Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-10 / 58. szám
1979. március 10., szombat-O sEgyenrangú melléktermék árvíz, belvíz, ivóvíz A búza, kukorica szára éppúgy felhasználja a kiadott műtrágyát, vizet, mint amiért termesztik: csöve és szemtermése. Betakarítás után a mellékes szárt felhasználják vagy kidobják, a befektetett energiához képest cseppet sem megnyugtató módon fejeződik be a sorsa. Pedig értékes tápanyagok vannak benne, amiből húst lehet előállítani. Ez adta az ötletet a Füzesgyarmati Lucematermelé- si Rendszer vezetőinek egy melléktermékekre alapuló takarmányozási kísérletsorozat megkezdésére. Az egyik vállalkozó a nagybánhegyesi Zalka Máté Termelőszövetkezet, ahol két éve kezdődtek a kísérletek. ♦ . Bármilyen jól felkészült is egy tsz, nehéz lenne egyedül és- megbízható eredményekkel elvégezni egy kísérletsorozatot. Nem is volt erre szükség, a rendszer adta az elképzeléseket, az Állattenyésztési Kutató Intézet a kísérleti étrendet és a laboratóriumi munkákat, kiértékeléseket, a Gépkísérleti Intézet a felhasznált gépek, eszközök teljesítményvizsgálatát végezte. Annak idején beszámoltunk róla lapunkban, érdemes mégis feleleveníteni a kísérletek lényegét: fejős- és hízómarhát etettek szalmával. Egyik változat a feltárt szalma, a feltárást nátronlúggal végezték. Apróra tépett szalmára magas nyomással került a lúg, ezzel sikerült elérni, hogy 5-6 nap állás után az eredetinél 70 százalékkal nagyobb lett a keményítőérték, tehát a tápanyagtartalom. Az így előállított takarmány magas rosttartalma jótékony hatású volt a tehenek emésztésére, csökkent az emésztőszervi megbetegedések száma. Sikerült elérni a fő célt is: nem csökkent a tejtermelés, viszont csökkent a tej önköltsége. Látszólag nem sokkal, literenként 14 fillérre], de összességében jelentős volt az üzemi megtakarítás, mintegy 200 ezer forint egy évben. De nemcsak a búzaszalmával, cukorrépafejjel és kukoricaszárral is próbálkoztak, az eredmények azt tanúsítják: sikerrel. A kísérletezési kedv nem hagyott alább a Zalkánál, újabb melléktermékeknek szánnak fontos szerepet takarmányozásukban. ♦ Akadnak persze ellenzői is a szalmaetetésnek és feldolgozásnak gépigénye miatt. Valóban, jelentős befektetést igényel a szalma feltárását végző gép beszerzése, működtetése. A költségszámítások azonban azt mutatják, megéri. Az így készített takarmány mázsánként 40 forinttal olcsóbb, mint a hagyományos. Jelentkezik a megtakarítás a hizlalásnál is. Az urebetines módszerrel naponta 1200 gramm, a feltárt szalmás etetéssel 1320— 1350 gramm súlygyarapodás elérhető naponta, ez azt jelenti, hogy 1,5—2 forinttal kevesebbe kerül egy kiló hps előállítása. A Zalka Tsz-nél éppen a kísérletek hatására már minden szarvasmarha-korcsoportnál bevezették a feltárt szalma etetését, beiktatását az étrendbe. E hónapban újabb kísérletsorozat indul, amelyben tovább keresik az új módszereket. Ha az elképzelések valóra válnak, lehetséges, hogy egyáltalán nem marad melléktermék a szövetkezetnél. A cukorrépafejet betakarítják és feletetik, a szalma egy részét alomként, más részét takarmányként használják. A kukoricaszár szintén felhasználható etetésre, viszont a nagy kukoricatermő terület hatalmas mennyiségű melléktermékét, az összes szárt nem lehet a szarvasmarha-ágazatban teljes egészében felhasználni, de üszők legeltetéssel nagy részét hasznosíthatják. ♦ *A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1979-et takarmánytermő évvé nyilvánította, ezzel hivatalosan is elismerve, előtérbe helyezve a takarmányozás, mégpedig az olcsó takarmányozás fontosságát. Szervesen illeszkedik ebbe a programba a melléktermékek felhasználása egyrészt az olcsóság, másrészt abból a célból, hogy ne legyen többé mellékes a melléktermék. Minden termés, ami lekerül a földről, hasznos és felhasználható legyen. Több okból is fontos ez: értékesülne az a hatalmas mennyiségű melléktermék, ami ma nagyrészt kárba vész, és nem okozna környezetvédelmi problémákat az elhelyezés. Az ismertetett eljárás nem az egyetlen, amely egymaga megoldhatja a jó és olcsó takarmányozást, nem is lenne jó, ha kizárólagossá, divatossá válna, mint néhány esetben megfigyelhettük. A kísérletek akkor érik el céljukat, ha a már meglevő lehetőségek kihasználására alapozva siettetik a tudomány közvetlen termelőerővé válását. — m. szabó — Konzervgyárban szezon előtt A cukorgyárakban a csaknem 100 napos kampány után termelőmunka nem folyik. A konzervgyárak azonban egész évben dolgoznak. Már több évtizeddel ezelőtt megoldották, hogy a gyorsan romlandó árut hogyan, tárolják károsodás nélkül, s ezáltal folyamatosan feldolgozhatóvá váltak azok. Jó példája a pósteleki telep, ahol a tél folyamán különböző formában átteleltették a zöldségnö- vény-féleségeket, s azok feldolgozása napjainkban is folyik, illetve hellyel-közzel be is fejeződték. Így a Békéscsabai Konzervgyárban jelenleg is teljes kapacitással dolgozik a zakuszkatöltősor a sok egyéb feldolgozósor mellett. Ismeretes, hogy az elmúlt év nyarán bővítő beruházással megnövelték a tésztagyártó üzem kapacitását. Ebben az üzemrészben is maximális kapacitással dolgoznak a most már többnyire automata gépsorok. S akkor még nem is beszéltünk a karbantartók mind fontosabbá váló munkájáról, hiszen közeleg az új idény, s erre is fel kell készülni. Á paradicsompalánták már a fóliák alatt vannak, s a határ zöldülését a zöldborsótáblák is hamarosan jelezni fogják. A tesztaüzem csomagolósora Teljes kapacitással működik a zakuszkatöltősor. Az innen lekerülő töltött üvegek hamarosan útra kelnek, s a Szovjetunió élelmiszerboltjainak pultjaira kerülnek A készáruraktár hűvös helyiségében apró targoncák forgolódnak, mint képünkön is látható, mindig telt raklapokkal Fotó: Veress Erzsi Beszélgetés dr. Breinich Miklóssal, az OVH első elnökhelyettesével Ha napjainkban valahol a vízről esik szó, minden-' ki a Tiszán és a Körösökön levonuló árvízre, a belvízzel elöntött földekre gondol. A vízügyi ágazat feladatai között a megelőzés és az elhárítás, ■ valamint a vizek védelme szerepel. Ez annál inkább fontos, mert világszerte egyre sürgetőbb követelmény a vízzel való tudatos gazdálkodás. Az elmúlt héten Békéscsabára látogatott és megyénk vezetőivel folytatott megbeszélést dr. Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal első elnökhelyettese. A megbeszélést követően a vízügyi ágazat megyénket is érintő, nagyon is napi gondjairól beszélgettünk az OVH elnökhelyettesével. — Az idei tél rendkívül szeszélyes volt. Az elmúlt hetekben a víz többször is főszerepet kapott a sajtóban. Ár- és belvizekről olvashattunk. A belvíz Békés megyében is „forró” pillanatokat okozott... — Országosan már a gondok egy részén túlvagyunk, az árhullám a Tiszán és a Körösökön úgymond zavartalanul levonult. Ez azért is jelentős, mert több száz kilométeren magasabb volt a folyók vízállása, mint az 1970-es emlékezetes nagy tiszai árvíz idején. Hogy most viszonylag könnyebb körülmények között, kisebb erővel tudtuk felvenni a küzdelmet, az elsősorban annak az eredménye, hogy az elmúlt 7-8 évben a kormány rendkívül jelentős összegeket fordított az ár- vízvédelem fejlesztésére. Ennek eredményeként a több mint 4200 kilométer hosszú árvízvédelmi fővédvonalak erősebbek, s ma már jobban ellenállnak a víznek. Békés megyében is megerősítésre került több töltésszakasz, így a Fehér- és a Kettős-Körös bal parti fővédvonala. Békésben erre a már megkezdett töltéserősítési munkákra 1990-ig egymilliárd forintot fordítunk. Ez azt jelenti: a Körösök teljes védvonalát kiépítjük, mert bebizonyosodott: ez a legjobb és legeredményesebb módszer. Egy ilyen nagy árvízi védekezés alkalmából már a védekezési költségek egy jelentős hányada megtérül a beruházásban, s ekkor még nem is szóltunk a védett értékekről. — Már nem ilyen kedvező a belvízvédelemnél a helyzet. Megyénkben több tízezer hektárt borított belvíz, Nagykamarás és még jó néhány település, úgymond úszott. — Hazánkban az ármentesített terület nagysága meghaladja a 2 millió 294 ezer hektárt. Az ország sík vidékein. — ez Magyarországnak mintegy 44 százaléka — 33 ezer kilométernyi csatornahálózat szolgálja a belvíz elleni védelmet. Mégis volt időszak, amikor — elsősorban a keleti országrészben — kevésnek bizonyultak a csatornák. Nagykamarás térsége és a Maros hordalékkúpjának helyzete külön gond, amit kiemelten kezelünk és vizsgálunk. Itt elsősorban a Romániából a felszín alatt érkező vizek a felszínre jutva elöntéseket okoznak. E téma a tárgyaláson is kiemelt kérdésként szerepelt, s olyan megállapodásra jutottunk Békés megye vezetőivel, hogy első lépésként a legszükségesebb munkálatokat elvégezzük. Elkészül a 15 kilométer hosszúságú elvezető csatorna, melynek építését március közepén kezdjük, s két-három hónap alatt megépül. A végleges megoldás feltétlenül nagyobb beruházást igényel, a VI. ötéves tervben meg kell oldanunk a térség vízrendezését. A károktól eltekintve ez a vidék értéket is rejt: a Maros hordalékkúpjából bőséges, jó minőségű ivóvíz nyerhető, arai a megye, de a Dél-Alföld vízellátását is jelentősen segíti. Költségigényes feladat a vízrendezés, megvalósítása hosszabb távon feltétlenül megtérül. Azokon a területeken, ahol a vízrendezési munkákat kapcsolják az üzemi, az üzemközi, és az állami főművekhez, ott néhány év alatt megtérülnek a beruházások. Természetesen a népgazdaság teherbírása és az üzemek anyagi helyzete határt szab a feladatoknak. A megye vezetőivel közösen az a célunk, hogy az említett területeken a vízrendezés megvalósuljon. Az OVH a korábbi megállapodások alapján kiemelten kezeli Békés megye vízrendezési gondjait. — Mezőgazdaságunk nagyon ki van téve a természet szeszélyeinek. A vízügyi szolgálat mivel tud hozzájárulni a mezőgazdasági termelés eredményességéhez? — Napjainkban, amikor az üzemek ilyen körülmények között gazdálkodnak, amikor nagy gép- és egyéb anyagi ráfordítással folyik a munka, nem engedhető meg, hogy olyan kockázatot vállaljanak, hogy egy aszályos évben a termés jelentős része tönkremenjen. Békés megye adottságait figyelembe véve, úgy ítéljük meg, mindenképpen szükséges és indokolt az öntözés továbbfejlesztése. Terv szerint, megfelelő ütemben épül az NK—14-es öntözőfürt, a kiskörei vízlépcső lehetővé teszi, hogy a Körösökben a vízpótlás meginduljon, az ott már megépült duzzasztóművek a víz szétosztását teszik lehetővé. Ennek a rendszernek egyik része a megyei öntözőhálózat, amely egy 200 millió forintos beruházás. Elkészültével újabb 10 ezer hektár válik majd rendszeresen öntözhetővé. — Az elmúlt évben országszerte, így megyénkben is az ivóvízhiány gondokat okozott. Ezzel egy időben viszont lelassult a dél-alföldi regionális vízmű építése. Ennek mi az oka? — ismeretes a népazdaság anyagi helyzete, egy évvel ezelőtt a lehetőségeink na- gobbnak tűntek. Már látjuk; a VI. ötéves tervben viszonylag visszafogottabb fejlesztés érvényesül. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a korábban is szükségessé vált beruházások nem valósulnak meg, csupán elkészültük határideje módosul. Egy kérdést viszont szeretnék nagyon nyomatékosan hangsúlyozni, mégpedig azt: napjainkban viszonylag nagyon kevés szó esik a víztakarékosságról. Az energiatakarékosság már él a köztudatban, mindenki egyértelműnek tekinti, hogy az energiával takarékoskodjunk. De, ugyanilyen értékes természeti kincs az ivóvíz is! Ma még nagyon sok helyen pazaroljuk a vizet. Ez a lakosságra, az ipari és a mezőgazdasági üzemekre egyaránt érvényes. Tehát, akkor, amikor a szűkösebb anyagi keretek között kell megvalósítanunk a fejlesztési célkitűzéseket, igen nagy tartalékok vannak abban, hogy a meglevő készleteket hatékonyabban használjuk ki, a vízzel is érezze mindenki kötelességének a spórolást. Ezen a területen még sok a tennivaló, mert bizony naponta sok millió forint csepeg el. A helyi vízkészletek sajnos országszerte kimerülőben vannak, mind nagyobb távolságokról, egyre nagyobb költségekkel kell a vizet a felhasználóhoz juttatni. Napjaikban egy köbméter ivóvíz nyerése és a felhasználóhoz juttatása 10—30 ezer forintjába kerül a népgazdaságnak, de vannak kiugró esetek is, amikor egy köbméter ivóvíz 50—60 ezer forintért kerül egy-egy felhasználóhoz. Éppen ezért országosan épülnek a regionális rendszerek, amelyek a viszonylag szűkebb, vízzel ellátható területekre a vízbázisokról vezetik a vizet. — Békésben milyen feszítő gondok jelentkeznek? — Ugyanazok a feszítő gondok, amik országosan is jelentkeznek a vízgazdálkodásban. Az év kezdetén minden feltétel adott volt a vízügyi igazgatóságainknak a sikeres tervteljesítésekhez. Sajnos az a helyzet következett be — ennek idestova két hónapja —, amikor termelő munkát síiig végeznek, védekezésben vesznek részt a vízügyi dolgozók. Közéjük tartozik a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság is. Az egyik nagy feladat az, hogy az év hátralevő részében az igazgatóságok behozzák azt a lemaradást, ami a védekezés miatt kiesett. Az elmúlt évben egyébként a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság jó esztendőt zárt, több mint 140 miliő forintos beruházást valósított meg, s mintegy 200 millió forint termelési értéket állított elő. — Mit tartalmaz a vízgazdálkodás idei terve? — A népgazdaság kasz- szájából nekünk jutó — feladatainkkal arányban álló — 11 milliárdnyi beruházási lehetőséget úgy kell felhasználni, hogy a víz hiánya, a vizek korlátozása ne váljon társadalmi, gazdasági fejlődésünket gátló tényezővé. Elsődleges célul tűztük ki a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság vízellátásának fejlesztését, ugyanakkor a használt vizeket csatornázással összegyűjtjük, hogy minél nagyobb mértékben, tisztítva adjuk vissza természet vízháztartásába. Tervünk, hogy az év végére az ország lakosságának 72 százaléka egészséges, vezetékes ivóvizet kapjon. ötvenezer lakást kapcsolunk be a közcsatorna-hálózatba, napi 60 ezer köbméter szennyvízre építünk tisztítókapacitást, így egyebek között Békéscsabán is. Az ár- és belvíz- védelmi célokra 1,4 milliárd forintot irányoztunk elő, ebből a pénzből tovább folytatjuk a Körösök töltésének erősítését, Nagykamarás térségében a belvízveszély felszámolását, a Száraz-éri belvízrendszer kiépítését — mondotta befejezésül dr. Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal első elnökhelyettese. Szekeres András
