hátsó lábát meg- ♦ emelve, dolgát végzi. 2

—jávor— »

Kádár János fogadta Lékai László bíborost

Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának tagja az Országházban fogadta Lékai László bíborost, esztergomi érseket, a magyar katolikus püspöki kar elnökét.

A szívélyes légkörű találkozón eszmecserét folytattak a különböző világnézetű embereket egyaránt érintő kül- és belpolitikai kérdésekről. A találkozón részt vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke.

(MTI)

Az üzem hagyományai

Ö

römmel mondotta el egy fiatal párttag a beszámoló taggyűlésen: mekkora élményt jelentett neki és társainak a pártszervezet által összehívott találkozó az üzem negyvenötös kommunistáival. Ez a találkozó emberközelbe hozta a fiatal kommunisták számára azokat a küzdelmeket, amelyeket a város, az üzem munkásai a felszabadulást követő esztendőkben folytattak. Az élmény eleven, átható erejét tükrözte, hogy — noha ez a hangvétel manapság már nem szokás pártéletünkben — a felszólaló szó szerint megköszönte a vezetőségnek a találkozó megrendezését.

Időről időre történnek felmérések, melyek azt tudakolják, mennyire ismerik egyik vagy másik üzem fiatal, pályakezdő dolgozói munkahelyük múltját, történetét. A vizsgálódások- többnyire kedvezőtlen eredményeket szoktak felmutatni, az .smeret olykor meghökken- töen hiányos, csekély. Igaz, akadnak ellenkező példák is. Van üzem, amely gondos munkával létrehozott gyártörténeti múzeumába invitálja új dolgozóit; hozzátartozik ez is a munkahely megismertetéséhez. Mégis, egészében véve ebben a tekintetben több baráti országban is előbbre járnak, ez a tevékenység ott jóval sokrétűbb, erőteljesebb, mint nálunk.

Vajon nem Is lenne erre szükségünk? Aligha lehetne 'e kérdésre önmagunkat nyugtató feleletet adni. Hiszen mennyi panaszt hallani arról, hogy a fiatalok nem ereznek kötődést munkahelyük iránt, hogy néhány forintnyi béremelésért készek ■dahagyni, másik vállalattal i'Icseréni. Bizonyos, hogy e kötődést elsősorban olyan kézzelfogható tényezők befolyásolják, mint a kereseti lehetőségek, a munkakörülmények, a szakmai-munkaköri előrehaladás perspektívái, a munkahelyi légkör, a vezetés stílusa, a társak segítőkészsége és így tovább. De lehet szerepe a hagyományok ismeretének is. Hiszen tapasztalatilag igazolt tudományos igazság, hogy valódi közösség nem alakulhat ki elfo- gadott-átérzett közös tradíciók nélkül. A közösség hatóereje, belső kapcsolatainak intenzitása pedig természetszerűen kihat az egyén értelmi és érzelmi állásfoglalására is.

S a dolog lényege éppen ebben van. Nem a kiindulásként emlegetett munkaerő- yazdálkodási szempontokban, hanem abban, hogy a hagyományok ápolása, tudatosítása előmozdítója lehet a munkahelyi közösségek kikovácsolásának, belső életük szocialista tartalma kibontakozásának. Jól értették meg ezt azok az üzemi mozgalmi szervezetek, szocialista brigádok, amelyek ezekben a hetekben, hónapokban az 1918/19-es események jubi- : eumairól való megemlékezést összekapcsolják a helyi történések felkutatásával. Számba veszik és propagálják, miként vettek részt az adott gyár vagy bányavállá- lat munkásai az akkori megmozdulásokban, a tanácshatalom építő tevékenységében.

De nemcsak a politikaimozgalmi harcok emléke lehet éltető forrása a mai cselekvésnek. Hiszen ha hazánk ipara egészében véve nem is haladt éppenséggel a műszaki fejlődés élvonalában, voltak ágazatai, gyárai, amelyek egy-egy szakaszban világméretekben is az élen járók közé tartoztak. Kétségtelenül ellentmondásos örökség ez, hiszen a gyár műszaki-gazdasági felfuttatása tőkés viszonyok között elválaszthatatlanul összefonódott a munkások kizsákmányolásával, s akik személyükben hordozói-kezdeményezői voltak az előbbinek, az utóbbi miatt nemritkán váltottak ki jogosan keserű indulatokat a munkások tömegeiből. A közvetlen osztályütközések múltba tűntével azonban ezt az ellentmondásos örökséget is mindinkább a maga valódi helyére tudjuk tenni. Megértve, hogy nem feltétlenül szükséges utólagosan indokolatlanul is haladó politikai gondolkodásúvá átrajzolni a jelentős műszaki elmét, mert enélkül is besorolható méltánylandó hagyományaink sorába.

Felvetődhet, hogy számos üzemünk — s természetesen valamennyi mezőgazdasági szövetkezetünk — nem rendelkezik nagy tradíciókkal teli múlttal, hiszen nem is léteztek a korábbi időkben, szocialista fejlődésünk szülöttei. Ám az azóta eltelt idő sem csekély ívet fog át: a szocialista iparosítás kezdetén létesült üzem jelenleg már három évtizedes múltra tekinthet vissza. Ez a három évtized is gazdag hagyományokkal teli történelem, melynek megismertetése erőforrás is lehet, tanulságokkal is szolgálhat. Hogy csak egyet említsünk: az idei nehezebb feladatok teljesítéséhez bátorítást adhat annak felidézése, hogy az eltelt években éppenséggel nem is egyszer birkózott már meg nehéz feladatokkal az adott üzem kollektívája.

T

udunk üzemről, ahol helytörténeti szakkör működik, másutt pályázatokkal, megbízatásokkal késztettek az üzem történetének megírására. Kiadványok is láttak-látnak erről napvilágot, csillogóan díszes, vagy hétköznapian egyszerű köntösben. A lényeges, hogy ne porosodjanak olvasatla- nul a szekrényben, hasznosuljanak a pártszervezet, a szakszervezet, a KISZ, a munkahelyi vezetés politikai tevékenységében, segítsenek a ma tennivalóinak megoldásában. Hiszen ez a lényege az üzemi hagyományok ápolásának. Nem holttá dermedt, csak kegyeletből elő-elővétt ereklyeként kell kezelni ezeket, hanem mint a mai cselekvés éltető, eleven erőforrásait.

Gyenes László