Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
1979. március 11., vasárnap KULTURÁLIS MELLÉKLET Magyar írók a forradalomban „Piros zászlónak a reményt” Juhász Gyula (jobb oldalt) a Dél-Magyarország szerkesztőségében 1918. február 1-én újabb csapás érte a betegségektől gyötört, kudarcoktól sújtott Juhász Gyulát: a Vallás- és Közoktatási Minisztérium beszüntette tanári fizetésének folyósítását. A költő, aki az előző évben hosszú ideig kezeltette magát az idegklinikán, s most épp hogy csak lábadozik, arra kényszerül, hogy íróként, újságíróként keresse meg kenyerét. Mégsem az anyagi szorítás magyarázza elsősorban Juhász verstermő kedvének és publicisztikájának fölívelését. Az Októberi Forradalom győzelme, a legutóbbi hónapok hírei mind jobban éltetik a reményt: most már hamarosan vége kell legyen a négy éve öldöklő háborúnak; s a forradalomvárás is egyre tüzesebb a lelkekben. Juhász Gyula hittel és váratlan energiával veti magát a küzdelmekbe, s a temérdek munka szinte többet ér az orvosságoknál: betegségéről elfeledkezve írja verseit, új világot áhító-sürgető cikkeit a szegedi lapokba. Forradalmi reménykedésének legszebb és legismertebb dokumentuma a Magyar nyár 1918 című költemény, amelyhez cikkek sora csatlakozik. 1918 tavaszától 1919 nyaráig — a várakozástól a bukásig — tart a lázas forradalmi tevékenység időszaka Juhász Gyulánál; munkásságával ekkor előtte jár a haladó magyar irodalom legjobbjainak is. Az életmű egészében is oly jelentős időszakot Péter László, Szeged irodalomtörténetének tudós kutatója önálló kötetben dolgozta föl, Juhász Gyula a forradalmakban címmel. Az 1965-ben megjelent monográfia bizonyság arra is, hogy a költő gondolkodásmódja, világlátása hónapról hónapra fejlődött, gazdagodott, árnyalódott, s a Tanácsköztársaság idején — nem tévedések és fenntartások nélkül ugyan — eljutott a forradalmi gondolat, a proletárhatalom igenléséig. Ezúttal csupán néhány mozzanatot emelünk ki Juhász fáradhatatlan munkásságából, jelezve az utat és irányít, ahogyan A munkásotthon homlokára című — szintén a legkiemelkedőbbek közé tartozó — verséig érkezett. Juhász Gyula 1918 novemberének végén, a Szabad Lyceum megnyitó előadásán Petőfi és a forradalom címmel tartott előadást; 1919 újév napján tartott újabb előadásának pedig már ezt adta címül: Petőfi és a kommunizmus. Ez utóbbi a nem sokkal korábban indult politikai, társadalmi és irodalmi folyóirat, a szegedi Tűz második irodalmi estjének műsorába illeszkedett. Juhász — többek között Oláh Gábor, Schöpflin Aladár, Bibó Lajos mellett — a lap szorgalmas cikkírói közé tartozott. Petőfi öröksége és költészete természet tes módon igen fontos része volt a polgári demokratikus és különösen a proletárforradalom időszakának. Számos verse jelent meg falragaszokon, versek és cikkek sora idézte szellemét, sorait, példaérvénnyel idézték a forradalmak fiatal, alakuló irodalmának lelkes poétái. Juhász Gyula már a 48-as hagyományt lankadatlanul ápoló családban, gyerekként lett Petőfi-ra- jongó — s nyilvánvaló, hogy a Petőfi iránti elmélyült szeretete, a költő verseinek átélése is jelentékenyen segítette a forradalomhoz való közeledésében. Cikkel, emlékbeszéddel búcsúzott 1919 januárjában és februárjában Juhász az alig pár napja elhunyt költőtársától, Ady Endrétől. Az egykori piarista diák, ki világi tanárként oktatott is piarista gimnáziumban, a kegyesrendiek szegedi iskolájának önképzőkörében is tartott előadást Adyról. Ady és Juhász viszonya, kapcsolata nem volt ellentmondásoktól, viszályoktól mentes, de a költő nagyságát Juhász az elsők közt látta, értette meg, s Ady forradalmisága is hozzájárulhatott világképének alakulásához. A Tanácsköztársaság kikiáltásának híre március 22-én jutott el Szegedre, s három nappal később Juhász Gyula már közzé is teszi egyik legfontosabb publicisztikai írását, a Forradalmi Kis Kátét. A Káté 15 pontja aláírás nélkül jelent meg a Dél-Magyarország első oldalán — Péter László tartalmi és stilisztikai jegyek alapján valószínűsítette Juhász szerzőségét. „Milyen a magyarországi proletár- diktatúra?” — teszi fel a kérdést az 5. pont. „A magyarországi proletárdiktatúra békés, vértelen és végső győzelme minden lehetőségével biztató önvédelmi intézkedés a magyar dolgozók •összességének, amely a történelem szükségszerű következménye és logikusan kapcsolódik bele abba a diadalmas világforradalomba, amely Európa keletéről 1917 tavaszán elindult és amelyhez fogható eseménye az emberiségnek nem volt eddig a kereszténység elterjedése óta” — hangzik a felelet. Valóban. jellemző itt Juhászra a kereszténység és kommunizmus összevetése, a békeszeretet és -féltés, a világforradalom üdvözlése. A Káté utolsó pontja a forradalom jelszavát adja meg: „Rend, munka, fegyelem és kitartás a végső győzelemig, amely az emberiség legnagyobb szabadságharcát befejezi, s ezzel megszüntet minden külső és belső szolgaságot és elnyomatást. Éljen a proletárok világforradalma!” A forradalmi proletariátus megmozdulása lehetett volna Szegeden a május 1-i felvonulás, erre azonban a francia katonaság megszállta városban már nem kerülhetett sor. A Tanácsköztársaság az országban hősiesen tartotta magát, Szegeden azonban májustól, már az ellenforradalom az úr. A felvonulás helyett a Berlini körúton épített, egyemeletes munkásotthon avatásával ünnepel május 1-én a proletariátus. A munka és a munkások otthonát, „a jövő nagy menedékét” július 15-én újra, új ünnepséggel nyitják meg, s itt már elhangzik az ugyanazon a napon újságban is kinyomtatott Juhász Gyula-vers. A munkásotthon homlokára. „A munka, a rend és a béke” — írja a költő, s szavai mintha csak a Káté utolsó pontját ismételnék: a forradalom jelszavát a forradalom bukása után is. „Ki itt belépsz, hozd el magaddal Piros zászlónak a reményt” — ez annak a poétának a hitvallása, aki a munkásosztály érdekeivel és világtörténelmi hivatásával végképpen azonosult, s aki — noha az elkövetkező esztendőkben mind sötétebb pesszimizmusba zuhant — soha nem tagadta meg a forradalmak alatti tetteit és nézeteit. Aki — törvényszerűen és jelképesen — a legnagyobb magyar proletárköltőnek, az induló, fiatal József Attilának nyújt kezet. Tarján Tamás Várkonyi János: Három szomszéd Juhász Gyula A munkásotthon homlokára Ki itt belépsz, templomba lépsz be, Szentség a munka és erő, Ez a jövő nagy nemzedéke, Embert egekbe emelő, A munka, a rend és a béke, Az életünknek lelke ő. Csak az bitang és az hazátlan, Ki here módra él magában! Ki itt belépsz, jövőbe lépsz be, Mely millióknak ad jogot Vérért, verítékért cserébe, Hogy legyenek mind boldogok! Hogy a gyalázott Ember képe Ragyogjon, mint a nap lobog! S a munka ne legyen robot csak, De himnusza a dolgozóknak! Ki itt belépsz, hozd el magaddal Piros zászlónak a reményt, Ki itt kimégysz, vidd diadallal A mély hitet, vidd szerteszét! Dolgozni föl mind, lankadatlan, Amíg az élet fénye ég! Hirdessük: itt nem boldogul más, Csak aki alkot, aki munkás! Szúdy Géza Minek szépítsem Mily régen elhagytam gyerekéveim Vidám udvarát Ma ahol vagyok hideg az ágy is S az ablak alatt Orgona sem virágzik Néha egy öreg kakas dalol Rekedten Ha éjfelen eláll a szél s a Virrasztástól vörös Az ablakok szeme Már semmi sem a régi mintha Alomban volna csak itt és Kelletlenül állna Világnyi árnyak Súlya alatt Én tudom hogy Örökre elment minek Szépítsem S ha azt mondanám is fütyül a rigó Mi haszna lenne Ki hinné el szavam Igen Kicsit nehéz az ébredés Aztán meg Gyötrelem látni hogy A bimbók közül egy se nyílik S rothad a Muskátli szára is El is mennék ha a kulcs Megvolna még De reggelre csupa ránc a Borzongó vizek arca S ha borotválkozom Néhány szálát mindig Elhullatja a Pamacsom Tudom hogy egyre Kevesebb Szépítsem-e hát Ha elmennék csörögne a kavicsos út Sarkam alatt s a száraz Szederfa se tudná mért Jön fel a hold még S mi hallgat olyan nagyon Törött üvegű Ablakaim Mögött E. Szabó Ernő Miként az ikonok barna miként az ikonok aranyló mint glória a szentek fölött mélyvörös a haja mint bizánci palást mélyvörös miként Jusztinján palástja hangja: víz alól szivárgó dallam hangja szatír s nimfakergetőzés hangja miként az ó-aranyokker álma: amiként élek álma szelíd kalandozások világomban álma kettőzött álom füstszínű ikonok ballagnak bennem szivárványszín üveg az ablakon zsolozsma ében imapadon gregorián-halk tömjén lebeg arcomon
