Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-10 / 58. szám
a 1979. március 10., szombat R gyermekek egészségéért A csomagolás értékei Naponta számtalanszor megismétlődő eset bármelyik élelmiszerboltban: a pénztárhoz soroló vevők közül kikilép valaki, hogy a menet közben kihasadt tejes-, cukros-, mosószeres-, kifliszacs- kót, vagy dobozt újra cserélje. S közben lábunk alatt tocsog a kiömlött tej, csikorog a kipergett kristálycukor. Mennyiségét hektoliterben, mázsában lehetne mérni. Vagy nézzük meg a nagyáruházakból, műszaki, vagy éppen ruházati boltokból kilépő vásárlók csomagjait. A papírburkolat a most vett árun talán a kijáratig tart; a kéz nedvességétől málóssá, szakadóssá változik. Semmiféle védelmet nem nyújtva a belecsomagolt árucikknek. Amikor néhány évvel ezelőtt a műanyag reklámtáskák — mint a csomagolás eszközei — divatba jöttek, sokan hittük azt, hogy végre: a korszerűtlenséget fölváltja valami új, modern. De nem teljesen így történt. Kiderült, hogy ezek a szatyrok- zacskók túlságosan is költséges alapanyagból készülnek, így a kereskedelmet újabb kiadásokkal terheli meg. S ezek — sokszor esztétikailag sem a legkifogás- talanabb külsejükkel — a csomagolás technikai kívánalmainak sem feleltek meg. Azért maradt a reklámszatyor, bár nem egyeduralko- dóan. Nekünk, vevőknek, legtöbbször nem is az a fontos, hogy a megvásárolt árut mibe csomagolják a boltban, hanem inkább az; hogyan. Mert a tíz deka párizsihoz terítőnyi papír jár, ugyanakkor a szobanagyságú szőnyeget két törülközőnyi, hamar szakadó papírba bugyolálják. Pedig a kereskedelem kulturáltságába a csomag külleme is beletartozik. Mi, vevők, ebből is ítélünk. Az üzletet, az eladókat, egész kereskedelmünket. A kiskereskedelem szakemberei mentségként mondják: drága a korszerű csomagolóanyag, nincs megfelelő nyomdai kapacitás, sietnek az eladók, nem érnek rá mindenkor úgy csomagolni, ahogyan a vevő megkívánná. Több terméket a boltokban rendszeresített csomagolóanyagokkal nem is lehet megfelelően burkolni. Bizonyára jogosak ezek az ellenvetések. A bevásárlótáskába folyt tej, a szétszakadt papírcsomagolás tulajdonosát azonban nem elégítik ki ezek a mentségek. A vevő megfelelő csomagolást akar. És joga van hozzá. Ahhoz, ami a kereskedelemnek is kötelessége. Mert a korszerű csomagolás nemcsak az áru értékének növelője, hanem a megtermelt cikkekkel való takarékoskodás egyik fontos eszköze is. A ráfordított költség bizonyára sokkal kevesebb, mint a hiányában Jiárv ba veszett termékek ára. A nemzetközi gyermekév kapcsán időszerű számba venni mindazokat a tényezőket, amelyek hátráltatják a gyermekek egészséges testi, lelki fejlődését. E célból végzett a közelmúltban vizsgálatot a városi tanács egészségügyi osztálya Békéscsaba és a városkörnyék községeiben élő fiatalkorúak egészségügyi és szociális ellátottságáról. Érdemes megfigyelni a mintegy 15 ezer fiatalkorú kor szerinti megoszlását: csaknem 6 ezer a 6—14 éves, ezután a 0-3 évesek, majd a 3-6, végül a 14—18 évesek következnek. Legtöbb tehát az általános iskolás, akiknek szociális és egészségügyi ellátása a legfőbb gondot okozza. A gyermek megfigyelése már a terhesség idején megkezdődik. Tavaly mintegy 11 ezer kismama jelent meg a terhestanácsadásokon. Részben a jól szervezett tanácsadó-szolgálatnak köszönhető, hogy Békéscsabán és Békés megyében a csecsemőhalandóság jóval alacsonyabb, Kovácsék nagy gondban vannak. Kétszobás lakásban élnek három gyerekkel. Az apa szülei a város túlsó felén ugyancsak kétszobás lakásban laknak. A nagypapa már nyugdíjas és pár hónap múlva a nagymama is az lesz. Szeretnék a két lakást egy négyszobásra cserélni, de sehogy se sikerül. A tanácsnál azt a választ kapták, hogy ekkora lakás jószerével nem épül. A két-, két és félszobásakért pedig a háromnál több gyermekes családok állnak sorba. Sokáig, mivel ekkora lakások is alig készülnek. A hirdetésre öreg, rossz beosztású, felújításra szoruló lakást -kínáltak hárman, de ők már fényhez és központi fűtéshez szoktak — arról nem is beszélve, hogy a felújításra nem telne. Pépedig olyan szépen eltervezték: a nagymama vigyáz a legkisebb gyerekre, amíg el nem éri az óvodás kort (bölcsődébe helyhiány miatt nem vették fel), a mama pedig visszamegy dolgozni. A nagypapa mestere a bevásárlásnak és mióta nyugdíjas, szívesen takarít is. A nagymama főzni is szeret és közösen vállalnák a nagyobb gyerekek felügyeletét, ápolását is, ha netán megbetegednének. Szóval mindenkinek az lenmint az ország más területein. A szülés után továbbra is ellenőrzik az újszülöttek fejlődését. Az elmúlt évben csaknem 7 ezer édesanya mutatta be szakorvosnak gyermekét, és több mint 16 ezer esetben látogatták meg otthon a csecsemőt. A védőnők az egyéves kor elérése után is figyelemmel kísérik a kisgyermeket. Ha bölcsődébe kerül, ott rendszeres orvosi felügyeletben részesül. A megyeszékhely 8 tanácsi bölcsődéjében napi 2 órás szakorvosi rendelés folyik. Az 5 üzemi bölcsődét is gyakran látogatja orvos. Nagyobb gondot jelent a mintegy 2500 óvodás korú gyermek ellátása. A 20 óvodában ugyanis még nincs biztosítva a rendszeres szakorvosi ellenőrzés. Ezt a feladatot csupán a területileg illetékes gyermekkörzeti orvos látja el. Az általános iskolások még rosszabb helyzetben vannak, hiszen az egész békéscsabai körzetben mindössze egy főállású iskolaorvos működik, így a 13 iskolát elosztották ne a legjobb, ha együtt élhetne a két generáció. I lakáshiány újratermelődése Hány Kovács család van az országban? Nem tudom, de az biztos, hogy nem csak az ő igényeikhez nem alkalmazkodik a lakásépítés, hiszen a másfél szobába költöző 1 gyermekes család is új, nagyobb lakást kér, a második gyerek születése után. Ezt nevezik a lakáshiány újratermelődésének. Pedig sokan kiszámították már, hogy minél több ember részére — úgymond férőhellyel — készítenek egy lakást, annál kevesebbe kerül abban egységnyi lakóterület. A magyarázat egyszerű: előszobából, konyhából, fürdőszobából továbbra is egy kell (a lakáson belül a „vizes” helyiségek a legdrágábbak). A jelenleg érvényes lakástervezési irányelvek szerint a két férőhelyes lakásban egy személyre 14 négyzetméternek kell jutnia. Ugyanez a szám 7 férőhelyes lakásban 11 négyzetméter. A megtakarítás egyötöd lakrésszel egyenlő. Ez természetesen a költségeken is érződik: ha a kétszemélyes lakásban 100 egya területileg illetékes gyermekkörzeti orvosok között, akik hetente egy alkalommal csak iskolaorvosi teendőket látnak el. A városi tanács egészségügyi osztálya a rendelés megkönnyítésére tervbe vette külön rendelőszobák kialakítását. Négy iskolában ezt már sikerült megvalósítani. A 6 békéscsabai középiskolában és a 3 szakmunkás- képző intézetben ugyancsak egy főállású iskolaorvos végzi a tanulók rendszeres és időszakos vizsgálatát. Számuk a kollégistákkal együtt csaknem 6 ezer. A helyzet javítása érdekében ebben az évben még egy főállású iskolaorvosi státusz betöltését tervezik. Említenünk kell még az iskolafogászatot, amely igen jól szervezett a megyeszékhelyen. Tavaly 11. ezer gyermek fordult meg a rendeléseken. Az utóbbi években előtérbe került a megelőzés, melyet a fogorvosok rendszeres szűrővizsgálatokkal valósítottak meg. ségbe kerül egy férőhely, sikkor a 7 férőhelyes lakás fajlagos költsége 65 egység körül állapodik meg. A számok igazak, de meg kell jegyezni, hogy a nálunk gazdagabb országokban a négynél több személy által használt Lakásba külön kézmosós WC-t építenek, a 7 férőhelyesekbe pedig még egy zuhanyozó is kerül. Mérjünk négyzetméterben! A gazdasági számítások eredménye több oldalról is azt bizonyítja, hogy Kovácsék igénye jogos. Ha pedig így van, akkor ki kell elégíteni. Épüljön hát több nagy lakás, annál inkább, mivel így lassabban tornyosul a tanácsokon az igénylések tömege. Vannak más vélemények is: ha több lesz a nagy lakás, akkor ez csak a kisebbek rovására mehet, ez pedig csökkenti az átadható lakások számát. Pedig a mennyiség másként is számítható. Például úgy, hogy 28 ezer négyzetméteren 2 férőhelyes lakásokban 2 ezer ember élhet, míg 7 férőhelyes lakásban 500-zal több. Igaz, a lakások száma ezerről 359-re csökkent, de, hát mégis csak negyedannyival többen költöztek új lakásba. Ezért tervezik és mérik Eu- rópa-szerte — bennünket leszámítva — a lakásépítést négyzetméterben és férőhelyben. (A számokat Halmos Béla Valóság-beli tanulmányából idéztem. A gondolat- menet egyébként egyre gyakrabban kap hangot a napi sajtóban is.) Mi legyen a megoldás? Akkor hát mi lesz Ková- csékkal? Az MSZMP KB 1978. október 12-i üléséről megjelent közleményben szerepel többek között az a mondat: „A sokrétű és változó igények kielégítése végett növelni szükséges mind a nagycsaládok elhelyezésére, a több generációs együttélésre alkalmas több szobás lakások, mind a gyermektelen házaspárok és az egyedülállók részére megfelelő kisebb lakások arányát.” Németh Géza (N. L.) Csipkerózsika alussza álmát? Nem, csak egy békéscsabai ház, a hajnali órákban Fotó: Gál Edit Milyen lakások épüljenek? B Tanácsköztársaságért harcoltak A szikszói csata résztvevője volt „A Magyar Tanácsköztársaság 1919” című könyv 347. oldalán olvasható: „A Magyar Vörös Hadsereg győzelmesen vonul előre. Elfoglalta Szikszót.. Eszembe jutott egy régebb bi beszélgetés Kiss Zoltánnal, a gyulai örökifjú veteránnal, aki annak idején részt vett a szikszói harcokban is. Zoli bácsi sokat mesélt ezekről az időkről, hogy szavainak nagyobb nyoma- tékot adjon, előszedte azokat a postai levelezőlapokat — neves lap- és bélyeggyűjtő — melyeket a felvidéki harcok pillanatnyi szünetében kelteztek, s amelyeken az itthon maradottakat tudósította a Vörös Hadsereg harcairól, előrenyomulásairól. — Emlékszik-e még Zoli bácsi azokra a harcokra? — Hogyne emlékeznék, sok levél van birtokomban, ezek a sorok számomra újra felidézik a csaták képét. Nem ültünk ölbe tett kezekkel, igyekeztünk az ellenünk küldött csapatokat kiverni az országból. Persze nem mindig hagyták magukat. Néha úgy megszaladtak, hogy alig tudtuk utolérni őket. A szikszói csata után újból nekilendült zászlóaljunk és Forróencsig meg sem álltunk. Itt a hadvezetés elrendelte, hogy Alsó- Felső Gagyon át Buzitának vegyük az irányt. Késő este érkeztünk meg a községbe. Délután még az ellenfelek voltak itt. A lakosság az elfüggönyözött ablakok mögül kíváncsian és félve leskelődött utánunk. Nem is csodálkoztunk rajta, hiszen a megszállók rossz hírét költötték a Vörös Hadseregnek. Mi igyekeztünk az ellenkezőjét bizonyítani. Hiszen nekünk mint felszabadítóknak, barátokként kellett érkeznünk, nem ha- rácsolóknak. Letáboroztunk a községben. Felállítottuk a biztosító őrségeket, és a tiszttársakkal megtárgyaltuk a másnapi előnyomulás menetrendjét. Én azt a feladatot kaptam, hogy a támadás fő irányvonalától jobbra helyezkedjem el csapatommal, meghiúsítani az esetleges oldalba, vagy hátba támadást. Megtudtam, hogy csapatomtól jobbra 10—15 kilométerre, egészen a Kassáig vezető vasútvonalig nincsenek vöröscsapatok. Bevallom, jól esett hiúságomnak, hogy bíznak bennem és ilyen fontos feladatot kapok. Egész éjjel talpon voltam. Ellenőriztem az őrséget, és töprengtem a parancson. Teljesen ismeretlen területet kellett felderíteni, nem tudtuk az ellenség elhelyezkedésének vonalát sem. Megfordult a fejemben, mi lesz, ha oldalba támadnak? Embereim felöltözve, mellettük a fegyverrel pihentek. Végre eljött a reggel. Rövid eligazítást kaptam, hogy vegyem az irányt Csenyété- nek, és a falu mellett nyomuljunk előre Büttösig. Kora reggel volt, amikor elindultunk. Az igazat megvallva, a felderítés nehézségei miatt igen lassan haladtunk. A járőrök sűrűn meg-meg- álltak, ha ellenséges puskalövéseket hallottak, s míg meg nem győződtek, hogy ezek a hátvédektől származnak — nem a főcsapattól —, nem is mentek előre. Végre elhagytuk Cse- nyétét. Irány Büttös! adtam ki a parancsot. Nem szé- gyelem, féltem, hiszen teljesen ismeretlen, felderítetlen területen kellett haladni. Igaz, két század, amely az egységem bal oldalán haladt, harcba keveredett, jól hallatszott az ágyúk hangja, a golyószórók kerepelé- se. Ez nyugtalanított, nem tudtam elképzelni, mi oka lehet, hogy mi még nem találkoztunk az ellenséggel. Arra gondoltam, talán csapdát állítottak. A bajtársi együttérzés azt követelte, hogy segíteni kell a harcolóknak. Igen ám, de mi lesz, ha bennünket oldalról ér támadás? Büttösön áthaladva megálltunk. Mintha kihalt lett volna a falu. Nem láttunk senkit, mindenki elbújt. Igaz, néhány eltévedt golyó ott fütyült el a házak felett. t Előttünk egy kis völgy, túlsó oldalán országút vezetett Krasznokvajdára. Az út mellett sűrű erdő. Innen lőtték a tőlem balra elhelyezkedő csapatokat. Embereim tőlem két oldalra az út árkaiban helyezkedtek el, és feszülten figyeltek. Nem sokáig, mert észrevették, és felénk is záporoztak a lövedékek. Nem tudtam, mit csináljak? Vezessem rohamra az embereimet ? Végignéztem a fáradt harcosokon. Tudtam jól, vala- mennyiüket várják odahaza, a feleség, a gyermek, az apa, az anya, s most mégis készek feláldozni életüket a Tanácsköztársaságért. Láttam, hogy kezük görcsösen markolja a fegyvert. Töprengtem. Nem tudtam, mi van tőlem jobbra, a felderítők még nem érkeztek visz- sza. Felmértem az erdő és a köztünk levő távolságot. Nem volt rövid, egy szuszra nem lehetett megtenni, akármilyen fergeteges rohammal sem. A jelenlegi helyünk sem volt megnyugtató, aránylag sík terepen voltunk, az erdőből kiváló célpont a fegyvereknek. Mi meg nem láttunk semmit, az erdő sűrűje elrejtette azt ellenséget. Nem várhattam tovább. El kellett rendelni a rohamot. Nem tudtam értekezni a zászlóalj politikai megbízottal, nem volt a közelemben. Magamnak kellett a sorsdöntő pillanatban határozni. Közben hírnök érkezett, aki elmondta, hogy a bal szárnyon küzdő csapatoknál már sok a halott és a sebesült, az erdbőből, oldalirányból egy ágyúüteg lövi őket. Hörögve szakadt ki a számon. Sturm, roham előre! Felugrottam az árokból, lefelé neki az erdőnek, ahonnan veszettül lőttek bennünket. Nem néztem sem jobbra, sem balra, tudtam, hogy több száz ember halált megvető bátorsággal rohan utánam, közben a kürtös fújta a rohamjelet. Előre! Előre! Nem emlékszem pontosan, hogy egyszer, vagy kétszer feküdtünk le az erdőig, talán egyszer sem, csak azt tudom, hogy mire elértük az erdőt, láttuk a rohanó ellenfelek hátát. Győztünk! Hát így történt ez az ütközet, szerencsére nem voltak nagyok veszteségeink. Béla Ottó
